Mindaz, mit teszünk, csupán egy lehetőség a számtalan közül, mit tehetnénk. Gondolataink teremtik világunkat, hisz általuk cselekszünk abban a hitben, hogy a legjobbat választottuk… a magasan járó nap igyekezett áttörni, a meggyérült, őszi színpompában tündöklő lombkoronák közt, hogy megvilágítsa az utcát, mellyen Bianka egyedül tartózkodott, és határozott léptekkel haladt célja felé, miközben lába alatt susogtak az őszi falevelek. Nemrég kelt fel, az óra kismutatója alig haladt át a nyolcason, mikor kiosont a lakásból, vigyázva, hogy párja, és kislánya fel ne ébredjenek. Farmert húzott, egyszerű fehér felsővel, és őszi, barna bőr kabátjával. Ez szeptember utolsó napja, mely egy gyönyörűnek ígérkező vasárnapot…
Tizenhat évesen még úgy érzi az ember lánya, hogy száz napig tart a nyár! Csupa napfény, kis rózsaszín sort hozzáillő csattal meg papuccsal. Minden vakítóan friss, üde és tele van édes, orális élvezettel: fagylalt, nyalóka, kürtöskalács és titokban elszívott keserű cigik a nyaraló átforrósodott falának dőlve a kuncogó barátnőkkel. Egy ilyen felszabadult nyáron ismertem meg a szerelmet. A bátor ifjú titán, aki megpróbálkozott szerelméért szerelmet kuncsorogni tőlem, gyermeki áhítatával – még igencsak kiforratlan és vitatható – nőies szépségem iránt, elvarázsolt. Akár a saját nagyszerűségében lubickoló kisgyerek örültem a nem várt babéroknak, igyekeztem minden percét kiélvezni és magamba rejteni, főként abból…
Sokmindentől kihűlhet egy kapcsolat. Lehet bármilyen oka: anyagi, szexuális, esetleg anyós. A lényeg, hogy tönkremegy, az ember ott ül 40 évesen, és nem tudja hol rontotta el a dolgot. És hogy még nehezebb legyen az egész persze van két gyerek, az anyagi helyzet pedig pont annyira rossz, hogy ne történhessen meg a sima elválás, ne lehessen még egy újabb lakást venni. Nem tudsz mit csinálni, őrlődsz, hogy dönts, mi lenne a jó. Még az se biztos, hogy utálod a párod, sőt még talán szereted is valamelyest, de egyszerűen szürkének látsz minden napot, mikor reggel felébredsz és hallod a másikat, nem…
A barátommal, Balázzsal nyaralni készültünk. Legnagyobb meglepetésünkre egy emeletes busszal utazhattunk. A földszinten csak a sofőr ült, továbbá ott volt egy bárnak nevezett kis lyuk, ahol az ember lehajolva tudott csak menni. Itt volt egy párnázott sarokülő és rögtön mellette a felfelé vezető lépcső. A sofőr gyakorlatilag nem is látta az utasait, hiszen a bárból egy vékony folyosó vezetett hozzá. Fentről csodálatos kilátás volt, az egymás melletti ülések is széjjelebb húzhatók voltak, ezzel is a kényelmünket szolgálva. Délután indultunk, hogy másnap reggelre már a tengerparton lehessünk. Sokáig világos volt, csak este 8 után kezdett el lemenni a nap, amit a…
Belépek az ajtón, te mosolyogva sietsz elém. Teljes testeddel hozzám simulsz miközben csókolózunk. Átölellek, kezeim a hátadat simogatják, majd felfedező útra indulnak lefelé. Végig simítom feszes feneked, selymes combjaid, amíg csak elérek. Visszafelé már rövid ruhád alatt simogatom feneked. Kigombolod az ingem, és lehúzod rólam. Én is lehúzom ruhád zipzárját, és megszabadítalak tőle. Melleid már hetykén ágaskodnak, szinte szúrják a mellkasom, mikor ismét hozzám simulsz. Már csak egy csipke bugyi van rajtad, azt dörzsölöd egyre keményedő farkamhoz. Aztán kigombolod a nadrágom, és az alsómmal együtt a föld felé küldöd. Farkam kihasználja a hirtelen szabadságot, és teljes nagyságában kihúzza magát. Tovább…
Miki elégedetten, a szó szoros értelmében kielégülten szállt fel a villamosra. A lehető legtávolabb ült le a tömegtől, most magányra vágyott, hogy érzéseivel, gondolataival szembesüljön. A villamos nehézkesen megindult, a rezgéstől kellemes bizsergés járta át a testét, már- már úgy érezte mindjárt merevedése lesz. Hosszú út vezetett idáig, míg újra valóság lett egy fehér női váll érintése, a női bőr illata, a csókok feszítő hiánya sok szenvedést okozott, sok elutasításban volt része. Míg haladt a villamos megállóról, megállóra volt ideje végig gondolni az egész életét, kapcsolatát feleségével, lányával és az új párjával, szeretőjével, kedvesével, nem is tudta hirtelen, hogy nevezze…
Éjszaka volt. Valami belvárosi puccos szórakozóhely vendégeként, teljesen betépve bámultam a mennyezetről drapérián lecsüngő, őrülten tekergőző akrobata hölgyek játékát. Gondolataim összekeveredtek a valósággal. Egy pillanat és már én is egy voltam közülük. Körülöttük vonaglottam és egyre közelebb próbáltam kerülni az ezüstösen fénylő, őrülten kívánatos testükhöz. Meg akartam érinteni őket! A nyelvemet belemeríteni puha rózsaszín csupasz kis szeméremdombjukba. Érzem, ahogy egyre közelebb kerülök hozzájuk, ahogy egymáshoz dőzsölődik a testünk. Megint egy villanás. Valaki a könyökömet bökdösi, a barátnőm az. Valamit mintha mondani akarna és egy távolban álló lányra, mutogat. – Viki! Viki!- hatol el lassan a tudatomig a hangja. – Nézz…
Egy fárasztó nap után hazafelé tartottam és már alig vártam, hogy a kedvesem karjaiban pihenjek. Ez a nap egy különleges nap volt a számunkra. Pont tíz éve volt, hogy megpillantottuk egymást egy igen unalmas bulin. Míg hazafelé tartottam,újra felidéztem a gondolataimban azt a pillanatot. Még most is mosolygok azon a jeleneten olyan suta olyan ügyetlen, de mégis életem legszebb pillanata volt. Mivel a bulin mindenki hozta a lerészegedés legjobb formáját, eléggé hamar egyhangú cigi és piaszagú levegő terítette be a szobát. Úgy döntöttem kimegyek egy kis friss levegőt szippantani. Május volt és egy gyönyörű tavaszi este illatait hordozta a szél.…
Egy dal ritmusa csengett a fülemben, amikor kiszálltam a kocsimból és elindultam Jackie’s kávézójába. A refrént még mindig magamban dúdoltam. Kinyitottam az ajtót és az érkezésemet jelző szélcsengő diszkrét dallama egy pillanatra elfelejtette velem, mi is járt a fejemben. Ám, ahogy becsuktam az ajtót, hallottam, ahogy a konyhában hátul ugyanez a dal szólt. Leültem a pulthoz. Mellettem egy szék kihagyással egy férfi meredt az italára. Nem vettem jobban szemügyre, mert egyrészről nem túlságosan érdekelt, másrészről az ilyesmit mellette ülve egyszerűbb elintézni. Megrendeltem a kajámat és vártam. A dal lassan elhalkult és egy új kezdődött meg. A srác a jobbomon még…
A tegnapi nap különleges volt. Már az elején éreztem a levegőben. Semmilyen évfordulót, vagy fontos eseményt nem felejthettem el… még ha meg is történt volna, a telefonomban az emlékeztető figyelmeztetett volna reggel. Azt hittem, hogy csak egy kósza sugallat. Van ez így. Hosszú volt az a nap. Örültem, hogy végre elszabadultam a munkából, és végre hazaértem. Elképesztő mit el nem várnak az emberek a másiktól. Lehet, hogy a fáradtság miatt volt olyan érzésem hogy az egy más nap. De valami mégis volt… Mindig amikor hazaérek, Laura itthon van. Az nap viszont az ajtó zárva volt. – Mi folyik itt? –…
Persze megint egy nap, és én megint este fél nyolckor bent vagyok a munkahelyemen, természetesen mindez nem akasztott volna ki ennyire, mert nem volt újdonság, ebben a hónapban a negyedik alkalommal voltam bent szombaton is. Persze megint az az átkozott szerver, és persze megint rossz az idő. Az elmúlt napra gondolva finoman kifejezve szarul éreztem magamat, hiszen nemcsak egy rossz bulival töltött este után voltam, hanem akkor hagyott el kedvesem, remekül időzítve a dolgot. Indok: van valaki más! Halleluja! Nem ez lesz az első, hasra esésem, csak azért három év, és egybeköltözés után nem erre vágytam. Haza sem jött velem,…
Sziasztok, Niki vagyok és ez az első történetem. Mindig is foglalkoztatott a természetfeletti dolgok megértese, a bennük rejlő lehetőségek és az őket körülvevő misztikum. Rengeteg könyvet halmoztam fel és a mai napig rendszeres látogatója vagyok sok eldugott könyvesboltnak és antikváriumnak. A következő történet még az első egyetemi évem alatt esett meg. Sosem voltam kollégista azelőtt, viszont az első szobatársammal Judittal nagyon könnyen összebarátkoztunk. Orvostan hallgatóként kicsit furcsállotta, hogy mennyi kacatom és lomom van (kristályok, kártyák, kabalák…) de hamar elfogadta, hogy a természettudományokon kívül a misztikum is foglalkoztat. Szabadon választható tárgyként még a Törzsi természetgyógyászat tárgyat is felvettem, hátha onnan is…
Felriadok… Az álom és ébrenlét határán megpróbálom kideríteni ébredésem okát. Hirtelen óriási villámlás világítja meg a kis szobám, majd nem sokára hatalmas dörrenés rázza meg az éjszakát. Esik… Vihar van. Ezért ébredtem fel. A fülledtség második bőrként tapad rám. Kissé kábultan az álomtól próbálom rendbe szedni a gondolataimat és visszaemlékezni az elalvásom előtt történtekre. Már emlékszem… Itt voltál! Végre! Velem! Nálam! Beteljesült, amire oly rég vártunk. Már érzem karod a fejem alatt, kezed a mellem alatt pihen. Óvatosan mozdítom a fejem. A hajnali derengésben és az ismétlődő villámfénynél nézlek. Gyönyörködöm. Benned. Nézem, ahogy alszol. Így alvás közben sokkal fiúsabb vagy,…
Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak. Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli…
Egy kis apartmanban szállunk meg a tenger mellett, de nem sok időt töltünk a házban. Egy este hazafelé menet a tengerparton, zenét hallunk a házak felől. Lassú, ritmusos rumbát. A holdvilágnál elkezdünk táncolni a homokban mezítláb. Ölelkezve, forogva táncolunk, teljesen átadva magunkat a zenének. Mikor háttal magamhoz ölellek, te hátra fordulsz, lehajolok és megcsókollak. Lassan megfordulsz egész testeddel, és csókolózunk. Csak a zenét halljuk, és csak egymást érezzük. Lerogyunk a puha homokra, és csókolózva lesimogatjuk egymásról a ruhákat. Ajkunk egy pillanatra sem válik el a másikétól, és forgolódunk a homokban, egyre közelebb a vízhez. A hullámok már testünk nyaldossák, és…