Barátnőm 5 év együttlét után összecsomagolt, majd irány a kies Anglia ahol majd újdonsült párjával halálra keresi magát! Egyedül maradtam, ám Ivett – a volt barátnőm – családja tartotta velem a kapcsolatot. Anyukája Anita, és nővére Viki. Neki volt egy párja, három gyermeke. A legkisebb a keresztlányom volt. Éppen az ő szülinapjára voltam hivatalos. Lehettünk vagy húszan, ismerősök, ismeretlenek. Estefelé a buli kezdett a tetőfokára hágni. Nyár lévén szabadtéri volt, zene, tánc, ivászat. Az alkoholtól kissé mámorosan, a szexhiánytól nagyon kanosan szorongattam tánc közben sógornőmet. Párját nemigen izgatta, megpróbálta 160 kilója minden dekáját sörrel ellátni. Viki sem nagyon tiltakozott, mert…
Beindult a tanév, és én már több hete nem láttam a barátnőmet. Kíváncsi voltam, mi lehet vele, aztán egyszer hazafelé a gimiből megcéloztam a lakásukat. Becsöngettem hozzá. Kis motoszkálás után az öccse nyitott ajtót. – Szia! – köszöntem. – Helló! – Eni itthon van? – kérdeztem feleslegesen, mert már kidugta a fejét a szobájából. – Szia Márti! – üdvözölt. – Itt várjak, vagy bemehetek végre? – kérdeztem epésen Istvántól, aki szinte elállta az ajtót. – Persze, gyere csak – hallottam Enikő hangját. – Rosszkor jöttem? – kérdeztem, és közben beljebb nyomultam. – Ne hülyéskedj, csak éppen olvastunk – próbált megnyugtatni…
Véleményem szerint, egy férfi, akkor igazán jó házasember, ha már kitombolta magát megismerte a gyönyört, megtelt házasság előtti erotikus élményekkel. És rádöbben, hogy a házassághoz több, kell mint egy csupán gyönyörű feleség. Rá kell jönnie arra, hogy test, a női test szépsége csak pillanatnyi előny, ennél tovább kell menni, tovább a lélek rejtelmeibe. Rá kell jönnie arra az egyszerű mégis egyetemes igazságra, hogy adnia kell ahhoz, hogy kaphasson. Egyszóval kell éld az életed, hogy igazán tudd értékelni, azt a nőt, akibe szerelmes vagy, s azon túl tiszteled, imádod szereted, vele és mellette forognak a napjaid, gondolataid, megosztod vele problémáid, sikereid,…
Kedd hajnal van. Holnapra beadandót kell írnom az egyetem leggonoszabb banyájának. Közölte, hogy a 38 tanulóból kiválaszt 10-et akinek leosztályozza a munkáját, a többié pedig egyes. Na szép. Csodálatos egyetemi évek… Mikor ide kerültem azzal kecsegtetett, hogy megtalálom az életem értelmét és hogy itt önmagam lehetek. Egy nagy szart! Ha felvételizel felsőoktatásba, jól gondold meg. Ha van egy működő párkapcsolatod és úgy jössz egyetemre, akkor készülj fel arra, hogy nem sokáig lesz. Bocsi. Statisztika. Ha szingliként jössz, akkor viszont készülj arra, hogy legalább egyszer elkapsz egy nemi betegséget és 2x-3x gombát vagy herpeszt. Eddig nekem talán szerencsém volt, hogy semmilyen…
Mikor Lüszi a házába invitált egy úszómedencés kerti partira, azt gondoltam, frankó, legalább megnézhetem ezt a kis cicababát bikiniben. És valószínűleg ez minden, amit elérhetek és amit eddig elértem ennél a minden közeledés elől kitérő kis tizennyolc éves csajnál, kapcsolatunk két lehangoló hónapja során: megnézhetem. Persze jó párszor csókolóztunk meg volt egy kis unalmas taperolás, de ez volt minden. Pedig Lüszi szédületesen jó kinézetű kiscsaj volt, hosszú, gesztenyebarna hajjal, meleg mogyoróbarna szemmel, remek testén kidomborodtak a kemény, középméretű cickók és feszes, szív alakú feneke. Ennek ellenére, ha szexre került volna sor, oly frivol volt, mint egy mormon a pornó-partin. Három…
Mint általában, most is megbeszéltünk Tomival egy találkozót – mind a ketten tudtuk, hogy mivel ütjük majd el azt a felesleges három órát: szexelünk egy hatalmasat, majd hazamegyünk és játsszuk tovább a nekünk előírt szerepeket: ő a családapát, én pedig a szerető feleséget, természetesen külön-külön. Tél volt és a munkahelyem ültem még délután öt órakor. Általában már délután négy óra fele hazaengednek minket, ám ez most változott. Éppen a kolléganőmmel beszélgettem, amikor elkezdett rezegni a farzsebem és a telefonom kijelzőjén „Tomi” felirat szerepelt. Nagy bocsánatkérések közepette kisétáltam az üzlet elé és felvettem a telefont. – Szia tündérem – a hangja…
El lehet ítélni. Igen. Perverz apuka, aki lesi a lányát, akit felizgat az, hogy látja, fiatalabb fiúk hogyan dugják meg Petrát, vagy épp pár állandó női barátnőjével hogy kényeztetik egymást orgazmusig. Sem időm, sem energiám nem volt csajozni, vagy épp csak alkalmi kapcsolatokat keresni. Erikával is megszakadt a kapcsolatom. Már a felvételiknél jártunk, Petra ügyesen készült mindenre. Örömmel mesélt arról, hogy mindenből jó jegyei vannak és a matek is megy végre. A felvételi előkészítők is jól mentek, így jó úton haladt az egyetem felé. Teltek csendesen a napok, aztán egy nap megcsörrent a telefonom. – Szia Oli, Rég beszéltünk, ma…
Lola feküdt a kollégiumi ágyán és csak meredt a plafonra. Bizsergett az egész teste, de az elméje teljesen üres volt. Nem is olyan rég csókolózott egy idegen férfival. Szerelmes volt Mátéba. Tényleg. De Tamás előhozta az állatias ösztönét a lánynak, a belső istennőjét, aki ragyog és boldog. Lola eddig a pillanatig nem tudta elképzelni, hogy hogyan lehet szex nélkül kielégülni, de most így lebegett a nagy semmiben. Legalábbis ezt érezte. Lola saját maga sem tudta meddig volt ebben az állapotban, de aztán elkezdett visszaemlékezni Tamás csókjára. Selymes volt, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé. „ Azok az ostoba utasok” –…
Egy hideg őszi napon történt pár évvel ezelőtt. Még ma is tisztán emlékszem a gyönyörű élményre, amiről a legtöbb nő csak álmodik, én viszont átéltem. A barátom, Robi és én a munkahelyemen találkoztunk először. Ő a szemben lévő épületben dolgozott. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy randizni szeretnék vele. Minden alkalmat kihasználtam, hogy flörtölhessek vele, és egy napon meghallgatásra talált a kívánságom. Nemsokkal később elkezdtünk találkozgatni. Eltelt néhány hónap és a kapcsolatunk egyre mélyült. Megkapta tőlem a legértékesebb dolgot, amit egy lány egyáltalán adhat, a szüzességemet. Fülig szerelmes voltam belé, és ő is belém. Mindennap csak úgy rohantam haza…
Kilépek a kapun. Egész szépen süt a Nap. Az idő kellemes, nincs túl meleg… Elindulok az autó felé. Egy picit késésben vagyok, ahogy szoktam, de még tudom, hogy ha a rövidebbik úton megyek, beérek a munkahelyre. Rutinosan illesztem a kulcsot a zárba, de az ajtó nem a megszokott módon nyílik. Túl könnyen megadja magát, nincs is bezárva. Így felejtettem volna? A francba! Ezt feltörték! A rádió sehol. Pedig kivehetős, és én annak rendje és módja szerint az ülés alatt is tartom. Shit. Pedig a feleségemtől kaptam, hogyha épp nincs velem, akkor se unatkozzak a kocsiban. Sajnálni fogom, mert elég egyszerű…
A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele. Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok. Az ágyban is remekül megértjük egymást, vele felszabadultan lehet beszélni, még a legintimebb…
Hétvégén a szüleimnél voltam, minden találkozómat valami mondvacsinált ürüggyel kénytelen-kelletlen, de lemondtam. Elég ritkán van időm hazautazni, nem szeretem azt az álmosan elterülő, semmittevésbe és igénytelenségbe süppedő kisvárost. Ahol az embereket semmi nem ösztönzi a továbblépésre, de nekem az volt a benyomásom az itt eltöltött 19 év alatt, hogy akkor sem tennének semmit, ha ölükbe hullna a lehetőség. Sokkal kényelmesebb volt önigazolást találni mindenre a sírbakolással és az állandó panaszkodással. Én viszont ezzel szemben elvágyódtam onnan, nem bántam volna hova és merre csak el, néha iszonyatos erővel tört rám ez az érzés. Szerencsére két év sem telt bele és meg…
-Eliza! Örülök hogy látlak! -köszöntött Pete amikor beléptem a nézőtérre. Ragyogó mosollyal közelebb jött és kezet nyújtott. Néhányan még voltak ott rajta kívül. Megfordultak és megnéztek. -Én is örülök! -feleltem és valóban így volt. Jó volt újra New York-ban és még jobb volt újra színházban dolgozni. Még akkor is ha egy off-Broadway produkcióról volt szó. -Milyen volt az út? -Sohasem tudtam repülőn aludni, úgyhogy Tokiótól idáig maga volt a pokol. -mondtam, ő pedig megértően bólintott. Egy kisebb szerepet játszottam egy Tokióban játszódó viszonylag komoly filmben. Nem volt különösen ragyogó lehetőség, de a számlák fizetésére megfelelt. -Mindannyian örülünk hogy elvállaltad ezt…
Hideg volt. Karola rettenetesen fázott, de nem azért mer hatalmas fehér pelyhekben hullott rá a hó, hanem azért mert a lelke fázott. Ma olyat tett, amit még soha. Vásárolni volt. Az egyik üzletben megakadt egy férfin a szeme. Magas volt, ötvenes, sármos. Mikor megfordult, elkapta róla a tekintetét, de már késő volt, a férfi rámosolygott. A következő üzletben is ott volt. Karola annyira elcsodálkozott, hogy leejtette a szatyrát, a férfi odalépett, és felvette neki. Acélkék szeme kutatva nézett az asszony arcába. Hangja bársonyosan simogatta. – Tessék – mondta, és keze egy pillanattal tovább maradt az asszony kezén. Karola kirohant az…
Ma reggel, amikor ébredezett a férjem, úgy mocorgott, hogy minél közelebb férkőzhessen hozzám. Én az oldalamra fordulva aludtam, de ekkor már nekem is tovaosont az álom a szememből, ám nem mozdultam, hagytam, hogy azt higgye, még alszom. Egyre közelebb nyomult, közben a popsimhoz dörgölte kőkemény farkát… Erre már én sem tettem, hogy nem veszek róla tudomást, halk sóhajjal jól bepucsítottam neki. Több se kellett, látta, hogy vevő vagyok a dologra, azonmód becsúsztatta a kezét a hálóingem alá, és simogatni kezdte gömbölyű fenekemet. Majd -mivel mindig bugyi nélkül alszom- beljebb is tapogatózott és nagy örömmel konstatálta, hogy olyan nedves vagyok, szinte…