Proli haverok
– Iszunk még egy sört?
– Na jó. Még egyet, de ez má’ az utolsó.
– Mér? Siecc valahová?
– Ja. Vár a zasszony.
– Na és? Akkó mi van?
– Mi van, mi van? Mi lesz? Baszás lesz. Má’ megint.
– Aszt azér mér kő sietned? Hazamész, lerendezed oszt jónapot.
– Ááá! Nem úgy van az.
– Hogyhogy?
– Hát a zutóbbi időbe’ mindig ujjabb figurákat kő csinánunk.
– Milyen ujjabb figurákat?
– Hát amiket a zasszony tanul a barátnőjitől.
– Milyen barátnőjitől?
– Tudod, hogy má’ fél éve a városba dógozik, osztá’ ott a munkahelyin van valami munkatársnője, akive’ nagyon jól megértik egymást, oszt megbeszé’nek mindent. Még a dugásokat is.
– Mii? A dugásokat is?
– Ja. Azokat is. Mongyuk nem baj, mer’ a múltkor is hátulról kellett megdugnom.
– Mii? Hátulról? Aszt meg hogyan?
– Hát, mint a kutyák. Elibem térdelt háttal, nekem meg rája kellett hasalnom osztán úgy kellett bevernem neki a lompost.
– Aszt jó vót?
– De jó ám! Má’ három éve a feleségem, oszt eddig csak hanyatt döntöttem, rámásztam, oszt megdugtam. Utánna meg jót aludtam.
– Na! Hát így is kell.
– Lófaszt! Eddig én is aszittem így van rendjén a dolog. De rájöttem, jobb így, ahogy a zasszony mutassa. Próbájjátok ki Ti is.
– Hát, nem tudom, a Margit mit szó’na hozzá, ha előhozakonnék neki ezzel a kutyás dologgal.
– Mondd csak meg neki, hogy a Zerzsi is így szereti má’, meg én is. Nektek is biztos jó lesz. Ecce’ próbájjátok meg!
– Há’ jóvan. Majd meglássuk mi lesz. Oszt miket tanútá még?
– Tegnapelőtt kinyalatta magát.
– Mit? Hogyan?
– Hát Amikor lefeküttünk, hanyatt fordult oszt aszonta, térdejjek a zágy mellé, a lábai közé és nyajjam ki a pináját.
– Mii? A pináját?
– Ja. Aszt. A pináját.
– És? Kinyaltad?
– Ja. Elősször csak odahajoltam oszt megszagoltam. Érdekes, de nem vót pinaszaga. Mer’ lefekvés előtt jól kimosta. Olyan finom illata vót neki. Asztán a nyelvemmel belenyaltam, Tudod? Mint a fagyiba.
– Télleg?
– Ja. Érdekes vót, meg jó is vót. Olyan finom, selymes. Csak a zorromat csikálta szőre. De nem sokáig zavart. Inkább még az is jó vót. A Zerzsi meg akkorákat sóhajtozott, mint a rosseb. Aszittem, még a zannyáék is meghajják a szomszéd szobába. De szerencsére nem.
– Télleg?
– Ja. Utána aszonta, ennyire még sose vót jó neki. Ezután mindég ki kő majd nyalnom. De nem bánom, mer’ nekem is teccik. Amikó nyaltam, má’ akkó úgy fölállt a faszom, mit a májusfa. Utánna meg aszonta, most ne másszak rája, hanem ott a zágy széliné’ basszam meg.
– Hogyan?
– Hát úgy, hogy ott térdeltem a zágy mellett, a Zerzsi meg a farát kitolta egész a zágy széléig, hogy a faszom pont odaért a pinjáhó’.
– Aszt benyomtad neki?
– De be ám! A lábait meg fő rakta a nyakamba oszt úgy basztam. Te! Így még sose láttam a Zerzsit. Ott fekütt hanyatt. A lábai a nyakamba, és láttam a csöcseit is ahogyan ugráltak baszás közbe. Asztá’ még el is kaptam őket oszt jó’ meg is csöcsörésztem. Közbe meg basztam folyamatossan.
– Asztakurva! Ti asztá’ nyomjátok rendessen. Na, asszem én se iszok máma má’ több sört, hanem asztá’ eekapom a Margitot ahogyan montad.
– Na, mennyünk, mer’ má’ alig férek el gatyámba’. Meg kíváncsi is vagyok, milyen újjat tanút máma a Zerszi.