A titokzatos M. E.
Ne… kérlek még ne – leheli Virág, és megpróbálja arrébb tolni combja belsejéről Gábor mohó, enyhén remegő kezét. Udvarlója egy csókkal válaszol, nyelve befurakodik a lány ajkai közé, teljesen elgyengítve őt. A lány végül sóhajt, hátradől a padon, és hagyja, hogy a fiú ujjai felkúsznak levágott szárú farmerbe bújtatott combján. Gábor keze a karcsú combok közt domborodó szeméremdombra tapad, és gyengéden masszírozni kezdi. Virág lehunyja a szemét, és halkan nyögdécselni kezd, miközben partnere másik keze az egy ideje már meztelen apró melleit simogatja.
Körülöttük édes fenyőillat. Az erdő körülveszi őket, mély és titokzatos, a sötétség szinte teljesen leszállt már. A fenyvesen át holdfényben fehér út kanyarog a hargitai tábor faházai felé, ahol a többiek üvegeznek és viháncolnak. Hangjuk most nagyon távoli. Közelinek csak a sötétet érzik és egymást.
Halk zaj, amikor Gábor lehúzza a cipzárt Virág nadrágocskáján, és odanyúl, hogy a bugyiján keresztül simogassa. Érzi, hogy a lány teste megfeszül, és hirtelen nagyon forró lesz.
– Nem szabad… – zihálja Virág, aztán megemeli a popsiját, és a bugyi lecsusszan. Tizenöt éves teste most először tárul fel egy fiú előtt, aki először kicsit durva – mert türelmetlen – de amikor Virág feljajdul, már óvatosabban ingerli, és a lány közben a nyakát csókolgatja, és a fenyves susog körülöttük, és orrukba szivárog a gyantaillat. Percekig tart, és Virág Gábor mellkasának dől, nyögdécsel, aztán már szinte liheg, és a fiú csókjai alatt érzi puha arcának forróságát. És a lány máshol is forró és puha, és oly selymes az érintése… ő is lihegni kezd izgalmában.
– Finom kicsi? – leheli Virág fülébe, amint közel hajol hozzá, és a holdfény elég, és lássa a lány nyakán a libabőrt, s érzi lélegzetének illatos páráját.
– Jaj… jaj… – Virág ajkát csak ennyi hagyja el, és Gábor érzi, hogy a teste remegni kezd, és a nedves combok hirtelen összezárulnak a keze körül, s a lány hátraveti a fejét és hangosan továbbjajongva élvezni kezd.
A fiú áhítatosan nézi, merev farkánál érzi Virág popsiját, az emelkedő-süllyedő medencéjét, keze pedig a combokat, amelyek szorítanak, majd ellazulnak… szorítanak és ellazulnak. Érzi ujján a lány nedveit, de most jobban érdekli az arca, amelyen nyugodt kéj és hála tükröződik… végigpuszilja a puha arcot aztán egy forró csókkal zárja le a nedves ajkakat.
Néhány percig csókolózva pihennek, aztán Virág tétován hátranyúl, hogy megtapogassa Gábor duzzadó férfiasságát. A fiú begerjedve lehúzza a cipzárt, és botja előpattan, egyenesen a lány kezébe. Virág – aki még sosem fogott ilyesmit – átkulcsolja vékony ujjait a lüktető szerszámon, és húzogatni kezdi, ahogyan a barátnőitől hallotta. Érintése újból izgalomba hozza, főleg amikor megérzi, hogy Gábor makkja milyen nedves…
Ekkor hirtelen valami zaj hallatszik az erdőből. A szerelmesek felkapják a fejüket.
– Mi volt ez? – kérdezi suttogva Virág.
Gábor néhány másodpercig az erdőt nézi. Semmit nem lát, csak a meleg esti szélben susogó fenyőfák árnyait. Türelmetlenül vállat von.
– Nem tudom. Biztos valami éjszakai állat.
Újból megcsókolja a lányt, aztán a kemény mellbimbókat simogatva a fülébe kezd duruzsolni.
– Hogy érzed, kicsim? Készen állsz arra?
– Nem is tudom… – feleli Virág, pedig valójában tudja, hogy igenis készen áll, érezni akarja magában azt a forró és kemény valamit…
Ezt Gábor is megérzi, és gyengéden a lány nedves feneke alá nyúl, és megemeli úgy, hogy a makkja Virág csiklójához érjen. A lány megremeg és felsóhajt.
– Illeszd be… úgyhogy jó legyen… ígérem, nem fog fájni… – leheli a fiú, és a lány elhiszi neki, lenyúl, és megmarkolja a hímtagot. Óvatosan a bejáratához illeszti. Amikor érzi, hogy a duzzadt makk szétfeszíti érzékeny kisajkait, megremeg a vágytól – aztán egy hirtelen mozdulattal rácsúszik.
Felsikkant a fájdalomtól, bár nem túl erős és nem is tart sokáig – Gábor csókba fojtja kiáltását, aztán óvatosan emelgetni kezdi a csípőjét. Virág hagyja, tudja, most minden a fiún múlik… nem a legkényelmesebb póz ez, lábai remegnek, miközben alulról dugják a punciját… hirtelen látja magát kívülről. Hát így veszti el a szüzességét? Gábor farka közben egyre gyorsabban csúszkál benne, s a lány testét hirtelen elönti a gyönyör. Nem olyan heves, mint amikor a csiklóját izgatta, de mélyebb és teljesebb érzés. Fantasztikus, gondolja Virág, és újból nyögdécselni kezd.
Gábor elég tapasztalt már, sokáig bírja, így a lány jut el elsőnek a csúcsra… amikor a fiú megérzi közeledő gyönyörét, egyre gyorsabban mozog, siklik a forró és szűk üregben, és Virág végül felhördül, és vonaglani kezd a karjaiban.
– Ah… ah…
Elég hangos, de a fiú most nem bánja. Vagy fél percig remeg a lány, aztán Gábor is megérzi testében a közelgő robbanást, akkor kihúzza a farkát, előredönti a lányt, és a popsijára veri… fél kezével tovább simogatva a nyirkos kis melleket. Mikor végez, mellkasára húzza Virágot, és oldalról megcsókolja a nyakát. Mindketten szaporán lihegnek, a lány remegő keze Gábor combját simogatja.
– Juj – pihegi Virág, aztán édesen elmosolyodik.
– Jó volt? – kérdezi halkan Gábor, és egy zsebkendővel törölgetni a lány fenekét.
– Nagyon… Szeretlek.
– Én is téged – feleli a fiú, aztán megcsókolja Virágot.
Ölelkeznek a sötétségben, s már meg sem hallják, amikor az erdőből reccsenő ágak zaja hallatszik. Még sokáig becézik egymást, aztán mikor végre visszaosonnak a táborba, egy dühödt, lángoló szempár kíséri útjukat. A titokzatos árnyék kezében kés pengéje villan, és nekiesik vele az egyik fenyő kérgének, ragacsos gyantát fakasztva. Vagy húsz percig farigcsál, aztán felszívódik a rengeteg mélyén.
Nem marad utána más, csak egy monogram, két betű mindössze: M. E.