Az autós oktatás

Ernő csak nézte, hogy Zsófi kilép az autóbejáróról és az jutott eszébe, talán beszélnie kellene az apjával, hogyan is szoktak felöltözni egy autóvezető tanfolyamra. Lehet persze, hogy mikor önök tizenhét évesek voltak, akkor az alig – szoknya és a felül három gombnyira nyitott blúz még megfelelő öltözet volt. Arról nem is beszélve, hogy mondja meg az ember a legjobb haverjának, hogy egész héten kigúvadt a szeme a leánya merev mellbimbóinak láttán?
Ernő kiszállt a kocsiból és hátulról megkerülte, hogy beülhessen az utas ülésre.
Zsófi megkerülte az autó elejét, kezét a motorháztetőre tette és ujjaival végigsimított rajta menet közben. Másik keze blúzának fehér gallérján volt.
– Szevasz, Ernő – turbékolta.
– Szervusz, Zsófi.
Volt egy pillanat, mikor pillantásuk összeakadt. Ernő szeme mélybarna volt a szomorúságtól amiatt, hogy amit szeretett volna, azt sosem kaphatja meg. Zsófi zafírkék szeme maga volt a kihívás, amolyan „gyere, ha mersz” fajta.
Ernő érezte, hogy arca elvörösödik, ezért ő kapta el elsőnek a tekintetét. Még maradt ideje becsukni a kocsi ajtaját és becsatolni a biztonsági övét, míg Zsófi elhelyezkedett a mellette lévő ülésen.
– Izgulsz a vizsga miatt? – kérdezte Ernő.
– Mért? Tán kellene? – Zsófi most ujja köré csavarta egyik lógó hajfürtjét és hosszú szempillái alól pillantott a férfira.
– Jó oktató vagy.
Ernő kényszerítette magát, hogy koncentráljon.
– Helyezd magad kényelembe, Zsófi, és mikor kész vagy, indulj! Csatlakozz be a forgalomba, aztán hajts egyenesen előre!
A szőke, bombázó testű Zsófi most bekapcsolta és megigazította a biztonsági övet, mely így két melle között nyugodott.
Ernő oldalra fordult, úgy tett, mintha hátrafelé nézne, valójában azonban a tekintete nem jutott tovább azoknál a feszes melleknél.
Nyilvánvaló volt, hogy a blúz alatt nincs melltartó és a mellbimbók apró, kemény gomboknak hatottak.
Zsófi most rántott egyet szoknyája szélén abbéli hiábavaló próbálkozásként, hogy lehúzza azt sima combjaira.
Ernő a szeme sarkából figyelte a lány erőlködését, pillantása aztán továbbkalandozott combjáról a térdének hajlatára, majd az izmos lábikrára, miközben Zsófi lenyomta a kuplungot, hogy egyesbe kapcsoljon.
Ernő minden erejével megpróbált az útra koncentrálni, de azon kapta magát, hogy tekintete egyre-másra elkalandozik.
Mire a kocsi befordult az utca végén, már érezte, hogy hatalmas verítékcseppek gyöngyöznek a homlokán.
– Meleged van? – kérdezte Zsófi.
– Egy kicsit – vallotta be Ernő és letekerte az ablakot.
Érezte magán Zsófi pillantását.
– Hát egy kicsit nekem is – mondta a lány és nyelve hegyét végigfuttatta ajkain.
Ernő megköszörülte torkát.
– Az útra figyelj, Zsófi – mondta, igyekezett az oktató hangján beszélni.
– Egy ilyennel azonnal elbukhatsz a vizsgán.
Ernő most meglátta, amit keresett.
– Gurulj oda balra, a parkoló kocsik mellé, és légy szíves, tolass be az egyik parkolóhelyre.
Mikor megállt a kocsival az autók mellett, Zsófi úgy fordult a vezető ülésben, hogy oldalvást volt a kormánykeréknek.
– Ebben a helyzetben megfelel?
– Igen – felelte gyorsan a férfi.
– De hisz ide se néztél – méltatlankodott Zsófi.
– Kellő helyzetbe kell ülnöm, másképp nem tudom rendesen megcsinálni.
Ernő óvatosan odapillantott.
Minthogy két kezét Zsófi a kormánykeréken tartotta, ez azt jelentette, hogy összenyomta két mellét, így a kettő között mély árok képződött.
Ernő gyorsan lesütötte pillantását, és tekintete most a lány szoknyájára esett. Lábai most úgy helyezkedtek el a pedálokon, hogy a szoknya óhatatlanul is feljebb csúszott combján, szem elé tárva fehér bugyiját.
– Na? – kérdezte Zsófi.
– Jó a testtartás – felelte a férfi már-már elcsukló hangon, kiszáradt torokkal.
Miközben a lány lassan manőverezett a kocsival, hogy beálljon két autó közé a parkolóhelyre, Ernő le nem vette szemét a két mell közti árokról.
– Nem oda nézel, amerre vezetek – mondta nevetve Zsófi.
– Azt hittem, azt akarod, hogy ellenőrizzem a testhelyzetedet – felelte Ernő, egyre csak a lány melleit bámulva.
Miután Zsófi beparkolt, azt kérdezte:
– Emlékszel még arra a helyre, ahová akkor jártunk, mikor elkezdtük a vezetési órákat?
– Nem vagyok biztos benne.
– Az a hely, ahol nem volt senki sem.
A lány mosolya úgy hatott, mintha villámcsapás rázta volna meg Ernő testét. Azon tűnődött, vajon meddig tud még ellenállni mindannak, amit itt elé tálaltak és ami így ment már az első lecke óta.
– Ja… A régi aerodromról beszélsz?
– Aha… odaviszel?
– Minek?
Zsófi lesütött szempillái alól pillantott rá.
– Van még egypár egyéb manőver, amit ki szeretnék próbálni.
Ernő a másodperc törtrészéig a saját manőverei miatt aggódott, amiket ott szeretne kipróbálni.
Jól tudta, azok ugyanazok, mint Zsófi-é… na de a legjobb haverjának a lányával?
Le van szarva, gondolta magában és félresöpörte kételyeit. Meg kell baszni.
– Ha ezt akarod – mondta Ernő egy középkorú férfi öntelt mosolyával, aki épp egy tizenhét éves lányt készül megdugni.
A használaton kívüli aerodrom a helyzet természeténél fogva igen csendes hely volt. Ám minden eshetőségre készen – ha netán mégis lenne ott valaki – a főkaputól legtávolabb eső ponthoz irányította a lányt. Az aerodrom területét fák szegélyezték.
Zsófi követte a férfi útmutatásait, aztán megállt az autóval és leállította a motort.
Az a magabiztosság, amit a lány végig az úton, de már az legelső naptól kezdve mutatott, most nyomtalanul eltűnt. Csak meredt egyenesen előre a szélvédőn keresztül.
Ernő emlékeztette önmagát, kicsoda is ő, kicsoda a lány és mit forgattak mindketten a fejükben… Aztán megkérdezte.
– Akarod, hogy hazavigyelek?
– Mért? – kérdezte Zsófi megbántva.
Ernő a lány melleit nézte és úgy mondta:
– Mert tizenhét éves vagy, a legjobb haverom lánya, és most valami olyasmire készülsz, amit igazából tán nem is akarsz.
– Nem… dehogyis – suttogta Zsófi a szemét lesütve.
– Biztos?
– Most mi a baj? – kérdezte Zsófi védekezően.
– Tán nem tetszem?
Ernő válaszképpen előrehajolt, két keze közé fogta a lány fejét és megcsókolta.
Minthogy Zsófi nem viszonozta, kissé visszahúzta arcát és a lány szemébe nézett.
Zsófi ránézett és most ő csókolta meg Ernőt, a férfi pedig viszonozta is… először gyengéden, aztán egyre hevesebben.
Ajkai ezután a lány szájáról a nyakára csúsztak. Jobb kezével Zsófi tarkóját támasztotta, baljával a blúza gombjaival játszadozott… nem olyan hozzáértéssel, ahogy azt a jobbjával tette volna, de azért sikerült neki így is, a lány blúza hamarosan szétnyílt, mellei teljesen szabaddá váltak.
Tökéletes formájú keblek voltak azok, valamivel nagyobb, mint amihez Ernő hozzászokott, az álló, merev, karamell színű bimbók pont középen voltak.
Kezét a lány jobb mellére csúsztatta, ujjaival követte annak domborulatát, míg a mellbimbóhoz ért, mely most büszkébben meredezett, mint valaha. Gyengéden megsimogatta, aztán lehajtotta a fejét.
Orrlyukait Zsófi parfümjének bódító illata töltötte meg, miközben lágyan harapdálta a mellbimbóját. Közben keze végigsimított Zsófi testének hajlatán, míg kitapintotta bugyijának körvonalait. Ujjával legyőzte a rugalmas anyag enyhe ellenállását, benyúlt, és a lány puha vénuszdombján állapodott meg.
Zsófi úgy simogatta meg Ernő haját, mintha valami hűséges kutya volna.
A férfi érezte, hogy egyre jobban bepörög. Felegyenesedett.
– Mi a baj? – kérdezte Zsófi.
– Zsófi – kezdte a férfi komoly hangon.
– Ha bejössz velem oda, a fák közé, a földre döntelek és szanaszét duglak – aztán rámosolygott.
– Na, jössz?
– Azt hittem, már sohasem kérdezed meg – szólt a lány és régi magabiztossága már teljesen visszatért.
– De egy valamit nem szabad elfelejtened – mondta most Ernő és kinyitotta a kocsi ajtaját.
– És mi az?
– Én vagyok az oktató, ezért pontosan azt kell csinálnod, amit mondok.
Zsófi elmosolyodott.
– Oké.
– Mindenekelőtt hagyd azt a blúzt úgy, ahogy van.
Ernő most odament a kocsi hátuljához, és kinyitotta a csomagtartót.
Kivette a takarót, amit ott tartott és miután lecsukta a csomagtartót, látta, hogy Zsófi követte utasításait. Ott állt a kocsi mellett, nyitott blúza kétoldalt lengedezett pucér mellénél.
Ernő intett a lánynak, hogy kövesse, ő pedig indult előre, a fák közé.
Volt ott egy kis tisztás, melyet moha borított. A férfi ide terítette a takarót.
Most ott álltak, és egymást nézték. Mindketten akarták azt, ami elkövetkezik, ám egyiküké volt a vezér szerepe. Oktató és tanítvány álltak ott.
– Vedd le a blúzod – mondta Ernő és kezdte kigombolni ingét.
Mindkét ruhadarab a földre hullott.
– Most a szoknyádat – adta ki az ukázt a férfi, miközben meglazította nadrágszíját, aztán lerúgta cipőit.
Mindketten alsóneműben álltak. Zsófi apró fehér tangabugyiban, Ernő pedig csíkos bokszeralsóban, mely már túl szűk volt álló farkának.
Zsófi tágra nyílt szemekkel nézte a hatalmasra nőtt hímtagot.
Ernőnek ez nagyon tetszett.
– Gyere ide.
A lány tüstént engedelmeskedett. Mellbimbói Ernő mellkasát súrolták.
– Most húzd le! – szólt a férfi.
Zsófi kétoldalt a bugyija pántjába nyúlt.
– Nem azt – szólt rá Ernő.
A lány értetlenül nézett rá.
– Az enyémet!
– Óó… – Zsófi szemérmességét bárki más valóságosnak érezhette volna.
A lány most térdre ereszkedett, arca csupán centiméterekre volt Ernő lágyékától. Megragadta a bokszeralsó derékpántját és lerántotta.
Az alsónadrág eközben lefelé húzta Ernő meredt péniszét, ám mikor az onnan kiszabadult, először Zsófi arcának csapódott, úgy állt vissza függőleges helyzetébe.
– Simogasd! – adta ki a parancsot a férfi, Zsófi pedig kis kezébe vette a hímtagot és teljes hosszában kezdte masszírozni. Pár percnyi kézimunka után Ernő rászólt, hogy most vegye a szájába és szopja.
Zsófi csak erre az utasításra várt, mert habozás nélkül engedelmeskedett.
Ernőnek az volt a benyomása, hogy Zsófi nem először vesz faszt a szájába. Vagy ha mégis, akkor ez egyszerűen természetes a számára.
Zsófi arcizmainak segítségével szopott, fogaival súrolta a dákót, nyelvével pedig olyasmiket művelt… csak a jó ég a megmondhatója, miket.
Ernő hátravetette fejét és már képtelen volt irányítani az eseményeket. Rég volt már, hogy valaki ilyet csinált vele, úgyhogy igen gyorsan kilőtte terhét.
Zsófi mohón nyelte le Ernő életnedvét, mint aki már egy hete nem evett.
A lány most letörölte ajkairól az ott maradt spermát, aztán mosolyogva pillantott fel Ernőre.
– Fincsi.
– Állj fel!
Zsófi feláll, félig nyitott ajkakkal, néhány centire Ernő arcától. a férfi kinyitotta száját és megcsókolta a lányt. Nyelve Zsófiét kereste, és érezte a lány szájában saját sós ízét.
Két kezét a lány mellére csúsztatta, majd megfogta mindkét mellbimbóját. Gyengéden morzsolgatta azokat, aztán elengedte, és két kezével Zsófi lágyékára kalandozott.
Finoman, érzékien kezdte simogatni és érezte, hogy átmenetileg ernyedt hímtagja ismét kezd életre kelni.
Ajkát elhúzta a lány szájától.
– Most te jössz – suttogta és térdre ereszkedett.
Először csak gyönyörködött a látványban, majd két hüvelykujjával végigfutott azon a V alakzaton a lány két combjának tövénél, ezután pedig belenyúlt a tangabugyiba és centinként kezdte lecsúsztatni. Mikor a bugyi már a lány térdénél volt, elengedte, hagyta, hogy magától csússzon a bokájáig. Zsófi előbb az egyik, majd a másik lábát emelte fel, ezzel megszabadult minden ruhadarabjától, amit eddig viselt.
Ernő nem nyúlt hozzá azonnal. Jól tudta, mit akar a lány, ám azzal is tisztában volt, hogy minél tovább húzza, annál erősebb lesz Zsófiben a vágy.
Mindenekelőtt lágy légfuvallatot fújt rá. Oly lágy volt, hogy Zsófi fanszőrzete szinte meg sem rezdült, mégis elérte ezzel a kívánt hatást.
Zsófi elégedetten nyögött fel.
Ernő egyik ujjával most végigsimított a lány szeméremnyílásának vonalán. Le-föl, le-föl, minden mozdulattal egy kicsit mélyebbre hatolva, míg végül becsusszant. Zsófi most sasszézva csúsztatta szét lábait. Ernő benyomta ujját a lány hüvelyébe és elégedetten hallgatta nedveinek cuppogását.
Most kihúzta ujját és megnézte. Aztán lassan, komótosan a szájába vette.
– Fincsi – szólt mosolyogva.
Zsófi visszamosolygott rá olyan pillantással, mintha a távolba révedne.
– Most gyere ide – mondta Ernő és a takaróra paskolt. Zsófi engedelmesen ereszkedett térdre és a sarkára ült. Itt megállt és arcát a férfiéhez közelítette. Ernő azonban úgy rendelkezett, hogy hunyja le a szemét. Zsófi így is tett, miközben arcán mosoly bujkált.
A lány most a hátára feküdt, térdben behajlított lábakkal. Két karját széttárva nyújtotta a feje fölé.
Ernő odatérdelt Zsófi lábai közé. Két kezét végigfuttatta combjain, majd megállapodott a két térdén. Szinte erőfeszítés nélkül tolta szét azokat és Zsófi kitárulkozott előtte.
A lány gyönyörtelien nyögött fel, mikor Ernő a nyelvével kezdte csiklandozni a csiklóját.
Miután ily módon eleget ízlelgette a lányt, Ernő felült. Jobb kezének két ujjával beléhatolt és gyengéden, ritmikusan ki-be tologatta azokat.
Eközben bal kezével dörgölte csiklóját.
– Basszál már meg – esdekelt Zsófi.
Ernő azonban ügyet sem vetett rá és tovább folytatta a kézimunkát, míg érezte, hogy Zsófi megérett az aktusra.
Miután erről meggyőződött, elhúzta két kezét, megragadta a lány csípőjét, kellően elhelyezkedett az aktushoz, aztán beléhatolt.
Zsófi felnyögött gyönyörében, két lábát Ernő háta köré fonta és felvették egymás ritmusát, gyönyörérzetük kölcsönösen fokozódott minden egyes lökéssel.
Ernő gratulált magának. Tökéletesen mérte fel a lány izgalmi állapotát, így Zsófi orgazmusa másodpercekkel az övé előtt robbant.
Pihegve és elégedetten feküdtek ott még egy kis ideig, levegő után kapkodva.
– Legközelebb elhozhatom egy barátnőmet? – kérdezte Zsófi.
Ernő most felkönyökölt, úgy pillantott le a lányra és még mindig nehezen hitte, hogy ilyen szerencséje van.
– Margitnek hívják a barátnőmet és oktatót keres, hogy vezetni tanuljon. Szerintem oktathatnál mindkettőnket.