Persze megint egy nap, és én megint este fél nyolckor bent vagyok a munkahelyemen, természetesen mindez nem akasztott volna ki ennyire, mert nem volt újdonság, ebben a hónapban a negyedik alkalommal voltam bent szombaton is. Persze megint az az átkozott szerver, és persze megint rossz az idő. Az elmúlt napra gondolva finoman kifejezve szarul éreztem magamat, hiszen nemcsak egy rossz bulival töltött este után voltam, hanem akkor hagyott el kedvesem, remekül időzítve a dolgot. Indok: van valaki más! Halleluja! Nem ez lesz az első, hasra esésem, csak azért három év, és egybeköltözés után nem erre vágytam. Haza sem jött velem,…
Kora reggel van, alig néhányan lézengenek a szupermarketben. A karikás szemű árufeltöltők elmerülnek szokásos rutintevékenységeikben. Tekintetem izgató alakú, vörös hajú nőn akad meg, végtelenbe vesző polcsorok között pillantom meg, amint az édességet keresgél. Abban a pillanatban megkívánom, lelkemből gejzírként tör fel a vágy. Szemem beissza formás domborulatai látványát. Kiterjesztem a tudatomat, ráterítem kéjsóvár vágyam köpönyegét. Mágiám láthatatlan spirálként örvénylik körülötte. Hirtelen mellette termek, minden nehézség nélkül szelem át a kettőnk közti távolságot. Sugárzik belőlem az erő. Úgy teszek, mintha csak az egyik csokoládét akarnám levenni, ugyanarról a polcról, amelyikről ő. ám mozdulatom iránya megváltozik; finoman határozottsággal megsimogatom combja belső oldalát,…
Meglátni, és nem ismerni „Mert benned megvan élet és halál egyaránt. Mert tűz & jég vagy te nekem. Mert úgy, ahogy te, én soha nem élhetnék. Többé ezért ne keress!” – Ez jelent meg a telefonomon, mint utolsó sms, és hiába kért meg, nem fogadtam szót. Mégsem tudtam többé elérni. Ha összefutottunk még valahol, nem volt hajlandó szóba állni velem. Nem haraggal küldött el magától. Nem is küldött el magától, egyszerűen levegőnek nézett, és nagyon is jól tudtam, hogy ez mivel jár. Velem nem jár. – Miért akarnál te érzéketlenkével járni? – kérdezte annak idején Bogi, amikor még nem voltam…
Érettségi találkozón voltam a hétvégén, nem ötévesen. Az éjszaka közepe felé, az üveghegyeken már túl, felidéztük a kínos történeteket is. Persze az elsők között volt a gésa ámokfutása. Én, aki a gésa voltam, illedelmesen mosolyogtam és bólogattam – annyi alkohol még nem volt bennem, hogy elmondjam, mi is történt valójában. Olyan régen volt, talán igaz sem volt… Farsangi ünnepélyt rendezett az iskola, jelmezbállal, tánc – és szépségversennyel, házi süteményekkel, gyenge bóléval. Minden osztályból kiválasztott a tantestület még hetekkel előtte két – két képviselőt, egy fiút és egy lányt, akiknek be kellett öltözniük egy választott ország népviseletébe, és pár szóval bemutatni…