Egyik nap nagyon borús hangulatban mentem haza. Összerúgtam a port a főnökömmel, és ráadásul be kellett látnom, hogy annak a baromnak majdnem igaza is volt. Szóval félig-meddig én szúrtam el. Ennél nem tudok rosszabbat elképzelni sem. Kedvemet az sem vidította fel, hogy otthon, az egy szobás kérómban éppen leendő anyósjelöltem vendégeskedett. Még ez is! 54 éves, de 84-nek néz ki, és állandóan karattyol valamit. Ha éppen nincs senki mellette, akkor megemeli a hangját, hogy a többi helységben is lehessen hallani. Szóval el lehet képzelni. Ahogy hazaértem, nem is várt más, mint amire számítottam. – Szervusz, képzeld főztem paradicsomlevest, mert gondoltam…
Mindig is egy öntörvényű lány voltam. Csak a saját szabályaimat voltam hajlandó betartani. És szerettem emelni a tétet. Imádtam a polgárpukkasztást.. feszegetni saját és más emberek határait. Vég nélkül. Egyik fontos alapszabályom már a gimnáziumi éveim alatt a következő volt: Házinyúlra nem lövünk. Ehhez tartottam is magam egészen az utolsó egyetemi évemig. Csabinál a kezdetektől megvolt köztünk a kémia. A szikra ahogy néhányan mondják. Mindig ment a flört, a szemkontaktus, gyakran egybeforrt a mosolyunk néhány pillanat erejéig. Amikor ő mondott valami humorosat mindig megkereste a tekintetemet, hogy megkönnyebbülve nyugtázza biztató mosolyom melyet ilyenkor villantottam felé. Első éven végig mellettem ült,…
Őt úgy nevezem, hogy Mr. Uriember. Nagyon aranyos, kedves és a régi vágású urak jutnak eszembe róla. A szexben is udvarias. Ezt nem igazán tudnám kifejteni, hogy mit értek ez alatt, de higgyétek el, vagyis hidd el, hogy van ilyen a szexben is! Ő az, aki mécses fényénél a fürdőhabbal teli kádban mesél, és közben jár a keze a testemen. Persze az ágyig nem jutunk el első körben. Túl fülledt a levegő egy fürdőben, és a csempéről a mécsesek lángja tükröződik vissza, a testek csillognak a víztől és egy idő után az izzadságtól. Persze a végén tusolni kell. Igazán jól…
Egy nő barátommal találkoztam, méghozzá a feleségem tudtával. Nem o volt az egyetlen ilyen kapcsolatom, de talán a legbensoségesebb. Kedvesem mégis teljes lelki nyugalommal engedett el, pontosan tudta, hogy nem kell féltékenykednie… Nagyon érdekes no ez az Erika. Régebb óta ismerem mint a páromat, és soha nem volt szó a barátságnál szorosabb kapcsolatról. Még az esküvonkre is eljött. Nem túl gyakran találkoztam vele, általában 2 – 3 havonta egyszer ültünk le beszélgetni valahol. Ilyenkor mi voltunk az utolsó vendég. Hosszú órákon át tudtunk érdembeli társalgást folytatni, és bár mindig általánosságokról beszéltünk, pontosan kifejtettük a nézeteinket. Rajta kívül talán csak a…
Egy hideg őszi napon történt pár évvel ezelőtt. Még ma is tisztán emlékszem a gyönyörű élményre, amiről a legtöbb nő csak álmodik, én viszont átéltem. A barátom, Robi és én a munkahelyemen találkoztunk először. Ő a szemben lévő épületben dolgozott. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy randizni szeretnék vele. Minden alkalmat kihasználtam, hogy flörtölhessek vele, és egy napon meghallgatásra talált a kívánságom. Nemsokkal később elkezdtünk találkozgatni. Eltelt néhány hónap és a kapcsolatunk egyre mélyült. Megkapta tőlem a legértékesebb dolgot, amit egy lány egyáltalán adhat, a szüzességemet. Fülig szerelmes voltam belé, és ő is belém. Mindennap csak úgy rohantam haza…
Nappal még szinte nyári meleg volt, de estefelé már csípőssé vált a levegő. Az őszi szél finoman vetkőztette az útszéli fákat. Viktória egyedül sétált a kihalt, ismeretlen utcán, bele rúgva egy-egy lába elé hulló levélbe. Dobhártyaszaggatóan szólt a zene az egyetemi diszkóban. – ahová hirtelen ötlettől vezérelve belépett. Villóztak a fények a bárpulton is, amely mellett Viktória megállt. A piros miniszoknya és a fekete pulóver kiemelte karcsú alakját. Kért egy whiskyt és bámulta a hullámzó, őrjöngő tömeget. Néha-néha szájához emelte a poharat. Egy idő múlva a szeme sarkából látta, hogy egy magas, jóképű sűrűn rá-rá pillant. Figyeli. Vikinek is megakadt…
Ez egy undorítóan giccses, nyálas szex történet lesz. Én szóltam. Ahogy kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam, merre vagyok. Aztán egy csapásra rossz kedvem lett, mert megvilágosodott az agyamban minden. Apáméknál vagyok, és ma szüretelni megyünk az unokahúgomékhoz, és a nagyiékhoz. A hátam közepére nem kívántam, főleg, merthogy buliba mehetnék Petiékhez, és ott talán-talán végre összejöhetnék Ildivel. Ildit nemrég ismerem, de mégis olyan, mintha már sok sok éve együtt lennénk. Aranyos lány, és a fantáziája… nos, akárcsak az enyém, csapongó, és imádja a sikamlós témákat… Már reggelinél kezdett beigazolódni számomra, hogy a nap el van veszve. (A macska meg…
Kilépek a kapun. Egész szépen süt a Nap. Az idő kellemes, nincs túl meleg… Elindulok az autó felé. Egy picit késésben vagyok, ahogy szoktam, de még tudom, hogy ha a rövidebbik úton megyek, beérek a munkahelyre. Rutinosan illesztem a kulcsot a zárba, de az ajtó nem a megszokott módon nyílik. Túl könnyen megadja magát, nincs is bezárva. Így felejtettem volna? A francba! Ezt feltörték! A rádió sehol. Pedig kivehetős, és én annak rendje és módja szerint az ülés alatt is tartom. Shit. Pedig a feleségemtől kaptam, hogyha épp nincs velem, akkor se unatkozzak a kocsiban. Sajnálni fogom, mert elég egyszerű…
A szeretkezésünk után elterültünk egymás mellett és simogattuk egymást. Pár perccel később Sára azt mondta: -Van egy meglepetésem. Imádtam a meglepetéseit. Minden ilyen bejelentése valami újat és izgatót hozott a szexuális életünkbe. Felkelt az ágyból és én néztem ahogy a csodás meztelen alak ringó csípővel kisétál a szobából. Kicsivel később visszajött és valamit a háta mögött tartott az egyik kezében. -Csukd be a szemed! -kérte. Elmosolyodtam és engedelmeskedtem. -Kinyithatod! Egy borítékot láttam magam előtt. Leginkább egy esküvői meghívóra hasonlított. Elől dombornyomott szöveg, hátul viaszpacsét. A szöveg egyetlen szóból állt: ‘Paradiso’ -Ez mi? -kérdeztem. -Ez a vágyaid kulcsa. Egy ultra-exkluzív szálloda.…
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Gabika volt a neve. Egy eldugott kis zsák faluban élt távol mindentől az édesanyjával. Anyukáját Editnek hívták. A történetünk ott kezdődik, amikor Editet férje nem sokkal Gabika születése után ott hagyta. Sajnos a látszatra erkölcsös faluban szegény Edit elvált nő lévén nem találhatott párt magának. Egy férfi se akart vele mutatkozni. Pedig nem volt csúnya nő. Hosszú göndör vörös haj, vékony alkat, szép körte formájú közepes mellek szép feszes fenékkel. Persze a faluban minden férfi megakarta dugni, de annyira senki se volt bátor, hogy közeledni merjen hozzá. Így egyedül élt fiával.…
Margit néni az ötvenhét éves középhosszú göndör barna hajú asszonyos vonalakkal rendelkező hölgy volt. Egy kis faluban élt egy kockaházban. Valaha férjnél volt, de megözvegyült még a negyvenes évei elején. Azóta egyedül él. Szegény nem volt éppen szép arcú teremtés és az idő sem volt túl kegyes vele. Az évek múlásával rakodott rá pár kiló plusz, amitől kicsit teltebb volt, olyan asszonyosan. Az egyetlen plusz adottsága, amit az élettől kapott, és ami kiemelte kicsit a többi nő közül a faluban, az a két szép nagy melle. Ám mint olyan sokszor Margit életében most is homokszem került a gépezetbe. Margitot az…
A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele. Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok. Az ágyban is remekül megértjük egymást, vele felszabadultan lehet beszélni, még a legintimebb…
Hétvégén a szüleimnél voltam, minden találkozómat valami mondvacsinált ürüggyel kénytelen-kelletlen, de lemondtam. Elég ritkán van időm hazautazni, nem szeretem azt az álmosan elterülő, semmittevésbe és igénytelenségbe süppedő kisvárost. Ahol az embereket semmi nem ösztönzi a továbblépésre, de nekem az volt a benyomásom az itt eltöltött 19 év alatt, hogy akkor sem tennének semmit, ha ölükbe hullna a lehetőség. Sokkal kényelmesebb volt önigazolást találni mindenre a sírbakolással és az állandó panaszkodással. Én viszont ezzel szemben elvágyódtam onnan, nem bántam volna hova és merre csak el, néha iszonyatos erővel tört rám ez az érzés. Szerencsére két év sem telt bele és meg…
-Eliza! Örülök hogy látlak! -köszöntött Pete amikor beléptem a nézőtérre. Ragyogó mosollyal közelebb jött és kezet nyújtott. Néhányan még voltak ott rajta kívül. Megfordultak és megnéztek. -Én is örülök! -feleltem és valóban így volt. Jó volt újra New York-ban és még jobb volt újra színházban dolgozni. Még akkor is ha egy off-Broadway produkcióról volt szó. -Milyen volt az út? -Sohasem tudtam repülőn aludni, úgyhogy Tokiótól idáig maga volt a pokol. -mondtam, ő pedig megértően bólintott. Egy kisebb szerepet játszottam egy Tokióban játszódó viszonylag komoly filmben. Nem volt különösen ragyogó lehetőség, de a számlák fizetésére megfelelt. -Mindannyian örülünk hogy elvállaltad ezt…
Hideg volt. Karola rettenetesen fázott, de nem azért mer hatalmas fehér pelyhekben hullott rá a hó, hanem azért mert a lelke fázott. Ma olyat tett, amit még soha. Vásárolni volt. Az egyik üzletben megakadt egy férfin a szeme. Magas volt, ötvenes, sármos. Mikor megfordult, elkapta róla a tekintetét, de már késő volt, a férfi rámosolygott. A következő üzletben is ott volt. Karola annyira elcsodálkozott, hogy leejtette a szatyrát, a férfi odalépett, és felvette neki. Acélkék szeme kutatva nézett az asszony arcába. Hangja bársonyosan simogatta. – Tessék – mondta, és keze egy pillanattal tovább maradt az asszony kezén. Karola kirohant az…