Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak. Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli…
19 éves koromban, amikor elkezdtem dolgozni az első munkahelyemen, az első napon, a nővel, aki betanított, bementünk az ebédlőbe inni egy kávét. Két nő és egy srác ült bent. Az egyik nő és a srác akkor végeztek, és kimentek. Őket már ismertem. A betanítóm bemutatott annak a nőnek, aki ott maradt. Ildikónak hívták, 31 éves volt, és halálosan gyönyörű. Néhány mondatot váltottunk, majd miután megittuk a kávét, siettünk vissza dolgozni. Amikor kiértünk a folyosóra, a kollegám azt mondta: – Ildi egyébként leszbikus. Csak azért mondom, hogy ne érjen meglepetés. Itt amúgy tudja róla mindenki. – Bátor tőle, hogy felvállalja magát.…
…néha aztán, tudod hogy megy ez, csak úgy ülök fél kettő tájt az ágyam szélén és nem is tudom, melyik adón nézek mit; hiába lapozgatok a tévében, semmi nem köt le. Aztán megadom magam és végignyúlok az ágyamon a sötét szobában és arra gondolok, miért nem kellek neked?… Most is. Lassan csorognak a percek, már-már irreálisan lassan; saját sóhajaimat hallom, ahogy gondolataim peregnek. Boldoggá akartalak tenni, naivan és őszintén. Csak egy kicsit akartam kérni belőled, de még annyit sem adtál – én pedig imádtam tovább mindened a szádtól az illatodon át puha lépteidig. Annyiszor elképzeltem, ahogy illatosan, frissen könnyű ruhába…
Reggeledett már. Az esti buli után a társaság szép lassan felszívódott, ahogy az első hév elindult. A kis társaságból már csak ketten maradtunk. Felajánlottam hogy segítek takarítani, ha szükséges így én ott ragadtam. Rendrakás közben régi történeteket elevenítetünk fel. Sztorizgattunk, és mint ahogy az lenni szokott előbb utóbb a kapcsolatok és a szex témakörhöz értünk. Furcsa volt hallani volt osztálytársnőm szájából, hogy valójában tetszettem neki. Sosem tartottam magam egy jó pasinak. Mindig is gátlásaim voltak és az elmúlt kapcsolatok ezt mind csak tetézték. Szóval tetszettem neki és valójában ő is mindig tetszett nekem csak az előbb említettekért már nem is…
Mindennap van egy óra, amikor kilépek a saját életemből és valaki más lehetek. Vége a munkának, autóba ülök és az edzőterembe hajtok. Gyorsan öltözök át, hogy minél több időt tölthessek vele. Belépek az ajtón, szememmel már őt kutatom. Nem vesz észre, háttal áll nekem, napi programot ír. Beleborzongok a látványába. Kicsivel magasabb, mint én, válla széles, csípője keskeny, feneke szép formája magához vonzza a tekintetem. Pont csak annyira izmos, amennyire szeretem. Mellkasa domború, karjai kemények, lábai hosszan egyenesek. Szeretném végigfuttatni kezem a bőrén, de nem tehetem, vágyaim tárgya érinthetetlen számomra. Most, mintha megérezné, hogy nézem, megfordul. Öröm csillan barna szemeiben,…
A bokáján köröztem a hüvelykujjammal. A testét néztem, a gyönyörűt. Mind az összes dombokat, hajlatokat, völgyeket. Sóvárogtam rá, persze, hogy bejárjam őket, de tudtam, hogy nincs még itt az ideje. Soha nem okozott gondot az önmegtartóztatás. Szükséges is volt, hogy semmiképpen se az – amúgy bennem élő – vadállatot lássák, ha rám pillantanak. A kialakult taktika szerint mindig megvártam a fölkínálkozást. Hogy aztán ez nyílt-e és szégyentelen, vagy szemérmes, ráutaló – az engem már nem érdekelt. Legjobban a kettő sajátos keveréke tudta fölkorbácsolni a vágyaimat. A hüvelykujjammal hosszan köröztem a bokáján, vártam, hogy magához térjen. Hogy valami módon fölvegye velem…
Laza napom volt, de olyan nyűgös, életunt voltam. Dolgoztam, este volt és akkor megcsörrent a mobilom. – Hoppá! A srác a múltamból … aki valamikor, valahol, „volt” nekem az életemben. Ő futotta a „felesleges köreit”a mobil másik végén aminek az lett úgyis a vége: – Hazaviszlek! 🙂 Miközben vezetett én néztem a fénylő csillogó barna szemeit a szőke haján meg meg csillant a hajzselé fénye,éreztem az illatát és arra gondoltam „basszus” pont most nem lehetek vele mert, mert … na 🙁 Megérkeztünk a parkolóba … a szívem kalimpált és emlékszem nem gondoltam semmire csak vágytam a csókjára.. – Sorry, nem…
Keszthelyen nyaraltunk a nagyi házában, együtt az egész család. Péter, a bátyám elég nagy volt már, így egyre ritkábban tudták rávenni a szüleim, hogy velünk tartson. Most is hamar elege lett, aztán egy nap eszébe jutott, hogy meglátogatja veszprémi barátját. – És én itt maradjak egyedül? – kérdeztem elszontyolodva. – Hogyhogy egyedül? És anyuék? – Persze, de Kláriék sincsenek idehaza a szomszédból, rettenetesen fogom unni magam. – Csak két napról van szó … De ha akarod, velem jöhetsz. Elvigyorodtam, de korai volt. – Egy feltétellel! Ne égess le azzal, hogy örökké törvénytelenül vihogsz, és a szád elé kapod a kezed.…
A 21-es busz nagy nehezen felkecmergett velünk végállomására, a Normafához. Mihelyt menetrendjére várva leállította a motorját, végre jó levegőt szívhattunk, és Kedvesem csókja még jóízűbb lett, mint bármikor. Gyönyörű őszi napsütés öntötte el a hegyet, és az Ő szemefénye tükrözte azt. Távolabb látszott a kilátó a János-hegyen, előtte a fák már sárgultak. Elindultunk egy erdei úton. Hétköznap volt, alig voltak kirándulók. Egymást átölelve ballagtunk, kuncogtunk, mert csípőnk néha összeütődött, és így néha megbotlottunk. Mikor a földutak keresztezéséhez értünk, a döntést elodázandó, csókolózni kezdtünk. Cicije mellemhez nyomódott, mancsaim fenekét próbálgatták, úgy kóstolgattuk egymást. Egészen belemelegedve alig hallottuk meg a zörgést, ami…
Már másfél órája tombol a vihar – gondolta Balázs és belekortyolt a teájába. Nem tetszett neki ez az ítéletidő, mert két hétig a trópusi szigetek adta meleget élvezhette. Búskomoran nézett ki a konyhája ablakán, hiszen mindenkit elszomorít a szürke kabátba öltözött főváros látványa ilyenkor. Elmélkedését, egy éles sípszó szakította félbe, melyre egy egyszerű káromkodás volt a válasz, hogy persze megint elfelejtette kicseréltetni a csengőt. Előkereste a kulcsát és indult ajtót nyitni. Meglepetésére Lili állt az ajtóban, a szomszédja. Ismerte a lányt. Néha együtt néztek filmet, vagy együtt oldották meg a háztartási gondokat, de több sose volt köztük egyszerű szomszéd-szomszéd viszonynál.…
Úgy látom, a mai este is olyan lesz, mint sok másik. Én leülök a kanapé egyik végébe, kedvesem hanyatt fekve ölembe teszi lábfejét, hogy krémezzem-masszírozzam meg a talpát. Aztán beszunnyad az erősen hanyagolható műsoron, és külön-külön bejutunk az ágyba, aludni. Pedig már több, mint egy hete nem szeretkeztünk! Legutóbb nagyon élveztem, ahogy hasra feküdt az ágyon és én a hátát simogattam merev farkammal, aztán a nyakát, finoman oldalt az arcát, és ő megnyalogatott. Aztán lefelé indultam, megemelte popsiját, és becsusszantam nedves puncijába… Most is látom, már félig csukva a szeme. De akkor miért ezt a rövid fürdőköpenyét vette fel? Ez…
Az elsőnél tizenhat éves múltam, másodikos gimnazista – igen másodikos, nem pedig tizedikes, nálunk még így mondták. Szóval másodikos egy kórusáról híres, jó nevű belvárosi gimnáziumban. Mondhatni családi suli volt, anyám is ott végzett, nagyapám pedig ott is tanított. Jó anyám számtalan történetet tudott mesélni a helyzet okozta kellemetlenségekről. Nekem szerencsére nem kellett szembenéznem ehhez hasonló problémákkal, békésen élhettem az életem – hacsak a matekkal való birkózásaimat nem tekintjük gondnak… A mai tiniket elnézve azt mondhatom, hogy nem kezdtem korán érdeklődni a szex iránt. Sokáig egyáltalában nem foglalkoztam a témával, élveztem a tanulást – tudom meglepő! – nyelvérzékemnek hála elsősorban…
A nap magasan az égen árválkodott, beragyogva az egész tájat. Annával a tó partján süttettük magunkat. Ez volt az utolsó napunk, mielőtt hazaindultunk volna, ezért ki akartuk élvezni minden egyes percét. A többiek még aludtak, így csak ketten voltunk. Én és az ő gyönyörű teste. Egyszerűen megbabonázott vele. Apró bikini volt rajta, mely alig takart valamit, így a fantáziámat nem hagyta hidegen. Jól elvoltunk a hétvégén, de a szex valahogy nem jött össze. Pedig mindent megtettem az érdekében. Mindent, amit csak lehetett. És most eljött az utolsó nap, ezért tudtam, hogy most, vagy soha. Ő csak feküdt mellettem, süttette magát,…
Bianka az a lány volt, aki mellett nem lehetett csak úgy elmenni. A közelében érezni lehetett azt az elképesztő energiát, amit sugárzott. Azok közé a nők közé tartozik, akik mindig is az eseteim voltak. Határozott, magabiztos, olyan, aki tudja, mit akar, és el is éri azt… Január második hetében történt, hogy miért is ne, én már szabadságot kaptam. Kemény két napot így év elején. Visszagondolva persze nem bánom. Szokványos unalmas napnak tűnt. Egy hatalmas letörtséggel körítve. Mert akkor semmi sem akart összejönni. Magam alatt voltam. A legszívesebben átaludtam volna, mind a két napot, de nem így tettem. Inkább felkeltem és…
Serdülőkoromban azt hittem, hogy a szex egy kényelmes fotelban, vagy ágyon lehet csak igazán élvezetes. Ábrándoztam, amint a combjaimban lévő inakat feszültségbe hozva szétterpesztett lábaimat egy férfi duzzadó fallosza juttatja orgazmusig. Ám az élet megmutatta, hogy egy váratlan esemény spontanitása is milyen izgalmas lehet. Amikor úgy tör rám a vágy, hogy idő sincs összerakni az előzmények részleteit, és egy jóképű férfi simogat a lábaim között, vagy egy csinos fiatal nő nyúl a szoknyám alá hihetetlen szenvedéllyel, gyengédséggel. Korábban említettem, hogy egy falusi iskolában tanítok. Csak egy jó férfi van itt, a falu bikája, aki viszont olyan kapós, hogy szinte háremet…