Peches napom volt. Már negyedik órája zötykölődtem a gyorsnak kikiáltott vonat, működésképtelen légkondival közlekedő első osztályú fülkéjében, valahol a szerelvény utolsó kocsiban. Budapest impozáns városa mindig lenyűgözött, és még az apró bosszúságok sem tudták elrontani a napomat. A késő délutáni órák ellenére rengeteg látnivaló akadt. Alig győztem kapkodni a fejem a csinos kis fruskák és az érett, a nőiesség minden csínját- bínját bevető hölgyek tömegében. Tetszett a nyüzsgés. Mi tagadás, sokukat szívesen elkísértem volna a világ végére is akár egy kis flört kedvéért. Aznap viszont nem ilyen napom volt. Kezdődött azzal, hogy az állásinterjúra késve érkeztem. Aztán ott volt még…
A nő morcosan álldogál az októberi esőben. Végignéz magán. Blúzán macskák táncolnak. A farmere kopott és áttetszenek rajta vastag szeméremajkai. Sajnos eléggé be van már járatva. Nem mai csirke. Ha balra néz, egy rakodódarut lát, régi, szocialista vaskohók termékéből öntöttet. Kamazok gyomra okádja a követ a futószalagra, azok pedig, uszályok feneketlen bendőjébe. A folyó felett sápadt színtelenséggel bukik le nap. Másik irányban embertömeg táncol. Hosszú hajú férfiak árulnak könyveket a mocskos járda szélén. Egy lemezbolt kirakatában hatalmas fekete kandúr trónol üres CD-tokokon. A többemeletes, okker téglákból épült tornyok Istár kapujaként magasodnak az emberek csapzott feje fölé. Koldus kéreget a McDonaldsból…
Őszintén szólva kissé gondban vagyok, oly sok élményem van ami számomra izgató és feledhetetlen. Ezek közül kiragadva a legutolsót megpróbálom leírni, s így megosztani veletek – önökkel, ez él bennem jelenleg a legjobban. Kicsit bosszankodva későn estem be az ágyba, mert a gépem megint szarakodni látszott, mindenképpen szerettem volna mindent lementeni róla, mielőtt teljesen leáll, és mindent elveszítenék róla (képek, adatok, filmek stb. stb.). Beus (a feleségem) közben lezuhanyozott, és már elszundított a tv műsor alatt mire végeztem. A gépről nem töröltem semmit, mivel nálunk éjjel-nappal megy a gép a sok le-és feltöltés miatt. A monitort kikapcsoltam, aztán Beust felébresztettem,…
Januárban jött a meglepetés! a kedvezményes, 3 százalékos építési hitelek kamatait felemelték 15 százalékra, ha két éven belül kifizetjük a hitel felét, úgy a másik felét elengedik, ha nem, két év után tovább emelkedhet a kamat, mivel változó kamatozású lesz. Volt nagy számolgatás. A fél fizetésem a hitelre megy el. Nejem gyede nem sok. Mi lesz ha a rezsí is növekszik? Alig fogunk megélni! Miből és hogyan szedjünk össze 200 ezer forintot!? Jövő év decemberre! Laciéknál is ez volt a gond. A munkahelyen is sokakat érintett, a fizetés alig emelkedett. Február elején bevállaltam egy hét éjszakás műszakot mert a soron…
– Iszunk még egy sört? – Na jó. Még egyet, de ez má’ az utolsó. – Mér? Siecc valahová? – Ja. Vár a zasszony. – Na és? Akkó mi van? – Mi van, mi van? Mi lesz? Baszás lesz. Má’ megint. – Aszt azér mér kő sietned? Hazamész, lerendezed oszt jónapot. – Ááá! Nem úgy van az. – Hogyhogy? – Hát a zutóbbi időbe’ mindig ujjabb figurákat kő csinánunk. – Milyen ujjabb figurákat? – Hát amiket a zasszony tanul a barátnőjitől. – Milyen barátnőjitől? – Tudod, hogy má’ fél éve a városba dógozik, osztá’ ott a munkahelyin van valami munkatársnője,…