Romantika Lilivel

Már másfél órája tombol a vihar – gondolta Balázs és belekortyolt a teájába. Nem tetszett neki ez az ítéletidő, mert két hétig a trópusi szigetek adta meleget élvezhette. Búskomoran nézett ki a konyhája ablakán, hiszen mindenkit elszomorít a szürke kabátba öltözött főváros látványa ilyenkor. Elmélkedését, egy éles sípszó szakította félbe, melyre egy egyszerű káromkodás volt a válasz, hogy persze megint elfelejtette kicseréltetni a csengőt. Előkereste a kulcsát és indult ajtót nyitni. Meglepetésére Lili állt az ajtóban, a szomszédja. Ismerte a lányt. Néha együtt néztek filmet, vagy együtt oldották meg a háztartási gondokat, de több sose volt köztük egyszerű szomszéd-szomszéd viszonynál. Furcsa volt neki az, az életvidám lány most mankóval a hóna alatt, kissé búskomoran néz zöld szemeivel rá. Végigmérte a lányt, tetőtől-talpig csurgott róla a víz.

 

– Szia. Ne haragudj, hogy így rádtörök csak elvesztettem a kulcsom, és ebben a házban csak veled vagyok jóba. Szóval, ha megkérhetnélek, hogy telefonálhassak egyet a lakatosnak, ne ha…

– Gyere be és hagyd abba a ne haragudjal légyszi, mert nagyon aranyosan tudod mondani, de semmi értelme- szakította félbe a mondatát. Segített neki beljebb jönni és leültette a konyhába. Lili a mankóit falnak támasztva leült egy székre. Balázs, már amikor hazajött találkozott vele, és tudta, hogy valami nincs rendben, de amikor megkérdezte, hogy mi történt a leány csak annyit felelt, hogy balesete volt. Nem értette, miért, de rosszul esett neki, hogy nem látja azt a gyönyörű csillogást és pajkosságot a szomszédja szemében.

– Kérsz teát? Most készítettem és még meleg.

– Köszönöm. Ha nem gond, igen

– Ha gond lenne, elrejteném előled az összes mozdítható ételt, italt, ja és egyben a tárgyakat is- kacsintott egyet,- na most meg keresek neked valami száraz ruhát, ha a hölgynek megfelelnek a nagyobb méretű cuccok, mint amiket ő hord.

– Ne fáradj, hallod én csak egy tele… Késő volt, kedves szomszédja már elindult keresni neki valami számára is hordható ruhát. Nem sok ideig keresgélt, de fogalma nem volt, hogy mit vehetne föl egy lány férfiruhákból. Talált egy inget, meg egy kisnadrágot, elhelyezte őket az ágyán. Gondolt egyet és halk léptekkel a konyha felé vette az irányt. Végignézett az elbóbiskoló lányon, majd egyszerű mozdulattal a térde alá nyúlt.

– Mit csinálsz? Hé!Tegyél le!- sikongatott a leányzó.

– Soha! Ja, és beviszlek a szobába – válaszolt. Óvatosan lépkedett, és erősen tartotta a kapálózó csajszit, nehogy véletlenül elejtse.

– Na Balu, mostmár komolyan tegyél le, hallod?

– Rendben!- azzal egy egyszerű mozdulattal belesüllyesztette a puha franciaágyba Lilit.

– Ez gonosz volt tőled

– Miért kedves? – nyújtotta neki a ruhadarabokat-, ezeket vedd föl, addig ha gondolod, kimegyek.

– Hát khhm megköszönném – válaszolt nevetve. Levette a pólóját és átcserélte az ingre, ami jó pár számmal nagyobb volt, mint amilyet ő szokott hordani. A nadrágcsere kicsit nehezen ment neki, hiszen felállni nagyon nehezen tudott és el is szomorította a lábán lévő kötések látványa. Pár perc múlva Balázs lépett be az ajtón egy törölközővel a kezében. Átnyújtotta és leült mellé az ágyra.

– Héé! Ez meleg!

– Rátettem egy kicsit a gázra, így talán jobb nem?

– Jobb, köszönöm. Olyan kedves vagy hozzám.

– Szerintem ez régebben természetes volt nem? Most meg hálálkodunk minden ember pozitív gesztusaikor. Figyelj, hozok fáslit, át kéne cserélni a kötést, mert ez is nagyon elázott és nem tesz ez neked jót, ha így marad.

– Ne, hagyd nem baj. Maradhat így.

– Kislány te nem akarsz meggyógyulni? Na ne ellenkezz, légy szíves.

Felkelt és elindult a fürdőszobába a fásliért. Volt neki pár darab, hiszen sportolt még régebben, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az úszást. Visszagondolt sportoló múltjára és egy csepp keserűség öntötte el a szívét. Segíteni akart a szobájában üldögélő leányon, mert nem akarta, hogy egy baleset az ő életét is örökre meghatározza. Mosolyt tett az arcára, mintha csak egy sminkkellék lenne és visszabattyogott a szomszédja mellé, akiben egyre jobban kezdte valami különös dolog vonzani. Letelepedett, és a vékonyka a lábakat az ölébe vette. A kis beteg kicsit bizonytalanul nézett a munkálkodó kezekre, de hagyta úgyse tudott volna a szomszédja ténykedése ellen semmit se tenni. A gondoskodó kézfejek óvatosan hámozták le róla a fáslit, és vigyázva összetekerte. Végigmérte a lány lábait és elszomorodott, amikor a felismerés villámkánt csapott az eszébe. A zúzódások, a véraláfutások.

– Ezt nem baleset okozta igaz? Ne is válaszolj, tudom, hogy nem. Az orvosoknak sok mindent be lehet adni, hiszen sietnek, de nekem nem.

– Eressz el! Csak egy rohadt telefont kértem tőled és te rögtön belegázolsz az életembe. Mi közöd hozzá? És ha nem baleset? Kinyögsz egy sajnálomot azt annyi? Te is férfi vagy, ugyanolyan mocskos hazudozó barom.

– Nem ismersz. Honnan gondolod? De ha annyira akarsz, menj én csak segíteni akartam, amióta beléptél azon az ajtón.

– Eressz el! Csak egy rohadt telefont kértem tőled és te rögtön belegázolsz az életembe. Mi közöd hozzá? És ha nem baleset? Kinyögsz egy sajnálomot azt annyi? Te is férfi vagy, ugyanolyan mocskos hazudozó barom.

– Nem ismersz. Honnan gondolod? De ha annyira akarsz, menj én csak segíteni akartam, amióta beléptél azon az ajtón…

A dühös lány feltápászkodott, de ha Balázs nem kapja el a csípőjét biztosan a földre zuhan. Felállt mögé és kezét még mindig a csípőjén tartva sugdosott a fülébe.

– Kérlek, nyugodj egy kicsit le, mert ha így kapkodsz még megütöd magad és egy ilyen csúnya köcsög pasinak kéne ápolnia. Nem akartalak megbántani. Figyu semmi közöm hozzá, de ha valami fáj, kérlek, mondd el és megpróbálhatok segíteni jó?

– Bocsánat én nem, én nem, én nem akartalak megbántani. Én olyan szerencsétlen vagyok. Most is egy szinte ismeretlen csávó tart meg, hogy ne zúgjak egy hatalmasat. Szánalmas vagyok.

– Gyere, ülj le, – átfordította a lányt és az ágyra tette-semmi bajom nincs veled. Beszélgessünk kicsit? Van kedved? Csak úgy, nem kell rossz dolgokról. Csinálunk egy „csajos” estét. Kérsz egy is bort?

– De csak kicsit, megárt, tudod. Beszélgethetünk, ha elmondod végre, mikor jutok haza.

– Amikor jónak látod, na meg persze én is akarom- kacsintott rá egy kedves barna szempárja és a bor, nem árt meg, főleg ilyen aranyos lányoknak nem.

Kibandukolt a konyhába és két borospoharat bányászott elő a szekrény mélyéről. Kicsit áttörölte, majd bort töltött bele, épp addig ameddig szokás. Kezében a poharakkal meg az üvegekkel tért vissza, már kis kedvenc ápoltjához. Odanyújtotta a törékeny kezeknek, amelyek egy halk köszönömmel elvették. Letette a poharát meg az üveget az egyik kispolcra, majd a kezébe vette a lány lábait és befáslizta. Tudta jól, hogy nem is kéne rátennie a kötést, csak a mellette ülő teremtés nem akarja látni a sérüléseket magán. Amikor végzett felnézett a zöld kissé, csillogó szemekbe. Egy kis mosolyt látott köríveződni a bájos arcon, majd egy könnycseppet, amint végigfut a puha bőrön és rácsöppen a tőle kapott ingre. Aztán könnyek zápora kezdte mardosni az anyagot és az ő szívét is. Egy fejet érzett a vállába fúródni.

– Én nem csináltam semmit. Csak egyszerűen bevadult és kezet emelt rám. Én nem tudtam, hogy ivott-fakadt ki- tudod nem erőszakos ő, meg szeretett is, csak elborult az agya. Mindenkinél van ilyen.

– Ez nem igaz. Ne áltasd magad, ha valaki megteszi egyszer, többször is meg fogja.

Sírástól elhomályosult szemek néztek rá.

Nem bírta megállni, és egy apró puszit lehelt a kicsiny női szájra majd kezeivel is átkarolta a vékony csípőt. A pusziból lassan csók lett, és az ajkak apránként tapogatózva ismerték meg egymást. Gyengéden karolta az ártatlan kis testet, vigyázva, nehogy valami kárt tegyen benne. Nem akarta azt, hogy a társa azt higgye, hogy csak a testére hajt, és ő is csak egy szexre éhes hím. Abba hagyta nyelve játékát, és mélyen a zöld szemekbe meredt. Apró csókot adott a szemhéjakra és halkan, éppenhogy érintve kezdte el becézgetni a lány arcát. Lassan akarta felébreszteni a szunnyadó gyönyört és csak a másikra akart összpontosítani, a saját élvezete nem érdekelte. Mint egy kisded simult bele a karjaiba Lili. Belecsókolt a nyakába és a füleket kezdte kezelésbe venni. Kis harapásokkal fokozta az ingereket és piciket lehelt a lány fülébe. Érezte a másik borzongását, libabőrösségét.

– Hunyd le a szemed és zárd ki a külvilágot – búgta fülébe.

– De ezt biztos, hogy szabad?

– Kicsim mindent szabad, ami nekünk örömet okoz. Főleg ami neked.

Csókokat adott kis vállakra és letette a törékeny kis lényt az ágyra, majd fölötte helyezkedett el. Csókolta a nyakát, és a biztonságot nyújtó kezei a vékony csípőn kalandoztak. Érezte a félelmet, a kíváncsiságot, a nyugodt nyugtalanságot, amit a másik teste árasztott. Tudta, hogy ezt a lányt meg akarja ismerni és nem csak egy egyéjszakás kis kalandot akar összehozni szomszédjával. Visszatért az ajkak csókolásához és lefeküdt Lili mellé a nőies testet magához szorítva.

– Tudod Lili, igazából szeretném, ha itt aludnál, és egy kicsit megnyugtatna az, hogy biztonságban vagy, és ha neked is tetszene mostmár lenne, aki vigyázzon rád. Ha te is így gondolod. Holnap tényleg hívunk egy lakatost, és be tudsz jutni a lakásodba. Hm?

– Olyan kedves vagy Balázs, és mindig is az voltál. De kérlek, hogy ha lehet, aludjunk rá erre az egészre egyet, mert nem tudom én se, hogy mit érzek. Hogy csak a kedvességed ilyen csábító számomra, vagy te magad.

– Bizonyítani fogok neked. Ígérem.

Egy hosszú csók után, az álomvilágba utaztatta kis kedvencét.

Reggel Balázs ébredt hamarabb. Kibotorkált a nap fényével átjárt konyhába és narancslével csillapította szomját. Pár perc múlva, már kicsit magához tért, és a kabátjához sietett- Kivette belőle Lili tipikusan női kulcscsomóját és a dolgozószobájában lévő asztal fiókjának a legmélyére süllyesztette.