A századelőn egy fiatalember kurvához megy

Egy fiatalember tért be a Pembroke Street sarkán álló bérház kapuján. Úgy tűnt, egyáltalán nem sietett, átsétált az előtéren, kicsit várakozott, mintha azt kémlelné, jó helyen jár-e, végül elindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti fordulónál újból megtorpant, felhúzta a kabátujját és megnézte az óráját. A fiú felsóhajtott, arca fintorba torzult. Még csak fél négy múlt pár perccel, korán érkezett. Utált várakozni, de mást nem tehetett, így elindult a folyosón, határozott léptekkel haladt, majd megtorpant a 11-es számú bérlakás ajtaja előtt. Gondolt rá, hogy esetleg bekopog, de aztán mégsem tette, elvégre nem véletlenül kapott időpontot.
A fiú nekidőlt a szemközti falnak és így várakozott. A kalapját levette, a kabátját azonban magán tartotta. Nem volt ideje hazamenni és átöltözni, így még mindig az egyetemen viselt egyenruhát hordta, a mellényén ott virított az intézmény címere, nem szerette volna, ha bárki meglátja… A bérlakás egy Rose Vallis nevű asszonyé volt, és bár üzleti ügyeit nagyon diszkréten intézte, a férfiak mégiscsak jöttek-mentek tőle, és ez bizony szemet szúrt a szomszédoknak. Miss Rose, ahogy a kuncsaftjai emlegették, nagy népszerűségnek örvendett úri körökben, tehetős, elegáns urak jártak hozzá, vagy épp a középosztálybeli férfiak, akik alkalomadtán hajlandóak voltak nagyobb összeget áldozni a szerelem oltárán.

 

A fiatalember, Albert Gurney is ezért jött ma ide. A kevéske ösztöndíjából és szülei támogatásából élt, ám úgy gondolta, hogy az ilyesminek meg kell adni a módját. Megtehette volna, hogy felszed valami olcsó prostituáltat, a rosszéletűek valósággal hemzsegtek a város keleti felében, a kikötő környékén. Ott még olyan asszonyt is talált volna, aki egy korsó sörért felemeli neki a szoknyáját az egyik sikátorban. De ő nem ezt akarta. Azt szerette volna, hogy az első alkalom felejthetetlen és egyben tanulságos is legyen, márpedig egyetemi barátai szerint nem létezett jobb tanító Miss Rose-nál, aki előszeretettel gondoskodott a tapasztalatlan ifjak szórakoztatásáról.
Albert tehát várt. Mikor belépett a kapun, még egyáltalán nem félt, úgy érezte, hogy övé a világ. Hamarosan túlesik rajta, bizonyosan nagyon jó is lesz, hiszen drága portékát készült vásárolni. Aztán ahogy teltek a percek, úgy szállt inába a bátorsága. A homályos folyosó egyre nyomasztóbb lett számára, a bérház régi épület lehetett, mert gázlámpák sorakoztak a falakon és azok közül is csak minden harmadik égett. A fiú gyakrabban nézegette az óráját, mint ahogy levegőt vett; mikor a nagymutató átlépte a kilences számot, már egész testében remegett. Nem sok kellett volna ahhoz, hogy sarkon forduljon és elfusson. Ám ekkor nyílt az ajtó és egy elegáns, nagydarab férfi lépett ki a folyosóra. Bizonyosan észrevette a szemközt ácsorgó fiút, de nem nézett rá, úgy tett, mintha nem is látná, felvette a kabátját és gyors léptekkel elindult a lépcső felé.
Albert sem nézte meg magának a fickót, amolyan úriemberi szolidaritás volt ez: nem láttak, nem tudtak semmit a másik viselt dolgairól. A fiú amúgy is mással foglalkozott, összerezzent, a szíve majd kiugrott a helyéből, mikor egy kedves hang megszólította:
– Áh, már itt van? Jöjjön beljebb. – Albert esetlenül bebotorkált az előszobába, a félhomályban keveset látott az asszonyból, bár ez sokkal inkább kifogás volt a részéről. Valójában nem is mert ránézni.
– A kabátját nyugodtan leteheti, aztán helyezze kényelembe magát. Négy órára jött hozzám, igaz?
– Igen…
– Egy kis türelmét kérném, azonnal itt leszek. – Az asszony átlibbent a szomszédos szobába, Albert ekkor kicsit fellélegzett, mert egyedül maradt. Még mindig azon gondolkodott, hogy megszökik. Végül vett egy mély levegőt, kabátját és kalapját a fogasra akasztotta, majd besétált a szobába. Miss Rose-t sehol sem látta, viszont a szemközt lévő ajtó mögül vízcsobogást hallott, az asszony minden bizonnyal a fürdőszobában volt. Pont, ahogy a barátaitól hallotta: „Menj hozzá, tőle nem kapsz el semmit, még ki is mossa magát. Kinek van kedve oda bedugni a farkát, ahová egy fószer fél perccel azelőtt beleélvezett?!” Albert nagyot nyelt, valóban kellemetlen érzéssel töltött el, hogy az a férfi épp csak most távozott, és előtte még ki tudja hányan jártak a lakásban aznap… Némi bűntudat is bujkált benne, az ő szerény, erkölcsös, tisztességben megőszült édesanyja minden bizonnyal szörnyethalt volna, ha megtudja, hogy a fiacskája elment egy prostituálthoz.
Albert végül helyet foglalt a kanapén, rossz gondolatok helyett megpróbált az előtte lévő élményre koncentrálni. Sok mindentől félt, sosem látott nőt meztelenül, és még őt magát sem látta senki ruhátlanul, de leginkább attól tartott, hogy teljesen használhatatlan lesz, nagyon ideges volt, a fütykösét soha nem érezte ennyire petyhüdtnek és kicsinek… Aztán amikor nyílt a fürdőszoba ajtaja és Miss Rose belibbent a szobába, valami megváltozott. Az asszony elegáns köntöst hordott, mely sokat takart az alakjából, ám mégis csábító volt, leginkább a mozdulatai tették azzá. Mezítláb járt a vaskos, puha szőnyegen, hosszú, karcsú lábai egy-egy pillanatra előbukkantak, fekete, drága selyemharisnyát hordott. A haja vörös volt, melyet most feltűzött, fehér arcán tucatnyi szeplő ült, ám mindez az előnyére vált, vonásainak kislányos bájt kölcsönzött. Az asszony közelebb járhatott a negyvenhez, mint a harminchoz, néhány aprócska ránc a szeme környékén erről tanúskodott.
Miss Rose könnyed léptekkel a bárszekrényhez sétált, lepillantott a vendégkönyvre, amelyet mindig kéznél tartott. Leolvasta a nevet és a hozzá rendelt időpontot. Egészen hat óráig nem írt be senki mást, mert tudta, hogy egy fiúcska jön hozzá az első pásztorórára, ennek pedig meg kellett adni a módját. Az asszony elmosolyodott; mivel a kölyök a fia lehetett volna, bizalmasabb hangnemre váltott:
– Nos, Albert, érezd otthon magad, megkínálhatlak valamivel?
– Nem, köszönöm… – mondta a fiú. Úgy ült, mint aki karót nyelt, arca fal fehér volt. Az asszony visszafordult a bárszekrény felé, kissé nehezen fojtotta vissza a kuncogását, hiszen a kölyök nagyon mulattatta, ahogy reszketve, halálra vártan ücsörgött a kanapéján. Töltött neki egy kis sherryt, mert az való az ilyen gyerekeknek, finom édes, nem túl erős, de kellőképpen ellazulnak tőle. Bár Albert nem kért semmit, az italt mégis elfogadta és idegességében egyetlen mozdulattal felhajtotta. Miss Rose is szürcsölt néhányat a sherryjéből, közben leült a fiú mellé és figyelte. Helyes kölyök volt, tetszett neki a szőke haja és barna szeme, a kihívást is izgalmasnak tekintette. Férfit kellett faragnia ebből a reszkető kisgyerekből.
Beszélgetéssel kezdtek, az asszony megvárta, míg a sherry kifejtette a hatását. Tíz perc elteltével Albert már boldogan mesélt az egyetemről és a jövőbeli terveiről, az asszony pedig zseniálisan terelte a beszélgetést a megfelelő mederbe. Kifaggatta a fiút az eddigi szerelmeiről, az első csókjáról, majd hamarosan a testiség is szóba került köztük. A felvezetésre, lazításra Miss Rose nagyjából fél-egy órát szánt, ezután eljött az idő, hogy végre a szavakat tettek kövessék.
Az asszony kivette Albert kezéből a poharat, a sajátjával együtt letette az asztalra, majd közelebb húzódott a fiúhoz. Kedvesen megsimogatta az arcát, ujjaival kicsit játszadozott a mellkasán, hogy szokja a közelségét, érintését, majd mosolyogva súgta:
– Rátérhetnénk arra, amiért valójában jöttél… – Az asszony kifűzte a köntösét, szétnyitotta a mellkasán, hogy a fiú szemügyre vehesse a kebleit. Bár a sherry már javában dolgozott benne, Albert mégis zavarba jött a méretes, feszes mellek láttán, ugyanakkor azt is érezte, hogy a vér kezdett az ágyékába szökni. Miss Rose megfogta a fiú kezét és az egyik mellére helyezte, kis ideig vezette a mozdulatait, tanította, hogy miként simogassa, izgassa egy nő keblét, végül magára hagyta. Kezdetben Albert tenyere feszülten, izzadtan tapadt az asszony mellére, majd lassan ráérzett a dolog ízére. Különösen azután, hogy a nő keze lejjebb vándorolt, becsusszant a nadrágjába és cirógatni, kényeztetni kezdte, rámarkolt a heréire, a vesszejére, az ujjai gyöngéden, de fürgén jártak.
Miss Rose értette a dolgát, miközben azon fáradozott, hogy a fiú hímtagja kőkemény legyen, gondolkodóba esett. Mi volna jobb? Szívesen kényeztette volna a kölyköt a szájával, hogy egy fergeteges orgazmussal indítsanak, de aztán arra gondolt, jobb lesz, ha ez első a hagyományos módon zajlik. Ennek a fiatalembernek arra volt szüksége, hogy elsajátítsa a szeretkezés alapjait, és ha már elvesztette a szüzességét, utána jöhetnek az egyéb örömök is. Így hát Miss Rose felkelt a kanapéról, a fiút az ágyhoz vezette, mindketten leültek, vetkőzni kezdtek. Az asszonynak nem volt nehéz dolga, levetette magáról a köntösét, majd segített a vendégének, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ruháitól. Kibújtatta a fiút az ingéből, lehúzta a nadrágját és az alsóját is. Látta, hogy jól dolgozott a kezével, a hímvessző keményen ágaskodott, az erek kidagadtak rajta, a makk előbújt a fityma alól. Az asszony megfogta Albert karját és húzta maga után, mosolyogva súgta neki:
– Gyere, kedvesem… gyere… – Térdelve még egy kicsit játszadozott a fiúval, rámarkolt a vesszejére és verte neki, hogy valóban, igazán kemény legyen, készen álljon. Ezután elfeküdt az ágyon és széttárta a combját.
Albert zihálva figyelte a kitárulkozó asszonyt, megcsodálta a gyönyörű, karcsú lábait, Miss Rose a fekete harisnyájában és harisnyatartójával még csábítóbb volt, mintha semmit sem viselt volna. Alsóneműt azonban nem hordott, a csupasz, duzzadt szeméremajkai kinyíltak, ahogy a lábait széttette, valóban semmi titka nem maradt. Miss Rose ismét megfogta Albert kezét és ezúttal a szemérméhez húzta, a fiú ujjait végigvezette a hüvelye bejáratánál, a szeméremajkain és a csiklóján. Amolyan kis lecke volt ez, hogy a kölyök kiismerje a női test rejtett zugait, az asszony a fiú ujját kissé fel is tolta a hüvelyébe, hogy megmutassa neki a helyet, ahová hamarosan elkalandozik majd. Albert, miután tanítómestere magára hagyta, önmaga is játszadozott kicsit, simogatta, cirógatta Miss Rose karcsú lábát, élvezte a bőre selymességét és forróságát, csókokat nyomott a combja belső felére, a szeméremajkaira, az ujjával behatolt a hüvelyébe, egész felbátorodott. Ám nem annyira, hogy tovább lépjen, így ismét az asszonyon volt a sor. Miss Rose megfogta a fiú hímtagját, magába irányította és fel is tolta, ameddig csak tudta. Alberten felülkerekedtek az ösztönei, innentől már folytatta a munkát és beljebb csúszott az asszonyba, egészen addig, míg a vesszeje tövig el nem tűnt a hüvelyben. Az ösztönök ezután is vezették, a hátsója járni kezdett, elsőre kissé esetlenek voltak a mozdulatai, lassan, bizonytalanul dolgozott, tanítómestere azonban nem hagyta magára.
Miss Rose érzékien cirógatta a fiú hátát, a melleit a mellkasához nyomta, két kezét rászorította a fenekére, nagyon tetszettek neki a csupasz, izmos kis gerezdek. Mindeközben másik fegyverét, az érzéki hangját is bevetette:
– Gyorsabban… mélyebben… – súgta bele a fiú fülébe, aki azonnal engedelmeskedett neki. – Keményebben, hadd lássam, mit tudsz… Keményebben, mélyebben… igen, így…
Albert hamar belejött a munkába, a hátsója gyorsan mozgott, a vesszeje ki-be járt az asszonyban. Miss Rose méretes keblei vad táncot jártak a heves mozdulatok nyomán, az ágy is ritmikusan nyikorgott.
Az asszony tudta, hogy most egy ideig nem lesz más dolga, mint játszani, kéjesen sóhajtott, pihegett a fiú alatt, gyakorta a fülébe súgta, hogy milyen jól csinálja, a hüvelyét is össze-összeszorította, mintha nagyon élvezné az együttlétet. Már régóta volt a szakmában, jól tudta, hogy a férfiak hiúságát folyamatosan legyezgetni kell. Egy kölyöknek pedig, aki életében először csinálta, különösen jót tett, növelte az önbizalmát. Miss Rose mindig így viselkedett a kuncsaftjaival, hacsak nem kívántak más bánásmódot; voltak, akik azt óhajtották, hogy hangosan, kéjesen sikoltozzon, és akadtak olyanok is, akik leginkább a nők megalázására törekedtek, az asszony ilyenkor megadóan tűrt, vagy eljátszotta, hogy fájdalmas számára az együttlét. Kiváló színésznő volt. Most kellemesnek találta, ahogy a fiú vesszeje ki-be járt benne, de semmi több. Nem is várt mást. Szinte soha nem fordult elő, hogy orgazmusa lett volna egy-egy kuncsaftjával, viszont annál többször játszotta el azt, ebben is profi volt.
Időközben Albert egyre közelebb és közelebb került a gyönyörhöz, bírta a tempót, a vesszeje lankadatlanul siklott ki és be az asszony hüvelyében. Úgy tűnt, Miss Rose élvezte az együttlétet vele, szép szavakat súgott a fülébe, biztatta, kéjesen sóhajtott, pihegett alatta, ez önbizalommal töltötte el. Amikor már csak másodpercek voltak vissza, a fiú még gyorsabbra vette a tempót, olyan hevesen hágta az asszonyt, hogy annak meg kellett kapaszkodnia az ágytámlában. Végül megtörtént, Albert hátravetette a fejét, kéjesen felnyögött, hangosan, zihálva élvezett. Sokszor előfordult már, hogy a saját kezével juttatta el magát a gyönyörig, ám az semmi volt ahhoz az orgazmushoz képest, amit most élt át, egy nő hüvelyében. Az ondót is ennek megfelelően keményen, vastag sugárban lövellte magából, a hosszú, mély orgazmus alatt újból és újból spriccelt, teljesen megtöltötte az asszony hüvelyét.

One Reply to “A századelőn egy fiatalember kurvához megy”

Comments are closed.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.