Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Gabika volt a neve. Egy eldugott kis zsák faluban élt távol mindentől az édesanyjával. Anyukáját Editnek hívták. A történetünk ott kezdődik, amikor Editet férje nem sokkal Gabika születése után ott hagyta. Sajnos a látszatra erkölcsös faluban szegény Edit elvált nő lévén nem találhatott párt magának. Egy férfi se akart vele mutatkozni. Pedig nem volt csúnya nő. Hosszú göndör vörös haj, vékony alkat, szép körte formájú közepes mellek szép feszes fenékkel. Persze a faluban minden férfi megakarta dugni, de annyira senki se volt bátor, hogy közeledni merjen hozzá. Így egyedül élt fiával.…
Azon a délelőttön – szokásomhoz híven – lementem a házunk előtt lévő parkba, hogy tanuljak a közeledő vizsgáimra. Kellemes meleg volt, szépen sütött a nap, minden feltétel adott volt a tanuláshoz. Belemerültem hát az olvasásba. Néha pihenésképpen abbahagytam a tanulást és nézelődtem kicsit. Az egyik ilyen alkalomnál kiszúrtam néhány iskolás kiscsajt, akik nem messze tőlem egy árnyékos részen, a fűben ülve viháncoltak. Különösebben nem érdekelt volna a dolog, mert még nagyon zsengék voltak, idétlenül röhécseltek és nem igazán volt bennük semmi szexis, viszont volt köztük egy sötétebb bőrű – szerintem cigány – csajszi, aki már jobban felkeltette az érdeklődésemet. Rövid,…
Nekem is lenne egy történetem, bár nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, hiszen, mint az ki fog derülni, nem a legtisztább az én történetem, bár én úgy érzem, hogy a szexen túl más hibát nem követtem, nem követtünk el. Én huszonöt éves fiú vagyok. Az egész pár évvel ezelőtt kezdődött. Van egy 21 éves hugom, akivel nagyon szeretjük egymást. Most az első alkalmat írnám le, amikor először feküdtünk le egymással. Szóval, még középiskolás voltam, mikor ez az egész kezdődött, én ötödikes voltam voltam, mikor a hugom másodikos volt gimiben. Mi mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, valahogy nagyon jó barátok…
Beindult a tanév, és én már több hete nem láttam a barátnőmet. Kíváncsi voltam, mi lehet vele, aztán egyszer hazafelé a gimiből megcéloztam a lakásukat. Becsöngettem hozzá. Kis motoszkálás után az öccse nyitott ajtót. – Szia! – köszöntem. – Helló! – Eni itthon van? – kérdeztem feleslegesen, mert már kidugta a fejét a szobájából. – Szia Márti! – üdvözölt. – Itt várjak, vagy bemehetek végre? – kérdeztem epésen Istvántól, aki szinte elállta az ajtót. – Persze, gyere csak – hallottam Enikő hangját. – Rosszkor jöttem? – kérdeztem, és közben beljebb nyomultam. – Ne hülyéskedj, csak éppen olvastunk – próbált megnyugtatni…
Ernő csak nézte, hogy Zsófi kilép az autóbejáróról és az jutott eszébe, talán beszélnie kellene az apjával, hogyan is szoktak felöltözni egy autóvezető tanfolyamra. Lehet persze, hogy mikor önök tizenhét évesek voltak, akkor az alig – szoknya és a felül három gombnyira nyitott blúz még megfelelő öltözet volt. Arról nem is beszélve, hogy mondja meg az ember a legjobb haverjának, hogy egész héten kigúvadt a szeme a leánya merev mellbimbóinak láttán? Ernő kiszállt a kocsiból és hátulról megkerülte, hogy beülhessen az utas ülésre. Zsófi megkerülte az autó elejét, kezét a motorháztetőre tette és ujjaival végigsimított rajta menet közben. Másik keze…