Edit egy utolsó pillantást vet önmagára a tükörben, feleslegesen, bár egy finom vékony fekete ecsettel igazít vér vörösre rúzsozott ajkán és elmosolyodik. Tökéletes látványt nyújt, hátán mélyen kivágott fekete ruhát visel, mert tudja Vlad imádja, ha érintheti a meztelen bőrt a hátán. Hosszú, fekete haja finoman oldalra hajtva, már csak egy pár csepp parfüm hiányzik és teljes a kép. Elképzeli azt a kék tekintetet, amire vár, elképzeli, ahogy kitágul majd a pupilla a látványára, ahogy megfeszül és ökölbe szorul a kéz, ami annyi gyönyört tud adni. – Igazi hatásvadász vagy – szól saját tükörképének, mikor meghallja az erőteljes kopogást. Lassan…
A szerelmem talált magának valakit, akivel ugyanúgy szeret együtt lenni, mint velem. A kapcsolatunk elején, őszintén elmondta, hogy ő nem fog életfogytiglant fogadni senkinek, ha lehetősége lesz, akkor párhuzamosan mást is a kegyeiben részesít. Akkor annyira szerelmes voltam, hogy ezt szinte meg sem hallottam, és azt gondoltam, hogy én mindent meg tudok neki adni, és nem fog soha kikacsintgatni, annyira magamba bolondítottam. Elmúlt a mámor? Ő azt bizonygatja, hogy imád engem, de az a másik egy új szín az életében. Eddig azt hittem csak az exével kell harcban állnom, és már azt is gondoltam, hogy nyerésre állok, hiszen nem veszi…
Ez a nap is úgy kezdődik mint a többi. A nap besüt az ablakon mikor a szemem kinyitom. Odapillantok az ágyon magam mellé, de üres. Niki már felkelt szokás szerint és takarít. Utánam. Vagyis inkább utánunk, mert tegnap üzleti megbeszélést tartottunk a házamban, amit egy kellemes vacsora és némi iszogatás követett. Jól éreztük magunkat, de ez egy jó üzlet megkötéséhez elengedhetetlen. Ezt tudta Niki akkor is, amikor feleségül adták hozzám. A mi házasságunk ugyanis érdekházasság. Szüleink döntöttek így, de nekünk se volt ellenünkre. Gyönyörű a kis feleségem férfi szemmel nézve. Elég sok nőről tudom biztosan, hogy lefeküdne velem szegényen is,…
Pár napja csak, hogy együtt voltunk. A páromnak semmi nem tűnt fel, de ez nem meglepő, több hete nem ért hozzám, pedig folyton azt hallom másoktól, hogy milyen szerencsés ő, hogy ilyen nője lehet (én 25, ő több mint 10 évvel idősebb). Ez végtelenül rombolja az önbizalmam, a nőiségem… régebben imádtam magam, folyton mosolyogtam, sugárzott az arcom, nyitott voltam. Most meg… nem is tudom, egy szürke nő lettem, akinek egyre nehezebb kifejezni mire vágyik, minek örül. Minden mosoly egyre nehezebb… de mindegy is, egy erős nő bírja, végtére is ÉN nem döntöttem úgy még, hogy elhagyom… a remény meg ilyenek…