Hosszú hajamat kibontod a copfból. Rám nézel, a szemed tiszta tűz. Ágyékodra nézek, a bokszer alatt már ágaskodik a farkincád. Megnyalom a számat, hogy szépen csillogjon. Lehajtod a fejedet, megnyalod a mellem körüli részt. Felsóhajtok, szádba adom a másik mellemet is. Csókolózunk, nyelveink kígyótáncot járnak egymással. Belenyalsz a köldökömbe, megrázkódik testem. Kéjesen felsóhajtok, ahogy leveszed a csöpp tangámat. Megsimogatsz a nagy kezeddel. Vastag ujjaid szétnyitják puha és nedves nagyajkaimat. Megdicséred, a kis nyíl alakú fazonra borotvált vénuszdombomat. Adsz rá puszikat, combomat sem hagyod ki. Megfordítasz és elém térdelsz. Széthúzod az édes popót-ahogy te mondod. Belenyalsz a lyukamba. Az egész arcod…
A történet Györgyiről szól, egy kedves, nagyon szemrevaló lányról. Vállig érő barna haját, kiengedve hordta, s csoki barna szemei, már fiatal korában megigézték a férfiakat. Mikor kamaszodott, a testi adottságai miatt ez fokozatosan igaznak bizonyultak. Bár nem nőtt túl magasra, de formás, átlaghoz képes nagy mellei, és kerekded popsija után a fiúk csorgatták nyálukat. Idilli életet élt, szerető családdal, jó képű pasival, s a legjobb középiskolába járt a környéken. Minden szép és jó volt, amíg a szülei nem döntöttek úgy, hogy elköltöznek. Györgyi érettségi után, azonnal az ország másik végén találta magát. Nehéz idők jöttek rá. Mindent, amit ismert egy…
Késik, és nem szól ide. Vajon mi történhetett? Fel-alá járkálok a szobában, ösvényt taposok a szőnyegbe, de akkor sem tudom a választ. Tekintetem a telefonon pihen, még csak ide sem szól, pedig fél órája itt kellene lennie. A telefonja kicsörög, de nem veszi fel. Baleset? Fázni kezdek. Azt nem élném túl –sír a lelkem. Egyéb magyarázatot nem találok. Vagy megígérte, s becsapott? Erre gondolni se merek, aztán korholom magam: inkább csapjon be, mintsem baja essen. Megcsörren a telefonom, felrezzenek, a telefonra szállok: – Tessék! – szólok bele elfúló hangon. Aztán csalódottan leroskadok: egy ismerősöm. Hamar lerázom, hátha most hív a…
Sziasztok! Engem Lacinak hívnak, és 42 éves múltam júliusban. A nővérem 46 lesz decemberben, míg az öcsém pedig augusztus utolsó napjaiban tölti (töltötte) a 37-at. A történetben később feltűnik majd az unokahúgom és a nagynéném és nagybátyám is. (Rájuk, majd akkor még részletesen kitérek.) Miután apánk 9 éves korom táján úgy gondolta, hogy jobb, hogyha sem a felesége, sem a gyerekei nincsenek a közelébe és lelépett tőlünk, anyánk lényegében egyedül nevelt fel bennünket. A történetem kezdete a szóbeli érettségi vizsgám napja volt. Nem volt egy napsütéses nap, ráadásul viszonylag későn (úgy este fél 6 körül) lett vége a vizsgának a…
Gimnáziumba jártam, mikor a bátyám felvételt nyert a Műszaki Egyetemre. Ott szerveztek minden nyáron surf-tábort a Velencei tavon. Egy hét, viszonylag olcsón, egyetemistáknak. Szerencsére nem volt gond, hogy én nem jártam az egyetemre, így mehettem én is. Eltelt egy-két év és én is egyetem közelbe kerültem. Hogy javítsak az esélyeimen egy tanárhoz jártam csoportos előkészítőre. Ott ismerkedtem meg Katival. Szerencsére az előkészítő helyszíne és a lakásunk Bp. két ellenkező végében volt és Katival viszonylag „közel” laktunk (két szomszédos kerület) egymáshoz, így volt alkalmunk megismerni egymást. Akkor se neki, se nekem nem volt partnerünk, de én úgy tűnt hiába pedálozok, nem…
– Sziasztoook! – hallatszott egy éles hang a bejárat felől. Réka volt az. Az alacsony, barnás hajú lány érkezésével az utolsó láncszem is a helyére került, kezdetét vehette az esti szórakozás. A többiek is elégedetten konstatálták, hogy immár nem kell tovább várniuk, teljes a csapat. Hirtelen mindenkin az izgalom jelei mutatkoztak. Alig várták már, hogy ezúttal milyen játékot eszelt ki az est szervezője, Bence. Természetesen a nagy bejelentés előtt előkerültek az alkoholos italok is, de Bence mindenkit megkért, hogy ezúttal ne igyanak túl sokat, mert szükség lesz a tudatukra is. Réka egyébként sem nagyon szerette az alkoholt, így megkönnyebbülten fogadta,…
Azt mondják, az emberre ébredés előtt jő az álom. Én rendszeresen, sűrűn álmodom, mindenféle elvarázsolt dolgokat. Többnyire nem látván értelmét, de azt nem is keresem. Sokszor arra ébredek, hogy valami nagyon kellemeset álmodtam, de nem emlékszem rá, s így üröm vegyül örömömbe. Ritkán van az, hogy megmarad bennem hosszútávon, de amit most itt elmondok, vagyon azok egyike. S majd a végén mondhatjátok, „Éhes disznó makkról álmodik.” Hihihi, ám legyen! Lehet, beleőrültem az egyedüllétbe? Álmodtam erről már ébren is, de tudtam nem szabad. S így lett elhessegetve a gondolat. Azonban álmom nem kontrollálom, hát nem lehet szégyenemre, én legalábbis így látom.…
– Meg ne lássam még egyszer a konyhában a koszos holmidat! – rontott be a szobámba a nővérem a kifogásolt ruhadarabokat lobogtatva. Az ágyamon feküdtem, és próbáltam volna Ágoston tanaiban elmélyülni, ami a szent férfiúnak is dicsőségére vált volna egy ilyen családban. „Na, jól megszívtam ezt a nyarat” – gondoltam magamban, mikor Anita dühösen becsapta maga után az ajtót. A szüleink itt hagytak bennünket a nyári szünet idejére a nagyapám házában, egy kis Duna-parti faluban. Megértettük őket. Most kaptunk lakást Pesten, és megmagyarázták, hogy csak őszre tudják felújítani, az összeköltözésre. A nővérem még kihúzza a negyedik gimit a nagybátyáméknál, én…
Ez a legnehezebb vizsgám. Az anyag hatalmas, az első körben átmenő hallgatók aránya nagyon alacsony, csak mitegy 60 %, ami a műszaki egyetemen időnként jónak számít, de itt ez kifejezetten vérengzős. Annyi előnyöm van, hogy bejártam előadásokra, így legalább nem először találkoztam a kifejezésekkel a tankönyvben. Igaz, évközben is voltak apróbb számonkérések, amik kellettek a gyakorlati jegyhez, de ha jó gyakorlatvezetője volt valakinek és felpontozta a zárthelyiket, egész kis tanulással is meg lehetett úszni. Most az egyszer, a végére raktam a legnehezebbet, így alakult. Így teltek be a helyek, így hozta a többi vizsga rendje. Elég sokat tanultam, és bár…
Szombat délelőtt volt, vasárnap vásárolni szerettem volna menni, egy esti bulira, anyámtól pénzt nem kérhettem, tegnap adott, de azt oda kellett adnom az üzletbe ahol tartozásom volt. Nem volt más választásom, felhívtam nagybátyámat, aki már kétszer is kisegített a bajból, igaz úgy, hogy egyszer le kellett szopjam, egyszer pedig megujjazott és kiverte rá a faszát. Reméltem most is megelégszik ennyivel, mert azért azt nem szerettem volna ha megbasz, nem nagyon kívánom, 30 évvel idősebb nálam. Harmadik csörgésre fel is vette: -Halló, András bácsi, én vagyok az Anna! -Szerbusz Annácska, de jó hogy hallom a hangod, csak nem megint egy kis…
Pár hete az egyik zongoratanárnő a zeneiskolából átjött valamit keresni az Interneten. Segítettem neki, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Szóba került, hogy a tv-jét el kellett vinni szerelőhöz és amióta visszahozta nem szép a hangja. Természetesen mint műszaki ember, azonnal felajánlottam, hogy felugrom és megnézem valamelyik este. Majd telefonál vagy rám kiabál, mondta Zsuzsa! Már majdnem el is felejtettem a dolgot, mikor két hét múlva az utcán elkapott és megbeszéltük, este hét fele felugrom hozzá. Kicsit késtem, de fél nyolc fele felcaplattam a hetedikre. Ő már felkészült mindenre, frissen fürödve, otthonkában sörnyitóval a kezében várt. A tv-dolog nem tartott 10 percnél tovább.…
A modern dekoráció volt az első dolog amit Nikoletta észrevett amikor belépett az otthonba. Gallyakból készült pálcikafigurák, furcsa festmények és szépen elrendezett agyagtáblák sora. Egyébként a lakás úgy nézett ki, mint egy tipikus Los Angeles-i otthon a város előkelő negyedében. A lány alig több mint egy éve dolgozott a vendéglátásban, de már sok mindent látott. Azt feltételezte hogy a dekoráció tárgyai valamiféle egzotikus művészeti gyűjtemény részei. Ezen a vidéken elterjedt szokás volt a gazdagok között, hogy furcsa és csodálatos dolgokra költik a pénzt. Elindult a nyitott terű nappali és konyha felé. A hatalmas ablakon át lenyűgöző kilátás nyílt a hollywoodi…
A fiatal lány a húszas éveinek elején járhatott. Nem tartozott a szép lányok közé. A suliban a srácok szinte mindig keresztül néztek rajta. Niki egy átlagos „szürke kisegérnek” számított, 160 cm magasságával. Barna haja állig ért és hátul, a tarkójánál fel volt szedve. Bájos kis pofikájára a magány rányomta szomorú bélyegét. Vékony testét és pici mellét szégyellte, így rendszeresen, hosszú, bő ruhákat hordott. Barátnői nem nagyon voltak, kerülte a társaságot és otthon a négy fal között érezte jól magát. A mai nap is ugyan úgy indult, ahogyan a legtöbb. A különbség abban rejlett, hogy az iskolában ma sportnapot tartanak, de…
Nem tudom pontosan mikor jöttem rá hogy a mostohaapám nem a lányaként gondol rám. Mindig is az apámnak tekintettem, hiszen kiskorom óta itt volt és soha nem ismertem az igazi apámat. Valamikor azonban egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az érzés nem teljesen kölcsönös. Nem mintha valaha is rosszul bánt volna velem idősebb koromban, vagy ilyesmi, de voltak apró dolgok amik időnként zavartak. Különösen világos volt ez számomra amikor láttam ahogy a húgommal, Julival beszélget. Juli valójában a mostohatestvérem volt, de mindig is igazi testvéremnek tekintettem. Amikor beszélt vele, olyan nyilvánvaló vonzalom volt a hangjában és a szemében amit én soha…
Jó reggel Tim! Szép napunk van! Az első tavaszi napsütés kisasszony, de tudjon róla, hogy dél van. Kitenne nekem egy napágyat ? Természetesen hölgyem, de nekem még van dolgom a medencével. Nem zavar Tim, nem vetkőzöm le, végezze a dolgát nyugodtan. Lábaim kissé felhúzva, beakasztottam papucsom tűsarkait az egyik résbe és hátradőltem. Selyem köntösöm lavinaként csúszott le két oldalra lábaimon, ami több volt, mint merész, mert egy pár harisnyán kívül semmi nem volt rajtam. Pillantásom egyből Timre vetődött és bíztam benne, hogy nem vett észre semmit. De nem volt szerencsém. Tudtam, ha kapkodva elkezdem takargatni magam nevetségessé válok, inkább hagyom…