szexpartner , erotikus masszázs ellenőrzés

Edit ajándéka , egy totálisan megalázott szerető

Edit egy utolsó pillantást vet önmagára a tükörben, feleslegesen, bár egy finom vékony fekete ecsettel igazít vér vörösre rúzsozott ajkán és elmosolyodik. Tökéletes látványt nyújt, hátán mélyen kivágott fekete ruhát visel, mert tudja Vlad imádja, ha érintheti a meztelen bőrt a hátán. Hosszú, fekete haja finoman oldalra hajtva, már csak egy pár csepp parfüm hiányzik és teljes a kép. Elképzeli azt a kék tekintetet, amire vár, elképzeli, ahogy kitágul majd a pupilla a látványára, ahogy megfeszül és ökölbe szorul a kéz, ami annyi gyönyört tud adni.
– Igazi hatásvadász vagy – szól saját tükörképének, mikor meghallja az erőteljes kopogást.
Lassan belebújik a fekete magassarkúba és lemegy a díszes korláttal övezett lépcsőn.
Az ajtóhoz sétál és kinyitja. Az első, amit meglát, az a kék szempár.
– Szervusz, drágám – köszönti Vlad.
– Üdvözöllek – csicsergi Edit.
A következő, amit érez, egy kéz a tarkóján. Vad csókban forrnak össze, egymás száját harapva, érzi, hogy szinte elemelkedik a földtől. Kicsit megfordul a világ.
– Én is örülök, hogy újra látlak – szól nevetve.
A férfi homloka az övének nyomódik.
– Nem maradhatok, csak el akartam köszönni.
– Ó, máris? Reméltem, velem töltöd a délutánt – nyögi Edit és finoman a férfi testéhez feszül.
– MMggrhh… – morgás hagyja el Vlad száját – Bármennyire is csábos vagy, cicám, már vár az autó.
Finoman a nő álla alá fog és a kék tekintet végig pásztázza az arcát, le egészen a testén, birtoklón vizslatja, a meleg nagy kéz végig csúszik a hátán és a fenekébe markol.
– De kár, nagy kár… csodásan nézel ki, kedvesem.
– Tudom – húzza fel Edit a szemöldökét.
– Milyen kis önelégült valaki…. – kontráz a férfi és magához rántja a testét, élvezettel simít végig a meztelen hátán, az ujjak megpihennek a derékon, majd újra a szájára tapad. Vonakodva bár, de elhúzódik utána.
– Ne menj a hétvégén sehova
– Miért? Szerinted kibírom egyedül, ha így felhúzol, mielőtt elmész?
– Ne menj hétvégén sehova – ismétli sziszegve Vlad. – A kedvemért.
Edit sóhajt és a férfi öltönybe bújtatott testének dől.
– Rendben. De ezért kárpótolsz. Tudod, mi kell nekem Moszkvából – szól és nehezen, de ellép kedvesétől és kinyitja az ajtót.
– Túl könnyen búcsúzol… ne feledd, a kamerák a budoárodban működnek. Egy szubodat sem hívhatod oda.
– Magányos leszek
– Aztán ki tudja… – szól nevetve Vlad és finom könnyed csókot lehel Edit ajkára és elsétál.
Edit mérgesen, de mosolyogva becsapja az ajtót.
– Az ördög vigyen el, te Dög!

Három nap telik el, három hosszú, elhúzott nap. Edit eleinte lefoglalja magát munkahelyi, illetve otthoni teendőivel, de aztán eljön a hétvége, amikor gondolatai óhatatlanul vágyaira terelődnek.
Az egyik este rákényszerül, hogy eljátsszon saját testével. Az emeleten lévő öltöző szobába megy. Résnyire nyitja az ablakot, hogy a kintről bejövő szellő felfrissítse kissé felhevült bőrét, majd meztelenre vetkőzik, és hanyatt fekszik az ágyon. Egy darabig behunyt szemmel hallgatja az utcáról beszűrődő autózúgást, beszélgetést, majd elővesz az éjjeliszekrényéből egy vibrátort. Végigsimítja, be is kapcsolja, hogy ellenőrizze, működik-e. A váratlan búgó hang idegenül hat a csöndes szobában.
Eszébe jut a webkamera.
Az ágy, ami inkább egy széles rekamié a szoba kellős közepén terpeszkedik, a méregzöld bársony kárpit mennyei érzés a bőrnek. A játékszer, amit kiválasztott egy vékony ezüst színű vibrátor. Mosolyogva gondol az emlékre, amikor ajándékba kapta. Eszébe jut a bor íze, amit a szeretője a szájába csókolt, eszébe jut a fekete selyem sál, amivel a szeme be volt kötve…. hmmm…. Edit nem vetette meg az ilyen örömöket, ó, nagyon nem. Olyan elevenen él benne a játék élménye, hogy a teste reagálni kezd. Végig simít a mellein, finoman eljátszadozva a már kemény bimbóival, mintha Vlad keze lenne, pár percig elidőzik a halmokon, majd kínzó lassúsággal lecsúszik egy ujja az oldalán, aztán át a hasán és megáll a szemérme felett. Nagyon sóhajt. Lehunyt szemei mögött viszont ugyanaz a mozdulatsor elevenedik meg, a valóságban az ujja finoman a csiklóján köröz, de képzeletében egy széles nyelv kényeztetése jelenik meg. Felhúzza a térdeit és kis terpeszbe rakja a lábát, kisvártatva annyira eluralkodik rajta a kéj, hogy bekapcsolja a játékszert. A hideg, fémszerű felület hozzáér forró nedvességéhez és Ő nyögve remeg az érzéstől. Ellihegi a hirtelen jött borzongást és a finom kis szerkezet alján lévő gombra nyom. A gép erősebben kezd el remegni, Edit nem mozdítja, csak mélyen magába nyomja, közben ujjaival a csiklója körül köröz. Ezt csinálta Vlad is, kínzó izgatás, elnyújtja az orgazmust, holott csak pár mozdulat kellene és felrobbana körülötte a világ, de jól tudja, ha a szeretője megnézi a felvételeket, örömét lelné benne, ha még játszadozna kicsit. Ezért úgy helyezkedik, hogy a legszebb látványt nyújtsa. Fejét hátraveti az élvezetben, hosszú haja szinte lelóg, elnyílt szájjal élvezkedik. Az élvezet lassan épül benne, az alteste szinte önkéntelenül mozogni kezd, ezért lassan megforgatja magában a vibrátort, aminek hatására felsikkant az élvezettől. Olyan közel van már, annyira közel. A levegőben még érzi a férfi parfümjének az illatát, hiszen mindenhol ott van. Eszébe jut a selyemsál újra, de hisz ott is van, igen, ott van az ágy alatt, lenyúl és felveszi, végig simít vele a mellein. A teste borzong, ezért megadja magának azt az élvezetet, amit hajszol. Újra megnyomja a kisgombot, ezzel a legfelső fokozatra kapcsolva és mozgatni kezdi a vibrit. Pillanatokon belül erősen összerándulva élvez el. Pulzál és feszül a teste alsó része. Lihegve bár, de elmosolyodik, a kamera felé néz és kiveszi magából a játékot, kikapcsolja és érzékien végignyalja.
– Édes, mint mindig – mondja az üres szobának és csókot dob az éles kis piros fény felé. Csak, hogy tudja az uraság, miről marad le.

***
– Hogy tetszett a kis előadásom? – kérdezi a férfit köszönés nélkül.
– Hát.. – csönd.
– Nem mondod, hogy nem láttad? – csattan fel Edit, és hirtelen hatalmas csalódottságot érez. Jó lett volna megkapni az elismerést, egy kis visszaigazolást szenvedélyes bemutatójáért.
– Ne haragudj, üzleti vacsorán vagyok – mondja a férfi halkan a telefonba. – Milyen előadás volt? Valami koncert, amiről tudnom kéne?
– Néha annyira értetlen tudsz lenni! – nyomja ki a telefont Edit dühösen.

***

Amikor reggel Edit felébred, már három nem fogadott hívás várja, és egy szöveges üzenet, amiben Vlad az estéről kérdezősködik. Edit hagyja, hogy főjön egy kicsit a levében, és nyugodtan megreggelizik. Csak a végén, a kávénál dönt úgy, hogy ideje beszélni szeretőjével a tegnapi játékáról.
Felhívja Vladot, és röviden elmondja neki, mit is hagyott ki előző nap.
– Hát ha azt tudtam volna! – hadarja ámultan a férfi. – Simán kihagytam volna azt az unalmas vacsorát!
– Nincs semmi baj – mondja Edit. – Végül is ezért mentél, megértem, hogy dolgod volt. De azért csalódott vagyok. Olyan jó lett volna, ha látod…
– Esetleg most…?
– Ez nem úgy megy! Este lett volt hozzá kedvem…
Kicsit mindketten hallgatnak, a vonalban csak halk zúgás hallatszik.
– A kollégák reggelizni várnak – mondja végül a férfi.
– Menj csak – mondja Edit. – Majd beszélünk!
– Jóváteszem, ígérem! – fogadkozik a férfi.
– Ugyan, nincs mit! – mondja Edit, de azért a csalódottság még dolgozik benne.
A hétvége viszonylag csöndesen telik. Edit mindent elrendez, amit a rohanó hétköznapokban betervezett. Az alkony fényeire eszmél rá, hogy elment az idő, és úgy dönt, ideje kényeztetni magát egy kicsit. Forró habfürdőt készít, hatalmas illatgyertyát gyújt hozzá. Jólesőn nyújtóztatja ki tagjait a meleg vízben. Egy erotikus regényt olvas, de nem igazán tudják lekötni a dagályos sorok, hamar félrerakja.
Ekkor hívja Vlad. Letörli kezét, és megfordul a fejében, vajon a férfi visszaért-e már a hotelbe, és mire készül most. Lehet, hogy nem a kádban kellett volna fogadnia hívását? Ki fog hűlni körülötte a víz.
– Szia!
– Szia! – mondja a férfi, és Edit azonnal megérzi hangjában az izgalmat. Mire készül, talán telefonszexet tervezett?
– Tényleg bocs a tegnapiért! – hadarja szeretője.
– Nem gáz! – nyugtatja Edit. – Már el is felejtettem.
– Én nem! – jelenti ki a férfi. – Sőt, az igazat megvallva egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat. Ebéd közben eléggé ágaskodott a farkam az asztal alatt…
– Nem látták a kollégák? – kérdezte Edit mosolyogva.
– Szerencsére lenyugtattam magam, a focira gondoltam, meg autóversenyre. De később újra meg újra elképzeltem, ahogy játszol magaddal…
– Hát… Várlak haza!
– Én is repülnék már… De előtte lenne számodra egy meglepetésem.
Edit szíve megdobban. Imádja a pasi fantáziáját.
– Jöhet? – kérdezi a férfi a beálló kis csend után.
– Hogyne! – ül fel Edit a kádban. – Hol van?
– Még sehol! Mit csinálsz most?
– Éppen fürdök. Miért? Elszórakoztatsz így a telefonon keresztül?
– Az is jó lenne, de mást találtam ki. Hétre el tudsz készülni?
– Persze – pillant Edit az órára. – De pontosan mire készüljek?
– Csak kapj be valamit, frissítsd fel magad, és majd hívlak.
A férfi már le is rakja. Edit izgatottan kel ki a kádból.
Könnyű vacsorát készít, közben megnézi a híreket, de folyton a férfi jár az eszében. Szexchatre készüljön? Vagy telefonon fognak egymás fülébe izgató dolgokat búgni?
Mindenesetre megadja a módját. Fekete bugyit és hozzá illő melltartót választ, kedvenc fekete ruháját akasztja ki a szekrényből, belebújik és combharisnyát simít a lábára. Hosszan elidőzik a cipőknél, végül egy sima magassarkú Louboutinra esik a választása. Megnézi magát a nagy tükörben, oldalra hajtja hosszú haját. Jól fest, a ruha kivágásában látni a harisnya korcát a combjainál, egyszerre elegáns és feslett.
Hét előtt pár perccel már csörög is a telefonja. A kis türelmetlen, mosolyodik el, és kényelembe helyezi magát.
– Itt vagyok! – veszi fel.
– Nagyszerű! – hallja Vlad hangját. – Mi van rajtad?
– Na ezt már szeretem – mondja Edit. – Nos… – kezdené sorolni, de a férfi félbeszakítja:
– Fel vagy öltözve?
– Fel.
– Akkor jó, mert vendégünk lesz.
– Miféle vendégünk? – kérdezi Edit, és fel is pattan. – Nem úgy terveztem…
– Figyelj, nagyon bánom, hogy kihagytam tegnap a műsort. Már régen terveztem azt az ajándékot neked, és most talán jóvá is tehetem a tegnapit.
– Na most már mondd el, miről van szó!
– Emlékszel, amikor említetted, hogy bejön neked a tetoválás egy férfin? Hát szereztem neked egy tetkós srácot! Pár perc múlva ott lesz az ajtóban!
– Minek? Mit szerveztél pontosan?
– Ugyan már, sokszor beszéltünk már erről. Neked bejön a dolog, én meg nagyon szívesen megnézném, hogyan játszol el egy ilyen vendéggel. Mindent leellenőriztem, kikérdeztem, lebeszéltem. Ez egy tökéletes esete lehet! Csak engedd be, és tégy vele, amit akarsz!
Edit végiggondolja az ajánlatot. Kavarogtak benne az érzések, nem pontosan erre számított. De azért izgatta is a dolog.
– Jobb lenne, ha te lennél itt.
– Én is szívesebben lennék most veled, hidd el! De nézzük a jó oldalát. Ez elég jól feldobná a szexuális életünket, nem gondolod?
Editnek kezd tetszeni az ötlet.
– Ki ez a srác egyáltalán?
– Egy teljesen normális egyetemista. Gyakornok nálunk, dumálni kezdtük, aztán eszembe jutott, hogy ha megnéznélek valakivel, ilyesmi alkatú pasi lenne. De nem is muszáj többet megtudnod róla, csak élvezd ki, hogy ott lesz veled!
– Megpróbálom – mondja Edit. – De nem ígérek semmit.
– Nem is kell! Csak élvezd.
– Rendben – indul el Edit az ajtóhoz, mert már hallja is a csöngetést
– Csak egy dolgot ne felejts el – teszi hozzá a férfi még gyorsan.
– A budoárban fogadjam, ugye? – kérdezi Edit. A férfi nem is válaszol, nevetve nyomja ki a hívást.
Mély levegőt vesz, mielőtt ajtót nyitna, egyszerre zavarodott és izgatott. Imádja a többes játékokat és végül is ez is az valamilyen szinten. Bízik a férfiban. Ez az egyetlen, ami számít. Kaján vigyor jelenik meg az arcán és kinyitotja a nehéz mahagóni ajtót. Amit ott lát, nevetésre készteti. Gurgulázó mély kacagásra emeli fel a fiú a fejét.
Edit a szemébe néz, lágy barna tekintete van és hamisíthatatlanul csillogott benne az alázat. Végignéz rajta, magas, izmos srác, fekete nadrágban, piros kockás ingben, ami az ujjánál fel van tűrve, mindkét alkarján törzsi tetoválásokat lát. Edit alig várja, hogy megtudja, meddig tartanak a minták. Vállig érő szőkésbarna haja alacsony lófarokba fogva.
– Jó estét! – szólal meg a srác.
– Hogy hívnak? – kérdezi Edit köszönés nélkül.
– Barnabás.
– Gyere be, Barnabás és kövess.
A fiú belép, zavartan néz körbe, nem tudta, hogy levesse e a cipőjét vagy sem, de mivel a nő olyan elszántan megy előtte és olyan csábosan ring a csípője nem is törődött vele többet. Megbabonázva követi bárhová.
Mikor a szoba elé érnek, Edit az ajtóra teszi a kezét.
– Barnabás, mielőtt ide belépünk, bizonyos dolgokat illik tisztázni, nem gondolod?
– Öö – habogott – , de… De én, vagyis a főnök…
– Cssss – Edit az ujjait a srác ajkaira teszi. – Majd én elmondom, mik a szabályok. Ha itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, kedvesem.
A fiú megremeg, de mosolyra görbül a szája. Letaglózza a Nőből áradó báj és erő.
– Ha itt belépsz… – folytatja Edit –, csak Úrnőmnek, vagy Hölgyemnek szólíthatsz. Ha itt belépsz, elfogadod a feltételeket, amiket gondolom, a kedves főnököd már egyeztetett veled.
– Igen, Úrnőm! – válaszol a fiú lehajtott fejjel.
– Ó, milyen kis alázatos. Tehát, van menekülőszavad, kedvesem?
– Nincs, Úrnőm
– Hmm… nézz rám! Olyanok a szemeid, mint az olvadó csokoládé, legyen akkor csokoládé. Megfelel? – kérdezi, bár vajmi keveset számít már a válasz. – Kimondod, ha elérjük a határaidat. Comprende?
– Igen, Úrnőm! Csokoládé… – válaszol és idegesen egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát.
– A többit majd bent – mondja és kinyitja a budoár ajtaját. – Cipődet a fal mellé teheted.
A fiú hangtalanul engedelmeskedik. Majd mezítláb, tétován megáll a szoba közepén.
Szemeivel követi a nőt, akiről eddig csak képeket látott, és úgy gondolja, még szebb, mint képzelte. Edit megáll a fésülködő asztal előtt és a tükörből figyeli a fiút. Vonzónak találja, de rengeteg kérdés is megfogalmazódik benne.
– Gyakorlott szubmisszív vagy, Barnabás?
– Mondjuk… mi számít gyakorlottnak?
– Okos kérdéseket teszel fel, már látom, miért dolgozol ott, ahol. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi az, ami hozzám vonzott. Mert ha tudni akarod, szép fiú … – búgja Edit és megfordulva egyenesen Barnabás elé sétál –, én nem játszom amatőrökkel.
Barnabás pupillái kitágulnak, teste azonnal reagál Edit közelségére, érzi fűszeres, mégis édes illatát.
– Mazochista vagyok, Úrnőm – válaszol és azonnal lesüti a szemét.
– Ó, akkor jól fogunk szórakozni – kacag fel Edit és előveszi a telefonját. Füléhez tartja, de a srác füléhez hajolva odasúgja:
– Térdre, és meg ne moccanj.
Barnabás örömmel engedelmeskedik, azonnal szolga pozícióba vágja magát, tenyereit felfelé a combján pihenteti és lesüti a szemét.
– Megérkezett az ajándékod – búgja Edit a telefonba. – Tetszik, szerintem megtartom. – viccelődik nevetve.
– Na csak ne álmodozz – hallatszik Vlad hangjából a mosoly. – Kicsomagoltad már?
– Még nem, majd most – feleli Edit. Szórakozottan beletúr a fiú hajába, végigméri napbarnított arcát, izmos vállát és karjait. – Szép példány, jót találtál.
– Sejtettem, hogy tetszeni fog.
– Tudtad, hogy mazochistának vallja magát?
– Nocsak! – horkan fel Vlad. – Lássuk, meddig bírja a kezeid között!
– Arra én is kíváncsi vagyok – fordul Edit a fésülködő szekrényhez. Kinyitja az egyik alsó ajtót, és lehajol – szándékosan mélyen, hogy vendége szemügyre vehesse feszes fenekét. Aztán megfordul: egy lovaglópálcát tart a kezében. – Kicsit most hallgatóznod kell majd, chérie, nem érek majd rá veled foglalkozni – és választ sem várva kihangosítja a hívást, és a szekrénykére teszi a telefont.
– Lássuk, mid van – int a fejével, a pálcával pedig a fiú felsőtestére mutat. Barnabás engedelmesen kigombolja ingét, majd a sarokba dobja. Edit szájában összefut a nyál a fiú kockás hasa láttán. Most már tetoválásait sem takarja el semmi: bal vállán sárkány fúj tüzet, jobb karját nonfiguratív indák fonják be.
– Ez igen – bólint Edit elismerően. – Rendesen csinálod az edzéseket, ugye?
A fiú szerényen a padlót nézi, nem válaszol. Edit elé lép, végighúzza mutatóujja körmét a fiú arcán, és elégedetten mosolyodik el a parányi borosta közepette keletkező, alig látható piroscsík láttán. A fiú fel sem szisszen, úgyhogy Edit tovább húzza ujját a fiú nyakára, majd mellkasára, Az erős mellizmokon már összes ujját beveti. A fiú szája megrándult, mire Edit hátralép, és ezúttal a lovaglópálcával csap le a sárkányra. Nem finomkodik az első ütéssel sem, látni akarja, hogy reagál a test, amit ajándékba kapott.

Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán s egy mozdulat
(amivel feltűzöd hajad):
s máris követlek, puszta tájon
dalt szórva szét, mint magvakat – kezdi Vlad szavalni Aragon egy rég elfeledett versét, amit Edit úgy szeret.
A fiú meglepődve kapja fel a fejét, no, nem az ütéstől, hanem az élmény miatt, hogy a főnöke hangját hallja.
– Ki mondta, hogy felnézhetsz? – kérdezi Edit ingerülten.
– Elnézést, Úrnőm! – hebegi egyre nagyobb zavarában Barnabás.
– Neveletlen, kutya…. ennek semmi érzéke a művészethez – zsörtölődik Edit. – Állj fel! Kezeket hátra.
A fiú néma engedelemmel adja meg magát, majd egy erős csattanást érez az arcán, felszisszen, hisz ilyen erősen nő még életében nem ütötte meg, de ez a fájdalom, az égő, szinte maró érzés nyögésre kényszeríti. Vér tolul a farkába azonnal, mintha nem lenne elég az Úrnő látványa.
– Ó, nocsak. Valóban mazochista – szól kedélyesen Edit telefonja felé és a lovaglópálca végét a fiú ágyékára teszi. Összehúzza a szemeit és hirtelen megfordulva a ruhák melletti szekrényhez megy, kihúzza az egyik fiókot és csuklóbilincset vesz elő.
– Vetkőzz! – parancsolja még mindig háttal, egy kósza ötlettől vezérelve, apró bimbócsipeszeket is választ a bilincs mellé. Ha lúd hát legyen kövér alapon…
Mire a fiú elé ér, az már teljesen meztelen, nadrágja messzire dobva, az ing mellé. Edit elismerő bólintással konstatálja, hogy nem visel alsóneműt és fazonra van igazítva a szőrzete. Végig karistolja a körmét a mellkasán.
– Ritka rendetlen vagy, csak így szétdobálod a ruháid. Azonnal hajtogasd őket a cipőd mellé. Nem tűröm a rendetlenséget.
Barnabás anyaszült meztelenül, megalázva mozdul. Felszedi a ruháit és földre hajtogatja őket, ahova parancsolták. Majd visszatért az Úrnő elé.
– Kérem, Úrnőm… – suttogja…
– Mire kérsz?
– Üssön meg újra…
Edit nevetni kezd és a fiú kezeire csatolja a bőrbilincset.
– Tudod, miért hosszabb a lánc a két csuklód között?
– Hogy oda tudjon erősíteni valamihez, Úrnőm… azt hiszem…
– Valóban okos fiú vagy te… – szól és kiveszi Barnabás hajából a hajgumit, bele borzolva a hajába.
Végig simítja a mellkasán és karján burjánzó tetoválásokat, mire a fiú összerándul a szokatlan gyengéd érintéstől. Bár a gyengédség ekkor véget is ér, hiszen újabb ütést érez a combján.
– Mmm… – mormolja Edit és körbesétálja áldozatát. – Mihez is kezdjek veled…. – mélázik és dekoltázsából előhúzza a bimbócsipeszeket.
Mikor Barnabás meglátja, mély levegőt vesz.
Edit felcsippenti először az első, majd második kis ékszert is a fiú mellbimbóira. A csipesz fogai okozta kíntól grimasz ül ki a jóképű arcra. Nagy megkönnyebbüléssel sóhajt és ellihegi a fájdalmat.
– Ügyes… – dicséri Edit. – Igaz, választhattam volna enyhébbet is.
– Te meg a kegyelem… – szól közbe újból Vlad.
Barnabás már nem meri felemelni a fejét, de hallja az Úrnő kellemes kacagását. Rajta nevetnek. Kinevetik a fájdalmát. Úgy érzi, soha nem akar innen elmenni.
– Mi a menekülő szavad?
– Csokoládé, Úrnőm!
– Kimondod, ha túl erős a fájdalom?
– Soha, Úrnőm…
Edit újra nevet és fésülködő asztala melletti falról leemeli a nádpálcát.
– Azt majd meglátjuk… – neveti és suhint egyet Barnabás hátára, mire a fiú felordít.
Edit ötször sújt le a széles és izmos hátra. Négyet vízszintesen és egyet függőlegesen. Az utolsónál a fiú térdre esik és könnyek csípik a szemét.
– Ezt hívják úgy, hogy eltorlaszolni a kaput… elég kegyetlen ahhoz, hogy csak ilyen pimasz dögökön használjam, mint Te vagy.
Barnabás megsemmisülve, magzatpózban várja, hogy enyhüljön a csípés, amiről tudja, hogy alig fog. Tudja most napokig nem gyúrhat, csak vastag pulóverben, mert a hurkákat a hátán nem tudná megmagyarázni.
Edit a hajába markol és erősen felfelé húzza a fejét, a mozdulat hatására a fekete harisnyába bújtatott lába előbukkan a ruha felvágott részén. A fiú felnyög a látványra és megnyalja a száját.
– Kérem, Úrnőm…
– Mit akarsz?
– Hadd csókoljam meg a lábát.
Edit nevetve teszi magassarkúba bújtatott lábfejét Barnabás combjára. Az elegáns tűsarok mélyen belemar a húsba. A fiú gondolkodás nélkül tapad a combokra. Borostás arcát az izmos combokba dörgöli, majd csókolni kezdi, ahol éri. Hálás semmiségeket rebeg az Úrnő bőrébe, olyan halkan, hogy szinte ő maga sem hallja. Mikor a legjobban kezd ízleni neki a dolog, újra erős húzást érez a haján.
– Elég! – szól rá Edit. – Felizgatsz. A nyelvednek jobb hasznát is vesszük.
Edit a rekamié felé sétál és kecsesen leül rá.
Barnabás térden kúszva követi, az eddig puhának tűnő szőnyeg sérti a térdét.
Kiszáradt szájjal figyeli az Úrnő megnyíló combjait, egy pillanatra látja a bugyiját is, az erekciója olyan kemény, hogy szinte fáj. Nagyot nyel. De nem mer az Úrnő arcára nézni, bármennyire is vágyik rá.
Edit lehúzza a ruha cipzárját, egy pillanatra feláll, hagyja, hogy az anyag a lábaira hulljon és visszaül.
– Gyerünk, chérie… kényeztess… – adja ki az egyszerű parancsot.
Barnabás remegve emeli meg összebilincselt kezeit és úgy simít végig a feszes lábakon, ajkával követi a harisnya vonalát, egész a belső combokig és odaadással csókolja.
– Köszönöm, köszönöm… – habogja.
Edit megborzong a szájtól, ami kutatóan de finoman közelít a már nedves puncija felé. Felizgatta a fiú fájdalom bírása és a teste. Nagyon élvezni akar már. Mikor a száj eléri a bugyit és azon keresztül lehel rá, megremeg és gyorsan odanyúl, lekapja a csipeszeket Barnabásról.
Az elfojtott nyögés szinte rezonál a pináján. Odanyúl és félre húzza az anyagot, hogy a fiú jobban hozzáférjen, de a póz nem az igazi.
– Várj… – lihegi.
Gyorsan megfordul és letolja a bugyiját, majd négykézláb helyezkedik el.
– Gyerünk, nyalj ki, chérie…
A fiú eszetlenül veti magát rá a nedvességtől csillogó puncira, élvezettel nyalja végig és kezével kapaszkodni próbál az Úrnő lábaiba.
– A fenekem is…
Barnabás egy pillanatra megmerevedik és nem mozdul. Edit hátrapillant és a hajába tépve meghúzza a fejét maga felé.
– Gyerünk már – szól sürgetően és tolja magát rá a srác arcára.
Valami átkapcsol Barnabás fejében, nyalja és csókolja az Úrnőt ahol éri, végig szopogatva a nagyajkait. Nyelvével körbenyalva a fenekét is. Micsoda dekadens örömökből maradt eddig ki. Edit remeg a szája alatt. Amikor a nyelvét az Úrnőbe tolja, borostás álla a csiklójának nyomódik.
Erősen nyalja, már az egész száját beteríti a nő nedve.
– Agrhhh – hördül fel, Edit és hangosan elélvez a kettős hatástól.
Pár pillanatig még így maradnak. A fiú nem mer mozdulni, Edit pedig nem akar.
– Úgy hallom, bevált az ajándék – szólal meg Vlad a telefonban a csend hallatán.
– Jaj, nagyon jól tud nyalni – tér magához Edit. Megfogja Barnabás arcát, közelről vizsgálgatja a szemét, az arccsontját, a haját, az állát. – Jó kis kutyust küldtél, drágám! – jelenti ki hangosan, hogy szeretője hallja Moszkvából. – Egy kicsit nevelni kell rajta, de igazán ígéretes, mohó és lelkes.
Barabas mosolyogva veszi tudomásul a dicséretet. Edit most lenéz, kezébe veszi a fiú lüktető farkát.
– Ó, de feszül a kis drágám! – mondja. – Biztos nagyon tele van már!
– Nagyon… – nyögi a fiú, mire Edit visszakézből csattanós pofont ken az arcára:
– Hogy mondtad?
– Nagyon tele, Úrnőm!
Edit bólint, de komolyan néz a fiú szemébe.
– Rohadtul benedvesítettél, kutyuskám. Cseréljünk helyet szépen!
Feláll, kézenfogva a pamlaghoz tolja Barnabást és leülteti.
– Meglovagolom az ajándékot, ugye nem baj? – kérdezi hangosan.
– Húztatok óvszert? – hallatszik a telefonból. Barnabás már mozdulna a ruhái felé, de Edit leinti:
– Most csak magában szeretném érezni ezt a faszt! – jelenti ki, és már ereszkedik is terpeszállásban a fiú ölére. Farkát éhes puncijához illeszti, és nem finomkodik, egyből ráengedi magát. Mély, elégedett nyögéssel élvezi, ahogy a fiú kitölti.
– Jaj drágám, ez nagyon jó – sóhajtja behunyt szemmel. – Köszönöm, köszönöm!
– Szívesen! – hallatszik a telefonból. – Gyötörd meg rendesen, ahogy engem szoktál!
Edit nem figyel már szeretője távoli hangjára, csak a benne lüktető forró faszra. Finoman lovagolni kezd rajta.
– Úrnőm… nyögi a fiú, de Edit befogja a száját, hevesebben mozog rajta.
– Ne most – susogja átszellemülten. – Ne…
És a fiú most már csendben is marad. Ő is behunyja szemét, ujjai a pamlag karfájába vájnak. Edit ritmusára emelgeti csípőjét, farka a golyókig hatol az úrnő vágytól lüktető testébe. A lány nedve teljesen bevonja a farkát, benedvesíti a zacskóját is.
Edit most már elengedi a fiú száját, megtámaszkodik a mellkasát, a gyönyörtől begörbült ujjai újabb csikokat kaparnak vendége izmos húsába. Edit tövig magába fogadja a faszt, köröz rajta, aztán újra lovaglásba csap.
– Kibaszott jó… – nyögi, és kinyitja szemét, belenéz Barnabás szemébe. – Kibaszot jó vagy, picinyem…
– Köszönöm, Úrnőm – nyögi a fiú.
Ekkor jut Edit eszébe, hogy a kamera pont a másik falon van. Juthat Vladnak is egy kis élvezet, ha már ezt az egészet leszervezte, gondolja. Bár nagyon jól esik, ahogy a fiú farka kitölti, lassan felemelkedik róla és megfordul. Ezúttal háttal ül a fiú ölébe, és folytatja a lovaglást. Közben folyamatosan néz a kamerába, és még az ajkait is megnyalja. Mesterkélt, igen, de szeretője megérdemel ennyit.
– Látsz, drágám? – kérdezi.
– Nagyon jól – hallatszik a telefonból.
– És vered, drágám? – kérdezi ismét.
Erre már nem érkezik válasz. Edit elmosolyodik. A pasik elég kiszámíthatóak, gondolja és még hevesebben mozgatja fenekét vendége farkán. Hátranyúl, megfogja kezét és a mellére húzza. A fiú érzi, hogy bekeményíthet, úgyhogy erősen megmarkolja úrnője mellét, és keményen döngeti alulról.
– Ez az… – nyögi Edit. – Ez… már.. nagyon… kellett…
Ekkor elélvez. A fiú makkja nagyon jól eltalálta a G-pontját, és persze a helyzet is nagyon felizgatta, ahogy szeretője egy másik ország fővárosából nézi, ahogy őt egy másik férfi megkeféli. Aprókat remeg, a térde majdnem összecsuklik, de szerencsére Barnabás szilárdan tartja.
Jófogás volt ez a fiú, gondolja.
– Hogy tetszik a műsor, drágám? – kérdezi a fiú ölében pihegve.
– Bárcsak ott lehetnék! – hallják a vonal túlsó végéről.
– Miért, akkor mit csinálnál?
– Beszállnék, drágám, tudod jól. És nem hagynám szabadon a másik testnyílásodat!
Edit csak mosolyog. Vlad ebben tényleg kiszámítható. Felkel vendégéről, hozzáfordul, és végigcirógatja az arcát.
– Szóval szendvicsben dugnátok? – kérdezi hangosan. – Ifjú Barabas barátunkra hagynád ártatlan kis puncimat, te pedig birtokba vennéd szűzies popómat?
– Nem olyan szűzies az! – feleli Vlad. – És az biztos, hogy úgy megtömnénk…
– Ígérgetni könnyű – mondja mosolyogva Edit. – Ha hazajössz, valóra is kell ám váltanod!
Barabas szólni sem mer, hatalmas szemekkel nézi Úrnőjét, aki most ismét felkapja a lovaglópálcát.
– Szét a lábakat! – suhint a fiú combjára. – Lássuk, mit bír az a mazochista kis lelked!
– Mire készülsz, kedvesem? – kérdezi Vlad.
Edit nem válaszol, de a kamera felé fordulva megnyalja a tenyerét és megsimítja a fiú makkját.
– Annyira forró és kemény – szól hangosan.
– Én is az vagyok…
– Te, chérie egy orbitális nagy szopást kapnál, ha itt lennél… de ez a kutyus olyat nem kap, bármennyire is ügyes volt.
Barnaban felnyög, a pálca vége vészesen közel van a farkához, Edit elengedi a keménységét és finoman suhint egyet. A lovaglópálca végén a bőr hangosan csattan.
– Áááááá… – ordít fel mélyről és hátraveti a fejét.
– És bírja… – odahajol és a fiú fülébe suttogja: – Igazán büszke vagyok rád!
Majd újra lecsap. Barnabás visszanyeli a könnyeit, de az Úrnő mellé ül.
– Nem akarom, hogy lekonyuljon… azt akarom, hogy elélvezz nekem, érted, kicsim? – kérdezi választ nem várva. – Azt akarom, hogy mindketten elélvezzetek nekem.
Hunyd le a szemed. Barnabás engedelmeskedik, Edit a szekrényhez lép, kinyitja és egy whiskys poharat vesz elő. Feltérdel az ágyra a fiú mellé és felhúzza a lábait. Megfordítja a pálcát és markolatot végig nyalja, majd végighúzza még nedves ölén is. Kezébe veszi a fiú kőkemény farkát és lassan verni kezdi.
– Úrnőm, én… én, el fogok élvezni…
– Cssss… – csitítja Edit gyengéden és a pálca végét az ánuszához nyomja, de nem hatol be.
Barnabás arcára valami ismeretlen érzelem ül ki. Megmerevedik és ahogy az Úrnő keze ritmusosan simogatja érzi végleg elveszett.
– Most…. élvezz el nekem.
És megteszi, ordítva lövelli ki az elsőt, de nem tudja, hol landol.
– Nézz ide – parancsolja Edit és a farkához tartja a poharat.
Barnabás remegve lő még párat és rendes mennyiséget küld így is az alacsony pohárba.
Reszketve és kimerülten dől ki. El sem hiszi, hogy ez vele történik.
Edit magára hagyja a testét és újra a szekrényhez sétál. Kivesz egy díszes üveget és kétujjnyi Glenfiddichet tölt a fiú nedvére. Lassan a kamera felé fordul, magához veszi a telefont. A 18 évet érlelődött fűszeres barna folyadékban jól kivehető a fiú fehér nedve.
– Egészségetekre, fiúk! – szól és lehúzza az egészet.
Folyott nyögés hallatszik a telefonból.
– Elképesztő vagy… – hallja szeretője hangját. – Imádlak! Egyszerűen imádlak!
Edit kacag és Barnabáshoz sétál. Megsimogatja a fiú hideg verítékkel borított testét, mellé heveredik és megcsókolja.
– Én is téged… és még egyszer, köszönöm a csodás ajándékot!

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.