A feleségem irányít
Csak nézlek.
– Szeretlek, Szerelmem! – ajkaimat elhagyják ezek a szavak akaratlanul is, hiszen Te, kis feleségem, Te irányítasz.
Hátranézel, a pipere asztal előtt ülsz. Mosolyogsz, miközben incselkedő tincseidet a füled mögé igazítod.
Gyönyörű vagy. Arcod nyugodt és boldog, hajad hömpölygő aranysugár zuhatagként omlik alá a derekadig, szemed, mint tenger ezernyi csillámja, smaragd drágakövekként tüzeli érzékeim. Törékeny vállad, derekad ingerlően domborodó íve… Szavakkal soha ki nem fejezhetem, mennyire gyönyörű vagy nekem, Kincsem!
Újra a tükör felé fordulsz, és végigszántasz ujjaiddal a selymes, göndörödő tincseken, amelyeket annyira szeretek megérinteni…
Felülök az ágy szélére, kinyújtóztatom a tagjaim, majd odasétálok hozzád. Kezemmel végigsimítok a kulcscsontodon. Felsóhajtasz, és belecsókolok a kis gödröcskébe. A lemenő Nap fénynyalábjai fénytáncot lejtenek alabástrom bőrödön… S most megtörik a móka, amikor megremegsz érintésemtől.
Apró csókokkal hajtom le vállaidról a kis hófehér selyemhálóing pántjait. Fejed hátrahajtod, és lehunyod a szemed. Élvezed, ahogy szítom a tüzet, és a mennyekbe csalogatom érzékeidet…
Ajkaiddal megtalálod a fülcimpám, és egyre követelőzőbben nyalogatod, harapdálod. Egy pillanatra mozdulatlan maradok, hiszen az én tűrőképességem is véges. Belecsókolok a tenyeredbe, majd ajkunk egybeforr.Csókjaink lusták, kényelmesek. Érzéki játék vetette kezdetét, s ezt mindketten érezzük.
Hátranyúlsz mindkét kezeddel, és átöleled a nyakam, húzol magadhoz. Kutatom nyelved, el-elkapom az ajkad, és a tenyereim a melleid vonalán át a gömbölyű pocakra siklanak, a mi kis kincsünket rejtő menedékre.
– Kívánlak, Kicsim… – nyögöd remegve az ajkaim közé.
Tudod, hogy mostanában elbizonytalanodom kissé, hiszen féltelek mindkettőtöket. A nyolcadik hónapban vagy…
– Én is kívánlak, Kincsem! – suttogom. Belecsókolok a tenyeredbe, és kiegyenesedek. Felinvitállak, és az ágyhoz vezetlek.
Megcsókollak, mielőtt leereszkedsz. Felhevülten viszonzod, és beletúrsz a hajamba. Felsegítelek az ágyra, az oldaladon fekszel, és figyelsz azzal a páratlan szempárral…Megsimogatom arcod vonalát… Kezem egyre lejebb vándorol. Duzzadt melleid, csípőd kényeztetik. Megérinted a felkarom biztatásként, és lehunyod a szemed.
Meghúzom a babydoll masniját, mire az szabad utat nyit nekem a telt, feszes mellekig. Tenyeremmel félresöpröm a felesleges ruhadarabot, és megcsókolom a bimbód legcsúcsát. Erőtlenül felsóhajtasz, és folytatás követelsz. Finoman bekapom a bimbód, gyengéden megszívom. Nyalogatom a melledet, becézem nyelvemmel, ajkammal. Végigcsókolok a nyakad vonalától a melled aljáig, tenyerem a derekad simogatja. Hírtelen kapom be újra a kis eperszín bimbót, majd az arcodra nézek. Fáradtan, gyönyörért sóvárogva pihegsz. Felnyitod a szemeid, pillád fátyolosan takarja el a tekinteted. A melledre figyelek újból, és két kis cseppet látok rajta. Te is odafigyelsz, és lassan megérinted az egyik cseppet. Az számhoz közelítesz az ujjaddal, és végigsimogatod a langyos cseppel azt. Nyelvemmel körbenyalom az szám, és mosolyogva döntöd oldalra a fejed. Én is elmosolyodom, és lenyalom a másik legördült cseppet is…
…Újra csókollak. Szeretgetem az ajkaidat, a bőrödet érintésemmel. ’Tüzelj még!’ mondja minden sóhaj, és nyögés. A derekadat becézem, most a hátadon fekszel. Szétnyitom a selymes combokat, és megcsókolom a szemérmed felső domborulatát. Te cicának hívod. Szőke, selymes kiscica, ami máskor nincs itt, de nekem mindenhogy gyönyörű vagy. Ujjaimmal végigsimítom a csigákat, és belecsókolok az önkéntesen szétnyíló szirmok közé. Nedves vagy, rózsaszín kis résed csillog a lemenő Nap fényében. Csiklód lüktet az érzékiség hullámaitól.
Megszabadulok nadrágomtól, férfiasságom majd felrobban. Újra a szemérmedhez hajolok, és lassan belenyalok a nedves, piciny résbe. Érzem a finom illatot, és azt az ízt, ami csak a Tied lehet. A legédesebb nedü, amihez még az ambrózia sem ér fel…
Ajkaid közül mély, torok nyögés hallatszik, testeden végigfut a gyönyör hulláma. Ánuszodtól a csiklódig simogatlak a nyelvemmel. Remegsz, és folytatásra vágysz. Sietni próbálsz, de nem engedek, és lassú vagyok. Szopogatom az ajkaid, csókolózok velük. Belédhatolok a nyelvemmel, és picit, éppenhogycsak gyorsítani kezdek. Te lassan mozogsz, és beletúrsz a hajamba, húzol kelyhedhez. Mély nyögések csapnak fel belőled.
A nevemet ismételgeted. El sem tudnád hinni, mennyire szeretlek ilyenkor, kis tündérem.
Egy pillanatra megállok, és finoman belédhatolok az ujjammal. Halkan sikkantasz. Csiklódon játszik a nyelvem, ujjam ugyan azt a ritmust követi… Összerándul a tested, zuhogó vízesésként simogat végig a gyönyör…
Érzem, ahogy elernyedsz a jóleső orgazmus után. Ajkaid még mindig csókolom, kicsiket nyalva néha-néha rajta, combjaid szétnyitva a vállaim mellett hevernek. Megpuszilom a pocakodat, és felmászom melléd. Megcsókollak. Érzed az ízed a számon, és elpirulva elmosolyodsz…
Felülsz, és véglegesen megszabadulsz a kis hálóingtől. Hátradöntesz, és lassan simogatod a mellkasom. A köldökömhöz hajolsz, és csókokkal halmozol el meredező péniszemig, és egy hírtelen mozdulattal szádbaveszed a makkom. Úgy érzem, itt a mennyek kapuja…
A heréimet nyalogatod lassan, Te is kínzol, de megérdemlem, hiszen én is így tettem… Néha be-beszívod… Kis kezeddel húzogatod a bőrt a férfiasságomon, majd újra szádba veszel. Nyelved kéjesen siklik végig rajta, néha-néha bekapod, szinte éhesen… Tudom, hogy Te olyan nő vagy, akit ez is tüzel… Combod közé nyúlok, és érzem a végigcsorduló, forró kéjnedvet…
Eszem majd’ elvesztem, de nem szabad… Vigyáznom kell Rád… Kettőtökre…
Mély levegőt veszek, és úgy élvezem tovább, ahogyan fagylaltként szopogatod a makkom.
Zihálok, majdhogynem ordítok… De visszatartom, hisz még elakarlak vezetni a gyönyörhöz.
Magamhoz vonlak, és csípőm fölé ültetlek. Tartom a derekad, én irányítalak. Férfiasságom fölött térdelsz. Makkom szinte csókolja hüvelyed bejáratát. Forró párát fújsz, aprókat sóhajtasz.
Behatolok… Én mozgatlak, nem engedem, hogy mozogj. Férfiasságom megérzi kelyhed mézes forróságát… Nyögsz, és nyögsz… A nevemet mormolod, ahogy finoman körkörösen masszírozlak belülről. Egyenletesen szorítasz hüvelyeddel össze, majd elernyedsz, hogy újra szoríthass. Felveszem a ritmust, amit Te diktálsz, hajad előre hullik, a narancsos naplemente fénye tüzet varázsol a csillogó fátyolra. Nem bírja egyikünk sem tovább. Elvesztünk a gyönyörben, Te sikoltasz, az én lélegzetem akadozik… Megfeszülünk mindketten, s belédlövelem magomat…
…Fáradtan bújsz mellém, a karjaimba. Csókollak, te is visszacsókolsz. Tekinteted az enyémet fürkészi. Mosolyogsz, és szorítasz Magadhoz. Egymásért élünk, Kincsem…
A Nap éppenhogy lebukni készül… Figyelem boldog, nyugodt vonásaid.
Csak nézlek…
– Szeretlek, Szerelmem! – ajkaimat elhagyják ezek a szavak akaratlanul is, hiszen Te, kis feleségem, Te irányítasz…