Erotikus Szerepjáték

Kora reggel van, alig néhányan lézengenek a szupermarketben. A karikás szemű árufeltöltők elmerülnek szokásos rutintevékenységeikben. Tekintetem izgató alakú, vörös hajú nőn akad meg, végtelenbe vesző polcsorok között pillantom meg, amint az édességet keresgél.

Abban a pillanatban megkívánom, lelkemből gejzírként tör fel a vágy. Szemem beissza formás domborulatai látványát. Kiterjesztem a tudatomat, ráterítem kéjsóvár vágyam köpönyegét. Mágiám láthatatlan spirálként örvénylik körülötte. Hirtelen mellette termek, minden nehézség nélkül szelem át a kettőnk közti távolságot.

Sugárzik belőlem az erő. Úgy teszek, mintha csak az egyik csokoládét akarnám levenni, ugyanarról a polcról, amelyikről ő. ám mozdulatom iránya megváltozik; finoman határozottsággal megsimogatom combja belső oldalát, tenyerem besiklik a térd felett véget érő szoknya alá.

Összeszűkülő szeme haragoszöld villanással felém vág, de közben érzéki ajkáról sóhaj tör fel. Gyorsuló kézmozdulatokkal tovább simogatom feszes izmait, pillantásomat mélyen a szemébe fúrom.

Lélegzete felgyorsul, bőre felforrósodik. Egyre intenzívebben érzi hatalmamat a teste fölött. Kezem lassan feljebb csúszik, kíváncsian besiklik a harisnyatartó alá, aztán megérinti az ágyékát. Felszisszen, még szaporábban veszi a levegőt, majd zihálni kezd. Ujjaim bugyijába siklanak, játszadozni kezdenek a vékony anyag alatt. Arcát pír lepi el, keble hevesen hullámzik, ahogy forró nedveket fakasztok a testéből.

A vörös szépség ívben nekihajlik a mögötte húzódó polcnak, bőrömön érzem tüzes izgalmát. Elhomályosuló tekintettel átengedi magát a hullámokban rátörő gyönyörnek. Már nem érdekli, ki vagyok, és hogy honnét jöttem, remegő inakkal várja a beteljesülést. Csakhogy túl korai lenne még, elvégre épphogy csak elkezdtem a játékot.

Hirtelen hagyom abba, amit csinálok, mielőtt elérné a csúcspontot. Haragosan, szinte gyűlölködve mered rám, csak mosolyom csillapítja dühét. Felfogja, hogy ez csak a kezdet, ami felkelti érdeklődését. Belépőm meggyőzi, mesés örömök várnak rá, ha feladja az ellenállást. Ringó léptekkel a pénztárak felé indul. Mereven figyelem nyaka karcsú ívét, amely zabolátlan sörényként a hátát söpri. Mire a kasszához ér, már szorosan mögötte állok. Nem néz hátra, de tudom, érzi a jelenlétemet. Leheletem az apró pihéket borzolja a tarkóján.

Követem a tömött buszra is, és hátulról hozzátapadok. Szorosan, mint egy pióca. Éreznie kell ágaskodó izgalmamat. Továbbra sem néz rám, de izmainak vibrálása elárulja felajzottságát. A pályaudvarnál száll le, ahol találomra az egyik veszteglő vonathoz siet. Beül valamelyik üres fülkébe, én pedig a vért szimatoló vadászkopó izgalmával követem. Amikor megtalálom, nézem egy darabig az üvegezett ajtó túl feléről, lelkem már a ruhája alatt kalandozik, a bőrét simogatja.

Ajka kinyílik, tekintetén látom, sóvárogva várja, hogy belépjek. A tolóajtó félresiklik utamból, anélkül, hogy hozzányúlnék, átlépem a bejárat vonalát. A nyílás bezárul mögöttem, felé mozdulok. Olyan természetességgel ülök le mellé, mintha emberöltőnyi ideje utazgatnánk együtt a világban. Szemünk összekapcsolódik, aztán megérintem az arcát, és lassan felé hajolok. Ajkunk összetalálkozik, egyik kezem a derekára simul, a nyelve önként siklik a számba. Fürgén körözni kezd az enyém körül, én pedig felveszem ritmusát. Mohó szenvedéllyel csókolózunk, szabad kezem kebleihez ér.

Simogatom őket, szelíden játszom velük. Mellbimbói felmerednek, majd átdöfik a blúzát. A falatnyi pánt lesiklik a vállán. Öltözéke leválik, szellemujjak húznak le róla minden darabot, én pedig végre a bőrét érintem. Megcsókolom oldalról; ajkam végigsiklik a kecses fülcimpán, követve nyaka ívét, majd nagy sokára várakozó mellével találkozik. Számba veszem az egyik felmeredő bimbót, és mohón szívni kezdem, kezem közben selymes combjai közé furakodik. Bárki arra járhatna, hogy ránk nyisson, de ez egyikünket sem foglalkoztatja. Ragadozó vagyok, és ő a prédám. Zenész, aki olyan hangokat csalogat elő a kezébe kerülő hangszerből, amilyeneket senki más.

Gyengéden mozgó ujjaimat nedvesség önti el, mialatt a másik mellére is gondot fordítok. Belső felén apró, csillag alakú anyajegyet látok, ami eltelít vad örömmel. Egyre az aprócska félholdat csókolgatom, torkából elfúló nyögések törnek fel. Egyik keze a tarkómat simogatja, a másik ágyékomnál matat. Felhördülök, köldökét és hasát csókolgatom, majd sort kerítek az ágyékára is.

Ajkammal elmerülök buja öle mélyén, nyelvem sebesen köröz, amitől folyamatosan nyögdécselni kezd. Számat édes ízek töltik be. Izgalma belém áramlik, és eluralja szellemem. Úgy érzem, szétrobbanok, mégis önkínzó daccal halogatom, hogy belehatoljak. Amikor kiegyenesedem, már nincs rajtam ruha, vágyakozásom szemmel látható jelei nem kerülik el a figyelmét.

Felül, és megérint a nyelvével, majd csókot lehel az ágyékomra. Érzéki ajka pulzáló börtönként vesz körül, amikor a szájába vesz. Lassan, finoman játszik velem, mint macska az egérrel; most ő vadász, és én a vad. Feje gyorsuló ütemben mozog, ragyogó, vörös hajfürtjeibe túrok.

Nem hagyom, hogy a kelleténél tovább csinálja, gyengéden visszanyomom a bőrülésre, egyik lába padlóra lóg, míg a másik behajlik a kárpiton.

Alig bírom türtőztetni magam, de nagyon lassan hatolok belé. Olyan érzés, mintha forró, olvadt arany venne körül. Átadom magam az élvezetnek. Először csak óvatosan mozgok, és végig a szemébe nézek. Aztán gyorsítok, egyre fokozom a tempót, a mellét markolom. Másik kezemmel végigsimítok az ajkán, aztán még vadabb iramot diktálok, az arcán látom, már nagyon közel van.

A vonat mozgásba lendül alattunk, ismeretlen úti cél felé indulunk, ami növeli élvezetünket. Szerelmem körmei véres csíkokat szántanak hátamon, de még az is jól esne, ha késekkel döfne a gerincembe. Tudatom határai elmosódnak; már egyetlen test vagyunk, lelkünk közösen szárnyal. Kéjes sikolyai összekeverednek mély hördüléseimmel. Egyesülésünk szimfóniája betölti a teret. Összeforrunk a végtelen, felsőbbrendű energia ölelésében, amely megöl, és feltámaszt. A táj lángra lobban odakint, mintha istenek sújtanának rá.

Mit sem törődünk vele, lényünket izzó tűzfolyam borítja el. Hamuvá égünk, majd újjászületünk, a kielégülés elemi erővel tépi szét valóságunk körvonalait. Lihegve, egymásba gabalyodva fekszünk. Kacagunk, mint az őrültek, mert mindig egymást kerestük, és most, ebben a szent pillanatban végre sikerrel jártunk. A ránk nyitó szürke képű kalauznak arcára fagy a döbbenet. Látszik, hogy pályafutása során még sosem kellett ilyesmivel szembesülnie. Egyetlen pillantásommal is meg tudnám ölni. Felkészülök, hogy elfújjam, mint egy porszemet, de kedvesem gyorsabb nálam.

Szemének villanása áthatol a hívatlan vendég zubbonyán. Gyilkos tekintete porrá zúzza a férfi bordáinak ketrecét, és szétrobbantja a szívét. Áldozatának sikoltani sem marad ideje, csak holtan térdre rogy. Egyszerű halandó, aki rossz időben, rossz helyre tévedt. Ahol farkasok üzekednek, ott a báránynak nem jut főszerep.

– Ejnye, drágám – mondom tréfás szemrehányással –, nem lett volna elég, csak kidobni?

A térdelésbe dermedt hulla lassan dőlni kezd. Nem szeretném, ha elterülne a padlón, mint valami groteszk rongybaba. Elrontaná a pillanat varázsát. Rámeredek, és lángra lobbantom, mintha fáklya lenne. Szemmel követhetetlen gyorsasággal hamuvá ég; a testéből maradt könnyű, szürke pernyét a beáramló huzat szemvillanásnyi idő alatt eltünteti.

– Szeretlek – mondja kedvesem, és karját a nyakam köré kulcsolva ölembe ereszkedik, hogy folytassuk, amit elkezdtünk.

Miközben újra szeretkezésbe fogunk, elégedetten megállapítom, remek ötlet volt elmenni a kopaszodó szexológushoz, aki azt tanácsolta: próbáljunk frissíteni kapcsolatunkon, mintha szerepjátékot játszanánk. Tegyünk úgy, ahogy véletlenül összeakadó idegenek, akik spontán módon kirobbanó szexben tombolják ki magukat, valamilyen találomra kiválasztott helyszínen. Goldstein nem beszélt ostobaságot, tulajdonképpen kár, hogy Alyssa már az előtt ivókupát csinált a fejéből, hogy kivártuk volna az eredményt. A dolog működik, szemmel láthatóan azzal kecsegtetett, hogy rendbe hozza a szénánkat. Az utóbbi néhány évszázadban egy kissé eltávolodtunk egymástól. Egy fekete mágus és egy boszorkány korokon és korszakokon átívelő kapcsolata, amúgy sem számít mindennaposnak.

– Én is szeretlek, Alyssa! – súgom rekedten örökifjú kedvesem fülébe, aztán hála a párterápiának hála, újból szeretkezem vele, pontosan azzal a mélyből feltörő szenvedéllyel, mellyel néhai pszichiáterünk megjósolta.