Mindenki tudta, hogy leszbikus. Az egész iskola. Mégsem volt kiutálva annyira, mint amennyire az elvárható volt. Egyszer-kétszer beszólogattak neki, ha arról volt szó, de inkább békén hagyták őt. Voltak barátai, lány barátai, akik heterók voltak, és mégsem féltek attól, hogy a barátnőjük másképp érez irántuk az elvártnál. Osztálytársam volt, de nem hiszem, hogy váltottunk volna két szónál többet ezalatt a négy év alatt. Hogy miért is gondolok rá? Talán azért, mert a srác, akivel közel három éve együtt voltam, megcsalt, kihasznált és átvert. De inkább azért, mert a kapcsolatunk utolsó hónapjaiban már nem éreztem jól magam vele. Többre vágytam, de…
Sziasztok, Niki vagyok és ez az első történetem. Mindig is foglalkoztatott a természetfeletti dolgok megértese, a bennük rejlő lehetőségek és az őket körülvevő misztikum. Rengeteg könyvet halmoztam fel és a mai napig rendszeres látogatója vagyok sok eldugott könyvesboltnak és antikváriumnak. A következő történet még az első egyetemi évem alatt esett meg. Sosem voltam kollégista azelőtt, viszont az első szobatársammal Judittal nagyon könnyen összebarátkoztunk. Orvostan hallgatóként kicsit furcsállotta, hogy mennyi kacatom és lomom van (kristályok, kártyák, kabalák…) de hamar elfogadta, hogy a természettudományokon kívül a misztikum is foglalkoztat. Szabadon választható tárgyként még a Törzsi természetgyógyászat tárgyat is felvettem, hátha onnan is…
Szóval szeretsz úszni… ez lesz a program, az uszoda előtt találkozunk. Sose gondoltad volna hogy ez is lehet egy első randi de mivel annyira hétköznapi a helyzet igazából nem is randiként tekintesz rá… csak egy program. Fura gyors ismerkedés az uszoda aulájában. A sok beszélgetés miatt hiába volt csak neten, bizonyos szempontból többet tudunk egymásról mint a legjobb barátunk, és mégis vadidegenként állunk ott. Tetszik neked ahogy végigmérlek a kis szoknyácskádban… talán át se gondoltad tudatosan de a legrövidebbet vetted fel. Rendben nyár van, de annyi nyári ruha van még. Elégedetten veszed tudomásul hogy egy pici édes mosoly indul el…
Telefoncsörgés zavarta meg a csendet. Pár pillanat múlva fel is vette Alex a telefont. Egy lágy, hang szólt bele félénken – Szia Alex, mond, csak rá érsz ma este? – Természetesen – válaszolta Alex, egy kis mosollyal. – Miről lenne szó? – Tudod a suliba, kell készítenünk egy fogalmazást, és ki kell nyomtatni, ám a fogalmazást nem tudtam még legépelni, el tudnád nekem készíteni? – Természetesen – Felelte Alex, – mikor jössz? Egy kis gondolkodás után a lány, remegő hangon kérdezte – Fél nyolc megfelel neked? Nem akarok zavarni olyan későn, de előtte még óráim vannak. – Rendben van –…
Sanyi volt számomra az a pasi, akit piedesztálra emelhettem. Nem azért, mert olyan példaértékű volt, hanem mert azzá tettem. Gyakran előfordult, hogy csak miatta tértem be a pubba, mert tudtam, épp dolgozik. Volt, hogy két-három órán keresztül ültem előtte az üres helyiségben, egyetlen kólát szürcsölve. Rengeteget poénkodott velem. Sokszor szexre utaló megjegyzéseket tett. Egyszer, amikor kiakadtam exem bunkóságán olyasmit hangoztattam, hogy nekem egy érzékeny pasi kellene. Sanyi erre komolyan rám nézett, és szemrebbenés nélkül közölte, hogy előtte utána szíves örömest megölel. Összenéztünk, majd jót röhögtünk. Nagyon bejött, mindene megvolt, ami tetszett nekem egy pasiban: hosszú , vékony tincsű raszta haj,…
Rémülten nyakig merült a vízbe és a fal felé fordult. Mint a lándzsa, oly erővel állt belém a bizonyosság, hogy mindent elrontottam. Összekavartam a szokásos menetet és elriasztottam a vadat. Hebegve próbáltam kikászálódni a több mint kellemetlen helyzetből. – Ne haragudj – mondtam – azt hittem már, hogy belefulladtál. Lassan közeledtem, tenyeremet nyugtatólag magam előtt tartva. Ő a szűkös térbeli lehetőséghez képest bújt a falhoz. Kissé oldalazva közeledtem, közben duruzsoltam, mint a befűtött kályha: – Hidd el, nem akartam rosszat. Az van, amit te akarsz, csak meg akartam bizonyosodni… – leültem a kád peremére. – Meg akartam bizonyosodni, hogy nincs…
Reggel óta takarítok, arra készülve, hogy Viki ellátogat ma este hozzánk és itt is alszik. Nagyon izgatott vagyok, annyira, mint még soha. Már voltam a Dm-ben és beszereztem mindent, ami kellhet, már csak a biztonság érdekében is. A körútból nem hagyhattam ki a videotékát sem, ahonnan kivettem a kedvenc filmjeit. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Már alig várom a telefonját, hogy végzett és menjek ki elé a buszhoz. És igen, megcsörren a telefon, ő az. Negyed óra múlva a buszvégállomásra ér, úgyhogy jobb, ha sietek, ha el akarom érni. Alighogy megérkeztem a megállóba, beérkezett a várva várt busz, és…
Felriadok… Az álom és ébrenlét határán megpróbálom kideríteni ébredésem okát. Hirtelen óriási villámlás világítja meg a kis szobám, majd nem sokára hatalmas dörrenés rázza meg az éjszakát. Esik… Vihar van. Ezért ébredtem fel. A fülledtség második bőrként tapad rám. Kissé kábultan az álomtól próbálom rendbe szedni a gondolataimat és visszaemlékezni az elalvásom előtt történtekre. Már emlékszem… Itt voltál! Végre! Velem! Nálam! Beteljesült, amire oly rég vártunk. Már érzem karod a fejem alatt, kezed a mellem alatt pihen. Óvatosan mozdítom a fejem. A hajnali derengésben és az ismétlődő villámfénynél nézlek. Gyönyörködöm. Benned. Nézem, ahogy alszol. Így alvás közben sokkal fiúsabb vagy,…
Reszketek és égek. Fáj a simogató kéz. Fáj a hideg valami az arcomnak. Ordítanék: – hagyjatok! – de nincs hozzá hangom. Lázam van. Most amolyan nőiesen pofánrúgnám a háremet, ami körbevesz. Néhány töketlen, úgymond eunuch védelmedre kelne, de egyébként senkit nem érdekelne félökölnyi bánatod. Filling swords seem to be triggered by movement. Pillanatnyilag semmi olyan nincs az életemben, amit egy adagolókanál köptető ne oldana fel, olyan izével…slejmmel. Node munkára fel! – … kérem Róbert, ne tapizzon az asztal alatt, mikor felette is lehet! – pihegett az ügyeletes, vérvörös körmű nősárkány. Egyfejű. Róbert büszkén villantotta rá cserébe megmaradt szemfogát. Vámpírok büszke…
Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak. Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli…
Oldalt feküdt az ágyon, meztelenül a paplan alatt. Bebújtam mellé, könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy lélegzik. Megpusziltam kikandikáló vállát, miután csodás hajzuhatagát arrébb simítottam. Felém fordult, rágurult támaszkodó karomra, kézfejemmel pont tartani tudtam. Mélyen egymás szemébe néztünk, megpusziltam ajkait – röpke, gyengéd puszi volt csupán. Egyik kezével megkapaszkodott támaszkodó karomba, másikkal nyakamat ragadta meg, s a következő pillanatban már forró, buja csókjaink fűtötték testünk. Mohón faltuk egymást, közben simogatva a másikat. Válláról indultam lassan ujjbegyekkel, végig ölelő karján, majd ugyanezen az úton vissza, édesen cirógatva bársonyos bőrét. Visszaérve hátán folytattam utam, egészen farcsontjáig, onnan tovább combjára, melyet Ő eközben felhúzott és…
Evelin, magas volt szőke, kék szemű, néhány évvel idősebb nálam. Már régóta incselkedtünk egymással a munkahelyen. Kétértelmű célzásokat tettünk, amin jókat nevettünk. Egy-egy mély szembenézésen is túl voltunk már, amikor bejött az irodámba, kezében egy csomó számlával. Megállt szorosan mellettem, azt mondta, ezeket aláírásra hoztam, majd a combjával megérintette a karomat. Mintha villám csapott volna belém, a vérem száguldozni kezdett. Most! Gondoltam, most van itt az alkalom, és a reszkető kezem lecsúsztattam a vádlijához, majd lassan elkezdtem felfelé simogatni. Szép hosszú lába volt formás vádlival, azt hiszem valamikor sportolt. Amikor a szoknyája aljához értem, éreztem, hogy megremegett a lába. Egy…
Egy jó férfi társaságában bármeddig képes vagyok elmenni, akár egy – egy alkalmi szexig is. Így volt ez legutóbb is, mikor az egyik orvosom hatására egy kis szexet is becsempésztünk a vizsgálat végére. Voltak belgyógyászati gondjaim, amivel rendszeresen eljártam egy fiatal orvos magánrendelésére, akivel már az első alkalommal flörtöltem. Egy este azonban több is történt köztünk, mint vizsgálat. A doki, miután én voltam az utolsó betege aznap este, nem sietett, hanem alaposan megvizsgált, majd a rutinfogások után a melleimet kezdte masszírozni. Egy cseppet sem elleneztem amit csinált, így a lábaimat széttárva adtam neki engedélyt, hogy tovább is folytathatja a tapizást.…
Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök. A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. „Nem jó ez a hajtás” tiltakozott ismét elméje. „Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök… most már tényleg.” Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani. „Bárcsak holnap ne virradna meg… legalább alhatnék!” morfondírozott, miközben a kínzóan hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából. Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő.…
– Rohadt meleg van – gondoltam magamban, miközben nagyot kortyoltam a hideg energiaitalos üvegbe. Már a harmadikat ittam, de még mindig fáradtnak éreztem magam. Talán ha egy kávét innék, valami jó erőset, az talán segítene. Ez a sok meló meg a stressz, kikészíti az embert, jól fog esni ez a kis lazítás. 3 nap pihenés, kevés probléma, kevés meló, sok alvás. – Szemét légkondi! – morgolódtam, majd lefújja a fejem, de ha kisebbre veszem, akkor meg dög meleg van. Amúgy szeretem vezetni ezt a batárt, a Főnök kedvenc márkája volt, nagy fekete terepjáró, fullextrás, sötétített üveggel, króm csövekkel elöl-hátul-oldalt. Két…