Rémülten nyakig merült a vízbe és a fal felé fordult. Mint a lándzsa, oly erővel állt belém a bizonyosság, hogy mindent elrontottam. Összekavartam a szokásos menetet és elriasztottam a vadat. Hebegve próbáltam kikászálódni a több mint kellemetlen helyzetből. – Ne haragudj – mondtam – azt hittem már, hogy belefulladtál. Lassan közeledtem, tenyeremet nyugtatólag magam előtt tartva. Ő a szűkös térbeli lehetőséghez képest bújt a falhoz. Kissé oldalazva közeledtem, közben duruzsoltam, mint a befűtött kályha: – Hidd el, nem akartam rosszat. Az van, amit te akarsz, csak meg akartam bizonyosodni… – leültem a kád peremére. – Meg akartam bizonyosodni, hogy nincs…
Reggel óta takarítok, arra készülve, hogy Viki ellátogat ma este hozzánk és itt is alszik. Nagyon izgatott vagyok, annyira, mint még soha. Már voltam a Dm-ben és beszereztem mindent, ami kellhet, már csak a biztonság érdekében is. A körútból nem hagyhattam ki a videotékát sem, ahonnan kivettem a kedvenc filmjeit. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Már alig várom a telefonját, hogy végzett és menjek ki elé a buszhoz. És igen, megcsörren a telefon, ő az. Negyed óra múlva a buszvégállomásra ér, úgyhogy jobb, ha sietek, ha el akarom érni. Alighogy megérkeztem a megállóba, beérkezett a várva várt busz, és…
Felriadok… Az álom és ébrenlét határán megpróbálom kideríteni ébredésem okát. Hirtelen óriási villámlás világítja meg a kis szobám, majd nem sokára hatalmas dörrenés rázza meg az éjszakát. Esik… Vihar van. Ezért ébredtem fel. A fülledtség második bőrként tapad rám. Kissé kábultan az álomtól próbálom rendbe szedni a gondolataimat és visszaemlékezni az elalvásom előtt történtekre. Már emlékszem… Itt voltál! Végre! Velem! Nálam! Beteljesült, amire oly rég vártunk. Már érzem karod a fejem alatt, kezed a mellem alatt pihen. Óvatosan mozdítom a fejem. A hajnali derengésben és az ismétlődő villámfénynél nézlek. Gyönyörködöm. Benned. Nézem, ahogy alszol. Így alvás közben sokkal fiúsabb vagy,…
Reszketek és égek. Fáj a simogató kéz. Fáj a hideg valami az arcomnak. Ordítanék: – hagyjatok! – de nincs hozzá hangom. Lázam van. Most amolyan nőiesen pofánrúgnám a háremet, ami körbevesz. Néhány töketlen, úgymond eunuch védelmedre kelne, de egyébként senkit nem érdekelne félökölnyi bánatod. Filling swords seem to be triggered by movement. Pillanatnyilag semmi olyan nincs az életemben, amit egy adagolókanál köptető ne oldana fel, olyan izével…slejmmel. Node munkára fel! – … kérem Róbert, ne tapizzon az asztal alatt, mikor felette is lehet! – pihegett az ügyeletes, vérvörös körmű nősárkány. Egyfejű. Róbert büszkén villantotta rá cserébe megmaradt szemfogát. Vámpírok büszke…
Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak. Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli…
Oldalt feküdt az ágyon, meztelenül a paplan alatt. Bebújtam mellé, könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy lélegzik. Megpusziltam kikandikáló vállát, miután csodás hajzuhatagát arrébb simítottam. Felém fordult, rágurult támaszkodó karomra, kézfejemmel pont tartani tudtam. Mélyen egymás szemébe néztünk, megpusziltam ajkait – röpke, gyengéd puszi volt csupán. Egyik kezével megkapaszkodott támaszkodó karomba, másikkal nyakamat ragadta meg, s a következő pillanatban már forró, buja csókjaink fűtötték testünk. Mohón faltuk egymást, közben simogatva a másikat. Válláról indultam lassan ujjbegyekkel, végig ölelő karján, majd ugyanezen az úton vissza, édesen cirógatva bársonyos bőrét. Visszaérve hátán folytattam utam, egészen farcsontjáig, onnan tovább combjára, melyet Ő eközben felhúzott és…
Evelin, magas volt szőke, kék szemű, néhány évvel idősebb nálam. Már régóta incselkedtünk egymással a munkahelyen. Kétértelmű célzásokat tettünk, amin jókat nevettünk. Egy-egy mély szembenézésen is túl voltunk már, amikor bejött az irodámba, kezében egy csomó számlával. Megállt szorosan mellettem, azt mondta, ezeket aláírásra hoztam, majd a combjával megérintette a karomat. Mintha villám csapott volna belém, a vérem száguldozni kezdett. Most! Gondoltam, most van itt az alkalom, és a reszkető kezem lecsúsztattam a vádlijához, majd lassan elkezdtem felfelé simogatni. Szép hosszú lába volt formás vádlival, azt hiszem valamikor sportolt. Amikor a szoknyája aljához értem, éreztem, hogy megremegett a lába. Egy…
Egy jó férfi társaságában bármeddig képes vagyok elmenni, akár egy – egy alkalmi szexig is. Így volt ez legutóbb is, mikor az egyik orvosom hatására egy kis szexet is becsempésztünk a vizsgálat végére. Voltak belgyógyászati gondjaim, amivel rendszeresen eljártam egy fiatal orvos magánrendelésére, akivel már az első alkalommal flörtöltem. Egy este azonban több is történt köztünk, mint vizsgálat. A doki, miután én voltam az utolsó betege aznap este, nem sietett, hanem alaposan megvizsgált, majd a rutinfogások után a melleimet kezdte masszírozni. Egy cseppet sem elleneztem amit csinált, így a lábaimat széttárva adtam neki engedélyt, hogy tovább is folytathatja a tapizást.…
Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök. A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. „Nem jó ez a hajtás” tiltakozott ismét elméje. „Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök… most már tényleg.” Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani. „Bárcsak holnap ne virradna meg… legalább alhatnék!” morfondírozott, miközben a kínzóan hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából. Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő.…
– Rohadt meleg van – gondoltam magamban, miközben nagyot kortyoltam a hideg energiaitalos üvegbe. Már a harmadikat ittam, de még mindig fáradtnak éreztem magam. Talán ha egy kávét innék, valami jó erőset, az talán segítene. Ez a sok meló meg a stressz, kikészíti az embert, jól fog esni ez a kis lazítás. 3 nap pihenés, kevés probléma, kevés meló, sok alvás. – Szemét légkondi! – morgolódtam, majd lefújja a fejem, de ha kisebbre veszem, akkor meg dög meleg van. Amúgy szeretem vezetni ezt a batárt, a Főnök kedvenc márkája volt, nagy fekete terepjáró, fullextrás, sötétített üveggel, króm csövekkel elöl-hátul-oldalt. Két…
Kora reggel van, alig néhányan lézengenek a szupermarketben. A karikás szemű árufeltöltők elmerülnek szokásos rutintevékenységeikben. Tekintetem izgató alakú, vörös hajú nőn akad meg, végtelenbe vesző polcsorok között pillantom meg, amint az édességet keresgél. Abban a pillanatban megkívánom, lelkemből gejzírként tör fel a vágy. Szemem beissza formás domborulatai látványát. Kiterjesztem a tudatomat, ráterítem kéjsóvár vágyam köpönyegét. Mágiám láthatatlan spirálként örvénylik körülötte. Hirtelen mellette termek, minden nehézség nélkül szelem át a kettőnk közti távolságot. Sugárzik belőlem az erő. Úgy teszek, mintha csak az egyik csokoládét akarnám levenni, ugyanarról a polcról, amelyikről ő. ám mozdulatom iránya megváltozik; finoman határozottsággal megsimogatom combja belső oldalát,…
Elég régen történt, akkoriban még fiatal voltam és ártatlan. Minden évben a nyaranta vakációzók jöttek hozzánk szexi és érdekes nyelven beszéltek, és igen csak törték az angolt, de én ezt akkoriban nagyon murisnak találtam. Legtöbbször Svédek,Olaszok,Németek,Finnek,Norvégok és Franciák voltak – és szinte mindegyik kizárólag fiatal, és vonzó volt. Abból is a 80%-uk LÁNY volt! Iyenkor mindig a Mennyben mondom a Meeeeny-nyben éreztem magam. Egy nap, kifeküdtem a partra a homokba, és hunyorogva néztem, hogy hogyan játszik a nap az árnyékával a homokban, hogyan forrósítja fel a levegőt. Mikor nem bírtam beugrottam a habokba és úszkáltam mint egy delfin. Lassan eljött…
A pasas unottan ült a bárpultnál. Nem akarta a szállodai szobája magányában eltölteni az utolsó estét, ezért inkább levánszorgott a bárba, hátha akad valami. Valami kis kaland. Valami egészen pici. Miközben a sörét iszogatta érdeklődve nézegette a lehetséges áldozatait. Megpróbált nem feltűnően viselkedni, egyelőre még csak felmérte a helyzetet. Ha majd megvan az áldozat, akkor megpróbálja becserkészni. – Jó estét! Egy száraz martinit kérnék jég nélkül A férfi a hang irányába fordult. A nő csinos 50- es lehetett, apró ráncok táncikáltak a szeme sarkában, de korához képest elég jól nézett ki. Nah, gondolta a férfi, nem is kell keresni az…
Egy hűvös ősz végi napon történt meg velünk az eset. A fiút Tominak hívják engem pedig Eszternek. (Bár ez a szerző névből is kiderül ha valaki logikusan gondolkodik.) Mi akkor már nem voltunk együtt, de a közöttünk lévő vonzalom nem nagyon akart elmúlni. Aznap este a baráti társaságunk tagjaival elmentünk a Paradoxon nevű belvárosi pub-ba. Először csak iszogattunk és mi ketten még veszekedtünk is valami szokványos elhanyagolható hülyeségen. A hely olyan volt mint egy borospince, mi a legvégében találtunk asztalt. A többiek akik velünk jöttek oda kimentek táncolni a hely bejáratához, mi pedig hátul maradtunk ahol a szemben lévő asztalnál…
Attilával, szerelmemmel már másfél éve jártunk együtt. Nagyon szép szerelem volt, nem túlzok, ha azt mondom, máig is tart. Én már majdnem 19 ő pedig 20 volt. Sülve, főve együtt voltunk, ha már csak öt perce nem láttam már hiányzott. Első felejthetetlen csókunkon már rég túl voltunk, jöttek a tétova érintések és egymás testének tapogatós felfedezése. Mai világ számára hihetetlenül hangzik, de még szüzek voltunk. Még én sem fogadtam magamba férfit és még ő sem hatolt lányba. Sőt még teljesen meztelenül sem láttuk egymást. Emlékszem mikor először nyúltam alsónadrágjába, ujjaimmal megmarkoltam keményen álló fegyverét, végigsimogattam, és újból megmarkolva éreztem, ahogy…