Olvadó jéghegy

Rémülten nyakig merült a vízbe és a fal felé fordult. Mint a lándzsa, oly erővel állt belém a bizonyosság, hogy mindent elrontottam. Összekavartam a szokásos menetet és elriasztottam a vadat. Hebegve próbáltam kikászálódni a több mint kellemetlen helyzetből.

– Ne haragudj – mondtam – azt hittem már, hogy belefulladtál.

Lassan közeledtem, tenyeremet nyugtatólag magam előtt tartva. Ő a szűkös térbeli lehetőséghez képest bújt a falhoz. Kissé oldalazva közeledtem, közben duruzsoltam, mint a befűtött kályha:

– Hidd el, nem akartam rosszat. Az van, amit te akarsz, csak meg akartam bizonyosodni… – leültem a kád peremére. – Meg akartam bizonyosodni, hogy nincs semmi baj. Ez talán csak nem baj?! – próbáltam hihetően hitetlenkedni. Fesztelennek szánt mozdulattal jobb kézzel a kádra támaszkodtam, aztán mégis inkább a combomra helyeztem a tenyerem.

– Ööö… – mondtam, és krákogtam hozzá. – Látom, rendben vagy. Vagyogatsz, hisz nyilván zavarban vagy. Ami az én hibám.

Aztán mégis hárítottam a felelősséget: – Ezért is biztosítok fürdőhabot.

Biztosítok! – mintha hoteltulajdonos lennék, gondoltam magamban bosszúsan.

– Hisz így nem látok semmit, ami nem ad okot az aggodalomra – gabalyodtam bele egy mondatba, és nyomatékul fölemeltem a mutatóujjam. De nem azt nézte. Hanem lejjebb. Nem, a mellkasom nem lehet, gondoltam, nem domborodik az ingben. Lejjebb vándorolt a tekintetem, és akkor vettem észre, hogy a nagy sietségben és izgalomban elfelejtettem elpakolni a farkam. Pillanat alatt fülig vörösödtem, a magabiztosságom is elillant. Ügyetlen mozdulatokkal próbáltam legalább utólag a nadrágomba tuszkolni. Elfelejtettem addigra már, hogy az eredeti cél éppen az volt, hogy előkerüljön, és jó sokáig ott is maradjon. Húztam volna föl a sliccet, de az ingem csücske minduntalan beakadt…

-Hagyd csak – mondta hirtelen. Lesütötte a szemét. – Úgy értem, hagyhatod – hadarta. – Nem zavar. Egyáltalán – dacosan a szemembe nézett. – Ahogy érzed. Nem érdekel. Egyáltalán – és megint elkapta a tekintetét. Ujjheggyel borzolta a víz színét, és lassan följebb csúszott a kádban. Épp csak annyira, hogy mellbimbói a szelíd hullámokon ringtak. Pontosabban csak sejteni lehetett, hogy félig-meddig kiemelte a bimbóit, mert hab tapadt a mellére. Csupán a lejtő elejét lehetett tisztán látni. Mellkasán a nap volt kelőben. Talán az izgalomtól piroslott. Éreztem, hogy most nekem kell egy lépést tennem felé. Nem akartam az önérzetét ízzé-porrá zúzni. Jobb kezem a vízbe mártottam és finoman, fürdetésnek álcázva gyúrni kezdtem élettelen dákóm. Közben le nem vettem a szemem az arcáról. Úgy tűnt, nem érdekli, mit művelek, de láttam, hogy leszegett homlokán gyűrődik a bőr, igyekszik fölfelé sandítani. Időről-időre a habok közé csúsztattam a kezem. Ő érdektelenséget színlelve fröcskölte a kád peremére támasztott kezével a vizet. Láttam, hogy ebből a patthelyzetből csak én billenthetem ki magunkat. Belenyúltam a vízbe és mintha csak véletlenül tenném, megérintettem a lábát. „Illedelmesen” kaptam vissza a kezem. Túl gyorsan szólt:

– Semmi baj – mondta, és nyelt egyet, mint aki rég szólt. – A lábam nem intim testrész (neked nem, gondoltam). Amúgy is láttad már. Hisz kilógott a szoknyából – azzal fölemelte a lábát, és térdben néhányszor meghajlította. Azután nem tette vissza.

– Gyönyörű a lábad – mondtam, és én is nyeltem egyet. Lábfejével spiccelt, majd lazított. Puha talpacskáján izgatóan fodrozódtak a zsírpárna hurkácskái. Lábujjacskái egytől-egyig rám mosolyogtak. Bőre sápadt színét az itt-ott föltűnő habpamacsok mélyítették el.

– Gyönyörű a lábad – mondtam megint, és tudtam, hogy semmi épkézlábat nem leszek képes kinyögni.

– Annyira mégsem az, ahogy látom – mondta incselkedő sértődöttséggel a hangjában.

– Mire gondolsz, gyönyörűlábú asszony? – kérdeztem.

Szemével ágyékom felé bökött, már amennyire ez lehetséges. Elértettem a célzást. Azt akartam, hogy egyértelműbb legyen. Kérdő szemekkel meredtem rá. Türelmetlenül pár csöpp vizet fröcskölt a farkamra.

– Jaaa…Ne haragudj, de öregebb vagyok már annál, hogy ennyitől…De ha például…

– De ha…? – kérdezte kihívóan, és lábát átemelve a kád peremén, talpát ágyékomra helyezte. Rögtön átforrósodott.

– Semmi ha… – sóhajtottam – Te jobban tudod. Folytasd csak. Illetve…inkább kezdd el.

Lábával masszírozta szerszámom, finoman meg-megnyomva időnként. Nagyujja bársonyos oldala a fanszőrzetemet súrolta. Tenyérrel a víztől fénylő sípcsontját simogattam. Ügyesen lábujjai közé fogta az éppen csak keményedni kezdő farkam. Sarkát a combomon nyugtatta, ujjait ütemesen föl-le mozgatta. Ölem lassan virágba borult rafinált ténykedése nyomán – péniszem kidagadt a lábujjai közül. Ütemtévesztés nélkül cirógatta tovább a zsákocskámat. Talpával combomra feszítve gyurmázott vele. Aztán elengedte és nevetve nézte, ahogy vigyázzba áll. Megint az előbbi játékba fogott, megint örvendezve szemlélte az ágaskodó eredményt. Aztán közelebb húzódott.

– Neked még nem is volt jó – mondta. – Legalábbis nem igazán. Hadd lám csak – suttogta, és ujjbeggyel cirógatni kezdte a vesszőm. Teljes hosszában, módszeresen járt a keze. Időnként le-lecsúszott a golyóimra. Gyöngéden gyurmázott egyikkel-másikkal. Finoman ujjai köré csavarta a szőröket. Ujjai fölfelé vándoroltak megint. Marokra fogta és lassú ritmusban verni kezdte. A végén hamarosan az izgalom egy csöppje jelent meg. Közelebb hajolt – ráfújt. Beleborzongtam. Mutatóujjával szétkente, és csak kente és csak kente. Amivel újabb cseppecskét csalogatott elő. Ezt ujjbegyre vette, majd kinyújtott nyelvére. Vártam, hogy elpárolog – forró volt a nő és a helyzet is egyre inkább. Kacéran megnyalta a szája szélét, kezébe vette a szerszámom és ráhajolt. Mint akit méh csípett meg, úgy ugrottam föl – a vesszőm remegett belé.

– Nem bízol bennem? – kérdezte a testét tekergetve.

– Nem erről van szó – mondtam.

Persze nagyon is erről volt szó. A hirtelen hangulatváltozásai. Egyszer tűzforró, máskor jéghideg. Nem bíztam benne.

– Akkor mi a baj? – kérdezte.

– Nincs baj. Csak éppen…nem időszerű.

– Mikor lesz az?

– Először szeretnélek elvarázsolni – mondtam bizonytalanul. – Aztán.

– Már megtörtént. Hálálkodni szeretnék – mondta szinte alázatos hangon. – Soha ilyen nem történt még velem – célzott az ágyjelenetre. -Ráadásul neked még nem is volt jó.

Bizonytalanul toporogtam. Kezdtem elgyöngülni. Ezt látta ő is.

– Naaa, csak a hegyét – kérlelt

A fejemet ráztam. A szám késpengévé vékonyodott.

– Az fontos rész – nyögtem ki.

– És attól félsz, hogy leharapom.

– Denem – fakadtam ki.

– Csak az egyik golyócskát add nekem – abból kettő van – jelentette ki megdönthetetlen logikával.

– …legyen – ziháltam kétségbeesve.

Félelem és vágy kavargott bennem. Nagy üggyel-bajjal mutató- és hüvelykujjam gyűrűjébe fogtam csonttá keményedett bal herém és odatartottam neki. Hálásan vetette rá magát. Élveteg nyelvcsapásokat helyezett el rajta, egyiket a másik után. Aztán a nyelvébe bugyolálta és bő nyálban megfürdette.

– Ennyi elég lesz – mondtam, és elvontam a szájától magam.

– Biztos vagy benne? – kérdezte csábosan és szembefordulva fölemelkedett a kádban.

Mellére először nyílt teljes rálátásom. Körtemellek, ami a gyöngém. Halványbarna bimbói fölfelé kanyarodtak. Olyasmi volt, mint a síugrósánc. Sóbálvánnyá merevedtem a látványtól. Ezt kihasználva szerszámom köré fűzte ujjait, és még húznia sem kellett – én magam léptem oda. Térdkalácsom a kádnak feszült, ő a túloldalon, tíz centire. Nem volt elég neki.

– Gyere közelebb – parancsolta.

Nem volt hová, fölötte átnyúlva nekivetettem a tenyeremet a falnak, felsőtestemmel pedig előrehajoltam. A tiltás ellenére kihasználta a helyzetet és egyet nyalintott a makkomon. Aztán a melle közé vett. A túloldalon összefogta körtéit és támadásba lendült. Oda-vissza járatta a puha halmokat végletekig izgatott férfiasságomon.

– Neked is jó? – kérdezte lihegve.

Válasz helyett csak mormogtam. Aztán elkezdtem én is mozogni az ellenkező irányba. Mellbokrétáján ütemre bukkant elő vérrel telt makkom. Éreztem, hogy közel vagyok az elélvezéshez, de nem akartam még. Féltem, akkora lenne a kéj, hogy hosszú időre kiütne. Előtte el akartam küldeni a mennyországba még egyszer.

– Ennyi elég lesz – mondtam. – Először te utazol.

Akkor már nem tiltakozott. A peremre ültem megint, és ismét a lába kényeztetésébe fogtam. De most sokkal följebb. Rögtön a térdhajlatot simogattam, hátul, majd egyhamar följebb csúsztattam a kezem. A combját cirógattam, annak is a legérzékenyebb részét, a punci mellett közvetlen. Ő a melleit simogatta. Bimbói úgy ágaskodtak, hogy üveget lehetett volna vágni velük. Látván izgalma mértékét, nem késlekedtem. Két ujjal becsusszantam puncijába, hüvelykem pedig csiklójára helyeztem.

– Gyere! – mondtam neki, szusszanásnyi időt sem hagyva. – Mutatok valamit.

Kisegítettem a kádból, alaposan átdörzsöltem és bevezettem a szobába. Az ágytól nem messze keresztgerenda feszült kábé két méter magasan. Néhány kampó állt ki belőle alul. Kissé átalakított hegymászóhevedert erősítettem rá. A „pelenka” alja cirka huszonöt centiméterrel a padló fölött himbálózott.

– Bújj bele! – mondtam – Jó lesz, ígérem.

Késedelem nélkül tette, amit mondtam. Lábát széttárva lógott, sarkával támasztotta ki magát. Igyekeztem megint hangulatba ringatni. Mellétérdeltem és a ciciket simogattam. Köröztem a bimbók körül, aztán az egyikre ráhajoltam és puszilgatni kezdtem. Sóhajtozni kezdett, ujjait a hajamba túrta. Lenyúltam és a punciját cirógattam körbe-körbe, majd az ajkakat. Keze hátracsúszott a mellemre, körmével karistolta bőrömet. Csiklóját morzsolgattam, ő a fülembe nyögdécselt édesen. Ideje volt, hogy én is felizguljak. Halkan mondtam:

– Most már megbízom benned – mondtam.

Értette a célzást. Arcán széles mosollyal mondta:

– Na, gyere.

Eléálltam. Pillanatig farkasszemet nézett nemesebbik szervemmel mielőtt elnyelte. Előre-hátra ringott teljes átéléssel. Néhány percig csábosan tartotta a tekintetem, aztán behunyta a szemét.

– Szeretsz szopni?

– Mmh – mormogta halkan.

– Miért? – kérdeztem. Pillanatra kivette a szájából a farkam.

– Mert… – szemét a semmibe fúrta, a választ kereste. Vesszőmet billegtette az ujjai között -Mert. – mondta végül, mintha magától értetődő lenne. Rámnevetett, aztán megint kényeztetni kezdett a szájával. Pokolian jól csinálta. A gyönyörtől a plafont fürkésztem, de a mennyországot láttam.

– A keménycukorkát is szeretem – törtem meg a csöndet. Mintha csak választ adott volna a kérdésemre. Most én nevettem. Nevető szemekkel nézett rám, ujjaival a zsákocskámat morzsolgatta. A haját simogattam, ő a makkomat lefetyelte, mintha csak kiscica lett volna. Aztán ráhajolva elemi étvággyal szopni kezdett. Ütemesen bólogatott rajta, majd hirtelen abbahagyta, ajkát rászorította farkam hegyére. Hosszú csókot nyomott rá. Most komoly volt.

– Szeretem, ahogy dobog a számban. Mintha két szívem lenne. Biztonság. – mondta.

Megsimogattam az arcát. Ő finoman verte a farkam tovább.

– Szeretem a peckességét. Szeretem, hogy a puszta látásom hatással van rá.

Keze egy pillanatra sem állt meg édes nyálától csatakos vesszőmön. Időnként csavart vitt bele. Máskor hagyta, hogy a körmei finoman végigkaristolják a bőrt.

– Szeretem, hogy minden körülmények között őszinte. Szeretem, hogy nincs titka…Szeretem a szagát – mondta kihívó tekintettel és nagyot szippantott a finom bőrbe. Természetes ösztönnel tette a dolgát. Szabad kezével a golyóimat gyömöszölte.

Most komoly volt. A hajába túrtam. Szeretem, ha egy nő a kezével kényeztet. Olyan…emberi.

– Tudod, kicsit azért haragszom rád – szólalt meg megint.

– Igen?

– Igen – mondta, és erőset csavart a péniszemen. Grimaszolt hozzá.

– Azon is lehet segíteni – mondtam.

– ???

– Mondjuuuk…Minél mélyebbre nyeled a faszom, annál erősebben haraphatsz rá.

Fintorogva nézett rám.

-Peeersze. Hogy aztán egy hullába mártogasd a csonkod?! Kinek lenne az jó? Maradunk a hagyományos mosópornál.

Hasfalamhoz feszítette vesszőm és lassan, kéjesen végighúzta nyelvét az alján. Aztán az oldalán újra és újra. Csókokat hintett a zsákocskámra és fölváltva szopogatta a golyóimat. Aztán megint a farkam került terítékre. A nyelvét járatta körbe-körbe a makkomon és finoman – épp csak annyira, hogy fájjon – harapdálta. Ennyi volt a büntetés – nekem édes. Aztán fordított a dolgon. Maradt az „ó” – t formázó száj, és a dákómat vezette körbe az ajkain, mintha csak rúzsozna. Az eredmény mindenesetre szájfényt sejtetett. Bőséggel csörgedeztek az előnedveim, igencsak szerettem volna már becsempészni a cerkám a bársonyos tolltartójába. Aztán becsúsztatta a szájába megint. Valósággal habzsolta, ahogy elnyelte az eleven, lüktető húst. Nem akartam még elmenni.

– Nem akarok még elmenni.

Lélegzetvételnyi időre eltávolodott. Az előnedvem és a nyála csillogó hidat húzott a szája és a makkom közé.

– Szeretnélek inni. Azt is szeretem… – lesütött szemmel mondta, majd dacosan rámnézett megint. -Ígérd meg, hogy ihatlak.

Lassan visszanyelte közös nedveinket. Közben mindvégig a szemembe nézett. Bűvölt. Minden bájjal megkent boszorkány, gondoltam.

– Elég volt – embereltem meg magam. Szája éppen visszaért farkam hegyéhez. Lemondó csókot nyomott rá és még egyszer megnyalta a hasadékot.

– Hát jó – mondta, de a keze továbbra is komótosan járt le-föl. Titkos trükökkel ropogtatta húsom rostjait. -Akkor mást fogok csinálni – mondta magabiztosan. Levette nyakláncát és a szerszámom köré tekerte. Szorító-lazító játékba fogott a véráram szabályozásával. Eközben én lassan jártam körbe, sokszor megforgatva a tengelye körül. Fönn a kötél már csomósodott. Neki csak annyi volt a dolga, hogy kapaszkodjon a dákómba, és jött velem. Végül úgy döntöttem, ennyi elég lesz. Óvszer került elő – óvatosan ügyeskedte a gyöngynyaklánc fölé. Nem szabad gyengének lennem, gondoltam, és egyenként lefejtettem ujjait. Aztán a másik kezét is eltávolítottam. Belecsókoltam a tenyerébe. Letérdeltem mellé és simogattam a szabadon maradt húst, ami nem volt kevés. Alaposan fölizgultam, mi tagadás, talán soha még ennyire. Le kellett nyugodnom, őt pedig fölemelnem. Úgy terveztem, hogy ez a menet az övé lesz. Én az ágyon akartam bevégezni. A mellére hajoltam és a húsát csókolgattam forró lehelleteket eregetve. Finom bőrén átsejlettek az erek. Nyelvemmel köröket rajzoltam a mellbimbója köré. A másikat finoman csiklandoztam. Aztán cseréltem és szopni kezdtem a finom halmocskát. Ujjaival a hajamba túrt, a tarkómat simogatta, a hátamat karmolta. Hangosan szuszogott. Megint bimbót cseréltem és ezúttal vadul marcangoltam. A kezem is durvább játékba fogott. Gyúrtam a mellét, csavargattam duzzadt gombocskáját. Már zihált. Végül arccal aláhengeredtem. Alaposan szemügyre vettem nedvességben tocsogó punciját. Soha szebbet nem láttam még. Mellét gyurmázva nyelvem kelyhéhez illesztettem. Íze szétolvadt rajta. Lassan nyalni kezdtem – komótosan kanalaztam ki puncijából a kéjlét. Az élmény betöltötte a szememet, a számat, az orromat. Fülemben édes cuppogás és egyre erősödő sikolyai. Tenyerem alatt selymes hasa vonaglott. Kezem öntudatlanul kóborolt a testén. A hátát simogattam, a fenekét gyúrtam.

Nem akartam elélveztetni. Nem így. Csak a végsőkig akartam izgatni. Egyszerűre vettem a figurát. Rászívtam a csiklójára. Finoman morzsolgattam. Alteste vonaglott, rángott az arcomon. Összekent gyönyörének nedvével mindenhol. Egyre hangosabban lihegett – alig lehetett kivenni, mit mond: -Ennyi elég lesz…Bele akarok ülni a farkadba.

– Tartsd meg magad! – Súgtam.

Talpát a padlóhoz szorította. Még egy utolsó franciacsók a puncijára és gyorsan följebb csúsztam. Teste remegett az erőfeszítéstől, ahogy a kéjtől már öntudatlanul ellenállt a heveder pörgetési erejének. Démoni szemekkel nézett rám, ahogy becélozta a farkam. Marokra fogta, kagylócskájához illesztette és mély hörgés kíséretében magába csúsztatta. Rögtön vad vágtába fogott. Közben a mellét simogatta és fölváltva szopogatta a bimbóit. Megmarkoltam a bokáját kétoldalt és heves döfködésbe kezdtem. Alulról ostromoltam – az ellenkező irányba mozogva csípőmmel. Egyre közeledett, már nem rám nézett, hanem valahová a távolba.

– Szólj, ha kész vagy! – Semmiképpen nem akartam elrontani az örömét.

De aztán nem szólt, hanem sikoltott. Kiszabadította lábát a markomból, és fölhúzta a melléhez. Abban a pillanatban egyre gyorsuló pörgésbe fogott. Aztán vissza. Majd megint. És újra. A puncija orgiazmikusan vonaglott a farkamon. A gyöngyök alatt harsogott a bőrünk a mélyben. Teli torokból sikoltott, olyan magasságokat elérve, ahol már csak a denevérekkel beszélgethet az ember. Ha képes még egyáltalán beszélni. A gyönyör nedveit körbepermetezte a padlóra és rám. Fejét hátravetette, haja bársonycsíkot húzott a levegőbe, tüdejéből az utolsó liter levegőt is kipréselte a kéj. Végül megnyugodott. Hangosan lihegett, mint aki még a csúcs felé tart, teste ritmikusan össze-összerázkódott. Még pörgött oda-vissza, de az amplitúdó egyre csökkent. Aztán már csak zihálva, nyammogva élvezte a gyöngyszemek dörzsölését a hüvelye falán. Aztán már azt sem. Csukott szemekkel lógott, mint egy rongybaba – a végtagjai komikus összevisszaságban. Életre csak a csillapodó szuszogás utalt. Gyorsan kicsúsztam alóla. A veszteség érzésétől kinyitotta a szemét, de megszólalni nem tudott. Lejjebb engedtem a hevedert, egészen a padlóig. Mint a kecskebéka, úgy terült ki rögtön. Melléheveredtem és simogatni, csókolgatni kezdtem a felsőtestét, az arcát, a combját. Hevült farkam a csípőjének nyomódott. Bágyadtan lenyúlt és játszani kezdett vele.

– Neked még nem is volt jó – suttogta fáradtan.

– Tévedsz. Láttalak élvezni.

– És ennyivel beéred? – kérdezte kajánkodva.

– Megbízom benned.

– Most akarod? …rögtön?

– Mennem kéne. El – mondtam.

Szétvetett karját maga mögé rakta, mintha megadná magát. Derekát elemelte a padlótól, félig oldalra fordult, mint egy macska.

– Csinálj velem, amit akarsz. Bármire nyitott vagyok.

– Gyere az ágyra – mondtam föltápászkodva.

Fölnyaláboltam és az ágyra tettem hassal. Csatakos testtel hevert, arcán még mindig elégedett mosoly. Gyönyörű volt. Pontosan mint egy túlérett gyümölcs, egy pillanattal azelőtt, hogy megrepedne. Illetve, éppenséggel azután. Mögé telepedtem és fölemeltem a csípőjét. Szépséges puncija ott virított előttem megint szélesre tárva. Ezt meghívásnak vettem és minden finomkodás nélkül keményen nyalni kezdtem. Kezem – épp csak érintve azt – kóborolt a testén. A hátát cirógattam, majd az oldalát, ami különösen csiklandós. A gerincén futtattam végig előtte benedvesített ujjaim. Nyelvem szaporán lefetyelte a kéjrést, orrom a gödröcskéjének feszült. A lapockájától indulva egész tenyérrel kezdtem el simogatni – lassan haladtam lefelé. Kezemet a popsijára helyeztem. Mintha csak gyógyító iszapba süppesztettem volna. Pihentettem ott egy ideig, feszítettem szét a két félgömböt, hogy minél jobban hozzáférjek élveteg csöppjeihez. Az előbbi gyönyör még tartván, amikor újbóli kényeztetésébe fogtam, kezdett megint közeledni a csúcshoz. Hogy taszítsak rajta néhányat fölfelé (nagyon szerettem volna már elmenni), a gödröcskéje hasonlóan vehemens nyalogatásába fogtam, a két gyönyörű zsírpárnát pedig gyúrtam, dögönyöztem. Jól fogadta a dolgot, különösképpen, hogy két ujjam csatlakozott a puncijában. Tegyük érdekesebbé, gondoltam. Áthajoltam az ágy szélén és kotorásztam a cuccaim között. Vibrátorok, a spéci platform, amin recskázni szoktam, és…tejszínhab. Fölráztam, és a két jól megtermett gömbre, ami olyan agresszíven követelte magának a tér egy jókora darabját, egy-egy szemet fújtam. A vágatra keresztbe pedig egy mosolygó szájat. Jó étvággyal álltam neki a nyalásnak. A szemeket tüntettem el először, aztán csókoltam a festett szájat. Crack-nek hívják angolul a popsi két tekéje közti rést. Legtalálóbb név! Ugyanígy nevezik a legkeményebb utcai kokót. Szédelegt

em én is a kábulattól, de még fokozni akartam. Fölráztam megint a flakont, száját a gödröcskéjéhez illesztettem és jókora adagot nyomtam bele. Telinyelves nyalást küldtem utána, aztán megkértem:

– Nyomjad!

És ő nyomta. Nyomta ki a fehér anyagot, bele a kitátott számba. Egészen bizarr volt a látvány, ahogy a szépséges segge a hófehérnél is fehérebb tejszínt habzik. Arcom beletemettem a forró repedésbe, mintha előmelegített törülközőben szárítkoznék Nekivadulva nyalogattam megint a lyukacskát, szétfeszítve a labdacsokat beleerőltettem a nyelvem hegyét, és körbejárattam. Egészen izgalomba jött a játszadozásomtól. Romlott volt a hangja, mint egy szajháé, amikor megszólalt:

– Akarod a seggem?

– Megőrülök érte.

– …nosza.

Nem kérettem magam. Egy, majd két ujjal tágítgattam gyöngéden. A legjobb vazelin persze a szexuális izgalom, és ő alaposan be volt vazelinozva. Valami vastagabbat kerestem mégis, hogy semmiképpen ne okozzak fájdalmat neki. Körben a gyertyák még égtek. Leemeltem az egyiket, és a tetején lötyögő forró viaszt gondolkodás nélkül a hátára csöpögtettem. Fölszisszent, de a pillanatnyi kín csak újabb színnel gazdagította a gyönyört. Óvatosan dugtam föl neki a gyertyát. Ki-be húzogattam, utolsó ütközetre kész farkamat pedig előre-hátra. Végül bedugtam. Szorosan zárult köré. Szorosan és tűzforrón. Nem tudtam már tovább finomkodni. Kemény lökésekkel indultam az utolsó csatába. Ő előzékenyen hátranyúlt két lába között, és egyik kezével a peckét rezegtette, másikkal pedig a heréimet masszírozta. Zsákocskám és a mellei ugyanarra a ritmusra ringtak előre-hátra. Hirtelen rossz érzésem támadt. Csaptam is volna a homlokomra, ha nem ejtette volna addig végérvényesen rabul a kezemet a párnás ülőgarnitúrája. A lényeg elmaradt, kiáltottam némán. Nem csak a test, hanem a szellem is döntő, ha királynőkről van szó. Ezért mindegyiküknek föl szoktam tenni néhány kvízkérdést. Éreztem, hogy erre most nem lesz energiám, de legalább egyet el akartam sütni, noha tudtam, hogy a negatív benyomás már vajmi csekély jelentőséggel bír.

– Hogy hívják azt a portugált, aki először hajózta körbe a földet? – hörögtem.

Azt hiszem, a mai napig nem emlékszik rá, hogy válaszolt. Bizonyos, hogy királynői intelligenciájából származó reflex volt csupán, ahogy lihegve kinyögte:

– …Magellán…

Juhé, gondoltam, és azt mondtam:

– Nemsokára rajtad is babám. Nemsokára rajtad is, ha nem is ez a neved.

– Szólíts, ahogy akarsz! – mondta még utoljára.

Aztán már csak a célegyenesre emlékszem. A gyöngyök a végsőkig fokozták a kéjt, ahogy extázisba ingerelték a barlangocskát és a barlangostestet. A gödröcskéjéből ágaskodó gyertya lángja hevítette ágyékomat, ami nagyobb sebességre ösztönzött előre-hátra, előre-hátra, előre-hátra…Puncijából ömlöttek a nedvek, elkeveredtek a csöpögő viasz forró csöppjeivel, rá az óvszerre. Farkam szabályosan lángolt, a koton cafatokban kornyadozott körülötte, de már egyikünket sem érdekelt, bármi is lesz belőle. Együtt ziháltunk és fújtattunk és lihegtünk és hörögtünk. A testére koncentráltam, a tökéletes testére. A gerinc vájatára, a fenékére, a szerszámomat körülölelő két gerezdre. Föl akartam tölteni ezt a hosszú rést színültig, de legalábbis egy részét akármeddig. Meg akartam jelölni, mit a kutyák. Enyém, vaú! Ősi volt az ösztön és az anyag, ami egyre csak közeledett. A gömbölydedségnek ebbe az előttem ringó csúcsába még utoljára keményen belemarkoltam, aztán farkamat és a szarráégett óvszert kirántva a puncijára spricceltem. Hosszasan és mindent elsöprően. Ezzel egy időben ő is megérkezett. Együtt lebegtünk a hurrikán közepén, a nap körül. Kimerülve mellézuhantam és álomba szenderültem.

Aznap éjjel különösen jól aludtam. Reggel türelmetlen kopogásra ébredtem. Nyúltam oldalra, de csak az illata maradt. Kibotorkáltam az előszobába és kinyitottam az ajtót.