Szexi emlékek

Mit is mondhatnék? Gyönyörű, és tökéletes barátnőm van, amilyenre minden férfi csak vágyhat. Szeretem, ő is szeret, és még most is minden olyan szép, mint a legelején. Olyan az egész, mintha még mindig az udvarlás stádiumában lennénk. Habár vannak súrlódások, de azért nem panaszkodhatom. Azaz mégis. Ma van a születésnapja. A tizennyolcadik. Na neeem, nem ez a baj, hanem hogy még szűz. Ühüm, pontosan, én is az vagyok. Alig kicsivel több, mint három éve vagyunk együtt, és szinte minden volt már, csak éppen szex nem. Eleinte azt mondta, hogy még fiatalok vagyunk hozzá, de idővel már azt is meghatározta, hogy várni akar 18 éves koráig. Becsültem és tiszteltem benne ezt az elhatározást, de természetesen próbáltam megtörni is őt. Kemény csaj. Más szóval nem sikerült. Ahogy közeledett ez a nap, úgy nőtt a türelmem, de tudtam, hogy megéri várnom rá, hiszen egymás mellett nőttünk fel.

1999. 04. 02. – Az én születésnapom. A tizenötödik. Apró, magabiztos kis pöcs vagyok, de hatalmas dumával. Sok csaj ismerősöm van, de barátnőm az egy se. Velem van a baj, vagy csak bénázok? A középsuli első évének pár hét múlva vége, a jegyeim átlagosak, a haverok pedig bulit rendeznek nekem az este, mert olyan kurva jó fej vagyok. Vagy mert szabad a kéró, és van hol, plusz van milyen ürügy miatt berúgni? Nekem mindegy. Meghívtam ezt a lányt a suliból, Barbit, de lemondta, úgyhogy nekem már több okom is van arra a piára. Hogy még kicsi vagyok az iváshoz? Anyám is ezt mondta! Rá se hallgattam.

2002. 07. 13. – Ne higgyétek, hogy az egészben a szex a lényeg! Ha úgy volna, akkor nem vártam volna ki vele eddig. Pont hogy érzelem van az egész mögött, csak meg kellene pecsételni, hiszen azért a párkapcsolatnak része az is, ez is, vagy nem? Nem kell válaszolni. Tudom, hogy ő is tisztel engem azért, mert kiállok mellette, és rengeteg olyan dolog van köztünk, ami feledteti a hiányosságokat. Kompromisszumaink vannak, melyek lassan alakultak ki közöttünk, és ezért megszoktuk. Részesei vagyunk egy működő gépezetnek valamiféle adok-kapok elven, kiegészítjük egymást, és ennél jelenleg nem tudok fontosabbat mondani.

1999. 04. 02. este – Ez a parti jobb, mint gondoltam, de kevés a csaj. Petya azt mondja, hogy az unokatesója, aki lány, jönni fog, és hozza majd a barátnőit is. Szerintem kamuzik. De mifene? Csöngetnek. Kinyitom. Na a szopatás az egészben nem az, hogy összesen hárman jöttek, hanem az unokatesó barátnője az Barbi, aki emiatt a buli miatt mondta le az én bulimat. Kibaszhatnék vele, de az a srácoknak lenne rossz, nekem meg már úgyis mindegy. „Gyertek inkább be! Cipőt le, kabát a sarokba, aztán igyátok, amit hoztatok! Mi az, hogy nem hoztatok? Akkor kunyeráljátok össze.” Így megy ez! A kisujjad nyújtod, a karod harapják le, aztán még ki is köpik.

2002. 07. 13. – Na jó, talán a kölcsönösség. De az mindamellett, hogy a korábbiakkal kapcsolatos fogalom, létező dolog közöttünk. A legtöbbet nyújtó, és követelő elv. Ha őszinte vagyok, elvárom tőle is. Ha hibázok, elfogadom a büntetést, de ugyanúgy fenntartom a jogot arra, hogy én is hibáztassam őt. Mindez persze végül mégis csak egy elv. Éppen ezért, ha jogom van rá, az nem azt jelenti, hogy kell is. A legjobb, ha annyira felszabadultak vagyunk egymás mellett, hogy minderre nem is kell gondolnunk.

1999. 04. 02. késő este – Barbi összejött a Petyával. Vagy legalábbis úgy csinál a nyelvével a szájában, mintha akarna valamit tőle. Ez a csaj meg itt ül mellettem már vagy egy órája, és tök szótlan, meg minden. Bár ebben nincs semmi feltűnő, hiszen fetrengenek még itt páran némaságban, mozdulatlanul, esetleg az alkohol mámorában, viszont nem hinném, hogy ez a csaj egy kortyot is ivott volna az este. „Nem tetszik a buli?” Kussol. Sejtettem. Félénk, kényeztetett ribanc, de egy év múlva úgy fog kinézni, mint a hülye barátnője, akit most olyan szörnyülködve bámul. „Igyál rá egy kicsit, akkor nem lesz olyan taszító látvány!” Na, ez meglepett. Elvette az üveget. Jól meghúzza, pedig tömény. Rendben, ott a fintor az arcán. Na ezért fog elzülleni. Mert könnyen befolyásolható.

2002. 07. 13. – Nem olyan könnyen befolyásolható, mint hittem. Ha nem tévedtem volna annak idején, akkor most csak vágyakozva bámulhatnám őt, vagy a hozzá hasonlókat. Soha egy komoly szót nem váltottunk a férfi-nő ellentétekről, de megtanította nekem, hogy a másik nemet tisztelni kell. És erről beszélek itt már egy ideje, nem? Más a világ így, érettebb fejjel. Sőt, évek múltán, de lehet, hogy már holnap is, éretlennek fogok tűnni mai valómban a holnapi valóm számára. Az ő számára viszont csak a jelenem létezik. Létezik ilyen? És mindez csak a véletlen műve. Jól emlékszem arra az estére.

1999. 04. 03. korán reggel – Ez a csaj, ez a Nóra, nem is olyan ellenszenves. Az egész éjszakát átdumáltuk, és még lehet is belőle valami. Kicsik ugyan a mellei, fogyhatna is, meg törődhetne magával, mert ebben a formában max. nekem tetszik, és nekem sem annyira, mint a szokásos. Viszont értelmes, meg jó a szövege, és ez két piros pont. Ha ötöt összegyűjt, beválthatja egy ötösre. Kiderült, hogy csak azért volt olyan búskomor, mert mással nyalakodott a csávó, aki miatt a buliba jött. Ilyen az élet! Előfordul néha, és így sorstársakként egymásnak maradtunk. Amikor megtudtam, hogy végül is ő volt a Petya unokahúga, akkor már késő volt, és a nyálam a fogszabiját vágyta rozsdásítani. De csak vágyta, mert nem hagyta.

2002. 07. 13. – Már a legelején tapasztaltam, hogy ha valamit elhatároz, ahhoz tartja is magát. Így volt ez, amikor az első szájrapuszi és nyelves csók közt két hét telt el, mert addig tartott, míg levették a fogszabályzóját. Nem hagyta, hogy elkísérjem, viszont én voltam az első, akit utána megkeresett, és aznap este már azt hittem, sohasem kapom vissza a nyelvem. Ha megkérdezné, hogy mikor szerettem bele, biztosan azt az estét mondanám, mert olyan intenzív törődést kaptam tőle, hogy nem lehetett nem beleszeretni tőle. Gyerekesen hangzik, de hé! Hiszen azok voltunk.

1999. 12. 31. – „De nem vagyok gyerekes!” Hogyne volnék! Nem akarok a barátnőmmel lenni azon az éjfélen, amikor a kétezresbe lép a naptár. A szülei nem engedik el velem, de én meg a haverokkal lennék inkább lenn a téren, mert hatalmas banzáj lesz. „Ha maradsz, kiverem neked.” Nagyon jó. Most már ha meggondolom magam, azt is csak ennek fogja betudni. Nincs más lehetőség: „Maradok, ha nem vered ki.” Mégis kiverte. Gyerekes.

2002. 07. 13. – Az ajándékot elő, irány a klub. Ott vár rám ma este, és ez az este csak a miénk. Azt akarom, hogy jól érezze magát, és meg is teszek érte mindent. Őérte teszem, és nem azért, hogy cserébe bármit is kapjak. Ha pedig szüzen megyek haza most is, akkor sem leszek csalódott. Mindez úgyis csak az irománynak a témája.

2000. 04. 10. – Egy éves a kapcsolatunk. Mi tartott minket össze? A haverok szerint sokkal jobbat érdemelnék, de ők százalékát sem látják annak, aminek én a részese vagyok. Nóra egy csodálatos teremtés, és bearanyozza a napjaimat. Amint elválunk, hiányzik, és amint mellettem van, teljesnek érzem magam. Valami azért még hiányzik. „Már elmúltam 16 és te is majdnem annyi vagy. Igazán nincs benne semmi gáz. Sőt, ennél ideálisabb időpontot nem is találhatnánk.” Az este megint kiverte. Legalább valamilyen formában kielégít. Úgysem igazán ezért vagyok vele.

2002. 07. 13. – Ott jön már. Az ablak közelébe ültem, hogy láthassam, ahogy érkezik. Kecses, mint mindig, elragadó, mint lenni szokott, gyönyörű, szebb, mint amilyen valaha is volt. Férfiak fordulnak utána, bármerre is megyünk, irigykedve néznek ránk, én pedig büszkén karolom át és ölelem szorosabban minden nap.

2001. 01. 24. – Csak egy egyszerű séta volt a parton, nem tudom, mi izgatta fel. Rángatott egy darabon, berontottunk egy elhagyatottabb zugba a híd mellett, és arra eszméltem, hogy a makkom nyalogatja. A hideg ellenére is könnyen felizgultam, és álltam, mint a jégcsap. Bármelyik pillanatban jöhetett volna egy gyalogos, de ettől csak gyorsabban közeledett az érzés. Lenéztem, és a legperverzebb, legizgatóbb, legszebb látvány volt, ahogy kerek szemeivel kíváncsian nézett fel rám, szájában a farkammal. Pillanatok műve volt, és elélveztem. Próbált elhajolni, de egy kevés mégis az arcára jutott, a keze pedig szinte elázott. Jobb híján a hóval mosta le ujjairól az ondót, és én talán életem legmagasabb hangját adtam ki, amikor ugyanezt tette a „kicsikémmel” is.

2002. 07. 13. – Ha arra a hirtelen hideg érzésre gondolok, még ma is elég pár másodperc, és lekonyul. Mellette váltam férfivá, és ő mellettem nővé. Ha valaki egymás mellé állítja azt a Nórát, akit megismertem, és azt, aki az ajtóból éppen felém tart, képtelenség megmondani, hogy ugyanaz. Bombanő lett belőle. A vonásai nőiesedtek, feszes, vad karaktert adva az arcának, keblei teltek és elég nagyok. Nem mondhatni, hogy nagyok, de a hangsúly az „elég” szón volt. Lefogyott, és van olyan szerencséje, hogy ez deréktájt a legszembetűnőbb rajta. A haját merész rövidre vágatta már tavaly, majd néhány próbálkozás után most éppen a sötétvörös árnyalatokat próbálgatja. Magára vonzza a tekintetem, mire az végigsiklik egész testén, majd vissza fel, hogy a szemébe nézhessek, mire a közelembe ér. Leül.

2001. 11. 01. – Sokszor látogattuk meg a nagyanyját, mert elbűvölő, sziporkázó asszony volt és felfoghatatlanul finomakat tudott sütni. De most először tettük ezt a temetőben. A temetésen nem sírt egyikőnk sem, mert ott erősnek kellett mutatkozni, túl sok volt az ember. Előttem viszont ki merte ereszteni a könnyeit. A vállamon pityeregve majd egy órát álltunk ott, felelevenítve a közös emlékeket, és Nóra olyanokat is mesélt, amelyekben sajnálhatom, hogy nem volt részem. Azt mondta, hogy öreg korában olyan szeretne lenni, mint a nagyanyja volt. Szerintem olyan is lesz.

2002. 07. 13.este – Összetörtem azt az üvegbúrát, amilyenre már annyi ideje vágyott. Sokáig tartott szerezni egyet, ami tényleg hozzá… hozzánk illő lehetett volna, és végül találtam egyet. Ha felrázzák, két kisegér táncol a hóban egy szív alakú dombocskán. A láncot jövő héten visszaviszem a boltba, de lehet, hogy jó lesz a következő barátnőmnek. Ki tudja? Még három év, vagy háromszor három, és találok valakit, akit hasonlóan szeretek. És viszont. Ő viszont… neki már keresni sem kell. Neki már ott van az az új srác, akire minden csaj hajtott, de neki egy rövidke kalandra mégis csak az én barátnőm volt a jó. Meglásd, Nóra, megbánod te még ezt.

2002. 07. 29. – Egy hónap, és kezdődik a fősulis élet. Százával lesznek a lányok, és hamar elfelejthetem Nórát. Barbi jött velem szembe a minap és sajnálkozva mesélte, hogy Nóra alig egy hét után lefeküdt az új pasijával. Bezzeg engem váratott, éheztetett, és a türelmemért hála, más aratta le a babérokat. Beszélgettünk Barbival a régi sztorikról. Nagyon eltávolodtam a barátaimtól az utóbbi évek alatt.

2002. 08. 03. – Megint találkoztam Barbival. A konditerem melletti büfében vállalt nyári munkát. Megint jót dumáltunk. Holnap elmegyünk kávézni is. Ez most randi?

2002. 08. 04. – Szeretem azt a helyet, pedig nagyon kevésszer voltam még ott. Szokatlan a szituáció, hiszen nem igazán randiztam még úgy, hogy ne jártam volna a velem szemben ülővel. Ő jól veszi az akadályokat. Mosolyog, közeledik, felkészülten beszélget témákról, melyek máskor eszembe nem jutnának, nem tart az érintésemtől. Minden, amit én nem teszek. Az én mozdulataim ugyanis görcsösen próbálják követni a Nórával megszokottat, nem tudva, hogy az Barbinál is jó, avagy nem. Mikor megfogja a kezem, hogy nyugalmát megossza velem, harkály módra ver a szívem, pedig kevés az érzelem mögötte. Mindezek ellenére élvezem a helyzetet.

2002. 08. 04.este – Csodálatos teste van. Szolibarna bőr, hosszú szőke haja a vállára és a melleire hull, rámutatva mellbimbóira. Soha nem fogtam még ilyen feszes és ekkora melleket. Azt hittem, nagy a különbség, de inkább csak más az érzés. Az ajkaimtól eltávolodva végigszántja a mellkasom, csók. Mell a hasfalamon, puszik a nyakamon, a mellbimbómat ajkak veszik körül, a farkam a keblek közé szorul, majd áttör, hogy az ajkak azt borítsák be. Istennő. A nyálban tocsogó hímvessző visszakerül a mellek közé és csúszkál, a gazdi összeszorítja őket. Rámnézve mosolyog, ujjaim hálásan túrnak hajzuhatagába. Fölém ül, arcomban a szemérem minden lehetséges formája, ajkaim két pár ajkat csókolnak egyszerre, kezem a fenekét markolja, ujjam eltűnik az orrom előtti járatban. Ez az izés izé lenne a G-pont? Ez meg itt a csikló? Nem ilyennek képzeltem. Túl puha. Nedves. Sós. Mint valami tengeri élőlény. Levegőt! Hát, ebben biztos nem voltam valami jó, mert hamar odébb állt. Izé, ült. Gumit felrak, kis igazítás, bent van. Eszméletlen! Kicsit fáj amikor a szeméremcsont összeütődik, de ha nem lassít, én elélvezek. Elélveztem. Puszi az arcomra, számra, homlokomra, másik arcomra, orromra, szememre, a fülem csupa nyál és ha még egy kicsit csinálja, akkor hamar újrakezdhetjük. Most én leszek felül.

2002. 09. 22. – A második hétvége a suliból, a második hazaút, immár Nórához. Ne is kérdezzétek! Barbival csak futókaland volt az az este, és az a helyzet, hogy Nórával sem járunk. Mégis minden hétvégén veszettül rohanunk egymáshoz és szeretkezünk, amíg a vonat újra el nem választ. Így van ez rendjén!