Intim kalandozások

Keszthelyen nyaraltunk a nagyi házában, együtt az egész család. Péter, a bátyám elég nagy volt már, így egyre ritkábban tudták rávenni a szüleim, hogy velünk tartson. Most is hamar elege lett, aztán egy nap eszébe jutott, hogy meglátogatja veszprémi barátját.

– És én itt maradjak egyedül? – kérdeztem elszontyolodva.

– Hogyhogy egyedül? És anyuék?

– Persze, de Kláriék sincsenek idehaza a szomszédból, rettenetesen fogom unni magam.

– Csak két napról van szó … De ha akarod, velem jöhetsz. Elvigyorodtam, de korai volt.

– Egy feltétellel! Ne égess le azzal, hogy örökké törvénytelenül vihogsz, és a szád elé kapod a kezed.

– Jaj, ne izélj, tudod, hogy az még a fogszabályzó miatt volt!

Már gimibe jártam, de Péter még mindig úgy gondolt rám, mint ahogy a lányos bulikon látott a pubertáló barátnőimmel, akik közül már alig jártam össze valakivel. Az új suli szétszórta a bandát, de új barátnőink még nemigen voltak. Anyámék nem bánták a dolgot. Másnap reggel felkerekedtünk hajnalban, mert Péter szerint akkor volt jó a stop. Bár megálltunk reggelizni (illetve eluntuk a várakozást az út szélén), így is hamar Veszprémbe értünk. Még soha nem jártam itt, és Péter mutogatta a látnivalókat. Csalódás volt, hogy a barátjáéknál senki nem volt otthon, de a bátyám nem esett kétségbe.

– Mászkálunk egy kicsit, aztán visszanézünk. Engedélyezett egy sört nekem is, úgyhogy jó hangulatban tértünk vissza a sráchoz, aki ide járt egyetemre is.

Úgy emlékszem, nemrégen költöztek le Pestről, ahol Péterrel összebarátkoztak.

– Most mit csináljunk? – kérdezte a bátyám, miután kiderült, hogy a barátja még mindig sehol.

– Visszaérünk anyáékhoz még az este? – kérdeztem reménykedve.

– Nekem már elegem volt a stopból, inkább nézzünk szállás után Nem nézett ki rossz bulinak, Péter meg élvezte, hogy szervezheti az eseményeket. Kivártuk, amíg megjött a szőlőből a kollégium vezetője, és hajlandó volt kinyitni nekünk egy szobát – szerintem tök olcsó volt. A bátyám még beszerzett egy üveg vörösbort, aztán birtokba vettük a szobát. Nem volt valami lakályos, de egykettőre összetoltuk az ágyat, meg szétszórtuk a cuccainkat, csapra vertük a bort. Szopogattuk, és beszélgettünk, egészen belemelegedtünk.

– Hoztál pizsit? – kérdezte Péter.

– Azt hittem, a nagyfiú mindenre gondol – vigyorogtam, mert a sör, meg a bor megtette a hatását.

– Nem tudom, te mit csinálsz, de én nyáron meztelenül alszom.

– Legfeljebb majd bugyiban leszek – vontam meg a vállam, mintha nem érdekelt volna, hogy egy 19 éves, jól kisportolt srác pucéran lesz mellettem, még ha a bátyám is az.

Egy kicsit Pétert is izgathatta a dolog, mert elmesélte milyen volt, mikor egy csajt stoppolt le a múlt nyáron, aki vezetés közben a rövidnadrágos combjára ejtette a kezét, és az illusztráció kedvéért megmutatta, mire gondolt. Hülyeség, de mindketten belepirultunk egy kicsit, mikor éreztem a göndör szőrét a meleg tenyeremen.

– A volt barátnőmmel nudiztunk egy párszor tavaly. Tudtad, hogy itt is lehet a Balaton mellett?

– Nem ciki annyi ember előtt meztelenül? És mi van, ha feláll a kuksid? Egyre kerekebb szemekkel nézhettem rá, mert folytatta:

– Ne mondd, hogy ti nem szoktatok meztelenkedni a lüke barátnőddel! Hogy is hívják? Magamban és is Enikőre gondoltam. Még a nyár elején jöttünk haza együtt egy táborból, és egyedül maradtam volna pár napig, mert náluk senki nem volt otthon. Elfogadtam osztálytársnőm ötletét, hogy aludjak a családjuknál. Első éjszaka jó sokáig pusmogtunk a táborbeli fiúkról, de még jobban felizgattott Enikő dugi Martinija, meg az, hogy a hálóruhája csak egy bébidoll felső volt. Gyakran felugrált az ágyából, vízért ment, kint felejtette a Bravót, meg ilyesmi.

Egyszer benyitott az öccse egy törülközőben. Nagy meglepetésemre Enikő nem jött zavarba, pedig a melle baromi jól látszott a hangulatvilágításnál, és bugyi sem volt rajta. Mikor lehajolt, István rám kacsintott és hangosan így szólt:

– Mindjárt elmegyek, csak a krémedért jöttem!

– Pfuj, disznó! – korholta Enikő, de belepirult, mikor odadobta a tubust az öccsének.

– Ez mindig így megy nálatok? – kérdeztem, mikor István bezárta maga mögött az ajtót.

– Dicsekvő majom … bár elég jó a segge, és elől sincs vele semmi baj. Néha még mindig együtt fürdünk, vagy napozunk, ha a szüleink nincsenek itthon.” – tette hozzá Enikő, miközben lefekvéshez készülődött.

Akkor azért nekem is eszembe jutott a bátyám, meg Enikő mellbimbója, meg még sok minden, mielőtt lassan álomba cumiztam az ujjam a combjaim között.

– Nem szoktunk – mondtam hangosan, aztán összeszedtem a bátorságom.

– És milyen volt?

– A nudista strand? Szerintem még jobb, mint a textilesek. Nincs szemét, és vidámabbak az emberek.

– Én is kipróbálnám – csúszott ki a számon, de már késő volt, mert Péter rávetette magát a dologra.

– Igen? Hát akkor Keszthelyről majd becserkésszük!

– De én még nem voltam meztelenül senkivel! Baromira zavarba tudok ám jönni! – próbáltam visszatáncolni.

– Ne hülyéskedj! Előttem is szégyelled magad?

– Hát te is pasi vagy! – mondtam, és azt gondoltam magamban, hogy „sőt nem is rossz”.

– Na, akkor ma nudizunk egyet! – jelentette ki. Leégni nem fogunk, mert leoltjuk a lámpát, és így te is belejössz a premier előtt.

Péter még kiszaladt a sarki kocsmába utánpótlásért, én meg izgultam, hogy mi fog ebből kisülni, de végül is inkább jó érzés volt. Csak a hold világított be, mi meg ott álltunk a szobában, és lassan lehámoztuk magunkról a kevés nyári ruhát. Cicifix sem volt rajtam, mert bár a melleim eléggé fejlettek, de nem szeretem, ha fel vagyok kantározva. Felhúzott lábakkal ültem a falnak dőlve és szinte dideregtem a furcsa helyzettől, a burgundi pont jól jött. A témáink egyre sikamlósabbak lettek, a puncimról nem is beszélve. Nem tudom, Péter mit láthatott, de én lassan ki tudtam venni a félhomályban, hogy beszéd közben néha megigazítja a kispétert, ahogy Apu szokta hívni. Én is szétnyitottam néha a lábam, mert azt éreztem, mintha valami szivárogna a nuncimból. Néha megdermedtem, mert a csendben szinte hallani lehetett, ahogy végigsimítom a lábam közét, és megnyugtatom a csiklómat (bár inkább felizgattam). Péter odaadóan mesélt intim kalandjairól. A bortól én is felengedtem, és suttogva elmeséltem, mikre szoktam gondolni elalvás előtt, persze őt nem említettem.

Láttam, hogy nagyokat nyel, és próbálja leszorítani a farkát. Lassan kiürült az üveg. Csalódott voltam, mert még csak most kezdtünk belejönni.

– Megyek zuhanyozni. Nem jössz? – kérdezte szinte rekedten, és nyújtózkodott. Ásítást színleltem. Csak Péter nehogy meghallja, milyen szívdobogásom van.

– Menj előre! De nehogy elfürödd a melegvizet! Úgy ágaskodott a mellbimbóm, hogy végig kellett dörzsölni magam. Hallottam, ahogy Péter megnyitja a zuhanycsapot. Nem bírtam ki, becsúsztattam két ujjam a puncimba, de a bátyám fütyköse járt az eszemben. Ha nem akartuk volna, a zuhany alatt akkor is állandóan egymáshoz ért a testünk. Beszappanoztuk egymás hátát, és nem bántam, hogy a bátyám közben érzi testével a meredező mellbimbóm, én meg a fenekemen az ágaskodó fütyijét. Ilyenkor mind a ketten idegesen felnevettünk, én egyszerre dideregtem és tüzeltem.

A végén egymásra néztünk és vigyorogva megállapítottuk, hogy ilyet jót még egyikünk se zuhanyozott. Ledőltünk a széles ágyra.

– Jól megmostad a nunid? – kérdezte, ahogy kiskoromban.

– Várj, megnézem! – válaszoltam, és szétterpesztettem a lábam, hogy ő is érezze a combom. Az arcomhoz dörzsöltem a puncis tenyerem, és beszívtam a saját illatom.

– Hmmmm … fincsi, illatos! – jelentettem. Megkerestem az orrát, és ő is mintát vehetett.

– Atyám! Te nem tudod, mit csinálsz velem – mondta, és elkezdte a bőrt húzogatni a farkán.

– Ugyan már! Hagyd, idebújok – mondtam, bár magam se tudom, hogy álltam meg, hogy ne masztizzak én is egyet. Reggel összebújva ébredtünk, de egyikünk sem akart kibontakozni az ölelésből.