Sziasztok, Berci vagyok 29 éves, 180 magas, sportos alkat, barna haj, zöld szemek, viszonylag jóképű srác vagyok. Barátnőm Erika, hasonló korú 29 éves,170 magas kissebb cicikkel ám annál formásabb fenékkel rendelkezik, lapos hasa, csoda szép arca megbabonáz. Lassan 6 éve vagyunk eggyüt és még mindig szerelmesek vagyunk egymásba,nagyon jól meg vagyunk. Semmi okom, hogy megcsaljam, hisz szabájosan kifacsar az eggyütlétünk során. A mannyiséggel sincs baj, és nyitott is nagyon sok mindenre, egyszóval tökéletes számonra. Még is megtörtént… Az, az ominozus nap ugy kezdödött, hogy Erikát a korházba tartották, hogy ne menjen el a kis babánk(10hetes volt) Este 8 óráig bent…
Barátommal utazunk Pestre. Reggel 6-kor keltünk. A vonatunk 8:12-kor indul. Megreggeliztünk, fogat mostunk és elintéztük a még megmarad dolgokat. Felöltöztünk, vagyis csak akartunk, mert mikor meztelenek voltunk és én lehajoltam a bugyimért láttam, hogy barátomnak kicsit feláll. Megfordultam, letérdeltem és elkezdtem neki lassú mozdulatokkal verni. Majd ajkaimmal és nyelvemmel elkezdtem játszani előbb golyóival, majd a makkjával. Kis idő után bekaptam az egészet és elég gyors tempóba kezdtem el szopni. Egy idő után hirtelen kikapta a számból és mondta, hogy ha nem sietünk lekéssük a buszt. Nagyon gyorsan felöltöztünk és épphogy elértük a buszt. Az állomáson voltunk már, de még volt…
Lefoglaltam a La Lopezza olasz éttermet a szomszédos városban, ugyanoda, ahová Sylviát vittem azon az éjszakán, amikor először szeretkeztünk. Nem hittem volna, hogy felismernek, de mi van, ha igen? Zuhanyozás után felöltöztem, és a társalgójában vártam, a könyvespolcon lévő könyveket lapozgatva. Nina alig hét után jelent meg. Egyszerű szürke selyemruhába volt öltözve, fekete övvel. A haja laza volt, szürke harisnyát és cipőt viselt. Odafigyelt a sminkjére, és nagyon jól nézett ki. – Azt hiszem, én is irigykedhetek az étteremre! – Nina elpirult, és őszinte örömmel elmosolyodott. – Egész héten erre vártam. Azt akartam, hogy Nina jól érezze magát. Nem teljesen…
Az egyetem első évének befejezése után kénytelen voltam kiköltözni az egyetemi szállásról, és a közeli városban szállást kellett találnom. Nagyon lelkes voltam, és eltöltöttem egy kis időt a helyi újságok és az ingatlanügynökök ablakainak átkutatásával. Bőven volt ott szállás; a probléma az volt, hogy a havi bérleti díj minden másért, mint egy kutyaól, meghaladta a szűkös költségvetésemet. Édesanyám, aki védelmében hozzáteszem, hogy a felsőoktatásomat finanszírozta, ésszerűen érvelt azzal, hogy ingyen elmehetek a nagymamámhoz, aki vidéken lakott körülbelül öt mérföldre az egyetemi kampusztól. Mondanom sem kell, hogy nem szerettem ezt az ötletet. Ráadásul pár éve nem láttam az öreglányt. Ennek ellenére…
Együtt szálltunk be a liftbe. Mosolyog. Visszamosolygok. Kisöprök egy tincset a szememből. A fülem mögé simítom. Mellém állt. Az ajtó bezáródik. Kedvesen néz rám. Késő van. Vajon odakint besötétedett már? Közelebb lépett. Felsóhajtok. Lehajtom a fejem. A cipőm orrát kezdem el bámulni. Hozzám ért. Megremegek. Már rég otthon kellene lennem. Lépteit hallom. Nem nézek rá. Elfelejtettem valamit. A felvonó hirtelen megáll. Ő volt az. Ő állította meg. Ránézek. Visszanéz rám. Mosolyog. Nem mosolygok vissza. Elharapom az ajkaimat. Tudom, mit akar. És azt is tudom, hogy meg fogja kapni. Felém tart. Melegem van. Megállt közvetlen előttem. Felnézek rá. Milyen pici vagyok…
A szingli létnek, a kétségtelenül kényelmes életmódot nyújtó előnyei mellett azért sok hátrányát is megtapasztaltam. Az egyik ilyen, hogy magyarázkodni kell azért, miért veszek ki egy hotelben egyágyas szobát, például szilveszterkor – miért nem jövök valakivel vagy miért nem maradok otthon. Ahhoz fiatalnak éreztem magam, hogy egyedül magamban gubbasztva várjam az újévet, ahhoz viszont sajnos kissé már idős voltam, hogy a válásom után olyan könnyen találjak társaságot, akik velem együtt jönnének egy szállodába szilveszterezni. A barátnőim vagy párkapcsolatban, sőt sokan már családban éltek, érthető, ha nem velem akarták tölteni ezt a fontos ünnepet. Sokáig úgy tűnt, egy hozzám hasonlóan éppen…
Már szinte fájt, ahogy a nadrág szorította az ágyékát. Még előző nap, az emeleti előadóban teljesen véletlenül kihallgatta két évfolyamtársnője beszélgetését. Tulajdonképpen az egész beszélgetés számára lényegtelen női csevely volt, ám arra felkapta a fejét, amikor a szőke, amúgy átlagos külsejű megjegyezte, hogy ő most próbát tart. Látta az egyik tv csatorna műsorvezetőjét pucéran, aki azt mondta, nem hord fehérneműt. A próba lényege, kipróbálja egy hónapon keresztül milyen, ha az ember lányán nincs alsó. Már késő délután volt, bolond meleg (sose tudták a könyvtár olvasótermében beállítani a fűtést vagy vacogás vagy, izzasztó meleg), lassan fogyott az olvasóközönség, a szemben levő…
A szememet le sem tudtam venni róla, a melleire feszülő vörös felsőről, ami alatt a csupasz hasa tökéletesen táncolt a zene ütemére. A hasán feszülő bőrt egy szobrászművész sem csiszolhatta volna szebbre és a vékony csíkban folyó verejtékcseppeken megcsillant a szoba halovány fénye. A kis nadrágja inkább volt öv, mint nadrág. Egy mozdulatomba került volna, hogy leszakítsam, és megnézhessem a formás seggét, a feszülő izmokat rajta és a vörös csipke bugyiját, ami már így is kikacsingatott, mintha hívna, mintha üvöltene azért, hogy lerántsam. És a szája, a vörösre festett ajkai, ahogy felnevetett. Magam előtt láttam, ahogy a puha forró…
Megérkeztünk. Kiszállok veled szinte egyszerre, zárak záródnak gombnyomásra, majd belémkarolsz, s haladunk az étterem felé. Elegáns vagy ebben az estéji költeményben, pedig egyszerű fekete hosszú szoknya, öblös kivágás, melybe öröm a bekacsintás. Rajtam zakó, de kigombolva, az ing fehér, mégis kicsit kékes, már anyagának érintése is, jóleső érzés. Szövetgatya, alkalmi cipő, jólesett néha így puccosan nekivágni az estének. Gondoltam megkímélek a főzéstől, s elmegyünk egy közeli étterembe, amolyan kis eldugottba, ahol ízlik azért a vacsora. Ajtót nyitok az ajtóhoz érve. – Fáradjon be hölgyem.. Néha magáztam, mert egyrészt udvarias forma, s ettől mindig derűs mosoly húzódott az arcára. A pincér…
A férfi már unta a mocskos estélyeket, a sok öltönyös balféket, hiénákat, és szerencsevadászokat. Utálta az efféle társasági összejöveteleket. Lassan felvette öltönyét, és udvariasan elköszönt a pezsgőző társaságtól, majd kilépett a villa főbejáratán. Intett a portásnak, aki taxit hívott számára, majd az is megérkezett. Csak Annára vágyott. Hazamenni és magához húzni, majd forrón szájoncsókolni. Elindult hát haza… A taxi megállt egy hatalmas, téglapilléres kertes ház előtt, és a férfi kiszállt. Becsengetett, halk zümmögés jelezte, hogy a kaput kinyitották. Gyönyörűen csillagos az égbolt…. Belép a hatalmas előszobába, és ott fogadja kis angol buldogja: – Vau, vau!- csahol boldogan. – Ejnye, te…
Egy fiatalember tért be a Pembroke Street sarkán álló bérház kapuján. Úgy tűnt, egyáltalán nem sietett, átsétált az előtéren, kicsit várakozott, mintha azt kémlelné, jó helyen jár-e, végül elindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti fordulónál újból megtorpant, felhúzta a kabátujját és megnézte az óráját. A fiú felsóhajtott, arca fintorba torzult. Még csak fél négy múlt pár perccel, korán érkezett. Utált várakozni, de mást nem tehetett, így elindult a folyosón, határozott léptekkel haladt, majd megtorpant a 11-es számú bérlakás ajtaja előtt. Gondolt rá, hogy esetleg bekopog, de aztán mégsem tette, elvégre nem véletlenül kapott időpontot. A fiú nekidőlt a szemközti…
Boldog szülinapot, boldog szülinapot! – énekli harsányan a csapat. Barbi vagyok, ma töltöttem be a 16-ot. Ünnepel a csapat, én pedig fürdök a jókívánságokban, és a különböző ajándékokban. 10-dikesek vagyunk egy magánsuliban. Mindenki valami pénzes ember gyereke. Összetartó csapat vagyunk, nem engedünk közénk másokat. Egymást viszont segítjük, ahogy tudjuk. Persze csak a tanulásban kell, mert anyagilag mindegyikőnknek meg van alapozva a jövője. Nemcsak azért, mert gazdag szülők gyerekei vagyunk, hanem jól is tanulunk, és mind egyetemen folytatjuk majd tanulmányainkat. Körbetekintek a barátnőim között, mind ragyog a boldogságtól. Mindenki fürdőruhában volt, ki vizesen, ki szárazon. Olyanok vagyunk, mint a Spinédzserek című…
Gimnáziumba jártam, mikor a bátyám felvételt nyert a Műszaki Egyetemre. Ott szerveztek minden nyáron surf-tábort a Velencei tavon. Egy hét, viszonylag olcsón, egyetemistáknak. Szerencsére nem volt gond, hogy én nem jártam az egyetemre, így mehettem én is. Eltelt egy-két év és én is egyetem közelbe kerültem. Hogy javítsak az esélyeimen egy tanárhoz jártam csoportos előkészítőre. Ott ismerkedtem meg Katival. Szerencsére az előkészítő helyszíne és a lakásunk Bp. két ellenkező végében volt és Katival viszonylag „közel” laktunk (két szomszédos kerület) egymáshoz, így volt alkalmunk megismerni egymást. Akkor se neki, se nekem nem volt partnerünk, de én úgy tűnt hiába pedálozok, nem…
– Sziasztoook! – hallatszott egy éles hang a bejárat felől. Réka volt az. Az alacsony, barnás hajú lány érkezésével az utolsó láncszem is a helyére került, kezdetét vehette az esti szórakozás. A többiek is elégedetten konstatálták, hogy immár nem kell tovább várniuk, teljes a csapat. Hirtelen mindenkin az izgalom jelei mutatkoztak. Alig várták már, hogy ezúttal milyen játékot eszelt ki az est szervezője, Bence. Természetesen a nagy bejelentés előtt előkerültek az alkoholos italok is, de Bence mindenkit megkért, hogy ezúttal ne igyanak túl sokat, mert szükség lesz a tudatukra is. Réka egyébként sem nagyon szerette az alkoholt, így megkönnyebbülten fogadta,…
Ahogy elõzõleg megbeszéltük, Anettel leléptünk a vállalati buliról, nem nekünk való ez az öltönyös flancolás. Elmondása szerint nem is ezért csípte ki magát, hanem hogy engem lenyûgözzön. Sikerült: hosszú szárú csizma, fekete necc harisnya, sötét miniszoknya. Fekete fölsõjére érzékien ereszkedett le szõke haja, és válla kecsesen emelkedett ki ruhája alól. Türelmetlenül adtam neki a jelzéseket, miszerint ideje távoznunk. Külön mentünk az autómig, ami azt illeti, volt titkolni valónk, hadd ne részletezzem, de pont ettõl volt szép. Mindketten tudtuk, mit akarunk egymástól. Megálltam a kocsival, a reflektor megvilágította az eldugott kis panziót. – Randiztál már motelben? – kérdezte Anett. – Ami…