Elsöprő vágyak 1.

Az ősz idén már korán belopózott a budai villák közé, rozsdabarnára marva a leveleket. A szeptemberi napsugarak, mint megannyi játékos tündér játszottak bújócskát a ritkuló lombok között. Az emberek jókedvűen sétálgattak, ölelkező szerelmesek csókolták egymást, a parkban sakkozó nyugdíjasok véleményével mit sem törődve.

A negyvenes, sármos fekete hajú férfi gondolataiba merülve ült a játszótér melletti kopott padon.

Vandát nézte, ahogyan a szőke kislány elmélyülten homokozott. Zsófi, a felesége is nagyon megszerette a kis angyalt, aki már közel egy éve lakott velük. Mivel nem lehetett gyerekük és ez állandó konfliktusok, veszekedések forrása volt, Ákos végül engedett felesége unszolásának. Így a hosszadalmas procedúra, valamint négyszázezer forint „sikerdíj” kifizetése után örökbe fogadhatták a négy éves állami gondozott kislányt.

Sz. úr, a gyámhivatal embere, miután gondosan megszámolta a pénzt, bizalmasan megjegyezte:

-Higgyék el jó vásárt csináltak! Ha nem hozzám fordulnak sokkal „barnább” lett volna a kislány – mondta, és sejtelmesen mosolygott, miközben a borítékot a zsebébe gyűrte. Ákos utálta ezt a nagydarab hájpacnit, aki miután szemtelenül kifosztotta őket, még kedélyesen integetett is az 525-ös fekete BMW volánja mögül, amikor elhajtott.

Vanda hamar beilleszkedett, sokat játszott Csibésszel, az ír szetterrel, kis idő múlva, pedig már anyának és apának szólította a házaspárt. Zsófi megnyugodott, és gondos anyaként mindent megadott a kis jövevénynek. Ákos, aki a Baleseti Klinikán volt orvos, már kimentette magát a munkahelyi túlórákból, meetingekből és igyekezett haza, hogy esténként Vandával játszhasson gazdaghegyi villájuk tágas nappalijában.

Ma Zsófi ismét a tanfolyamon volt, így Ákos szabadnapját kihasználva lehozta a játszótérre Vandát. Elgondolkodott az életén és elégedetten mosolygott, ha arra gondolt, hogy szinte minden álma valóra vált. Hiszen elismert sebészként, oldalán egy csinos, sikeres feleséggel és egy gyerekkel ők voltak a mintacsalád a környéken.

Kellemes álmodozásából egy fémes csattanás riasztotta fel. Amikor a hang irányába fordult, vadonatúj Volvo S40-ese mellett egy ócska VW Bogarat pillantott meg veszélyes közelségben.

– A francba… – és lenyelte a mondat végét.

– Amilyen szerencsém van, meghúzták a kocsimat – pattant fel, majd ingerültséggel vegyes kíváncsisággal a tetthely felé sietett.

Az történt, amire gondolt. A piros VW Bogár vakrozsdás lökhárítója elegánsan végigszántotta az ezüstmetál Volvo bal hátsó doblemezét. Ákos első dühét az autó vezetőjén akarta kitölteni.

Megragadta a Bogár kilincsét és kinyitotta, illetve inkább feltépte a jármű vezetőoldali ajtaját és éppen valami cifrát akart mondani, amikor egy rémült női szempárral találta szemben magát.

-Hm, hm. Jó napot! Nem tudott volna kissé jobban vigyázni, asszonyom? – kérdezte mérgét valamelyest palástolva.

A nő láthatóan meg volt ijedve, kiszállt az autóból s zavarodottan nézett körbe. Ránézett a Volvóra és Ákos legnagyobb meglepetésére hangosan sírni kezdett.

– Ne haragudjon, nem akartam – sírta, és kezével elmázolta könnyeit az arcán.

– Nem történt semmi – enyhült meg Ákos, és arra gondolt, hogy már sosem változik meg, mert a női könnyek még mindig leveszik a lábáról. Erre a gondolatra elmosolyodott.

Próbált szigorúnak látszani, de nem nagyon sikerült neki, főleg a nő könnyeit látva.

– Ne sírjon! Van Casco-m – mondta vigasztalóan a nő felé fordulva.

– A biztosító majd kifizeti a kárt – bátorította, és egy pár darab papír zsebkendőt nyújtott a nő felé. Az elfogadta a gesztust és hangos trombitálással kifújta az orrát.

A férfi most vette csak jobban szemügyre a ”kártevőt”. Ákosnál talán tíz cm-el alacsonyabb, huszonöt év körüli fiatal nő volt. Barnás vöröses hullámos haj keretezte kissé gyermeki vonású arcát. A zsebkendő mögül meleg barna szemek villantak ki. Fitos orra alatt finom metszésű szájacska, amin mintha letörölhetetlenül gúnyos mosoly játszott volna. A vékony hasított bőr kabátja alatt formás mellek domborodtak. Nem volt túlöltözve, ruhái tiszták voltak, bár a doki esküdni mert volna rá, hogy nagy részük turkálós áru.

A megviselt VW sem volt sokkal fiatalabb a gazdájánál. A lány nyakában egy bőrszíjon kígyót formázó ezüst medál függött.

– Még egyszer kérem, ne haragudjon! Nem vagyok jól, ezért voltam figyelmetlen a parkolásnál. Egyébként Ács Andrea vagyok – mondta, és kezet nyújtott a férfinek.

– Varga Ákos – fogadta el a feléje nyújtott jobbot. Zavarát legyőzve először a férfi szólalt meg.

– Tudna adni egy betétlapot? Azzal részemről le is lenne rendezve a dolog… – kérdezte Ákos a lányt, aki láthatóan már sokkal jobban érezte magát. Közben a homokozóban játszó Vandácska felé pislogott.

– Igen, a forgalmiban biztosan van olyasmi– azzal buzgón katatni kezdett apró retiküljében.- Otthon hagytam, ez nem az én napom – hüppögte, és szája megint sírásra görbült.

-Nem probléma- bújt elő ismét a lovag a doktorból. Majd holnap vigye be a biztosítótársasághoz! – s kezével lemondóan intett.

-Jaj, nem akarnám – vörösödött el a lány. Nem lehetne, hogy Önnek adjam oda?

-Megoldható.- mosolyodott el a férfi. -De akkor meg kell, hogy adja a telefonszámát – folytatta.

– 70 6667… – diktálta azonnal a nő.

– Akkor holnap felhívom – mondta Ákos, és egy mozdulattal elmentette a telefonszámot.

Maga sem tudta, miért, de nem volt ereje tiltakozni a betétlap ilyen formában történő megszerzése ellen. Arra is gondolt, ha mégis eltűnik a nő, biztosítós barátja, Péter majd elsimítja a dolgot. Legfeljebb majd a kárszakértőnek kell adni egy üveg jobb pezsgőt,

-Ne haragudjon, rohannom kell, viszlát – mondta a nő hirtelen és mire Ákos feleszmélt volna, egy dudálással már el is tűnt a sarkon a tűzpiros Bogár. Az orvos belső zsebébe süllyesztette a telefont, visszaballagott Vandához a homokozóba, és amíg leporolta a kislányt, a volkswagenes lányon járt az esze.

2.

Zsófi ma is fáradt volt. A tanfolyam egyre több tanulással járt, a számok és egyenletek teljesen kiborították. Egyre többször vett rajta erőt fejfájás és reggelente többször depressziósan ébredt. Mire este hazaért, egyre többször volt ingerült. Beesett az ágyba és arra sem volt kedve, hogy Vandával játsszon. Az esti szeretkezések, melyek máskor különleges élményt jelentettek, mostanában egyre inkább kínos kötelességgé váltak.

Ákos lefektette Vandácskát és bebújt Zsófi mellé az ágyba. Simogatta a feleségét, akinek teste, mivel soha nem szült még, harmincnégy évesen is feszes és kívánatos volt. Zsófi a hasán feküdt, az egyik lábát felhúzta maga mellé, és félálomban élvezte férje simogató ujjait. De amikor a férfi felizgult és rá akart feküdni, úgy helyezkedett, hogy ágaskodó hímvesszője ne érhesse el a célját.

– Hagyjál már békén, ne piszkálj – morogta félálomban, és hátat fordítva a férjének magára húzta a takarót.

Ákos megalázónak érezte volna, ha erőszakoskodni vagy könyörögni kezd a feleségének, így kiment a mosdóba és fél kézzel a márványmosdónak támaszkodva maszturbálni kezdett. Agyába perverz képek tódultak és egyre inkább tűzbe jött, amikor a délelőtti affér kis okozójára gondolt. Andrea szája járt az eszében. Elképzelte, ahogy a nő előtte térdel, és keményen szopja a férfiasságát.

Néhány perc alatt a csúcsra jutott, halk, visszafogott nyögésekkel lövellve ki spermáját az előkészített papírkendőbe.

Bár kielégült, a lelke mégis háborgott, megalázónak érezte Zsófi viselkedését. De aztán az átélt orgazmus lecsendesítette, ivott egy narancslevet a hűtőből és a hitvesi ágyba bújva azonnal elaludt.

Ákos reggel korán a klinikára sietett. Éppen a parkolóba tette az autóját, amikor a doblemezre nézve Ács Andrea jutott az eszébe. Hirtelen ötlettől vezérelve feltárcsázta a lány számát. A telefon hosszasan csengett, és amikor már éppen le akarta tenni, a lány felvette:

– Ács Andrea vagyok – szólt bele egy hang vidáman, amire Ákos azonnal ráismert.

– Jó reggelt! Dr.Varga Ákos vagyok – mutatkozott be ő is, elhatározva, hogy számon kéri a nőn az elfelejtett betétlapot.

– Nagyon örülök – búgta Andrea. Reméltem, hogy felhív. Megkerestem a betétlapot, és ha ma ráér, oda tudom adni!

– Mikor lenne alkalmas? – szegezte azonnal a kérdést a meglepett férfi mellének.

– Négykor a várban, Víg Molnár étterem? – kérdezett vissza Ákos, mivel hirtelen más nem jutott eszébe.

– Ott leszek – mondta a nő sejtelmesen és letette a telefont.

3.

Ákos valami családi ügyre hivatkozva kimentette magát a kollégáival tervezett délutáni squash partiról. Miután nagy nehezen parkolóhelyet talált a Várban, és kellő mennyiségű fémpénzt szórt a parkoló automatába az elegáns étterem teraszán várta a nőt. Gyümölcslevet rendelt és a vendégeket nézte. Megkönnyebbülten konstatálta, hogy egy ismerős arcot sem lát.

A nő késett, Ákos egyre idegesebb lett. Már éppen a számlát akarta kérni, amikor szinte a semmiből feltűnve Ács Andrea ült le az asztalához.

Sokkal csinosabban volt öltözve, mint azon a napon, amikor megismerkedtek.

– Ne haragudjon, hogy késtem, alig találtam parkolót, a kártyámon meg épp lefogyott az egyenleg – mondta ellenállhatatlan mosollyal, amitől a férfin forró borzongás futott át.

– Nem probléma – vágott nagylelkű arcot Ákos -, ráérek éppen.

A nő előhalászta a megígért betétlapot és kaján vigyorral lassan a férfi elé tolta.

Aztán beszélgetni kezdtek, Andrea elmondta, hogy egy reklámügynökségnél dolgozik, ahol nem fizetik túl. Ezért albérletben él a XIII. kerületben. A férfi is mesélt pár dolgot magáról, s bár kényelmetlennek találta, beszélt a feleségéről is. Amikor Vanda került szóba, a nő szemében fura fény gyulladt ki, ami azt sugallta, hogy odavan a gyerekekért.

Egyre jobban belemelegedtek a beszélgetésbe. Nemsokára Andrea felajánlotta, hogy tegeződjenek. Kezet nyújtott és Ákos azon kapta magát, hogy a kézfogás bizony tovább tartott, mint talán illett volna. Tetszett neki a nő. Volt benne valami misztikus, szemei egyre többet kalandoztak el Andrea mellei és combja felé. A Chanel parfüm illata behatolt a férfi érzékeibe és felgyújtotta benne a vágyat.

Ákost a mobiltelefonja dallamos hangja zökkentette vissza a valóságba. A felesége kereste és ingerülten vonta felelősségre:

-Nem igaz, hogy semmire sem figyelsz, és nem lehet semmit sem Rád bízni!

Már hat óra van, és nem tudom, mi lehet olyan fontos, hogy ottfelejted a gyereket az óvodában – kiabált mérgesen és letette a telefont.

Ákos szégyenkezve tette le mobilját a márványasztalkára. Ahogy a nőre nézett, szemében részvétet látott.

– Sajnos mennem kell – mondta komoran és intett a fizetőpincérnek.

Andrea hirtelen megfogta a kezét.

– Ne szomorkodj, nem lesz semmi gond – mondta. Vegyél a feleségednek egy szál rózsát, és meglátod, megenyhül – javasolta.

Egy puszit nyomott Ákos arcára, megköszönte az alkoholmentes koktélt és ellibegett. A férfi hosszasan nézett utána, majd az aprót az asztalon hagyva ő is haza indult. A Thököly úton a piros lámpánál, az alkalmi virágárusnál egy szál rózsát vett és remélte, feleségét ezzel jobb kedvre derítheti.

Zsófi a tágas konyhában Vandácskának készített harapnivalót. Amikor a férfi gyengéden hozzáért és át akarta adni a rózsát, csak ennyit mondott:

– Ne hidd, hogy ennyivel el van intézve! Az óvónő teljesen ki volt akadva, hogy Vandácskát neki kellett elhoznia hozzánk! Megbeszéltük, hogy amíg a tanfolyamra járok, Te intézed a gyereket – perlekedett Zsófi.

Ákos nagyon dühös lett, s bár nem szólt vissza, haragjában a rózsát a szemétbe hajította. Kivett egy Budweisert a hűtőből és a tüntetően a tv előtti bőrgarnitúrára dobta magát. Az egész este ebben a feszült hangulatban telt el. Nem szóltak egymáshoz. Ákosnak így semmi kedve sem volt felmenni felesége mellé a hálóba. Reggel gyűrötten és izzadtan ébredt a nappaliban. A tv képernyőjén valami ostoba klip futott, Zsófi már elment dolgozni, Vandát is elvitte az óvodába.

4.

Ákos egy kávét melegített a mikróban és amíg a forró csészét szorongatta picit jobb kedve lett, de nem tudta elhessegetni magától Andrea képét.

SMS-t írt neki, aztán kitörölte.

– Bolond vagy, semmi közöd ahhoz a nőhöz – mondta magának fennhangon, és arra gondolt, hogy inkább a feleségével kellene rendeznie a kapcsolatát. Dél körül fel is hívta, de Zsófi mobilja ki volt kapcsolva. A munkahelyén, pedig azt mondták, kiment valamiért a városba.

Ákos épp a klinikára tartott, amikor megcsörrent a mobilja. A kihangosítóval felvette a telefont és egy ”Szia drágám!”– ot megkockáztatva remélte, hogy a felesége az.

– Szia DRÁGÁM! – válaszolt egy kellemes női hang, ami távolról sem Zsófi hangja volt. Andrea vagyok – és egy nevetéssel igazolta is személyazonosságát.

Ákos zavarba jött, mentegetőzni kezdett, de a nő csak kacagott rajta.

Egészen a klinikáig flörtöltek, közben megbeszélték azt is, hogy este megkeresik egymást az egyik internetes chat portálon. Mivel Zsófi este a barátnőihez ment, Vandácskát pedig elvitte a nagyiékhoz, a férfi egyedül maradt a lakásban. Egy pohár Jack Daniels whisky-t és sósmogyorót készített a halkan duruzsoló MAC gép mellé. Kényelembe helyezte magát a bőrfotelben, és miközben a neten Andreára várt, a beérkezett szakmai és magánleveleket olvasgatta. Véletlenül egy ismeretlen feladótól érkezett mailen akadt meg a szeme, először vírusnak gondolta, ami a felesége „alias” mail címére érkezett. Elolvasta, de csak ennyi állt benne:

– „Várlak a szokott helyen”. A mailt délután küldte egy „Herceg” nevű feladó egy freemailes címről.

Ákos kicsit ideges lett, elgondolkodott, de semmilyen magyarázatot nem talált, így a mailt egy határozott mozdulattal kitörölte, és nem foglalkozott vele tovább, mert Andreát látta bejelentkezni a chatre.

Sokat beszélgettek és a férfi egyre inkább felizgult a lány kétértelmű megjegyzéseitől. Szinte izzott közöttük a virtuális levegő. Ákos azon kapta magát, hogy megkeményedett férfiasságát masszírozva olvassa Andrea buja sorait. Láthatóan a nő is fel volt izgulva Ákostól, mert egyre merészebb dolgokat írt. Hamarosan nyakig belemerültek a ”chatsexbe” és bár Ákos még sosem tett ilyet, cseppnyi szégyent sem érzett, amikor egymás után kétszer is orgazmusa lett. Késő éjjel, becéző szavakkal búcsúztak el egymástól.

Zsófi időközben hazatért, de férjéhez egy szót sem szólva lefeküdt és reggelig aludt. Ákos másnap, amint végzett egy komolyabb műtéttel felhívta Andreát.

Ő azonnal felvette a telefont, és szinte onnan folytatták a beszélgetést, ahol előző este a neten abbahagyták.

A doki már minden áron meg akarta kapni, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:

– Lenne kedved egy hétvégét velem tölteni vidéken? –

– És anyucinak mit mondanál, mi? – kérdezte kajánul búgó hangon Andrea.

– Máskor is szokott lenni vidéki meetingem, nincs ebben semmi különleges – mondta, és érezte, hogy a férfiassága, mint valami megvadult iránytű ágaskodik a nadrágjában.

– Naaa- nagyon szeretném – évődött Ákos pajkosan a telefonban, és megint elöntötte a vágy, hogy a lány teljesen az övé legyen.

– Hááát, rajtam ne múljon – egyezett bele egy halk kacajjal a nő, és szokásához híven köszönés nélkül letette a telefont.

5.

Ákos egyre kevesebbet törődött a feleségével. Bár együtt aludtak, már nem közeledett hozzá. Amikor pedig Zsófi a szexis baby doll-ját vette fel, jelezve, hogy mihez lenne kedve, a férfi úgy tett, mintha nem venné észre vagy alvást színlelt. Álmaiban viszont Andreával szeretkezett, forrón és minden szégyenérzet nélkül. Bár nem találkoztak a Várbeli randevú óta, mindennap órákat telefonáltak, csigázták egymás vágyait, és tervezgették a közös hétvégét, amikor végre együtt lehetnek. Vandával azért játszott, ahogy ideje engedte, de már nem sietett munka után haza. Viszont újra bérletet váltott az egyik Margitszigeti szálloda fittness termébe, eljárt szoláriumba, valamint kéthetente beiktatott egy fodrász-manikűr kombinációt is.

Október végén aztán felgyorsultak az események. Ákos mindent el tudott intézni, s mivel felesége külföldről egy barátnőjét várta, így gond nélkül kimagyarázhatta magát a vidéki meetinggel kapcsolatban. A péntek délutáni napsütésben a Lánchíd budai hídfőjénél várta Andrea.

Észveszejtően kívánatos volt, ahogy beült a Volvo szürke bőrülésébe és mikor szoknya mintegy véletlenül felcsúszott harisnyás combjain, Ákos majdnem elájult a vágytól. Megcsókolta a lányt, aki nem tiltakozott. Nyelvük szenvedélyesen kergetőzött és szerelmesen sugdosott a fülébe.

Csókolózva, beszélgetve és nevetgélve autóztak le a Balatonra, ahol Ákos az egyik siófoki négycsillagos szállodában vett ki szobát. A bejelentőlap kitöltésénél a doki a ” Varga Ákos és felesége” mondatot írta a megfelelő rovatba, közben arra gondolt, mennyivel izgatóbb és izgalmasabb nő Andrea, mint Zsófi.

Egyelőre nem nagyon tudott másra gondolni, mint hogy mennyire kívánja. Már a liftben is majd letépte róla a ruhát és kezével Andrea szoknyája alatt kemény, formás popsiját markolászta. Az viszonozta a csókokat és a végletekig izgatva cicázott a felizgult orvossal.

A hatalmas franciaágy szinte felnyögött, ahogy Andrea magára húzta a felizgult férfit. Ákos remegő kézzel gombolta ki a nő blúzát, miközben a nyakát árasztotta el apró, nedves csókokkal. Andrea szorosan ölelte, lábai indaként fogták át partnere lábait. Aztán megszabadították egymást ruháiktól. A teljesen meztelen lány hirtelen felállt és csak a karjaival intve a fürdőszobába csábította a tökéletes alakjában gyönyörködő férfit. A fürdőben pár apró, sejtelmes illatú gyertyát gyújtott. A méretes sarokkád hamar megtelt langyos vízzel, amibe a luxusszálloda figyelmességéből adódóan illatos olajokat csorgathatott Andrea. Amíg a vízzel foglalatoskodott, Ákos hátulról átkarolta és kebleit simogatta.

Megmerevedett vesszője a lány combjai közt kajtatva kereste a meleg barlangot. Andrea megfordult és a kád vastag díszesen csempézett peremére ülve széttárta formás combjait, illatos, fazonra nyírt kertjét felkínálva Ákosnak.

Ő letérdelt és a vágytól megrészegedve csókolgatni kezdte a selymes bőrt, a bokától a comb belseje felé haladva. A lány nyögdécselni kezdett, ahogy a férfi kutakodó nyelve elérte nedves célját és gyengéd csókot lehelve rá mohón nyalogatni kezdte.

Az orális izgatás teljesen kikészítette a férfit. Felállt és a kemény vesszőjét a kezébe véve szinte erőszakkal tolta a lány szájához. Andrea nem lepődött meg a mozdulattól, hanem a szerszámot megragadva teljesen a szájába vette a szeretőjét. Szakszerű mozdulatokkal nyalta és izgatta. Aztán beültek a sarokkádba és Andrea hajlékony, kisportolt teste lovagló ülésben ereszkedett bele a habokból kiemelkedő világítótoronyba.

A behatolás frenetikus élményétől a lány egész teste remegett és Ákos is csak nyögdécselni bírt. Férfiassága tökéletesen kitöltötte a lányt, még a szemei is könnybe lábadtak, amikor rengeteg elfojtott érzelem és vágy tört fel benne. Érezte, hogy menthetetlenül szerelmes lett a lányba.

Andrea mintha hallotta volna a doki gondolatait, csípőjével hastáncost utánzó mozdulatokkal tovább fokozta mindkettőjük élvezetét.

Ákos a lány formás melleit simogatta, izgatta, és érezte, nem bírja már tovább elodázni az orgazmus mindent elsöprő érzését.

Egy mélyről feltörő kiáltással jutott el a csúcsra, de a vágy zsibbasztó felhőjén át is látta és érezte, hogy szerelme is kielégült vele együtt.

A lány ráfeküdt Ákos habos izmos mellkasára, így feküdtek a lassan kihűlő illatos vízben, amíg vágyuk lecsillapodott.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.