Sokmindentől kihűlhet egy kapcsolat. Lehet bármilyen oka: anyagi, szexuális, esetleg anyós. A lényeg, hogy tönkremegy, az ember ott ül 40 évesen, és nem tudja hol rontotta el a dolgot. És hogy még nehezebb legyen az egész persze van két gyerek, az anyagi helyzet pedig pont annyira rossz, hogy ne történhessen meg a sima elválás, ne lehessen még egy újabb lakást venni. Nem tudsz mit csinálni, őrlődsz, hogy dönts, mi lenne a jó. Még az se biztos, hogy utálod a párod, sőt még talán szereted is valamelyest, de egyszerűen szürkének látsz minden napot, mikor reggel felébredsz és hallod a másikat, nem…
Csak nézlek. – Szeretlek, Szerelmem! – ajkaimat elhagyják ezek a szavak akaratlanul is, hiszen Te, kis feleségem, Te irányítasz. Hátranézel, a pipere asztal előtt ülsz. Mosolyogsz, miközben incselkedő tincseidet a füled mögé igazítod. Gyönyörű vagy. Arcod nyugodt és boldog, hajad hömpölygő aranysugár zuhatagként omlik alá a derekadig, szemed, mint tenger ezernyi csillámja, smaragd drágakövekként tüzeli érzékeim. Törékeny vállad, derekad ingerlően domborodó íve… Szavakkal soha ki nem fejezhetem, mennyire gyönyörű vagy nekem, Kincsem! Újra a tükör felé fordulsz, és végigszántasz ujjaiddal a selymes, göndörödő tincseken, amelyeket annyira szeretek megérinteni… Felülök az ágy szélére, kinyújtóztatom a tagjaim, majd odasétálok hozzád. Kezemmel végigsimítok…
A barátommal, Balázzsal nyaralni készültünk. Legnagyobb meglepetésünkre egy emeletes busszal utazhattunk. A földszinten csak a sofőr ült, továbbá ott volt egy bárnak nevezett kis lyuk, ahol az ember lehajolva tudott csak menni. Itt volt egy párnázott sarokülő és rögtön mellette a felfelé vezető lépcső. A sofőr gyakorlatilag nem is látta az utasait, hiszen a bárból egy vékony folyosó vezetett hozzá. Fentről csodálatos kilátás volt, az egymás melletti ülések is széjjelebb húzhatók voltak, ezzel is a kényelmünket szolgálva. Délután indultunk, hogy másnap reggelre már a tengerparton lehessünk. Sokáig világos volt, csak este 8 után kezdett el lemenni a nap, amit a…
Tereza mintha a múltba csöppent volna bele, mikor belépett az argentin falucska kocsmájába. Mindenhol szombrérós férfiak üldögéltek az asztalnál, és pókereztek. Vadnyugati szajháknak öltözött lányok hordták az italokat, vagy a férfiak ölében ültek. Az egyik sarokban pár tagú zenekar játszotta a latin zene valami furcsa változatát. Minden szem Terezára szegeződött, még a zenekar is arra forgatta a fejét. A lány a gyenge fénytől és a cigarettafüsttől hunyorogva körbenézett, aztán elindult a bárpult felé. Mögötte édes parfüm illat maradt. A férfiak még egy darabig nézték fekete, testhez simuló ruhába öltöztetett alakját, vörös hajzuhatagát, aztán visszatértek a kártyához. A lány kecsesen felült…
Mit is mondhatnék? Gyönyörű, és tökéletes barátnőm van, amilyenre minden férfi csak vágyhat. Szeretem, ő is szeret, és még most is minden olyan szép, mint a legelején. Olyan az egész, mintha még mindig az udvarlás stádiumában lennénk. Habár vannak súrlódások, de azért nem panaszkodhatom. Azaz mégis. Ma van a születésnapja. A tizennyolcadik. Na neeem, nem ez a baj, hanem hogy még szűz. Ühüm, pontosan, én is az vagyok. Alig kicsivel több, mint három éve vagyunk együtt, és szinte minden volt már, csak éppen szex nem. Eleinte azt mondta, hogy még fiatalok vagyunk hozzá, de idővel már azt is meghatározta, hogy…
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az első szexuális élményeim egy olyan lánnyal történtek, akivel több, mint másfél évig tartott a kapcsolatunk. Ez idő alatt szépen lassan haladtunk a szexualitás útján, igazán az első barangoló érintésektől, egymás testének a teljes felfedezéséig, majd egy szerintem a korunkhoz mérten nagyon érett és mind a kettőnk számára nagyon örömmel teli nemi életig. Még ha ma már tudom is, hogy amit Szilvi iránt éreztem az nem volt igazi szerelem és az is természetes, hogy két kamasz legtöbbször még azt sem tudja, hogy saját magának mi okoz igazán nagy örömöt és kéjt, nemhogy a másiknak,…
A történet előzményeiről annyit kell tudni, hogy 6 évvel ezelőtt az élet úgy hozta, foglalkozást kell váltanom. Akkor voltam 32 éves és beleőrültem a mindennapos mókuskerékbe, valami másra vágytam. Ekkor jött a gondolat, hogy tanulni szeretnék valami újat. Nézegettem a rosszabnál rosszabb képzéseket, majd megakadt a szemem a masszőr képzésen. Mivel mindig szerettem emberekkel foglalkozni, segíteni rajtuk, így azt gondoltam, ez vagyok én. A tanfolyam elvégzése után a megtakarításaimból kibéreltem Budapest IX. kerületében egy helységet, amit masszázs szalonná alakítottam. A munkahelyem még meg volt, masszázsokat jellemzően este és hétvégén vállaltam. Jöttek az ismerősök, barátok. Aztán az ő ismerőseik és barátaik…
Belépek az ajtón, te mosolyogva sietsz elém. Teljes testeddel hozzám simulsz miközben csókolózunk. Átölellek, kezeim a hátadat simogatják, majd felfedező útra indulnak lefelé. Végig simítom feszes feneked, selymes combjaid, amíg csak elérek. Visszafelé már rövid ruhád alatt simogatom feneked. Kigombolod az ingem, és lehúzod rólam. Én is lehúzom ruhád zipzárját, és megszabadítalak tőle. Melleid már hetykén ágaskodnak, szinte szúrják a mellkasom, mikor ismét hozzám simulsz. Már csak egy csipke bugyi van rajtad, azt dörzsölöd egyre keményedő farkamhoz. Aztán kigombolod a nadrágom, és az alsómmal együtt a föld felé küldöd. Farkam kihasználja a hirtelen szabadságot, és teljes nagyságában kihúzza magát. Tovább…
– Gyerünk srácok, ne adjátok föl! Még 2 hossz! – ordította edzőnk utánunk bíztatóan. Fáradtnak érzem magam. A testem elernyedni készül, levegőért kapkodok. Úgy érzem egy bábu lettem edzés végére, és már csak robotként csinálok mindent – Még egy hossz… – suttogom magamnak, mikor a medence végén megfordulok. Egyedüli lányként nincs könnyű dolgom fiúk között, de a döntésemért én felelek. Sokan azt hinnék, hogy sokkal keményebb és durvább játék az, amit a fiúk csinálnak vízilabda néven. Tévednek. A lányok olykor sokkal keményebbek és szívósabbak. Bevetnek mindent, amivel a labdát megszerezhetik, és ha ez azzal jár, hogy a víz vörös tengerré…
Sándort az ébresztőóra csörömpölése rázta fel nyugtalan, nyomasztó álmából. Kinyitotta a szemét, és a hálószoba üres mennyezetét látta maga előtt, melyre az álom utóhatása rajzolt néhány elmosódott látomást. Szíve hevesen vert. Emlékezett, valami felismerhetetlen, puhatestű rém kergette végig az éjszakán önmagukba torkolló folyosókon, fenék nélküli vermeken keresztül. Minden érzéke megnyílt a szörnyűség előtt: hallotta a rém közeledő, nyálkás – csúszós hangjait, érezte ostoba dühét. Teljesen kifulladt a menekülésben, érezte, semmi reménye nem maradt, így megperdült, és szembenézzen üldözőjével, mire… Mire felébredt. Lassacskán tudatosult benne, hogy még mindig csörömpöl az átkozott vekker. Gyorsan elhallgattatta, és a mellette alvó feleségére, Vivienre pillantott.…
Miki elégedetten, a szó szoros értelmében kielégülten szállt fel a villamosra. A lehető legtávolabb ült le a tömegtől, most magányra vágyott, hogy érzéseivel, gondolataival szembesüljön. A villamos nehézkesen megindult, a rezgéstől kellemes bizsergés járta át a testét, már- már úgy érezte mindjárt merevedése lesz. Hosszú út vezetett idáig, míg újra valóság lett egy fehér női váll érintése, a női bőr illata, a csókok feszítő hiánya sok szenvedést okozott, sok elutasításban volt része. Míg haladt a villamos megállóról, megállóra volt ideje végig gondolni az egész életét, kapcsolatát feleségével, lányával és az új párjával, szeretőjével, kedvesével, nem is tudta hirtelen, hogy nevezze…
Éjszaka volt. Valami belvárosi puccos szórakozóhely vendégeként, teljesen betépve bámultam a mennyezetről drapérián lecsüngő, őrülten tekergőző akrobata hölgyek játékát. Gondolataim összekeveredtek a valósággal. Egy pillanat és már én is egy voltam közülük. Körülöttük vonaglottam és egyre közelebb próbáltam kerülni az ezüstösen fénylő, őrülten kívánatos testükhöz. Meg akartam érinteni őket! A nyelvemet belemeríteni puha rózsaszín csupasz kis szeméremdombjukba. Érzem, ahogy egyre közelebb kerülök hozzájuk, ahogy egymáshoz dőzsölődik a testünk. Megint egy villanás. Valaki a könyökömet bökdösi, a barátnőm az. Valamit mintha mondani akarna és egy távolban álló lányra, mutogat. – Viki! Viki!- hatol el lassan a tudatomig a hangja. – Nézz…
Nagyjából kétszáz méter hosszú lehet, tűnődött Dávid. Magassága talán három méter a palatetővel együtt, szélessége tizenöt méter. A betonlapok körülötte repedezettek, a repedésekben gaz nőtt. A két végén kinyitható kapu, bár ezeket soha nem használják, mindig lakatra vannak zárva. A közepén kisebb ajtó, ezt csak éjszakára lakatolják. Szabvány baromfiistálló, falai fehérre meszelve, teteje palaszürke színű. Egészen elhagyatottnak tűnik. Körülötte a másfél méteres gaz, meg az elvadult akácfák szinte elrejtik, még a közeli autópályáról sem lehet semmit látni. „Tangazdaság”, ez a hivatalos megfogalmazás, de kifejezetten pénzorientált megvilágításban, még az elemi feltételekhez is alig-alig alkalmazkodva. Az iskola persze valóban profitál a dologból,…
Egyetemista voltam és csóró. A szüleim támogattak, de nem várhattam el tőlük, hogy túl sok pénzt adjanak. Maradt az, hogy igyekezzek jó eredményt elérni az ösztöndíjhoz, illetve egyéb forrásból egészítsem ki a jövedelmemet. Ez az egyéb forrás magánórák tartása volt. Tanítottam mindent (magyar, történelmet, nyelveket) mindenkinek (fiatalnak, öregebbnek) és nagyon élveztem. Pénzt kerestem, de úgy, hogy még tetszett is. Lassacskán minden időmet a magántanítványok tették ki. Egyszer egy tőlem 10 évvel idősebb hölgy (Kriszti) jelentkezett nálam, hogy engem ajánlottak miszerint felvételire nagyon jól fel tudom készíteni. Kriszti nagyon szép volt, vékony, de sportos test, gyönyörű hosszú szőke haj és ami…
Bő egy hónap telt el legutóbbi kalandom óta. A „masszőrnővel” néha összefutottunk, jókat dumcsiztunk, de erotikus kapcsolatunk nem folytatódott. Barátnőmmel, Edittel nem beszéltünk a közöttünk történtekről. Ez olyan élmény lehetett számunkra, mint a gyerek, amikor az első szelet csokoládéját elemeli az üzletből, miközben van pénz a zsebében. Csak az izgalom miatt. A példa talán nem a legjobb, de kit nem vonzott még a tiltott gyümölcs!? Június eleje volt, mikor egy sikeres szervezésnek köszönhetően Edittel egy csoportba kerülhettem egy többnapos vidéki továbbképzésre. Már útközben a vonaton azon vihorásztunk – mint két tinédzser – hogy mivel fogjuk tölteni „szabadságunkat”. Amint elkezdődött a…