Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt. Visszahuppantam a talajra. Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája…
Kertvárosban lakunk ahol a postás majdhogynem családtag. Béla bácsi, mert hogy így hívták öreg postásunkat , elérte a nyugdíjazást. Az utcában mindenki nagyon sajnálta és valami kis kedvességgel mindenki megajándékozta. Nagyon kíváncsi voltam ugyan milyen csodabogár jön helyette, mert aki időnként mikor szabin volt az olyan dilis volt, hogy még a kutyák is fitymálva ugatták meg. Már nem tudom miért, de otthon maradtam valamiért és tettem-vettem a lakásban s csak úgy lengén egy szál köntösben, amit fürdés után kaptam magamra. A kapucsengő éles hangjára kaptam fel a fejem , no ez csak ismeretlen lehet, mert a szomszédok nem szoktak. Félre…
Jól állt neki a mosoly, habár nem volt könnyű kivenni a félhomályban. Egyikünk sem akart megszólalni. Feküdtünk, élveztük egymás közelségét, egymás érintését. A meglepettségem lassan elmúlt, vele együtt az ideges izgalom is. Csak egy fura, jóleső és otthonos érzés maradt, ahogy egymás szemébe néztünk. A halk szavú, szimpatikus srác, akit úgy kedveltem, most ott volt velem, sőt, nem csak ott volt, de combom közrefogta a forró combjaival, kezünk egymás tarkója mögé simult. A finom mosoly mindvégig megmaradt, a közös hullámhossz érzése pedig minden eddiginél mélyebben hatott át. Mintha a gondolataiba láttam volna, talán ő is az enyémbe, egyikünk sem…
Együtt szálltunk be a liftbe. Mosolyog. Visszamosolygok. Kisöprök egy tincset a szememből. A fülem mögé simítom. Mellém állt. Az ajtó bezáródik. Kedvesen néz rám. Késő van. Vajon odakint besötétedett már? Közelebb lépett. Felsóhajtok. Lehajtom a fejem. A cipőm orrát kezdem el bámulni. Hozzám ért. Megremegek. Már rég otthon kellene lennem. Lépteit hallom. Nem nézek rá. Elfelejtettem valamit. A felvonó hirtelen megáll. Ő volt az. Ő állította meg. Ránézek. Visszanéz rám. Mosolyog. Nem mosolygok vissza. Elharapom az ajkaimat. Tudom, mit akar. És azt is tudom, hogy meg fogja kapni. Felém tart. Melegem van. Megállt közvetlen előttem. Felnézek rá. Milyen pici vagyok…
Egy nyári napon vonattal utaztam Budapestre. A fülkében egy idősebb férfival utaztam, amikor Nyíregyháza után egy csoport maszorettes lány szállt fel a vonatra. Versenyre igyekeztek. Fellépő ruhában (rövid szoknya, test színű harisnya, és fellépő bugyi-francia bugyi), ki sminkelve, feltűzött hajjal. Egy lánynak már nem jutott hely a szomszédos fülkében, így hozzánk kérezkedett be. – Jó napot kívánok, szabad itt egy hely? – kérdezte. – Persze – szólt az idős úriember A lány 165 cm magas, karcsú alkat, közepes mellekkel. Beljebb lépve, a csomagtartóra próbálta feltenni utazó táskáját, lábbújhegyre állt, így szépen be lehett látni a szoknya alá. Nagyon izgató látvány…
A szingli létnek, a kétségtelenül kényelmes életmódot nyújtó előnyei mellett azért sok hátrányát is megtapasztaltam. Az egyik ilyen, hogy magyarázkodni kell azért, miért veszek ki egy hotelben egyágyas szobát, például szilveszterkor – miért nem jövök valakivel vagy miért nem maradok otthon. Ahhoz fiatalnak éreztem magam, hogy egyedül magamban gubbasztva várjam az újévet, ahhoz viszont sajnos kissé már idős voltam, hogy a válásom után olyan könnyen találjak társaságot, akik velem együtt jönnének egy szállodába szilveszterezni. A barátnőim vagy párkapcsolatban, sőt sokan már családban éltek, érthető, ha nem velem akarták tölteni ezt a fontos ünnepet. Sokáig úgy tűnt, egy hozzám hasonlóan éppen…
Még főiskolán történt meg velem az eset. Levelezős voltam, ezért csak havonta egy hetet kellett suliba járnunk. Mivel nem laktam túl messze a várostól, ahol a suli volt, ezért minden nap vonattal jártam suliba. Egyszer aztán hosszú naposok voltunk, és láttam, hogy nem fogom elérni a vonatot, ezért aztán szünetekben szállás után keresgéltem az Interneten. Ott találtam rá egy címre. Nem is volt messze, de volt egy kis bökkenő. Nem volt nálam készpénz. A számlámon persze volt, de a közelemben nem volt atm. Lesz ami lesz alapon felhívtam a szállást. Egy kedves női hang szólt bele. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy mi…
Beindult a tanév, és én már több hete nem láttam a barátnőmet. Kíváncsi voltam, mi lehet vele, aztán egyszer hazafelé a gimiből megcéloztam a lakásukat. Becsöngettem hozzá. Kis motoszkálás után az öccse nyitott ajtót. – Szia! – köszöntem. – Helló! – Eni itthon van? – kérdeztem feleslegesen, mert már kidugta a fejét a szobájából. – Szia Márti! – üdvözölt. – Itt várjak, vagy bemehetek végre? – kérdeztem epésen Istvántól, aki szinte elállta az ajtót. – Persze, gyere csak – hallottam Enikő hangját. – Rosszkor jöttem? – kérdeztem, és közben beljebb nyomultam. – Ne hülyéskedj, csak éppen olvastunk – próbált megnyugtatni…
Véleményem szerint, egy férfi, akkor igazán jó házasember, ha már kitombolta magát megismerte a gyönyört, megtelt házasság előtti erotikus élményekkel. És rádöbben, hogy a házassághoz több, kell mint egy csupán gyönyörű feleség. Rá kell jönnie arra, hogy test, a női test szépsége csak pillanatnyi előny, ennél tovább kell menni, tovább a lélek rejtelmeibe. Rá kell jönnie arra az egyszerű mégis egyetemes igazságra, hogy adnia kell ahhoz, hogy kaphasson. Egyszóval kell éld az életed, hogy igazán tudd értékelni, azt a nőt, akibe szerelmes vagy, s azon túl tiszteled, imádod szereted, vele és mellette forognak a napjaid, gondolataid, megosztod vele problémáid, sikereid,…
Kedd hajnal van. Holnapra beadandót kell írnom az egyetem leggonoszabb banyájának. Közölte, hogy a 38 tanulóból kiválaszt 10-et akinek leosztályozza a munkáját, a többié pedig egyes. Na szép. Csodálatos egyetemi évek… Mikor ide kerültem azzal kecsegtetett, hogy megtalálom az életem értelmét és hogy itt önmagam lehetek. Egy nagy szart! Ha felvételizel felsőoktatásba, jól gondold meg. Ha van egy működő párkapcsolatod és úgy jössz egyetemre, akkor készülj fel arra, hogy nem sokáig lesz. Bocsi. Statisztika. Ha szingliként jössz, akkor viszont készülj arra, hogy legalább egyszer elkapsz egy nemi betegséget és 2x-3x gombát vagy herpeszt. Eddig nekem talán szerencsém volt, hogy semmilyen…
A szokásos, hétvégi traccspartinak indult az az este is: Sziszka már a harmadik Triple Sec-et dobta be, aminek Niki egyáltalán nem örült – ismerte már annyira, hogy tudja, milyen lesz az italtól… A szőke tünemény kényszeredett mosollyal túrt a hajába, majd égkék szemeit sokatmondóan a becsípett lányra emelte: – Sziszka, nem kérsz valamit enni? – Hülye vagy? – kiáltotta kacagva a másik – Tudod, hogy fogyókúrán vagyok! – Ha így folytatod, hányni fogsz – tette hozzá méltatlankodva Kriszta is. Ő is részeg volt, de valahogy mindig meg tudta őrizni a józanságát. – Legalább kiadom a reggelim! Ez is csak használ…
Már szinte fájt, ahogy a nadrág szorította az ágyékát. Még előző nap, az emeleti előadóban teljesen véletlenül kihallgatta két évfolyamtársnője beszélgetését. Tulajdonképpen az egész beszélgetés számára lényegtelen női csevely volt, ám arra felkapta a fejét, amikor a szőke, amúgy átlagos külsejű megjegyezte, hogy ő most próbát tart. Látta az egyik tv csatorna műsorvezetőjét pucéran, aki azt mondta, nem hord fehérneműt. A próba lényege, kipróbálja egy hónapon keresztül milyen, ha az ember lányán nincs alsó. Már késő délután volt, bolond meleg (sose tudták a könyvtár olvasótermében beállítani a fűtést vagy vacogás vagy, izzasztó meleg), lassan fogyott az olvasóközönség, a szemben levő…
Mindenki tudta, hogy leszbikus. Az egész iskola. Mégsem volt kiutálva annyira, mint amennyire az elvárható volt. Egyszer-kétszer beszólogattak neki, ha arról volt szó, de inkább békén hagyták őt. Voltak barátai, lány barátai, akik heterók voltak, és mégsem féltek attól, hogy a barátnőjük másképp érez irántuk az elvártnál. Osztálytársam volt, de nem hiszem, hogy váltottunk volna két szónál többet ezalatt a négy év alatt. Hogy miért is gondolok rá? Talán azért, mert a srác, akivel közel három éve együtt voltam, megcsalt, kihasznált és átvert. De inkább azért, mert a kapcsolatunk utolsó hónapjaiban már nem éreztem jól magam vele. Többre vágytam, de…
A szememet le sem tudtam venni róla, a melleire feszülő vörös felsőről, ami alatt a csupasz hasa tökéletesen táncolt a zene ütemére. A hasán feszülő bőrt egy szobrászművész sem csiszolhatta volna szebbre és a vékony csíkban folyó verejtékcseppeken megcsillant a szoba halovány fénye. A kis nadrágja inkább volt öv, mint nadrág. Egy mozdulatomba került volna, hogy leszakítsam, és megnézhessem a formás seggét, a feszülő izmokat rajta és a vörös csipke bugyiját, ami már így is kikacsingatott, mintha hívna, mintha üvöltene azért, hogy lerántsam. És a szája, a vörösre festett ajkai, ahogy felnevetett. Magam előtt láttam, ahogy a puha forró…
Minden ember életében eljön az első masztizás egy kapcsolatban a társ erotikus képére. Magam már rég benne vagyok a recska szakmába, és most jutottam el oda hogy ezt le is írjam, de jó ízesen! Na ez úgy kezdődött, hogy 2012-ben gondolkoztam januárba, hát, hogy már el kőne veszíteni a szüzességem, és megkértem Vitó cimborámat, aki ma már híres youtube videós, hogy mutasson valami könnyű vérű lányt. Be is adta a facebook linkjét, és akkor még tapasztalatlan de már jó alapokkal bepróbálkoztam a csajnál, kösébb életem első komoly kapcsolata ez lett, és belegondolva a leghosszabb is, mivel itt kellett a legtöbbet…