Szexvágyak – Erotikus levél

Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak.

Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli ágaskodásba kezdenek azok az imádott bimbók. Sok ilyen pillanatot, képet, vagy egyéb momentumot tudok felidézni , a könnyeid sós ízétől, – melyeket lecsókoltam az arcodról – a bolyhos, nedves forróságig, – melyet minden vágyam végigsimogatni, végigcsókolni -.

Most megint biztos azt mondanád , hogy csak fantáziáljak az az én bajom , hogy mire gondolok, teneked ehhez semmi közöd. De tudom ! Érzem ! A te tested is reagál az enyémre. Több régebbi példát is mondhatnék, de nem ez a lényeg hanem az, hogy az én testem sem reagálna úgy a tiédre ahogy most, illetve a szellemi kapcsolat ami köztünk kialakult. Ami alapján azt mondtam, illetve mondom : szeretlek. Valamit szerintem te is érzel csak nem tartod helyesnek ezért harcolsz ellene. Sokszor küzdöttem én is az ellen amit érzek irántad, de a végén mindig rosszabb lett , így rájöttem, tulajdonképpen együtt lehet élni adott körülmények közt ezzel a fájdalmas és kielégítetlen érzéssel. Azt gondolom, hogy neked sem volt jó érzés többször is a testünk által felcsigázva, de kielégítetlenül elválnunk. Még ha ezt tompítja is az a gondolatod, hogy hű maradtál az elvekhez, amelyek nem biztos, hogy a sajátjaid, de a konvenciók által elvárt magatartás igazodni hozzájuk.

Hidd el tudom, és nagyon nagyra értékelem azt hogy egyáltalán valamennyire a magadhoz engedtél. Tudom milyen nagy dolog ez tőled és imádlak érte. Imádom a könnyeidet amelyeket nem lehet hazudni, imádom a felgyorsuló pulzusodat és lélegzetedet melyet nem lehet eltitkolni, a felforrósodó testedet és egyáltalán téged úgy ahogy vagy. Te ezeken a “tüneteken” túl tudod tenni magad, sőt énelőttem még bagatellizálod is, de szerintem ezek ha lelki “tünetekkel” is társulnak egy gyönyörű szép érzés részeit képezik, ami ellen nem szabad harcolni. Szép csendesen, ha egyedül van az ember a másikra gondolva, mondja azt ki hangosan : szeretlek.

Lehet, hogy sohasem teljesedik be ez az érzés, mégis megnyugtató, hogy beismerem elfogadom úgy ahogy van fájdalmasan, kielégítetlenül, mégis amikor lehetőség van rá érzékien, elvarázslóan , csodálatosan. Van az embernek valamije, ami csak az övé, el van téve a lelke egy titkos részébe. A mai durva és kegyetlen világ körülményei közt, a mindennapok egyhangú robotja mellett van egy kis szín, szépség, érzelem, ami feltölti az embert, és amíg ez másoknak nem árt addig semmilyen erkölcsi prédikációra nem kell hallgatni. Kérlek ne küzdj ez ellen ! Tudom, hogy időnként amikor engedsz a nőiségednek, utána gyötrelmes ismét visszazökkenni, és azt mondod, hogy nem hiányzik ez neked, ezen én is mindig keresztülmegyek, de talán éppen ez a gyötrelem teszi olyan felfokozottan széppé azt a keveset ami egymásból jut nekünk.

Nehéz dolog vén fejjel szerelmes levelet írni akár egy kamasz. Még nehezebb ezeket az érzéseket megfogalmazni. Hogy írjam le azt az érzést amikor a meztelen hátadon végigsimít a kezem, miközben magamhoz szorítalak, és érzem hogy rajtad is végigfut a ugyanaz a borzongás, az ember beleszédül az érzékei harsogó játékába, és csak szorítja, öleli csókolja a szeretett nőt? Talán nem is kell ezeket leírni hiszen tudom, ahogy álltál, és te is magadhoz öleltél hasonlót éreztél. Azért, hogy sikerüljön megőrizni valamit a szép pillanatokból, mégsem árt egy ilyen levél még ha suta is, és nem tudja megfogalmazni az érzéseket, hiszen nem is lehet csak töredékét elmondani, mert azokat csak érezni, átélni lehet. Köszönöm hogy néha te is velem együtt élted ezeket az érzéseket, és szeretném, ha a néha több lenne, és az érzések is teljesebbek mind mélyebben átéltek lehetnének , persze te szoktad meghúzni a határt, néha finomabban, néha bántóbban. Kérlek őrizzük meg amink már van, ne dobd ki ezt a szép érzést, tegyük el egy titkos rekeszbe, ahonnan időnként elővesszük mint a gyerek a kedvenc játékát, és amikor lehet adjunk egymásnak annyi szeretetet amennyit csak tudunk.

Biztos vagyok benne, hogy ezt te sem bánnád meg, hiszen az együtt töltött pillanatok magas hőfokából ítélve, tudnánk egymásnak annyi szeretetet adni ami kitart a következő találkozásig. Ha most arra gondolsz, hogy megint túlzok, és te csak az alkohol hatása alatt tetted amit tettél, azt kell mondanom egyrészt, hogy nem mindig volt alkohol, másrészt az alkohol csak őszintévé tesz, és bizonyos magunkra vett, vagy ránk kényszeríttet gátlásokat old fel. Amikor például megfogtam a póló kivágásában a vállad a legtöbb esetben felgyorsult a pulzusod, a lélegzeted egy nagyon enyhe pici veríték lepett el, ezeket nem lehet megjátszani, azért van mert “nőből vagy” , de egy nő nem bármelyik férfi érintésére reagál így.

Lassan tele az oldal és én be is fejezem az írást.

Végezetül engedd meg, hogy elmondjam egy álmom, vágyam ahogy tetszik.Talán soha nem fog megtörténni, de ha mégis egyszer így lenne, talán a lelki üdvösségemet is odaadnám érte.

Te hason fekszel az ágyon meztelenül, lustán, elpilledve az előzőleg átélt szeretkezésünktől. Én áttérdelve a feletted ráguggolok a combjaidra, és a kezeim simogatásával kimasszírozok minden maradék feszültséget belőled. S amikor oldalt fordítod a fejed megcsókollak , és folytatom tovább. Aztán, ahogy kicsit kezd felpezsdülni a véred, ez a csók érzékibbé kezd válni. A picit kinyújtott nyelveddel játszani kezd a nyelvem, s amikor ehhez kicsit elfordítod a tested a kezem végigcsúszik a hátadon, oldaladon és megpihen a csodálatos melleden. Az érintéstől az azonnal szinte megmerevedik, ágaskodni kezd és a mellbimbód érzékien megduzzad. A testünk egyre jobban beindul, ahogy érzi a másik növekvő kívánságát. Lejjebb nyúlok növekvő feszültség éled fel bennem amint megérintem a bozontos, felforrósodó titkos testrészt. Innen már nincs visszaút ! A növekvő feszültség szinte már fáj az ágyékomban, de tompítja ezt az a pillanat, amikor az a bizonyos nedvesség egyszer csak körülöleli. Ekkor adjuk át magunkat igazán egymásnak. A két testből egy lesz mely simogatja csókolja öleli átkarolja saját magát, és lassan gyorsuló hullámzó táncba kezd. Aztán kicsit lassul ez a tánc, hogy a vad érzékiséget felválthassa a gyengéd simogatás.

Még mindig egy testként kimondhatatlan gyengédséggel simogatjuk csókoljuk egymást. Én felülök, te az ölemben ülve szorítod öledet az enyémhez. Újra az arcodat, a hátadat simogatom, a melleidet csókolom, és folytatódik a hullámzó tánc. Visszafordulunk a kényelmesebb helyzetbe felajzottságom a csúcspontján, és te is a tested legrejtettebb legintimebb részeit tárod fel az én testem előtt. Csókjaink már szinte fájnak és egyszer csak érzem, hogy egy mélyről jövő sóhaj, és remegés fut végig rajtad, és tudom hogy férfinek és nőnek csak ez lehet a célja, hogy lényeik ilyen mélyen eggyé váljanak, de egyben ez az utolsó pillanat amikor még valamit felfogok a világból mert jön a hatalmas és mindent elsöprő végső önkívület amelyet együtt élünk át. Csókjaink és testünk mozgásának nem tartható irama lelassul. A simogatások lassabbá cirógatóbbá válnak. Ebben a pillanatban mindennél világosabb a számomra ezt a nőt szeretem és mindig is szeretni fogom. Ha lehet ebben a mindent elsöprő formában, de ha másként lesz magamban a lelkem m