Kétperces sztori

Egy bugyi lóg az ágy szélén. A szívem hevesen ver, az ajkad pulzál.
Miután megállt a nyelved a számban, egyszerű csókba forrunk át.
Hátamon fekszem, te meg rajtam. Melleid neki nyomódnak a mellkasomnak, merev bimbóid a bőrömet ingerlik.
Kezem a hátadat simogatja, néha lecsúszik a fenekedre.
És belebámulunk egymás szemébe. A sóhajoktól terhes levegő feszít mindkettőnket, ajkaink összetapadnak, újra beléd fordul a nyelvem.
Beletúrok óriási hajadba, amely mint oroszlánnak a sörény: méltóságteljessé tesz. Vagy csak még vadabbá és döglesztőbbé válnak tőle a szemeid. Kompozicióban a szenvedély. Oldalra döntöm a fejed, csupasz nyakad elém tárul.
A szám ráragad, és lassan, de izgatóan szívom be a puha bőrt a számba, ahol aztán a nyelvemmel dörzsölöm át.
A kezem a fenekedre, a kezem a combodra. Megcirógatom, majd mikor már eléggé feszült vagy, az ujjbegyemmel izgatom be magam a lábad közé.
Ekkor felnyögsz.