Nőnek lenni jó
Laza napom volt, de olyan nyűgös, életunt voltam. Dolgoztam, este volt és akkor megcsörrent a mobilom.
– Hoppá!
A srác a múltamból … aki valamikor, valahol, „volt” nekem az életemben. Ő futotta a „felesleges köreit”a mobil másik végén aminek az lett úgyis a vége:
– Hazaviszlek! 🙂
Miközben vezetett én néztem a fénylő csillogó barna szemeit a szőke haján meg meg csillant a hajzselé fénye,éreztem az illatát és arra gondoltam „basszus” pont most nem lehetek vele mert, mert … na 🙁
Megérkeztünk a parkolóba … a szívem kalimpált és emlékszem nem gondoltam semmire csak vágytam a csókjára..
– Sorry, nem jöhetsz fel most. – néztem rá.
– Semmi baj. – válaszolta és már húzott is magához.
– De egy csókot kérhetek – suttogta elfojtott hangon, és csókolt. Hol követelőzően, hol szenvedélyesen, hol lágyan, hol harapva szinte, és ebben benne volt minden általam is ismert kérés, vágy.
„Nem engedhetem el csak így” – futott át az agyamon.
De ő már nyakamat simogatta a hajamba túrt és a mellemet kereste.
– Utállak. – suttogtam én – Tudod, hogy elveszett ember leszek ha ezt csinálod.
– Tudom, éppen ezt akarom – és csak simogatott, miközben én is simogattam őt, ahol értem. A rövidnadrágja alá tudtam nyúlni és simogattam a combját egészen fel. Ő szinte megremegett az érintéstől.
– Gyere kicsi keressünk egy sötétebb helyet.
Mikor a bolt parkolójában a a félhomályban megláttam a mosolyt az arcán már nem érdekelt semmi.
Öleltük és csókoltuk egymást ahol értük lekerült róla a nadrág és kapta a csókokat a simogatást ahová csak szerette volna a hasa a melle a „férfiassága” mind mind a nyálas csókokért kiáltott miközben ő is a nyakamat a számat csókolta. Aztán hirtelen abbahagytam a csókot és néztem a félhomályban az arcát, a lecsukódott szempillákat, a soha el nem múló mosolyt a szája szegletében, a vágytól kipirult arcot és az orgazmus előtti kéjes vágyat. Összeért az arcunk és én szinte „elvesztem” a látványban. Eszméletlenül szép volt miközben simogattam a „farkát” úgy, ahogy ő szereti. Már nem kellett ahhoz sok, hogy bekapva a „férfiasságát” halljam a hangját az egyre erősödő vággyal teli hangot. Majd egy másik hangot ami szinte üvöltésnek tűnt mikor elélvezett a számba. Imádtam az ízét, az illatát, a srácot.
Otthon miközben a sminkemet mostam le, észrevettem valamit. A nő a tükörben mosolygott rám 🙂 és valami furcsa fény csillogott a szemében. Mosolyogtam, és a délutáni nyomott hangulatom elszállt. Jó NŐnek lenni! Basszus! JÓ NŐnek lenni!