A meglepetés 2.
Sokmindentől kihűlhet egy kapcsolat. Lehet bármilyen oka: anyagi, szexuális, esetleg anyós. A lényeg, hogy tönkremegy, az ember ott ül 40 évesen, és nem tudja hol rontotta el a dolgot. És hogy még nehezebb legyen az egész persze van két gyerek, az anyagi helyzet pedig pont annyira rossz, hogy ne történhessen meg a sima elválás, ne lehessen még egy újabb lakást venni. Nem tudsz mit csinálni, őrlődsz, hogy dönts, mi lenne a jó. Még az se biztos, hogy utálod a párod, sőt még talán szereted is valamelyest, de egyszerűen szürkének látsz minden napot, mikor reggel felébredsz és hallod a másikat, nem tölt el az a mámoros érzés, amit a kapcsolat elején, nem érzed azt a kellemes megnyugvást és biztonságot, amit a kapcsolat derekán. Csak nagy ür tölti ki napjaid, és valami hiányzik. Nem működik az egész, megpróbálsz kiutat keresni a mélypontról. De nem megy, mert nem mered rászánni magad, tele vagy kellemes emlékekkel, amelyek mikor a szakításon gondolkodsz, kegyetlenek, egyből rád törnek és elbizonytalanítanak. Valóban ezt akarom? El akarok menni? Vagy maradjak és próbáljam meg újra?
Képzeld magad abba a fázisba, amikor még nem a velejéig rossz minden, csak mondjuk a szex terén nem kapod meg a testednek járó mennyiséget. Még nem gondolkodsz váláson, szakításon meg elhagyáson, csak valamit megpróbálsz tenni az ellen, hogy ezt a szükségletet megkapd. Otthon hiába próbálkozol, merev elutasításba ütközöl. Így alkalmi partner után kutatsz, akivel nincsenek problémák, megy a szex egyből, nem lohasztja le a vágyat a befizetendő csekktömeg, ahol nem nyaggatnak hogy ne tedd fel a lábad az asztalra, akikkel csak a puszta, naturális vágyadat elégíted ki, mindenféle érzelem nélkül. Ahol kikapcsolódhatsz, elfelejtheted minden gondodat. Nincsenek rossz pillanatok, csak egy meztelen női/férfi test, akinek érintése, látványa, illata, ismeretlensége újra előcsalja belőled a szexőrült állatot. Benne van minden jóban nem elutasító, kipróbálhatsz nagyon sok mindent, a titkos kapcsolat pedig még inkább izgatólag hat.
Újra azt érzed, hogy férfi/nő vagy. Kívánnak. Tudod, ugyan hogy a szeretővel játszani veszélyes, mert egyszer úgyis kiderül és akkor már nem lesz visszaút! És te még nem tudod mit akarsz. Csak annyit hogy a testednek kielégülésre van szüksége, egyáltalán nem gondolsz arra még, hogy elhagyd a párod, akit talán még szeretsz is. Még nincsenek érzelmi kötelékek, még a szíved nem húz el otthonról. Persze ha alkalmi kapcsolatot keresel, akivel egyszer-kétszer találkozol, akkor még meg tudod esetleg őrizni magadban a látszatot, sőt még az is elképzelhető, hogy visszatalálsz a feleségedhez/férjedhez, de ha szeretőd van akkor már olyan érzelmi válságba juthatsz ahonnan nehéz kijutni.
Miért vagyunk ilyenek? Miért nem ugyanarra vágyik testünk és lelkünk egy idö után? Aki összerakott minket, embereket, miért nem tudott jobban odafigyelni? Hanyag volt? Programhiba történt? Minden stimmel, az ember az egyik legbonyolultabb és legcsodálatosabb szerkezet a földön csak ez az aprócska malőr, ami teljesen tönkreteheti az egészet. Vagy így izgalmasabb a hatmilliárdos valóságshow?
Hogy kezdtem hozzá? Hirdetés. Nincs név, nincs telefon, csak egy e-mail cím konkrétan erre a célra. Biztonságos, ha nem vagy nagyon hülye, akkor nem bukhatsz le. Csináltam magamról pár fotót-férfi vagyok, ezért a legbecsesebb testrészemről került pár kép a hirdetésre. Arc nélküliek természetesen, azok csak a lebukást segítik elő. Nem hiszem, hogy feltöltött képek alapján bármelyik kollegám felismerhetne. Ha pedig igen akkor elég közelről kell ismernie, de ilyenről nem tudok 😉 Vagy a párom. Bár ha a párom felfedez itt, akkor az annak a jele, hogy ő is szex hirdetésekkel teletömött oldalakon járkál. Ilyenkor pedig nincs mit szégyellni, hiszen ha a fejemhez vágja mit keresek én ott, akkor nyugodtan visszakérdezhetek, hogy is akadt rá a képeimre? Szóval egy-egy.
A regisztráció sikeres volt. Keresgéltem, nézegettem a képeket. Nehéz dolog írni. Mert még ha fel is tetted a fotóidat, létrehoztad a hirdetést, még akkor se vagy biztos magadban. Az íróasztalodon heverő családi kép pedig még jobban elbizonytalanít. Tutira akarom ezt a dolgot? Biztos, hogy belevágjak, keresgéljek? Nézegettem az oldalakat és a többi hirdetést. Mi tagadás néhány nagyon izgató volt. Milyen jó ez az arctalanság, különben nem lenne ennyi punciról meg aktusról közvetlen kép. Előfordult pár vágyoldal, ahol az arcukat is bevállalták az emberkék, de azért a legtöbb helyen ez nem fordult elő.
Izgatottsággal töltött el mikor olvasgattam a felajánlkozásokat, látni a kitárult puncikat, a széthúzott fenekeket, a nagy péniszeket, amint a hüvelybe hatolnak. És az egészben az volt a legvonzóbb, hogy a többsége nem egy megrendezett jelenet eredménye, a képek nem egy műteremben készültek, hanem az otthonokban, a mindennapos élet intim helyiségeiben. Ráadásul a hirdetésekhez írt sorok is kellemesen hozzájárultak az összképhez: a megfogalmazott szövegekről lerítt a valódiság. Izgató volt a gondolat: ezek a nők itt járnak közöttünk, talán ma reggel hozzáért a kezem a villamos kapaszkodóján pont annak a hölgynek a kezéhez, aki itt hirdeti, hogy szívesen felvenné a kapcsolatot egy vagy akár több férfival, akik elkényeztetnék a punciját és a fenekét is.
Egyből lepergett előttem a jelenet, hogy mit csinálnánk ha találkoznánk valahol. Valószínűleg hamar ráhangolódnánk a témára és megtalálnánk a közös hangot. Azért mert rég szeretkeztem még nem vagyok fából, tudom mi a jó egy nőnek, tudom hol a klitorisz, tudom mire izgulnak stb. Orállal kezdenénk, először ö kényeztetne egy kicsit, majd én nyalnám a punciját egész elélvezésig. Utána pedig több pózban dugnám- azt hiszem ide nem való a szeretkezés szó- egészen addig míg mind a ketten el nem élvezünk. Pár percnyi pihenő után ismét megtalálnánk egymást és tovább folytatódna a történet egészen addig amíg újra el nem élvezünk.
Írtam neki egy levelet. Majd meglátjuk mit válaszol rá, ha egyáltalán válaszol. Böngésztem tovább a hirdetéseket, és találtam egy újabbat ami felkeltette az érdeklődésemet. A nőről pár nagyon frankó kép volt fent, mindegyiken meztelenül pucsított, a képek főként a puncijára összpontosítottak. A képek mérete sajnos majdhogynem élvezhetetlenné tette az egészet, felhívás keringőre, mint mondani szokták. Látszott ugyan valami, de mégse volt az igazi. Ennek írni kéne! Megnéztem a szöveget kb. egyidős velem, hancúrozáshoz keres valakit. Nosza írtam neki is valamit és elküldtem. Nagyon nehéz ilyenkor elkezdeni a levelezést, mert nem tudod a másik oldalon hogy fogadják a dolgot, a jó ízlés azt diktálta belém ne kezdjem egyből az igazsággal, ami nem meglepő módon, eléggé naturálisan fejezte volna ki mit is szeretnék tőle: Megdughatlak?
Végigböngésztem az oldalt, és még aznap legalább tíz nőnek írtam különböző szexpartner-kereső site-okon. Régen maszturbáltam utoljára, de ezeknek az oldalaknak a végignézése után könnyítenem kellett magamon. Annak ellenére, hogy elég régen csináltam, minden olajozottan működött, kezem és a nemiszervem együttese értette a dolgát, hamar elélveztem. Ezután már nem volt más hátra mint várni a válaszokat.
Amik másnap már meg is jöttek. Csodáltam a gyorsaságot, hiszen a nő/férfi arány egy ilyen helyen korántsem eggyel egyenlő gondolom, minden nő naponta több tucat levelet kap és azok közül kell kibányásznia azokat, amelyek normálisnak tűnnek. Úgy látszik, vagy jól sikerült megírnom a bemutatkozó levelem, vagy frissen regisztrált hölgyre akadtam, nem tudom, csak azt, hogy két válaszom is érkezett. Tudom, nem sok, de ahhoz képest örültem neki.
Izgatottan- hiába , mégis valami szokatlan volt az egész-nyitottam meg az elsőt. Aztán elszomorodtam, hiszen a nőci csak egy telefonszámot hagyott és pár sablonszerű mondatot, amelyben felajánlja hogy „szívesen elkényeztetlek” , föleg akkor ha „gavallér vagy”. Hát ezt jól kifogtam, ez egy prosti. Oda nem megyek még ha olyan szép cickói és segge van, amiket a képeken láttam. Igaz, hogy szex kell nekem, de nem mindenáron, azért lássak már valami vágyat a másik szemében is! A következő válasz biztatóbb volt. A nő leírta, nehezen vette rá magát a regisztrálásra, ezért nem is rakott fel képet magáról, és mégis annyi levelet kap, hogy nem győzi; az enyém azért keltette fel a figyelmét, mert – mint írta – nem vagyok fiatal és neki az ifjonc bikákból elege van. A másik ok , hogy nem voltam közönségesen tolakodó, levelemből „érződött az intelligencia, és a nők iránti tisztelet”.
Levelezni kezdtünk. Először csak puhatolódzó kérdésekkel indítottunk, kóstolgattuk egymást. Melyikünk miért van itt, mit szeretne, mi érdekli. Az általános témákról is sokat beszélgettünk, megtudtam, olyan apróságokat pl. , mi a kedvenc könyve. Fura lehet a dolog, hogy egy szexpartneres oldalon nem jött a harmadik levél után a randi, de pont ugyanolyanok voltunk mindketten: félénkek, és mindkettőnkben ott dolgozott a kezdők általános ijedtsége. Egyikünknek sem volt mindegy kivel fekszik le, nem csak a punci/fütyi számított, valamiféle közös hullámhossz szükségeltetett ahhoz, hogy tovább merjünk lépni.
Megtudtam, hogy a férjével már nincs jóban, évek óta nem szeretkeztek, ö pedig nem bírja kordában tartani a vágyait. Megírtam neki az én helyzetemet, ami nagyjából ugyanilyen, mi sem csinálunk semmi olyat a nejemmel. Bevallottam neki nehezen ismerkedem, és még most sem vagyok abban biztos jól tettem-e azt, hogy itt meghirdettem magam. Az önértékelési válságomból a levele rángatott vissza
„Ne légy már ilyen! Legyen benned annyi kurázsi, hogy bevállalod amit elkezdtél! Ha itt vagy annak oka van, ha megteszed és megcsalod a párod, nem mondom, hogy szép dolog, de ez van. Nem tagadhatod meg a vágyaidat! Én is sokat gyötrődtem ezen, de már döntöttem: ha jön az alkalom megteszem és azt hiszem nem fogom megbánni”
A későbbi levelekben egyre jobban a szexualitás felé vettük az irányt. Őszintén bevallotta, hogy szokott maszturbálni. Még régebben szerzett egy segédeszközt, amiről a férje mit sem tud, és azzal szokta kényeztetni magát. Megcsalásig még nem jutott el, ő is azon a léleklibikókán imbolygott, amin én. Megtegye vagy sem? Eddig vissza tudta tartani magát ettől, de most úgy érzi már nem tud tovább várni. Leírtam neki, hogy én is milyen nehezen vettem rá magam erre a dologra. Ezért ingadoztam annyit az elején. Újra elmondtam, mennyire semmi már a szex a nejem és köztem, mennyire nem tud felizgatni a dolog, hogy vele legyek. Azaz fel tudna izgatni, de már előre rosszul vagyok attól, hogy tudom, el fog utasítani. Ez okból már nem is kezdeményezek.
Pár napja leveleztünk már, napközben többször is felmentem az oldalra, hogy elolvassam és válaszoljak a leveleire. Egyre jobban érdekelt ez a nő, ha nagyon fel voltam húzva magamban csak Puncinak hívtam. Nem is írtam több üzenetet senkinek, nem volt egyelőre értelme. És ahogy az ö válaszaiból is kiderült, ö se írogat másnak csak nekem. Lassan áttértünk a vágyakra, illetve az átélt szexuális kalandokra.
„Legintenzívebb orgazmusom akkor történt, mikor egy kukkoló előtt maszturbáltam” – írta
„És jó szeretkezés?”
„Az is volt, bár arra már nem is emlékszem:o) Remélem lesz még benne részem;o)”
„Rajtam nem fog múlni:)”
Peregtek a levelek közöttünk, egyre zaftosabb témákra tértünk át, még a legmerészebb álmainkat is elmeséltük egymásnak. Nem voltak tabuk, nem voltak titkok. Néha annyira elragadtattuk magunkat, hogy alig bírtuk kikapcsolni a számítógépet. Virtuális szexbarangolásokon vettünk részt, részletesen leírta milyen meztelenül, válaszul én is ecseteltem már nem éppen fiatal testemet. Aztán egyik délután megtörtént az első netes együttlétünk is.
„Azt hiszem most van az a pillanat, hogy megkérdezem: mikor találkozunk?;)”
„Mikor találkozzunk?:-)”
Pontosan megbeszéltük. Két nap! Még két napom van az első félrelépésemig! Most már biztos hogy meg fogom tenni! Napok óta olyan dolgokról beszélgetünk, amik nagyon felizgatnak, a mindennapos önkielégítések ellenére is. Agyamban peregtek az új partnernőmről a fantáziaképek, elképzeltem mindent, mindenhol és mindenhogy. Meg fogom tenni. Otthon megpróbáltam a szokott arcomat mutatni, leplezni az izgatottságomat.
Aztán a randevú napján jutott eszembe, hogy nem is láttam még képet róla! Milyen botorság ez! Mennyire bugyutának és bolondnak tűnhetünk: egy hirdetésben ismerkedő emberpár között abszolút nem merült fel annak az igénye, hogy képet cseréljenek! Akármennyire is lehetetlennek tűnik így történt. Se ö se én nem tartottuk fontosnak. Miért? A fene se tudja.
– Szia! – köszöntem rá.
– Szia – rezzent össze. Látszott rajta, hogy meglepődött. Ahogy én is, mikor megpillantottam.
– Vársz valakit? – kérdeztem.
-Ó. . . nem – tagadta le, pedig minden arról árulkodott.
És akkor megértettem mindent. Ó én barom állat! Pont annak a nőnek a karjaiba vezetett a fékezhetetlen vad vágy, aki kirekesztett a szexuális életéből, aki ellen az egész procedúrát csináltam!
– Jössz haza? – kérdeztem.
– Persze – dadogta. Láttam, amint lopva azért körbenéz. Még nem sejt semmit. Fogalma sincs mit keresek itt.
Pár perce sétálhattunk és nem bírtam tovább
– A hirdetés? – kérdeztem
– Milyen hird…. csak… nem te vagy az? De az nem lehet!
– De, én vagyok – mondtam halkan.
Nem tudom miért vallotta be. Nehéz lenne leírni, hogy arcunk milyen lehetett ott abban a pillanatban.
És azt kérded mi lett a vége? Ha hiszed ha nem… még együttvagyunk. A zavar és a meglepődés kavargott bennünk; a levelekből áradó nyílt, tabumentes kitárulkozás mindkettőnk számára szégyellnivalót jelentett. Pont azelőtt, akit a legjobban ismerünk, mily fura nem? Arra készültünk, hogy megcsaljuk egymást! Az más kérdés mi lett a vége. A két eltévelyedett akarata ellenére sem tudott bűnös útra térni. Mi ez ha nem valami, valami megfoghatatlan eredménye? Talán a sors? Vagy a véletlen? Nem tudom. Azt se tudom hiszek-e bennük.
Megbeszéltünk mindent. A meglepetés okozta sokkot mindketten nehezen győztük le, de tudtuk, beszélnünk kell erről. Rájöttünk, hogy mindketten hibásak vagyunk: a bezárkózás, a hallgatás ,a szexuális vágyak elrejtése, a problémák nem tudomásul vétele juttatott oda minket ahonnan azt hiszem mostanra sikerült kimásznunk. Megszabadultunk a bilincsektől, amelyek kordában tartották azokat a fantázia-szüleményeket, amelyeket nem mertünk, mit nem mertünk!, nem is vettük a fáradtságot, hogy elmondjuk a másiknak! Ezenfelül meg kellett bocsátanunk egymásnak, túl kellett lépnünk a megcsalási szándékon. Nehéz volt.
Az első együttlétünk -egy héttel! a randevú után-mégis mindkettőnk számára meglepő volt; a történtek ellenére is át tudtuk magunkat adni egymás testének; hosszú-hosszú ideje nem szeretkeztünk már ilyen jót.
Újra gerjedelmet érzek a nő iránt, aki már évek óta a feleségem. De milyen gerjedelmet! Egetrengetőt, szinte minden pillanatban mikor ránézek. Újra mosolyogva ébredek; minden téren figyelünk egymásra. Tudom, hogy nem fogok még egy esélyt kapni az élettől, nem ronthatom el újra és ismét úgy érzem az élet szép, nem szabad elpazarolni egyetlen percét sem.