Egy csepp erotika

Mindennap van egy óra, amikor kilépek a saját életemből és valaki más lehetek. Vége a munkának, autóba ülök és az edzőterembe hajtok. Gyorsan öltözök át, hogy minél több időt tölthessek vele.

Belépek az ajtón, szememmel már őt kutatom. Nem vesz észre, háttal áll nekem, napi programot ír.

Beleborzongok a látványába.

Kicsivel magasabb, mint én, válla széles, csípője keskeny, feneke szép formája magához vonzza a tekintetem. Pont csak annyira izmos, amennyire szeretem. Mellkasa domború, karjai kemények, lábai hosszan egyenesek.

Szeretném végigfuttatni kezem a bőrén, de nem tehetem, vágyaim tárgya érinthetetlen számomra.

Most, mintha megérezné, hogy nézem, megfordul. Öröm csillan barna szemeiben, felém indul, aztán megáll. Egészen közel lépek hozzá, válla mellett tekintek bele az aznapi edzéstervbe.

Magamba szívom friss, férfias illatát. Engedelmesen emelem fel a karjaim, hagyom, hogy rám csatolja a pulzusmérőt, szinte kikényszerítem, hogy hozzám érjen.

Nagyon közel van az arca, látom a barna íriszét körbeölelő arany pöttyöket. Egy csodálatos pillanatig egymás tekintetébe mélyedünk, szája a szám előtt, érzem magamon a lélegzetét.

Arcomat pír futja el, szeretném, ha most máshol-máshogy lehetnénk, akkor talán nem pislantanék, amivel megtöröm a varázst.

Elhúzódik, még egy lépést is hátrál.

Lemondóan sóhajtok, macska-egér játék ez, ahol egyikünk sem győzhet.

Lazítani kezdek, tudatosan játszok. Előrehajolok, nyújtott testtel, megfeszül rajtam minden izom. Lentről nézek fel rá, elkapom a pillantását, amit az alakomra vet. Élvezem szemének villanását, felegyenesedek, magasba emelem a karjaimat és a könyökömet szorosan tartva lazítom vállaimat. Melleim engedelmesen feszülnek meg, rájátszok, nem is titkolom. Látom, ahogy állkapcsa megfeszül a látványra, keze szorosabban fonódik az edzésnaplóra.

Mozdulataim kecsesek, hangomat is irányítom, ahogy a kérdéseire válaszolok. Szinte vibrál körülöttünk a levegő, ő is érzi, hangja egyre mélyül, rekedten cseng.

Megkönyörülök rajta, egy ideig kizárólag az edzésre figyelek. Lábaim ruganyosan lépkednek a futópadon, a bemelegítés pár perce üdítően hat rám. Vérem így is pezseg, arcomon állandósul a pír, most legalább már nem kell titkolnom.

Váltunk, hátamat erősítjük.

Tudja, hogy tudom kezelni a gépet, tudom, hogy tudja, örülök neki, amiért mégis segít nekem.

Terpeszben ülök le a padra, testem teljesen nyitott az előttem álló férfi felé. Átvezeti a pántot a vállaim felett, beállítja az erősséget és számolni kezd. Lassan végzem a gyakorlatot, amíg nem végzünk, megmarad köztünk ez a kényelmes közelség.

Élvezettel simogatom végig a tekintetemmel, eljátszadozok a gondolattal, mi lenne, ha…

Ha kettesben lehetnék vele…

Ha nem csak a szememmel érhetnék hozzá…

Az arcát érinteném meg először.

Az érintés vágyott volta miatt csak lassan simítanám végig, élvezném, ahogy a borosta csiklandozza a tenyerem. Hüvelykujjammal körberajzolnám a száját, ő becsukná a szemét, karjai megfeszülnének a derekam körül, szorosabban magához húzna, várná a csókot.

Finoman érnék hozzá, épphogy érintve ajkait. Kiélveznék minden pillanatot, nem sietném el. Nyelvem résnyire nyitott ajkai közé siklana, édes csábítással könyörögnék a bebocsátásért. Az érzés, amit nyelveink találkozása okozna, tüzet gyújtana mindkettőnkben, a játékos kergetőzés felkorbácsolná vágyunkat…

Felriadok ábrándozásomból, mosolyán látom, nem először szólít. Nevetéssel próbálom meg oldani a feszültséget, követem a következő állomásra. Hanyatt fektet, hátam szivacshoz simul, lábaim elé térdel, kezeivel körbefonja a bokáimat és szorosan tartja őket, amíg a hasizom gyakorlatokat végzem.

Nem tudok koncentrálni, folyamatosan kiesek a ritmusból, csak kezének melegét érzem.

A póz nem lenne ellenemre, várom, mikor mozdulunk ki a holtpontról, vágyom arra, hogy ujjai végigfussanak a vádlimon és a térdemen keresztül a combomon állapodjanak meg. Sosem fog megtörténni, mégis szívesen képzelem el az érintését.

Csodálatosan szép kezei vannak, érzékeny, vékony ujjak, ápolt körmök, kecses vonalú kézfej. Megborzongok a gondolatra, mi mindent tehetne velem ez a szeretkezésre született kéz.

Megint figyelmeztetnem kell magam, nem akarom őt kényelmetlen helyzetbe hozni és tudom, hogy a gondolataim valamilyen szinten biztosan megérintik őt. Látom a szemében minden egyes felemelkedésnél, folyamatosan figyel rám, érzékeli a hangulataimat.

Amikor már úgy érzem, izmaim nem bírnak el több megterhelést, megkönyörül rajtam. Kezeimet fogva segít fel, ujjai pár másodperccel tovább fonják körbe az enyéimet, mint ahogy szükséges lenne. Örömmel maradnék így a végtelenségig, de tudom, gyorsan telik a nekem járó idő.

A haspadhoz kísér, fél térdelésben támaszkodok rá, szabadon lévő kezem súlyzót ragad, így erősítem a karom. Libabőr fut végig rajtam, ahogy a hátamon végigsimítva javítja ki tartásom. Érintése könnyű, mégis személyesnek érzem.

Most ő az, aki szándékosan ér hozzám. Nem indokolja a mozdulatot semmi, ahogy a vállamhoz ér. Nem veszi le rólam a kezét, gerincemen végighaladva jut el a derekamig, hogy ott megpihenjen. Szinte éget a tenyere, nem hiszem el, hogy nem érzi, mennyire forró a bőröm a vágytól.

Egyre nehezebb a súly a markomban. Akadozva veszem a levegőt, ez a terhelésnek is betudható, de mindketten tudjuk: nem ez az oka. Elcsendesedik, már ő sem erőlteti a beszélgetést. Beteljesületlen vágyaink körülöttünk örvénylenek, betöltik gondolatainkat, lassan úrrá lesz rajtunk és nem tudom, meddig feszíthetjük még a húrt…

Amikor felegyenesedek és ránézek, szemében ugyanazt a tüzet látom égni, ami engem is emészt. Újabb csodálatos pillanatig elmélyedünk egymás tekintetében, szavak nélkül beszélünk, némán vonzzuk egymást.

Ő az, aki hamarabb mozdul, ő az, aki átveszi a saját vágyai feletti uralmat.

Lehunyja a szemét, szempillái sorfala eltakarja előlem csillogó tekintetét. Alig észrevehetően megrázza a fejét és amikor újra rám néz, már megint csak az edző áll előttem, a férfi elrejtőzött. Kezét nyújtja a súlyzóért, most kényszeredetten figyel arra, hogy még csak véletlenül se érjen hozzám.

Kerékpárra ültet, ő állítja be a programot, bocsánatkérően mosolyogva próbálja meg elűzni a morcosságom. A gép kormányára támaszkodva újra felveszi a beszélgetés fonalát, én pedig hősiesen próbálok igazodni hozzá, megmutatni, hogy én is vagyok olyan erős, mint ő, de borzalmasan nehéz.

Nézem arcélét, tetszik a profilja is. Fülemmel hallom, szememmel látom, ahogy szépen metszett szájával a szavakat formálja. Kerüli a tekintetem, mire bosszús leszek.

Bekapcsolom a képernyőt, hangja nincs ugyan, de ez most nem is érdekes, valamivel muszáj elterelnem a gondolataimat.

Ósdi szappanopera van műsoron, a főhős éppen karjai közé veszi a szerelmét és szenvedélyes csókot váltanak. Nem bírom visszafojtani halk sóhajomat. Nem veszem le a szemem a képernyőről, mégis tudom, hogy felfigyel rá.

Lelassulnak a mozdulataim, ahogy a gépen támaszkodó keze mintegy véletlenül az enyém mellé csúszik, és mutatóujjával óvatos kis köröket rajzol a kézfejemre.

Mindketten tudjuk, hogy átléptük azt a bizonyos határt, játékos évődésünk immár a múlté, érzéseink egyértelművé váltak.

Felemeli az arcát, tekintete simogat, ujjának jegesen borzongató érintése hűen kíséri a szemében izzó vágyat.

Mindketten tudjuk, hogy sosem fog beteljesülni, amit egymás iránt érzünk. Régóta játsszuk már ezt a játékot, mégsem lépünk tovább.

Nekünk csak ennyi jut: egy cseppnyi erotika.