Falusi Pornó

Amikor beköltöztek Nikiék a szomszédba nem gondoltam volna, hogy egyszer még meghúzom a szomszéd feleségét.

Láttam a szemem sarkából, hogy kilép a házból és elindul a kert végében lévő szerszámoskamra felé. Egyenes tartásán máskor is megakadt a szemem, nyugodt, magabiztos mozgásán kívül ez volt a másik, amit rendszerint titkon figyeltem az ablakom függönye mögül.

Nyáron már két éve lesz, hogy megvette a szomszéd házat, meglehetősen lerobbant állapotban. Azóta megcsinálta a kerítést, befoltozta a tetőt, rendbe tette a vakolatot és körülmeszelte az ósdi parasztházat. Úgy tűnt, ezen a tavaszon a kertet is ráncba akarja szedni, a teraszon gyülekezni kezdtek a permetezőkannák, fűrészek és most a szerszámos felől jött egy talicskával, benne ásóval.
Melegen sütött az áprilisi nap, magam is halásznadrágban és spagettipántos trikóban térdeltem az egyik ágyás mellett, ahova csatasorba ültetgettem a palántáimat. Úgy véltem, nem vehet észre egy termetesebb borókabokor miatt én viszont merészen lestem ki az ágak alól, ahányszor csak mozdult.
A férjem hosszabb időre elutazott, mint máskor is. Az év három hónapját töltötte itthon kisebb részletekben, a maradék kilencben hajtotta a kamionját. Ha hazaért, rendben voltunk de amikor utazott, nagyon hiányzott a férfi a házból és az ágyamból is. A kis falu csöndjében rengeteget unatkoztam és üdítő színfolt volt, amikor a szomszédba beköltözött Ő.
Nem sokat tudtam róla, inkább a férjemmel beszélt néha, vele is ritkán, de azért udvariasan köszönt, ahányszor csak meglátott. Magának való emberként ismerte meg a falu, aki kora hajnalban beül a terepjárójába, elhajt, délután hazatér és onnantól a ház körül tevékenykedik. Sokat töprengtem azon, mit dolgozik. Az látszott, hogy a szabadban, mert a teste mindig gyönyörűen le volt barnulva. Úgy saccoltam, a harmincas évei vége felé járhat.
Megállt a két őszibarackfa között és ásni kezdett. Én közben végeztem a palántákkal és hogy ne vegyen észre, teljes csöndben felálltam, majd elsétáltam a nyúlketrecek felé, hogy az összegyűjtött gyomot odaadjam a fiatal állatoknak csemegéül. Kitörő örömmel fogadták, szinte sajnáltam, hogy közeleg a húsvét és mind gazdára találtak, bűbájosan és szelíden szedegették ki a kezemből a növényi darabokat.
Átnéztem a szomszéd pasira, éppen a lehető legjobb pillanatban. Letámasztotta az ásót és a munkától kimelegedve éppen áthúzta a fején a pólóját. Százszor láttam már a csupasz felsőtestét, sőt láttam már nyáron, amint fürdőnadrágban locsol, mégsem tudtam levenni róla a szemem. Komoly hiányaim voltak már és belefeledkezve a látványba azon kaptam magam, hogy mindjárt kicsorog a nyál a számsarkán. Gyorsan visszalökdöstem a nyulakat a ketrecbe, rájuk zártam az ajtót és visszatértem az ágyásaimhoz, hogy előkészítsem a terepet a következő adag palántának.
Alig vettem kézbe a gereblyét, amikor megláttam, hogy az egyik kisnyúl kiszökött a ketrecből és most teljes erőből vágtat végig a kerten. Eldobtam a szerszámot és utána eredtem. Fürge volt és ravasz: elrohant a komposztálóig és vissza, majd futottunk néhány kört a kút körül, ezután bevágtatott a szőlőbe, de amint utolértem volna, átbújt a kordon alatt a következő sorba. Már csaknem elkaptam, amikor meglátta a szomszéd kerítésén lévő egyetlen nyílást, ahol hiányzott egy kerítésléc és azon egy pillanat alatt átbújt. Tudtam, hogy ebből baj lesz, ha nem kapom el, a környék összes friss palántáját tönkreteszi. Elfutottam hát a kerítés mentén oda, ahol a szomszédom félmeztelenül izzadva ásta a földet.
– Jó napot szomszéd! – köszöntem rá lihegve. – Elszabadult az egyik nyulam és átszaladt a kertjébe. Tudna segíteni nekem?
A rakoncátlan kis fekete színű dög ebben a percben elő is bukkant a bokrok közül.
– Kézcsók, persze! Jöjjön át, nyitva a kapu, addigra megfogom.
Mire átértem, a nyúl már fogoly volt. A szomszédom ragaszkodott hozzá, hogy sajátkezűleg hozza vissza a ketrecbe. Miután betuszkoltuk a testvérei közé, már ment is volna, de én nem akartam elengedni némi viszonzás nélkül és meghívtam egy üdítőre. Örömmel elfogadta, azzal a feltétellel, hogy nem hideg. A hintaágyam mellett a fenyőfák rejtekében volt egy doboz almalevem és hozzá pohár, így leültünk oda inni.
– Egyedül van? – kérdezte.
– Igen, a férjem csak tíz nap múlva jön haza.
– Nem lehet túl jó ez a sok magány egy ilyen csinos fiatalasszonynak – mondta és ivott egyet a poharából, miközben engem vizslatott.
Végignéztem magamon, na ja, csinos és igényes… Leharcolt kerti papucsomból kikandikáltak a koszos lábujjaim, a térdem fekete volt a sártól, ami a földtúrástól feketéllő körmeimmel vetekedhetett csak. A hajam összevissza kócos volt még a bokrok közti szaladgálástól – némelyik ág vendégmarasztalónak bizonyult. Jobb kézfejemen véres csíkok éktelenkedtek, mert a nyulat egy rózsabokor alól is próbáltam kiszedni. Döbbentem vettem észre, hogy a trikóm elszakadt, túlságosan sokat fölfedve a bal mellemből. odakaptam, hogy igazítsak rajta valamit, de még a levegőben találkozott a kezünk.
– Ne, hagyja! Tudod… nagyon szépek a melleid. Alig tudtam dolgozni, ahogy az ágyás fölé hajoltál. Tökéletes látványt nyújtottak, ahogy lágyan előrebillentek.
Dermedten ültem: ez a fantasztikus testű, magának való, szófukar pasi titokban engem lesett a kertben? Mégis följebb húztam a pántot, zavartan sütöttem le a szemem.
– Tudtad, hogy a fürdőtök ablaka éppen a hálószobámra nyílik? – folytatta. – Esténként mindig figyellek, amint leveszed a ruháidat, és gyönyörű vagy amikor a kebleid kiszabadulnak a szoros melltartódból, te pedig életet masszírozol beléjük.
Megállt bennem az ütő. A fénymániám volt az oka, hogy nagy, széles ablakokat rakattunk a fürdőszobára és mivel sok évig nem lakott a szomszédban senki, eszembe sem jutott esténként behúzni a függönyt. Égő lámpák mellett mint egy akváriumban vetkőzve szolgáltattam a műsort Neki, anélkül, hogy tudtam volna róla. Lángba borult az arcom.
– Elnézést, sajnálom, majd máskor odafigyelek és elhúzom a függönyt… – dadogtam zavartan.
– Ne, az Isten szerelmére, ne! Olyan csodálatos vagy, hagyd meg nekem ezt a kis örömöt!
A hangja elhalkult, a keze felém mozdult, megfogta a trikóm pántját és leemelte a vállamról. A szívem a fülemben dobogott, alig kaptam levegőt, bénultan tűrtem, amit velem tesz. A mellem egy pillanat alatt előtűnt a maga mezítelenségében. Óvatosan érintette meg, mint valami törékeny porcelánt, köréfonta az ujjait és egy kissé megemelte, hogy érezze a súlyát. Majd látván, hogy nem menekülök el, a másik kezével is odanyúlt, lehúzta a trikóm másik pántját, és a jobb mellemet is ugyanígy körülfogta, megemelte. Lecsusszant elém a hintaágyból és letérdelt a földre. Közelebb hajolt, megérintette ajkaival meredő mellbimbómat, majd kinyújtotta forró, puha nyelvét és óvatosan körbenyalta.
Villám futott rajtam végig, hetek óta nem volt már itthon a férjem, nem ért hozzám senki, a feltoluló vágy készült belőlem kitörni. De nem mertem biztatni Őt, soha nem léptem félre, soha nem voltak azelőtt sem ledér kalandjaim. Lenyűgözött és lebénított egyszerre, ahogy ez a fantasztikus pasi feszülő izmokkal, reszkető élvezettel vette a szájába a mellbimbómat.
Gyengéden nyalogatta körbe, keze lecsúszott és a derekamnál kicsit lejjebb vett fogást, amitől még bizsergetőbbé vált az érzés. Másik keze szünet nélkül simogatta, súlyozgatta a jobb mellem. Majd váltás következett: az a keze is lecsúszott a derekamra és most a másik mellemet vette a szájával kezelésbe. Nyalogatta, csókolgatta, szívogatta, körülkényeztette. Én nem tudtam eltitkolni előle a rámtörő izgalmat és az azt lassan felváltó vágyat. A testemen hullámok futottak át, keze ide-oda csúszkált a csípőmön emiatt. Önkéntelenül megfogtam a haját, valahová csak kellett kapaszkodnom? És beletúrtam a dús sötétszőke fürtökbe. Egyre szaporábban vettem a levegőt, miközben megfeszülő karjaimmal közelebb és közelebb húztam magamhoz őt.
Lassan elengedett, távolabb húzta a fejét, felemelte előbb az egyik majd a másik pántját a trikómnak, újra befedve a cicim, szeme a szemembe fúródott. Aztán egy mozdulattal visszaült mellém a hintaágyba, majd megfogta a kezem és a szájához húzta.
– Köszönöm – mondta – , ez igazán üdítő meghívás volt!
Kezet csókolt majd fölállt és elment.
Ott maradtam egyedül a fenyőfák rejtekében. Először nem értettem, miért nyúlt hozzám, aztán nem értettem, miért engedett el. Amikor elment, nem kerülhette el a tekintetemet a nadrágja elejének domborulata. Ha látta, hogy feltüzelt és nem menekülök el, vajon miért nem folytatta? Össze kellett zárjam a combom, az izmaim megfeszültek. A melleim különösen érzékenyek, még egy perc kellett volna és ott helyben elélvezek. A légzésem lassan csillapodott és az ölemben összetolult vér is csak lassan oszlott.
Minden izmom csomókban állt az egész napos gereblyehúzogatástól és öntözőkanna cipeléstől. Fáradtan, izzadtan és rendkívül mocskosan ettem meg a vacsorámat a terasz lépcsőjén ülve. A lemenő nap sugarai már nem voltak olyan erősek, lehúztam egy takarót az egyik székről és a vállamra borítottam. Szerettem a teraszon így piknikelni egy fárasztó kerti nap végén. Amikor végeztem, lerúgtam a papucsom és mezítláb mentem be a házba. Gondosan bezárkóztam, majd a fürdő felé vettem az irányt. A kerti munkában a legjobb az este, amikor a feladat elvégeztetett és a testemről elkezdem levakarni az egész nap során a pórusaimba ivódott koszt.
Felkapcsoltam a villanyt, magamra csuktam a fürdőszoba ajtaját, megnyitottam a kádtöltő csapot és vetkőzni kezdtem. Váratlanul belém nyilalltak a kora délután eseményei és tökéletesen érzékeltem, hogy a szomszéd ház sötét ablakából figyel engem. Már bosszúsan nyúltam volna a függöny után, amikor meggondoltam magam. Eszembe jutott, hogy ez a legtökéletesebb lehetőség elégtételt venni Rajta. Olyan műsort adok, amit megemleget! Az ablakban hevert a férjem zsebrádiója, amit mániákusan hallgatott. Bekapcsoltam és gyors mozdulatokkal kerestem egy kis zenét.
Táncolni kezdtem, eleinte bátortalanul, majd egyre jobban belefeledkeztem és széles csípőmozdulatokkal éltem át egyre inkább a zenét. Kiszedtem a hajcsatjaimat és hagytam, hogy az összekunkorodott fürtök leomoljanak a vállamra. Bevontam a fejem is a mozgásba és néhány fordulattal szétráztam az egész hajamat. Lassan kigomboltam a nadrágom és hol elölről, hol hátulról megmutatva az ablaknak az előbukkanó bugyimat, szépen lassan, riszálva leengedtem magamról. Az alsóneműm nem éppen egy sztriptízhez való tanga volt, csak egy egyszerű „kertész” fazon a kedvenc színemben, pirosban. A póló következett, amit a délután elszakadt trikóm helyett vettem föl, ezúttal melltartót is húzva. Levettem, de nem dobtam le rögtön: a kezem közt kifeszítve néhányszor végighúztam a melleimen, majd átvettem a lábaim közt és lassan, a zene ütemére előre-hátra húzogattam, a csípőmet éppen ellentétesen hintáztattam.
Hátrébb léptem az ablaktól, a lámpa alá, hogy tökéletesen vetüljön rám a fény, majd hátranyúltam, kikapcsoltam a melltartóm és lassan, egyenként leemelve az „ikrekről” a földre dobtam. A D kosaras push up egy kissé szorította őket mindig és miután boldogan kibuggyantak a napvilágra, át kellett masszírozzam őket, hogy kellemesen helyreálljon bennük a keringés. Tánc közben sokáig és élvezettel markolásztam mindkettőt, míg már nekem is tetszett annyira, hogy a mellbimbók elkezdtek kiemelkedi a vackukból.
A kegyelemdöfés következett, a bugyi. Mintha csak szemérmesen tenném, hátat fordítottam, majd a zenére finoman riszálva lekezdtem lefelé húzni magamról. Ennél a részénél egy kicsit elbizonytalanodtam, nem megyek-e túl messzire, vajon minek néz majd engem ezután egyfős közönségem? De aztán nem hátráltam meg, úgy voltam vele, ha már lúd, legyen kövér. Izguljon csak rám, kívánjon csak meg, ha már volt képes engem délután felhúzni majd magamra hagyni! Végül úgy tettem, mintha a fenekem is szorításból szabadult volna, akárcsak a cickóm és elkezdtem két kézzel dörzsölgetni.
Egy percre abbahagytam a produkciót, elzártam a kádcsapot és a zuhanyfülkéhez léptem. A zuhany ajtaja éppen az ablakra nézett, hát gondoltam még egyet, nem húztam magamra a kabinajtót, hanem vállalva a kockázatot, hogy minden csurom víz lesz, nyitva hagytam, hadd élvezzen már szegény magányos szomszédom valami újdonságot is!
Megnyitottam a csapot, hagytam, hogy a víz bejárja a testemet. Annyira jólesett, hogy tejesen megfeledkeztem a kis színjátékról. Tusfürdőt nyomtam a hablabdára és élveztem, hogy a sarat lemosom és a verejtékszagot fölváltja a levendula illata. Élveztem, ahogy a hab lassan csúszik lefelé a vállamról a kulcscsonton keresztül a keblemre, ott kettévált, kanyarogva alábukott, majd a hasamon felgyorsulva jutott tovább. Leemeltem a zuhanyrózsát és lassan végigpásztáztam minden porcikámat. Amikor a cicimhez értem vele, rögtön eszembe jutott egyfős rajongótáborom, aki még valószínűleg mindig ott ül az ablak előtt és bámul.
Megemeltem a mellem és míg a kezemmel könnyedén kényeztettem, a zuhanyból a vízsugarat egyenesen a bimbóra irányítottam. A hatás nem maradt el, előbukkant rövidesen mindkettő, mintha csak azt mondanák: látod, még nem vesztünk el!
Lefele haladtam a zuhanyrózsával. Van egy kedvenc „helyem”, ahová igencsak szívesen irányítom a vízsugarat. Felléptem bal lábbal a zuhanytálca szélére, fogtam a zuhanyrózsát, leengedtem a lábaim közé, majd lassan, finoman elkezdtem célra tartani, másik kezemmel pedig egy kis habos tusfürdővel rásegítettem. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy befejezem a művet, hadd guvadjon a kukkolóm szeme, de aztán végül nem tettem meg. Gyorsan elzártam a csapot, kiléptem a kabinból, berántottam az ablakon a függönyt, majd megkönnyebbült sóhajjal beleereszkedtem a kád vizébe.
Kuncogtam magamon, baromi viccesnek találtam a hülyegyerek viselkedésemet és azt reméltem, mindent jól látott és most legalább egy kicsit eszi a fene.
Kellemes, langyos volt az éjszaka. Úgy döntöttem, ma először ezen a tavaszon nem zárom be az ablakot. Bukóra nyitottam hát és behúztam a sötétítő függönyt. Fölvettem a vastag flanelpizsamámat, amit a nagymamámtól kaptam hűvös éjszakákra és bebújtam a dunyha alá, hogy biztosan ne fázhassak, ha le is hűl a levegő.
Nem tudtam elaludni, egyre csak Ő járt a fejemben. Éreztem az ujjaimban a haja tapintását, az orromban a bőre illatát, láttam a szememmel, ahogy előttem térdel és művészi élvezettel, mégis vadul izgatóan a mellemet kényezteti. Ahogy ezt fölidéztem, éreztem, hogy a bimbók újra kiteltek, hozzájuk kéne érni. Kívántam ezt a Férfit, amióta csak a szomszédba költözött, izgatta a fantáziámat.
A következő pillanatban a nyitott ablakon át hallottam, ahogy a kutyák karmai végigcsattognak a járdán. A németjuhász párt a férjemtől kaptam, hogy biztonságban érezzem magam, ha nincs itthon. A kan éppcsak felmordult, amikor tompa puffanás hallatszott, majd fojtott hang: „szevasztok”, a következő pillanatban pedig hallottam, ahogy az egyik kutya megrázza magát és csörög a nyakörve.
Na, erre már kipattantam az ágyból, valaki beugrott a kerítésen és „leszerelte” a kutyáimat! Mindenre elszántan rohantam a bejárati ajtóhoz, futtomban felkaptam egy vázát, hogy fejbekólintsam a behatolót. Mire az ajtóhoz értem, kívülről kopogtattak, kinyitottam, tejesen harcra készen, de igencsak meglepődtem. A vázát gyorsan letettem a földre.
Ő állt ott.
– Tetszett az esti műsor – mondta. – Szerintem a folytatás már két személyt igényel.
Dermedten álltam, megrémültem a saját felelőtlenségemtől, amivel idecsaltam Őt. A helyzet ellentmondott egész neveltetésemnek: nem csak nem bántottam soha a tiltott gyümölcsöt, féltem is tőle. Ő viszont tökéletes nyugalommal megfordult, becsukta az ajtót, bezárta. Majd hozzám lépett, fölém hajolt és csak bámult rám. Az orrát hozzáérintette a hajamhoz, magába szívta az illatát, majd lassan végigvitte az orrát a nyakam felé. A kezeivel megfogta a derekam. Először lágyan majd egyre határozottabban belecsókolt a nyakamba. Feszülő izmaimat villámcsapásként érte az érintés, ha nem fogott volna, biztosan elugrok. A szemembe nézett és pedig vissza az övébe. Azt hiszem, kétséget kizáróan kiolvasta belőlem, hogy kívánom, mert csak annyit kérdezett:
– Hol az ágyad?
A derekamnál fogva elkezdett húzni maga után a hálószoba felé és én, bár remegtek a lábaim, ellenállás nélkül mentem Vele.
-Ez itt a fürdő? – kérdezte, ahogy elhaladtunk a résnyire nyitott ajtó mellett. Akartam volna felelni, hogy igen, de a szívem éppen a torkomban dobogott, hang nem jött ki mellette, úgyhogy csak bólintottam. Beérve a szobába leültetett az ágyra majd elengedett és egy pillanatra azt hittem, elmegy.
– Az előbb megfogtam a kutyákat, kezet mosok – közölte, majd kiment.
Hallottam, hogy folyik a víz a mosdóban. Képtelen voltam elhinni, hogy ez történik. Most szexelni fogunk? Nem, az lehetetlen, az emberek a házastársukkal szexelnek és nekem nem ő a férjem, sőt! Ostoba liba vagyok, mit is akarna tőlem, csak átjött, mert akar valamit, talán segítséget. Én nem vagyok az a fajta nő, akire hajtanak a férfiak. Hülyeségeket képzelek, ha bejön majd megkérdem tőle, mit akar. Számtalan történetet olvastam és hallottam szeretőkről, de ezek javát nem nagyon hittem, azt pedig végképp lehetetlennek gondoltam, hogy velem ilyesmi előfordulhat. Délután biztosan csak véletlenül szórakozott velem. Azt kívántam, bárcsak ne lenne ez a pasi ilyen izgató, a teste, az életvitele az egész személye. Akkor tudnék tőle távolságot tartani és nem éreznék késztetést, hogy figyeljem, nem bizseregnék, ha hozzám beszél.
Visszajött, én pedig a fene nagy erkölcseimmel és a kétkedő gondolataimmal eltelve ott ültem az ágy szélén, mint egy hűséges, szófogadó kutya, éppen úgy, ahogy otthagyott. Leült szorosan mellém.
– Jól gondolom, hogy tetszem neked? – kérdezte gyengéden, nagyon kedves és igazán bizalmat ébresztő mosollyal.
– Igen – feleltem. Nem tétováztam, amit gondoltam, kimondtam. – Mit akarsz tőlem?
– Én úgy tenném föl a kérdést, hogy mit akarok neked. Két éve lesz, hogy itt lakom, azóta figyellek. Egész nap hol a ház körül dolgozol, hol a kencéidet főzöd. Kiviszed a dolgaid a piacra, néha beszélsz valamelyik szomszédasszonnyal, de ettől eltekintve magányos vagy. A férjed nem sokat foglalkozik veled.
– Én szeretek így élni – feleltem, mert nem nagyon tetszett, hogy úgy éreztem, rosszat mond a férjemre.
– Az lehet – mondta és odanyúlt a nagymamától kapott flanelpizsamám legfelső gombjához és kioldotta. – De ez azért van, mert nem tudod, hogy lehet másképp. Egy királylány élhet magányosan az üveghegyen túl, de élhet királynőként, uralkodva az alattvalóin.
Újabb gombot oldott ki.
– Azt akarom, hogy királynő légy! – Még egy gomb. – Én pedig a hűséges alattvalód, aki szolgál téged.
Még egy gomb…
Rámnézett, miközben az utolsó gombot is kioldotta, majd lehúzta a vállamról a vaskos ruhadarabot.
– Gyönyörű vagy, mint egy istennő – sóhajtotta és rámborult.
A félelmem csaknem elszállt, erőt vett rajtam az izgalom és a kíváncsiság. Már tudtam, mire képes és óvatosan homorítottam, hogy biztosan rátaláljon a melleimre. Simogatott, csókolgatott, majd türelmetlenül hanyatt döntött. Azt hiszem, élvezte, hogy hajába túrok, hogy ölelem és az ujjaim boldogan pásztázzák végre a hőn óhajtott testet. Segítettem levenni a felsőjét. Fantasztikus szőr borította a mellkasát, túrtam, markolásztam, közben ahol elértem, az állát harapdáltam.
Nyelve a fülcimpámmal játszott, a szuszogását a fülemben hallottam, ahogy rám lehelt, megbizseregtek az idegszálaim, az impulzus lefutott az ölemig. Balja a mellemre tévedt, körbesimogatta és a szájához emelte. Nyállal benedvesítette és hol a nyelvével, hol az ujjaival izgatta. Lassan elvesztettem az önuralmamat, őrülten izgatott, éreztem, ahogy forró nedvesség önti el a puncimat. Már nem voltak kétségeim, rohadtul nem érdekelt, hogy nem a férjem, egy dolgot akartam, kefélni vele!!
Amikor a jobb mellemet vette kezelésbe, már megállíthatatlanul, sőt szemérmetlenül hullámzott a csípőm. Ő pedig vette a jelzés. Apró csókokkal haladt lefele feszes hasamon, egy pillanatra megállva, hogy nyelves csókkal ízlelje meg a köldököm. Megfogta a pizsamanadrágom és elkezdte lehúzni rólam, megemeltem a csípőmet, majd fölemeltem a lábaim, hogy segítsek neki. Azt hiszem, ez volt az utolsó pillanat, amikor az erényesség szikrája még fölvillant bennem és egy röpke percre megijedtem, mi lesz még itt: oda fog nyúlni ahova a férjemen kívül törvényesen senkinek sem volna szabad!
Lekerült a pizsama, visszaengedtem a lábaim az ágyra és akkor megláttam, amint ott térdel a szétnyitott, felhúzott combjaim közt a csupasz, gyönyörű felsőtestével. Az agyamból kitörlődött minden más, már nem is volt agyam, csak egy puncim volt, amit táguló pupillával bámult, ami szinte remegett a vágytól, hogy befogadja.
Átkarolta a combomat, lassan csókolgatva, harapdálva, a nyelvével körözgetve haladt könyörtelenül a forró cél felé. Amikor megérkezett, nem kóstolt bele azonnal. Tett egy kitérőt a borotvált Vénusz-dombra, ahol egy keskeny, rövidre igazított „leszállópálya” csík várt rá, hogy orra hegyével végigcirógatva elvezesse a nagyajkak találkozásában lévő kis szöglethez, amihez egy pillanatra ravaszul hozzányomta a nyelvét.
Gondos, alapos munkába kezdett. A térdeimet teljesen széthúztam, kitártam a combom, hogy ne okozzak csalódást, mindent megtaláljon, amit csak akar és én élvezhessem a kaland minden másodpercét. Párnát rántottam a fejem alá, hogy ne csak érezzem, lássam is őt és amit tesz. Majdnem megőrültem a türelmetlen vágytól. A puncim rettentően nedves volt de ő az ujjait is alaposan megnedvesítette a nyálával. Hüvelyk és mutatóujja közé fogta a nagyajkaim és az ujjait teljes hosszukban le és föl csúsztatta rajtuk. Hosszan időzött vele, néha nyelvével is rásegítve és közben folyamatosan figyelte a reakcióimat. Nem csak kéjes volt, hanem egyben ellazított, teljesen átengedtem magam neki, a csípőm időnként önkéntelenül követte a mozdulatait, egyre csak sóhajtoztam.
Aztán áttért az apró kisajkakra. Hihetetlen gyengédséggel masszírozgatta őket ugyanígy, eloszlatva belőlem a maradék félelmet és feszültséget is, majd nedves mutatóujjával rátapintott a klitoriszra. Óvatosan cirógatta körbe-körbe, majd az ellenkező irányba. Majd odahajolt és ajkai közé vette, mint valami ékszert, gyöngéd puhasággal rászorított, közben nyelvével cirógatta. Eszemet veszítve bámultam rá, a lepedőt karmolásztam, ha nem fogja a combjaimat, az ölemet félőrültként rángattam volna. Aztán elengedett, nem tudtam féket kötni magamra, lucskos puncim önálló életre kelve mozgott le föl, nyomulva a kibírhatatlanul édes nyelve felé.
Azt hittem, itt a vég, amikor belémnyúlt. A középső ujjával ki-be-oldalt simogatta, masszírozta belülről a hüvelyem, tenyerét fölfele fordította és mintha az ujjával intett volna „gyere ide”. Fejével elemelkedett a puncimtól, közben bevezette a hüvelyembe óvatosan a gyűrűsujját is, mindkettővel gyöngéden rátapintott a G-foltra. Hüvelykujjával rátalált a csiklómra, kisujjával lejjebb csúszott a popsimra. Miközben így jobb kezével hatalmában tartott, állandóan változtatva a masszírozás erősségét, mélységét és sebességét, baljával a hasamon át felcsúszott a mellemre, hogy azt is kényeztesse.
A többi esemény már összefolyik, nem tudom, meddig tartott. Tán még láttam az arcát, tán még elkaptam egy villanásra a szemeit. Forogni kezdett velem az ágy, a szoba, a világ. Mélységes mély hullám tört elő, a helyét lokalizálni lehetetlen, végigcirógatta a testem, majd a következő hullám már lökött, az ezután következő pedig van cunamiként rohant és vágódott neki minden porcikámnak. Én nem tudtam, hogy ez orgazmus, nem tudtam, hogy ilyen is lehet egy orgazmus! És mielőtt csendesülni kezdett volna, elindult a következő, újabb hullám csapódott a fejtetőmig. Aztán a következő…
A tagjaim reszkettek, már nem nyögtem vagy sikoltottam, hanem csak hüppögtem, kicsordultak a könnyeim. A világ tetején voltam, a csúcson, emberien, egyedül, egy Férfi két kezében.
Csak lassan csendesedett, és ő lassan engedett el, simogatott és a karjába vett, hogy megnyugodjak. Hozzábújtam, mellkasához szorítottam az arcom, átöleltem. Különleges lelki kielégülést éreztem.
Aztán elengedett, fölkelt mellőlem, betakargatott, adott egy puszit a homlokomra és azt mondta:
-Aludj jól, az ajtót majd bezárom.
Fogta a pulóverét és kifele indult. Ekkor döbbentem rá, hogy még csak le sem vetkőzött teljesen. De szólni sem volt erőm, nemhogy tenni valamit. Szinte azonnal elaludtam.
A konyhában ültem a délelőtti kávém fölött. Fél kézzel fogtam a bögrét, de nem ittam belőle, csak bámultam kifele valahova a fejemből. A napom szokásosan indult, elláttam az állatokat, begyűjtöttem a tojást a fészkekből. Odakint langyos eső szitált, tökéletes idő a palánták megkapaszkodásához. A konyhában már melegedtek a vízfürdőn az olívaolajos edénykék, kimértem hozzájuk a gyógynövényeket.
Ebből éltem, gyógynövényeket neveltem a kertben, teakeverékeket gyártottam belőlük, krémeket főztem, hajápoló szereket, illatos olajokat, parfümöket és hetente kétszer főztem szappant. Hétvégén elvittem az árumat a piacra, megtoldva a fölösleges zöldségeimmel és tojásokkal. Most éppen körömvirág krémet készültem gyártani illetve levendulás masszázsolajat.
Az éjszaka eseményei nem mentek ki a fejemből. Olyan volt, mintha álmodtam volna, de az álom túlságosan is valóságos volt. Ha fölidéztem bármelyik pillanatát a Szomszédom látogatásának, bizsergett, szinte zsibbadt minden tagom. Volt már sokféle szexuális kalandban részem, a férjem igencsak képzett a témában. Nem titkolta előlem, hogy a kamionjába sokszor bekopogtattak profik és ha kedvére valók voltak, akkor elszórakozott velük. Tudta, mit kell tenni, hogy kielégítsen, de ahhoz foghatót, amit az éjjel átéltem, még nem tapasztaltam. Ez egy másik szint volt, új dimenzió.
Megittam a kávét és amint a bögrét letettem, eszembe jutott valami. Földerültem, remélem a szomszédom nem tervezett még ma éjszakára semmit!
Este sokáig fésülködtem mezítelenül a kivilágított fürdőszobában. A mandulatejes testápolómmal tusolás után gondosan átkentem a testem a lámpa alatt állva. Juttattam belőle mindenhova, gondosan ügyelve arra, hogy a „közönség” jól lássa, melyik csepp tejet hova simogatom be. Alig voltam képes leküzdeni a rámtörő mosolyoghatnékot, nehogy belelásson a tervembe.
Leoltottam a villanyt, beléptem a hálóba és magamra kaptam a könnyű, fehér tunikát, amit délután előkészítettem. Kisiettem a konyhába és fölvettem az üvegcsét, amibe masszázsolajat töltöttem, a legutóbbi, már jól beérett főzetből. Levendula volt benne, csipetnyi citrus és kevés fenyő kivonat. Nyugtató, férfias illat. Nyakamba kanyarítottam az esőköpenyem és mezítlábasan belebújtam egy magasszárú cipőbe. Így indultam át az esőben Hozzá.
Pizsamanadrágban nyitott ajtót, fogkefével a kezében.
– Te meg…?
– Én is át tudok mászni a kerítésen – mondtam. – Hoztam neked valamit, beengedsz?
Félreállt, egy szót nem szólt. Valószínűsítettem, hogy meglepődött. Kiléptem a bakancsból, az ajtó előtt hagytam és mezítláb mentem be. Levettem a szétázott esőkabátot, leráztam róla a vizet és felakasztottam. Ő becsukta utánam az ajtót. Még mindig nem szólt, csak bámult rám. Fölmérte az alakomat a ruhámban. Míg körbepillantottam a házban, a szemem sarkából figyeltem, láttam a szájszögletében mosolyog, tehát tetszik neki a helyzet. A ház puritán volt, egyszerű, férfias. Törekedett a „minimál” berendezésre, de inkább volt egyszerűen kopár.
– Mit hoztál? – kérdezte.
– Egy kellemes, enyhe illatú, nyugtató masszázsolajat – megmutattam neki az üveget. – Cserébe a tegnap esti élményért azt is megmutatom, hogyan kell használni.
-Nem tartozol nekem érte semmivel – nézett mélyen a szemembe.
Ekkor már nem tudtam leküzdeni a hamis mosolyt, ami mindenáron ki akart csücsülni az arcomra.
– És ha a magam örömére akarom? – kérdeztem kihívóan.
-Abban már benne vagyok, királynőm.
Megfogta a kezem és megcsókolta.
– Mit kell tennem?
– Hol az ágyad? – kérdeztem ezúttal én. A kezem el sem engedte, úgy vezetett oda.
Széles, jókora ágy volt, stabil keret, masszív lábak, a legjobb matrac. Az ágynemű sötétszürke, szatén. A szobában polcokon, ablakban, mindenütt sok-sok gyertya, porosan, látszott rajtuk, hogy nem voltak meggyújtva soha. Az egyik falnál szekrény, rajta hifi, mellette rengeteg CD.
-Menj, fejezd be a fogmosást, azután gyere vissza és hozz ide két nagy fürdőlepedőt – utasítottam.
Amint eltűnt, visszamentem a konyhájába, hoztam egy doboz gyufát, lefújtam a gyertyákról a port és sorra meggyújtogattam őket. Mire jött vissza, már a lemezek közt keresgéltem. Jórészt jazz és egy halom keleti zene. Találtam egy alkalmasnak tűnőt.
-Ezt indítsd el, kérlek – utasítottam ismét, miközben kivettem a kezéből a törölközőket. Míg a lejátszót állította be, eligazítottam az ágyat.
-Gyere, feküdj el itt – folytattam -, de előtte vedd le a nadrágodat.
-Ne vegyek föl helyette egy…
-Ne! Ha zavar, elfordulok míg lehasalsz.
-Nem zavar – mondta, de én a biztonság kedvéért elfordultam. Mire visszanéztem, már feküdt és lassan elhelyezkedett. Szemrevételeztem a testét, közelről, minden szegletet. Kedvemre való volt, alig vártam, hogy hozzányúljak. A zene halkan szólt, én leültem mellé az ágyra. A nyakamhoz érintve ellenőriztem az ujjaimat, nehogy hidegek legyenek.
-Most meg foglak masszírozni – mondtam. – Engedd el magad, légy nyitott, bármi megtörténhet.
Megsimogattam a haját és egy kicsit az arcát. Aztán fogtam az olajos üveget és kinyitottam. Kezembe vettem egy kevés olajat és a két tenyerem közt fölmelegítettem. Hozzáértem a vállához, nem rándult össze az izma, tehát rendben, mehet tovább.
Lassan haladtam, teljesen átadtam magam a zenének, légzésemmel fölvettem a zene ritmusát, mindkét kezemmel elkezdtem dolgozni a testén. Lágyan megszólítottam az összes izmot sorban a hátán, majd egyenként kezdtem munkálkodni rajtuk. Ellazítottam őket sorban, gondosan figyelve, nehogy a derekánál lejjebb csússzon a kezem. Végül újra átsimogattam a hátát és akkor föltérdeltem mellé az ágyra.
Újabb adag olajat vettem a kezembe és melengettem, elkezdtem deréktól lefele kenni rá. Kezeim egyre lejjebb és lejjebb csúsztak a medencéjére, majd tovább a combtövére. Le-föl simogattam, majd elkezdtem köröket leírni, és a kezemet a feszes fenekén keresztül visszacsúsztatni. Megmoccant, bár egyelőre nem tettem semmit, hogy felizgassam, csak egyre nagyobb élvezetet találtam abban, hogy farizmait bekalandozták az ujjaim.
Pozíciót váltottam és áttérdeltem a háta fölött, hogy jobban hozzáférjek. Egyre határozottabban kalandoztam le a combjára, majd a combjai belső oldalán fölfele. Puha, kényeztető ujjaim kikerülték az intimebb tájakat, Ő azonban egyre többet mocorgott, meg-megemelte a fenekét, igazgatta a medencéjét, egyre kényelmetlenebbnek találta, hogy legnemesebb testrésze alá van szorítva. Lejjebb ereszkedtem és finoman ráültem, meghagyva neki, hogy maga döbbenjen rá, a ruha alatt nincs rajtam bugyi és csupasz, forró puncim teljesen hozzásimul. A légzése mélyebbé és gyorsabbá vált, ideje volt komolyabbra fordítani a masszírozást. Kezeimmel kifejezetten a fenekére és a combjai belső oldalára koncentráltam, simogattam, köröztem rajta, újabb adag olajjal, majd amikor már egyre jobban fészkelődött, előrehajoltam, kezeimmel óvatosan széthúztam a farpofákat és a nyelvemmel először alig érezhetően megérintettem a gátat. Egy mozdulat erejéig éreztem a meglepetését, de nem hagytam abba, egyre határozottabban nyalogattam nyelvemmel. Az élvezet fokát a fojtottan feltörő nyögésekből tudhattam. Bőséges nyállal estem neki egyre elmélyültebben az anus és a gát tájékainak, át-át kalandozva röpke pillanatokra a zacsira. Ő addigra már egyre nehezebben tudott feküdni, combizmai feszültek, medencéje hullámzott. És akkor kegyelmeztem, lemásztam róla és irányítottam, hogy megforduljon.
Újabb adag olajért nyúltam és mire visszanéztem, már a hátán feküdt. Elakadt a lélegzetem. A férjem szerszáma sem volt éppen kicsi, de ilyet élőben még nem láttam. Napközben is csinosan domborodott a nadrágja, de a harcrakész állapotáról ösztönösen az villant belém: ez nem fehér nőnek való. Látta a meglepetésemet és valószínűleg tisztában volt vele, hogyan hat a nőkre, biztatóan simogatta meg a térdemet:
-Nagyon kérlek, folytasd!
Elkezdtem hát a lábakat, a hasi területet, a combokat, a mellkast és a mellbimbókat finoman simogatni, hogy az egész test ellazulhasson és felkészülhessen. Először a herezacskót, illetve a heréket kezdtem nagyon óvatosan masszírozni, majd fokozatosan áttétem a szeméremcsontra és vissza a gátra. Jobb kezemmel a tövénél megfogtam a péniszét, óvatosan összenyomtam, felfele húztam, majd lecsúsztattam rajta a kezem, és megismételtem ugyanezt a bal kezemmel is. Majd újra és újra és újra… Aztán megfordítottam az irányt csúcsától indulva egészen a farka tövéig lecsúsztattam kezem, majd kézváltás, és kezdődött újra az egész. Miután ezt is jó párszor megismételtem, kezdődhetett a makk „narancs facsarása”.
A farka ekkor szinte lüktetni kezdett, éreztem, egy mozdulat és elélvez, zihálva kapkodott levegő után. Rövid időre abbahagytam a kényeztetést és hátrahajtottam a farkát, hogy egy kicsit ellazuljon, aztán folytattam. Masszíroztam végig a farkát, körben a makkot, majd amikor megint az elélvezés közelébe került, ismét hátrahajtottam gyönyörű vesszejét. Kétségbeesetten lihegve bámult rám, mint kínzójára, miért nem engedem szabadjára az ösztönét.
És akkor megnyaltam a makkját, puhán, izgatóan vittem körbe a peremén a nyelvem, kezemmel folytattam a masszázst, fölfele, a szám irányába, amivel közben ajkaimmal teljesen eltüntettem a makkját. Mostmár nem kíméltem, simogattam a heréit, egyre hevesebben masszíroztam és szívtam, nyalogattam egyszerre, amikor éreztem, megfeszül, elveszti a kontrollt. Elkapta a hajamat, belemarkolt és erősen húzta maga felé, a következő pillanatban már éreztem spermájának vadító ízét, ahogy eltölti a szám minden szegletét.
Péntek volt, jócskán délután és teljesen lemerültem, mire végeztem a kerti munkákkal. Másnap heti piac, elő kellett készítenem még az árumat. Lezuhanyoztam, a hajamat szorosan lekötöttem és fölvettem a fehér köpenyemet, amivel a csomagolás kényes műveletét végezni szoktam. Öreg este lett, mire az érett szappanjaimat becsomagoltam: a levendulásokra kék, a körömvirágosakra sárga szalag, az olivásakra pedig zöld került. A tégelyekbe szétadagoltam a krémeimet és a papírtasakok megteltek a gyógykeverékeimmel. Kinyomtattam a szükséges matricákat és fölcímkéztem mindent. Végül már csak a tojásokat kellett áttörölgetnem.
Holtfáradtam dobtam le magam a kanapéra és elkövettem a legnagyobb hibát, amit ilyen fáradtan lehet: bekapcsoltam a tv-t. Persze elaludtam előtte ruhástul. Szerencsére az időzítő kikapcsolta én pedig amikor fordultam egyet, magamra húztam az ágyterítőt és azzal takarózva aludtam reggelig.
Utáltam így ébredni: összegyűrve, koszosan. Mire rendbeszedtem magam, összefontam a hajam, és a két áruval megrakott nagy garabollyal végre kiszuszakoltam magam az ajtón, már fél 5 volt, csipkedni kellett magam. Alig tettem két lépést, amikor:
-Pssz, hé te lány! – jött valahonnan. Fölnéztem, a szomszédom éppen ezt a percet választotta, hogy maga is útnak induljon. A két kutyám persze rögtön ugrott volna, keresztül a tulipánokon. Hogyisne!
-Ül! – szóltam rájuk keményen. – Helyedre!
Kissé csalódottan, de mindketten visszatértek a bejárat elé és lekushadtak. Sietnem kellett volna, de a kerítés túloldalán álló pasinak nem tudtam ellenállni. Kikerültem az ágyásban nyíló virágokat és odamentem hozzá. Farmernadrágot, zöld pulóvert, alatta pedig csíkos inget viselt.
-Nem láttalak az este – mondta halkan.
-Elaludtam a tv előtt – suttogtam vissza.
-Azt hittem nem vagy itthon, átmentem volna.
Végignézett rajtam, de az öltözékem maximálisan zárt volt, semmi kihívó. A ruhát a szomszédos faluban lévő kékfestő műhelyben vettem, csaknem bokáig ért, fölül pedig gondosan nyakig záródtak a gombok. A tetejére a csípős áprilisi hajnal ellen a dédanyámtól örökölt öreg, fekete nagykendőt vettem.
-Fáradt voltam.
-Csak kényeztettelek volna… Finoman kihámoztam volna a kebleidet a melltartóból, hogy csodáljam őket. Végigcsókoltam volna a nyakad, egyre közelebb jutva hozzájuk, addig hogy érzed a leheletem a mellbimbódon. Ha láttam volna, hogy kínoz a vágy, megnyaltam volna a hegyét. Újra forróm ráleheltem volna és nagyon izgatott volna, ha látom, hogy nehezen viseled. Egyszer csak bekaptam volna és elkezdtem volna szopogatni de csak nagyon finoman.
-Hagyd abba, meghallja valaki! – szóltam rá fojtottan, de közben nem titkolhattam, hatással vannak rám a szavai. Összekoccant a térdem és megkapaszkodtam az egyik kerítéslécben. A másik kezemmel önkéntelenül a mellemhez nyúltam, fájón kidudorodtak a mellbimbóim.
-Nincs itt senki – súgta vissza nyugtatóan és egészen közel húzódott a kerítéshez. – Most is szívesen kényeztetnélek és élvezettel szopogatnám a gyönyörű melled, mint tegnap tettem volna. Áttérnék a másikra is, persze ahol az előbb még a szám volt oda a kezem érkezne egy kis kényeztetésre. Finoman megmarkolnám és odacsúsztatnám a kezem a bimbóra. Köröznék az ujjaimmal és magam is nagyon élvezném. Közben éreznéd ahogy egyre forróbb a szám és hogy már ettől jobban nehezen tudnám fokozni a gyönyört.
Ahogy beszélt bódultan ittam a szavait és eszemet elhagyva húzódtam közelebb, szinte tudomásul sem véve, hogy a keze átnyúlik a kerítéslécek közt, utat keres a kendő alatt, kiold pár gombot a ruhámon és az ujjai már a melltartómban keresgélnek. A testemen zsibbadás lett úrrá. Kábultan csúsztattam át a kezem én is a kerítéslécek között és sóváran tapintottam rá az időközben kitelt, kemény férfiasságára. Megmarkoltam a nadrágon keresztül, eszméletlenül megkívántam. Nedvesség öntött el, testemben a feszültség egyre csak nőtt.
-De nem hagynám abba – folytatta tovább egészen közelről. Pupillái óriásira tágultak. – Újra váltanék, nem kímélném, nyelvemmel az egyiket kínoznám, kezemmel pedig megfognám a másikat, és csak finoman, hogy ne fájjon meghúznám.
És ekkor valóban rátalált a mellbimbómra, két ujja közé csípte és megmozdította. A feszültség irgalmatlanul halmozódott bennem és végül a következő mozdulatára felrobbant. Egyik kezemmel elfehéredő ujjakkal a kerítésbe, másikkal a farkába kapaszkodva futott rajtam végig az orgazmus. Az édes szenvedéstől most igazán megrogyott a térdem, szemem lehunytam, fejem előrebukott. Miután lecsendesült, nehezen kaptam levegő után.
Keze lassan kikászálódott a ruhámból, megsimogatta a mellem, majd elemelte a narágját szorongató kezem és megcsókolta a kézfejem.
-Legyen szép napod, királynőm! – súgta és lassan hátralépett, elballagott az autójához, beült és elhajtott.
Összeszedtem magam, bementem a házba, ittam egy pohár vizet és aztán nekiindultam a napnak.
Este aztán nem láttam, az autója sem volt a ház előtt. Néha napokra eltűnt, senkinek nem mondta merre jár, mindez része volt a titokzatosságnak, ami őt övezte. Másnap sem láttam egész nap. Vasárnap lévén nem dolgoztam, csak elláttam az állataimat, a nap nagy részét olvasgatással és a notebookommal az ölemben üldögélve töltöttem. Párpercenként lestem át a szomszédos udvarra, hátha mozgást látok, füleltem, hátha hallok valamit, de teljes volt a csönd és a mozdulatlanság.
Különös volt, nem éreztem a szomszéd férfi iránt semmiféle romantikus vonzalmat, inkább a fantáziámat izgatta, azt viszont elég magas fokon ahhoz, hogy pörögjön az agyam, ne tudjak másra gondolni. A testemen vibrálások futottak át, ha az érintésére gondoltam, néha megborzongtam, aztán újra csak a kerítés felé lestem. Ami felé vonzott az jórészt valamiféle intellektuális érdeklődés volt, mivel olyannak éreztem a pasit, mint valami összetett rejtvény, ami ellenállhatatlanul arra késztet, hogy megfejtsem. Ugyanakkor mindennél sokkalta erősebben tört rám egy színtisztán erotikus vonzalom, mintha csak megleltem volna azt az alanyt, aki kibontja belőlem legtitkosabb szexuális vágyaimat. Olyan vágyakat, amik meglapultak valahol egészen belül, időnként egy-egy erotikus tartalmú álomban előtörtek, de amelyekről egy jólnevelt, tisztességes nő még csaknem is beszélhet.
Megeresztettem magányomban egy savanyú félmosolyt, ahogy erre a társadalmi elvárásra gondoltam, ami még itt ennek a kis falunak a félreeső utcájában is éreztette a hatását. Ráadásul felemás módon. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni, hogy a férjem helyesen teszi-e, hogy időnként fizet egy profinak. Soká távol van a feleségétől, hát férfi, hozzá tartozik. Magam sem akadtam fönn ezen. Ha itthon volt, éltünk szépen, ha elment ő férfi volt én pedig apáca. Egészen mostanáig.
Rettentően izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi következik ezután. A szomszédomból kinéztem azt is, hogy mától végleg eltűnik, de azt is, hogy visszatér és innentől kezdve újra magázódunk majd. Azon pörgött az agyam, hogy lehet, hogy eddig még nem dugott meg? Számtalan lehetősége lett volna rá, kellhet-e egészséges férfinak több biztatás? Vajon mi az oka ennek? Vajon nem is akar mást, vagy ez az egész eddigi közös kalandunk egy hosszúra nyújtott előjáték?
Ezernyi kérdés kavargott bennem, miközben az egész napom azzal telt, hogy gyakorlatilag nem csináltam mást, mint azt vártam, hogy előkerüljön.
Esteledett, lehűlt a levegő, már nem esett jól a hintaágyban üldögélni. Fogtam a holmim és besétáltam a teraszra. A ház fala még tartotta a napsugarak melegét, így leülvén a terasz lépcsőjére nekidőltem, úgy fogyasztottam el a teámat és a vacsorára szánt sajtomat. Fürdés közben már nem is gondoltam a közönségre és éppen lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy megáll a szomszéd ház előtt a terepjáró, hazajött. Fél óra múlva kopogtatott.
-Egész nap rád gondoltam. Egyfolytában azon járt az eszem, hol lehetsz, mit csinálsz.
-Itthon ültem és olvastam – feleltem, alig tudtam leplezni a meghökkenésem.
-Gondoltam, azért is siettem. Meglepne, ha azt mondanám, hogy kívánlak?
-Még nem mondtad – ugrottak föl a szemöldökeim.
-Akkor most mondom: kívánlak!
Az ajtó becsukta, ráfordította a zárat, nem hagyván cseppnyi kétséget sem bennem, mit akar. Ahogy kattant a zár nyelve, sebes villámcsapás futott át rajtam, nagyon nyeltem. Azt vártam a lendülete alapján, hogy lerohan, vadul és erőszakosan – de nem tette. Megfogta a kezeimet és az ujjaimat kezdte egyenként csókolgatni.
Elállt a lélegzetem, nem mertem megszólalni. Szinte tiszteletteljes mozdulatai nyomán lassan kiengedtem a feszültségből. Türelmes élvezettel simogatott végig, égető ujjbegyei egy pillanatra sem álltak meg. Mintha valamiféle ünnepre készülne, végtelen élvezettel kóstolgatott és amikor a keze a csípőmre csúszott, ajkai pedig a nyakamon át leszánkáztak a kulcscsontomra, a testem rándult egyet és teljesen önkéntelenül félhangosan fölsikoltottam.
-Nem akarod mégsem? – kérdezte, de alig volt hangja.
-De, de igen, akarlak, őrülten – kaptam levegő után, de magam szinte nem is hallottam, mit mondok. Megbolondultam! Egész nap erre a percre hergeltem magam, sokkal gyorsabb tempót akartam, sikoltani tudtam volna, hogy dobjon végre az ágyra és hadd legyek az övé. Önkéntelenül belemarkoltam a karjaiba, izmai megfeszültek és amikor ágyéka hozzám nyomódott, éreztem, nem kell soká várnom. De nem tett semmit, mégsem, csak folytatta a kínzásomat.
Minden mozdulatában fékentartott, erős vágyat véltem fölfedezni, magam is olyan erősen vágytam rá, hogy nyögve és sóhajtozva tártam föl előtte mindent, amit csak érinteni akart. Lassan, lépésről lépésre haladtunk a hálószoba felé, ruháink sorban, fölöslegessé váltan hullottak a padlóra.
Felemelt és elfektetett az ágyon, az ágyterítő apró százszorszépei és pasztell rózsabimbói közé. A nyakamra forrón és lassan rálehelt és nekem hirtelen levegő után kellett kapnom. Kezével játékosan megmozdította a mellbimbómat és egyben éreztem, amint puha, forró nyelve lassan végigsiklik a nyakamon, szabadon, egészen le a vállamig. A csípőm önkéntelenül mozdult, vérrel telt csiklóm, máris feszített, nedveim elindultak s csak nyomultam volna még közelebb, hogy ráleljek az érintésre. Halkan nyögve felsóhajtott, lehellete a fülemet érte, közben ujjai szórakozva, mégis nagyon céltudatosan a mellbimbómat simogatták.
Úgy éreztem, csak kínoz! A testem hullámzott, az első csepp nedv már kilépett a hüvelyemből és lassan lecsorgott. Kimondani nem merem, csak gondolatban könyörgöm irgalomért, csak egyetlen érintésért, csak érnének már oda az ujjai! De nem, ő csak simogat, csókolgatja, harapja a nyakam, az ujjai egyre határozottabban kínozzák a mellbimbóm. Majd a másik keze fölfelé csúszik a hasamon, hogy aztán a derekamon és a csípőmön át a combjaimhoz érjen. Nem bírom! Miért csinálja ezt velem? Már nem hullámzik, hanem vonaglik a testem és felnyögök: „Kérlek!” Hiába próbálkozom egyre erősebben behajlítva a derekam, hogy felé nyomjam a csípőm, nem találom az érintést, amit akarok. Elvesztem a türelmem és értenyúlok, megfogom a fenekét, azt a feszes, keményet, és magam felé húzom, hogy végre találkozzunk, de nem enged!! Mit tegyek még? Tudni akarom, hogy kíván, érezni akarom a merevségét, azt akarom, hogy a farka a puncimhoz érjen! Már már sikerül! Egy pillanatra érzem, amint nagyon közel van, hozzám ér és igen! Peckesen áll, keményen! Felnyögök a vágytól és akarom, hogy belém nyomuljon.
De nem! Ő megfog és följebb dob az ágyon – csak úgy, mint egy játékszert, éppen levegőhöz akarok jutni, halkan felsikoltok a hirtelen, vad mozdulattól. Benyom a párnába és fölém tornyosul. Mindent eltakar előlem, semmi mást nem látok, csak az arcát, a vállait, ahogy feszes izmokkal a könyökére támaszkodik, hogy ne legyen nehéz. Hálás vagyok az apró gesztusért és fölemelkedem, hogy csókolgathassam és akkor lecsap rám az ajka. Eddig türelmes volt, csak kínozott, az őrületig feszített és most csak egy ragadozó, aki mohón veszi el, ami az övé. A nyelve vadul a számba nyomul és én sietve veszem el és viszonzom. Alig van levegő és már nem is az ajkaimmal érzékelem a csókot, hanem sokkal inkább az ölem remeg bele, apró, forró lökést érzek belül, szinte égetnek a saját nedveim. A fenekem az ágyba nyomódik, erőteljesen, a derekam megemelkedik, megfeszülve homorítok és a mozdulattól szétnylínak a combjaim. Az egyiket provokálva, türelmetlenül húzom fel, azt várom, majd rámfordul és akkor végre megkapom, az övé leszek és ő az enyém, összeforrunk és érzem végre a testét a testemben. Az ölem a kínzó, olthatatlan vágytól föl-fölemelkedik.
De nem, még mindig mást akar! Miközben csókol, a keze végigsiklik a testemen, átszánkázik a dombomon és lefordulva végre meggyőződik róla, nem kínzott hiába. Amikor a puncimhoz ér, majdnem egyszerre nyögünk fel: én a türelmetlen örömtől, hogy végre rátalált, ő a diadaltól és a vágytól. Röpke csókot váltunk. Kezem lesiklik a hátáról, ahogy lejjebb mozdul és a mellbimbómat kapja be és kezdi szívni – ez őrület! A keze a puncimnál a csúszós felületen egyre közelebb halad, már belémnyúl, pontosan mit csinál, nem tudom, de a mellemet a szája nem engedi el és akkor ott lenn valamire rátalál és abban a pillanatban túl erősen markolom meg a haját, rámnéz, a tekintetünk találkozik, de már nem vagyok önmagam, csak nyögve elélvezek. Akarok rá mosolyogni, de nem tudok, nem enyém az irányítás, csak a tekintetem fúródik az övébe, míg a lökéshullámok gyengülni kezdenek és az ujjaim kiengednek végre, és már újra csak simogatom. Lihegek, mintha rohantam volna, óriási volt…
Elereszti a mellem és fölém hajol, gyengéden cirógat, látom azt lesi kész vagyok-e folytatni vagy pihenjünk? Micsoda kérdés, csak most jövök bele…
Elindul hát, tűzforró csókokkal borítva végig a nyakam, lágyan átsuhanva a kulcscsont fölött eléri a mellbimbóimat. Nem időzik sokat, egyiket is másikat is gyengéden kényezteti, aprólékos gonddal éppen csak addig nyalogatja, szívogatja, amíg ágyékom egyet-kettőt nem mozdul az újra felébredő vágytól. Haját borzolgatom, ahol érem, hátát, vállait simogatom, érzem gerincének völgyében az apránként előtörő verejtéket.
Aztán könnyedén tovább lép, hasamhoz, a köldök alá kalandozik, arra a helyre, amit senki nem érinthet, ami kivételesen érzékeny. Csókolgat, harapdál…Magam sem értem, de jólesik! Nem tiltakoztam, nem féltem tőle, s az ölem mostmár újra képtelen nyugton maradni. Forróság öntött el, egyszerre vágytam és féltem az érintését és nem kínozott már sokáig. Ajkaival és nyelvével birtokba vette a puncimat. Halkan sikongatva vonaglottam az elviselhetetlenül édes érintéstől, látnom kellett, képtelen voltam nyugodtan heverve „tűrni” amit tesz. Fölemelkedtem és néztem őt, simogattam a haját, próbáltam elérni a hátát, akartam még valamit, de már nem tudtam mit… csak éreztem a halmozódó feszültséget. Nem láttam mást, csak őt, szólni nem lehetett, hang nem jött ki a torkomon és ő türelmes, kínzó lassúsággal egyik ujjával becsúszott a puncimba, éppen csak a peremet érintve belülről, olyan édes érzetet okozva, olyan idegszálakat érintve, hogy a csípőm újra önkéntelenül fölemelkedett. Aztán a másik ujját is bedugta és mostmár nem finomkodott, határozott mozdulattal nyomult be néhány centit és tette rá mindkettőt tökéletes érzékkel a titkos pontra.
Ahogyan őrjítően pontosan szorította oda ujjbegyeit, képtelen voltam uralni a testem, a feszültség hörögve nőtt, és nőtt, majd egyszer csak felrobbant. Sikoltva kaptam levegő után, míg a remegések édesen és forrón eljutottak testem minden pontjába. Megbicsaklott a könyököm, amivel eddig tartottam magam és majdnem hanyatt zuhantam. Az utolsó pillanatban tértem erőmhöz és a kéj enyhülésével újra levegőhöz jutottam és feltámaszkodni próbáltam. De ő nem hagyta ennyiben. Mint valami ismeretlen dimenzióból származó kisördög, úgy tudta melyik az a pillanat, amikor már a nyugalom közeledik, és ebben a kritikus másodpercben újra nyalni kezdte a csiklómat, belülről újra megtámadta a G foltomat és mielőtt még teljesen leálltam volna, begyújtott újra. Erőtlenül zuhantam a hátamra, csak lihegtem, mint aki a hegyre futott föl.
Elégedett mosollyal emelkedett fölém, a puncimat nem engedte el, csak most lágyan kívülről simogatta. Alig éltem, képtelen voltam a tekintetem rá fókuszálni, mint az ájulásból ébredő. Végre levegőhöz jutottam és a hangom is visszatért.
-Ezt nem merd még egyszer! – szidtam. – Elfogy az erőm és nekem ennél több kell: a testedet akarom!
-Ne pánikolj, félidő és te vezetsz! – nevetett. Erőtlenül karoltam át és csak kuncogtunk. Kívánatos arcbőre ott volt a számnál, kinyújtottam a nyelvem és végigkóstoltam. Csak nézett rám, mosolyogva, aztán hagyta, hogy megcsókoljam. Nem tett ellene és érte sem semmit, csak hagyta, hogy elvegyem. Abbahagytam, felnézek: látom nyitott szemmel csak figyel. Élvezem, ahogy a karjába zár, teljesen körbefogva, alig van mozgásterem és érzem már, hogy az erőm visszatér, bár ő még nem számít rá. Valamit mégis észrevesz a hamiskás pillantásból, amivel ránézek, mert amikor végül mozdulok, enged az erőszaknak és hagyja, hogy a hátára fordítsam és végre kiéljem rajta az időközben felszabadult vágyaimat.
Csak egy rövid, könnyű csókot kap, csak éppen végighúzom a nyelvem a fogain, csak épphogy ajkaimmal megszorítom az ő egyik majd másik ajkát, aztán a nyelvem hegyével, épphogy érintve finoman körbesimogatom. Hívogat a nyaka, de előbb még a fülcimpáját kóstolgatom, ettől a játéktól mosolyog. Megsimogatom a homlokát, lassan húzom rajta végig a kezem, remegve érzem át a titokzatosságát. Kap egy gyors puszit és az állát kóstolgatom, majd úgy haladok lefelé a mellkasára. Csak óvatosan, a mellbimbóit – bármennyire szeretném – nem kapom meg. De köztük – igazi gyönyörűség – a férfias szőrszálak. Csak az orrommal fújok rájuk, hogy rezdüljenek, miközben a mellkasát önfeledten csókolgatom. A bordáitól lassan lefelé haladok a medencéig, csókokkal borítva be minden centit, hányszor álmodtam erről! Önkéntelenül magához rántja a kezét, tudom ez annak a jele, hogy meredten áll, de nem akarok odanézni: ha meglátom, elvesztem a türelmemet, és még számtalan olyan terület van előttem, amit legalább egy kicsit élvezni akarok. Ujjaimmal és ajkaimmal bekalandozom a hasát, külön figyelmet szentelve miden egyes szőrszálnak, amivel szembetalálkozom.
És nincs tovább, oda kell nézzek, pillantást kell vetnem a gyönyörű, kivételes férfiasságára, amivel e percben szemközt találom magam. Elakad a lélegzetem, próbálok nem elszédülni… káprázatos, tébolyító… Az egészség és erő jelképe, a legtitkosabb álom. Csak hosszú évtizedek gondos neveltetése akadályoz abban, hogy azon nyomban ráugorjak és sikoltozva gyönyörködjek benne. Kezeim éppen a tökéletes fenekén vesznek fogást, de ebben a pillanatban a rámtörő féktelen vágyat csillapítván talán túl erősen belé markolok. „Tetszik?” – kérdi ő de a választ csak nyögöm, kész, nincs tovább. Neveltetés, szégyenlősség, nem, nincs tovább! Csak vad vágy van, elemi ösztönök az eszem elhagy, a puncim egy pillanat alatt lucskossá válik. Hogy lehet egy pénisz ennyire gyönyörű? A színe, a formája, a mérete, az illata… belé kell kóstoljak… mint a szikla. Valami, ami emberé, ami élő szövet, hogyan lehet ennyire kőkemény? De már nincs az eszem sehol, hogy erről értekezzek csak ízlelnem kell!! Ősi tisztelettel veszem a számba és kontrollomat veszítve csak szopom, szopom és nem tudok betelni vele. Nyelvem apró mozdulatokkal járja körbe makk peremét. Végtelen óvatosan, nehogy apró kis hibát vétsek a heréihez nyúlok és izzadó tenyeremmel óvatosan megfogom, gyengéden simogatom. A gégémet közben ellazítom és a farkát teljesen a torkomig betolom. Érzem, hogy kőkemény… szent ég, biztos, hogy élő emberi testrész?? Nem bírom tovább… muszáj vadul élveznem a számmal ezt a keménységet… muszáj óvatosan simogatni a gátat… rettenetesen felhúz, mindjárt én is élvezek…. És akkor értem nyúl, „gyere ide” kér, és a feje fölé tereli az ágyékomat. Nem tétovázok, akarom én is, hogy hozzám érjen, de még többet akarok: letelt a játékidő, azt akarom, hogy megdugjon! Egy-két percig bírom még a hatvankilencet, tovább már nem – az én türelmemnek is van határa! Szinte egyszerre mozdulunk tovább, kerül a fenekem alá egy párna és ahogy közelít, átölelem a lábaimmal és gyors mozdulattal a kezem máris lenn van és gyönyörű péniszét máris a puncim kapujához illesztem. És végre megkapom: belém nyomja, először csak kicsit, mintha tétovázna, nem túl szűk-e a járat, aztán jön, jön, töretlenül egyre csak befelé, hosszan, vastagon. És amikor már azt hiszem, nincs tovább, még egy kicsit beljebb jön és már érzem: tövig felnyársalt, moccanni nem merek, annyira feszülök. Az arcom fölé hajol és amikor megmozdul, az állába harapok. Érzem a lélegzetén, odavan nagyon, koncentrál, nehogy csak egy percig tartson. A hatalmamban van, szorít, ne mozduljak, még ne… Piszkos kis trükk? De hüvelyizmaim mozgatásába kezdek, koncentrálok: összehúz…. lassan enged… Felnyög, ahogy így fejni kezdem. Végre elveszti az önuralmát, ahogy mostmár teljesen én is. Izzadva, nyögve csak lök és közben hol itt hol ott markol belém, szorít, csókol és a fülembe mondja: „szétbaszlak”. Megragadja a fenekem és megemelkedik, húz magával, már csak a hátam éri az ágyat, a lábaim körülölelik a derekát, a fenekem a combján, ahogy térdel és csak nyomulok felé, csak élvezem, ahogy betölt, ahogy kefél, alaposan, erősen… Aztán a kezemért nyúl, magához húz és a derekamnál fogva fölemel. Ha eddig egy centit is kinn volt belőlem, mostmár nincs… Úgy ülök az ölében, hogy teljesen bennem van, és ez lenyűgöz mindkettőnket. Megállunk a vad vonaglás közben csak egy kicsit elmerülni testileg, lelkileg ebben a mozdulatban. Nem tudni, ki bírja tovább mozdulatlanul, csak lihegve, nézünk egymás szemébe, csak néha csókolunk és ekkor kihasználva a nyugalmat újra „fejni” kezdem. „Gyere, megduglak hátulról is” parancsol rám és én engedelmeskedem. A baj csak az, hogy egy röpke pillanatra ki kell engedjem magamból, amíg fordulunk. Szinte fáj elengedni, de kárpótol érte. Megfordulok és hátranyúlva segítek és máris jön belém újra: Most nem kímél, csak nyomul és kefél ész nélkül és én ezt nem bírom sokáig, mert egy perc múlva felkiáltva elélvezek. Egy pillanatra lelassít, csak meghallgat, mint műkedvelő közönség az énekest. Aztán kihúzza magát belőlem és gyors mozdulattal megfordít. Kapok utána és ő egy utolsó mentre még a puncimba nyomul. És én tudom, most jön, most következik, amire egész idő alatt vártam. A végső pillanat, amikor a férfi miután az összes csatát megnyerte, ficánkoló paripáján átvágtat a diadalív alatt. Testem minden húrját rá hangolom, kinyitom a tapasztalás begyűjtéséhez az összes érzékemet, és úgy ölelem, hogy már majdnem tiltakozik, úgy csókolom, hogy beleremeg. És akkor végleg abbahagyja a játékot, elveszti a fejét, vad és emberi módon csak a megtermékenyítés képe lebeg előtte. Megragadja a combomat, fölhúzza az oldalához, másik kezével úgy ölel, hogy majdnem megfulladok és akkor, amikor tökéletes a birtoklás és minden más elveszti a jelentőségét, akkor megtörténik: élvez, belém, erősen, lüktetve, nyögve, lihegve. Én a fejéért nyúlok, hogy kisimítsam a szemei elől a haját, hogy lássam a párás tekintetét, hogy halljam a hangját és közben érzem, olyan bőven ontja belém a magját, hogy kicsordul a puncimból. Nyögök én is, mert jólesik. Kezemmel utat török összegabalyodott testeink közt lefelé, hogy kicsorduló nedvéből egy kicsit felfogjak és kezemmel az arcomhoz hozzam. Éreznem kell, hogy akárcsak a teste, ugyanolyan hihetetlen: tavaszt idéző, gesztenyefa virág illatú…
Sokáig feküdtünk egymáson, hangosan zihálva, miközben testünkről csorgott a verejték. Nem akartam elengedni.
-Nem vagyok nehéz? – zihálta.
-Nem – hazudtam, bár majdnem összeroppantott, majdnem megfulladtam. Lassan mellém feküdt, szorosan magához ölelve, majd egyszer csak éreztem, hogy enyhült a szorítása, izmai ellazultak: kimerülten elszenderült. Bár máskor velem is ez történik, most nem aludtam el, túlságosan felcsigázott ami történt.