Nagyjából kétszáz méter hosszú lehet, tűnődött Dávid. Magassága talán három méter a palatetővel együtt, szélessége tizenöt méter. A betonlapok körülötte repedezettek, a repedésekben gaz nőtt. A két végén kinyitható kapu, bár ezeket soha nem használják, mindig lakatra vannak zárva. A közepén kisebb ajtó, ezt csak éjszakára lakatolják. Szabvány baromfiistálló, falai fehérre meszelve, teteje palaszürke színű. Egészen elhagyatottnak tűnik. Körülötte a másfél méteres gaz, meg az elvadult akácfák szinte elrejtik, még a közeli autópályáról sem lehet semmit látni. „Tangazdaság”, ez a hivatalos megfogalmazás, de kifejezetten pénzorientált megvilágításban, még az elemi feltételekhez is alig-alig alkalmazkodva. Az iskola persze valóban profitál a dologból,…
Fogadjunk, hogy el se tudjátok képzelni, hogy egy ilyen vidéki házban milyen klafa szénapadlások vannak! Az úgy volt, hogy a nagyika felküldött a szénapadlásra, hogy nézzem meg, hogy hány bála van még, mert ha kifogy akkor kell még venni, mert hosszú lesz még a tél, és a legelők soványak ilyenkor. Hát engem küldhetett az én édes nagyikám, mert én ugyan nem tudom megállapítani, hogy mi a különbség a széna meg a szalma közt. Úgyhogy lemásztam a létrán, és kérdeztem, hogy melyik az, meg, hogy zsákban van-e mert azt is láttam fent. Nagyika meg csak nevetett és mondta, hogy majd felküldi…