Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök. A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. „Nem jó ez a hajtás” tiltakozott ismét elméje. „Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök… most már tényleg.” Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani. „Bárcsak holnap ne virradna meg… legalább alhatnék!” morfondírozott, miközben a kínzóan hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából. Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő.…
Ne… kérlek még ne – leheli Virág, és megpróbálja arrébb tolni combja belsejéről Gábor mohó, enyhén remegő kezét. Udvarlója egy csókkal válaszol, nyelve befurakodik a lány ajkai közé, teljesen elgyengítve őt. A lány végül sóhajt, hátradől a padon, és hagyja, hogy a fiú ujjai felkúsznak levágott szárú farmerbe bújtatott combján. Gábor keze a karcsú combok közt domborodó szeméremdombra tapad, és gyengéden masszírozni kezdi. Virág lehunyja a szemét, és halkan nyögdécselni kezd, miközben partnere másik keze az egy ideje már meztelen apró melleit simogatja. Körülöttük édes fenyőillat. Az erdő körülveszi őket, mély és titokzatos, a sötétség szinte teljesen leszállt már. A…
Kertvárosban lakunk ahol a postás majdhogynem családtag. Bélabácsi, mert hogy így hívták öreg postásunkat…, elérte a nyugdíjazást. Az utcában mindenki nagyon sajnálta és valami kis kedvességgel mindenki megajándékozta. Nagyon kíváncsi voltam ugyan milyen csodabogár jön helyette, mert aki időnként mikor szabin volt az olyan dilis volt, hogy még a kutyák is fitymálva ugatták meg. Már nem tudom miért, de otthon maradtam valamiért és tettem-vettem a lakásban s csak úgy lengén egy szál köntösben, amit fürdés után kaptam magamra. A kapucsengő éles hangjára kaptam fel a fejem…,no ez csak ismeretlen lehet, mert a szomszédok nem szoktak. Félre hajtottam a függönyt s…
Egy kis apartmanban szállunk meg a tenger mellett, de nem sok időt töltünk a házban. Egy este hazafelé menet a tengerparton, zenét hallunk a házak felől. Lassú, ritmusos rumbát. A holdvilágnál elkezdünk táncolni a homokban mezítláb. Ölelkezve, forogva táncolunk, teljesen átadva magunkat a zenének. Mikor háttal magamhoz ölellek, te hátra fordulsz, lehajolok és megcsókollak. Lassan megfordulsz egész testeddel, és csókolózunk. Csak a zenét halljuk, és csak egymást érezzük. Lerogyunk a puha homokra, és csókolózva lesimogatjuk egymásról a ruhákat. Ajkunk egy pillanatra sem válik el a másikétól, és forgolódunk a homokban, egyre közelebb a vízhez. A hullámok már testünk nyaldossák, és…
45-en voltunk, ebből 35 lány és 10 fiú… Az osztálytalálkozó a végéhez közeledett. Furcsa, gondoltam magamban, mintha nem is telt volna el annyi év, alig változtunk valamit. Mármint külsőleg. Viszont meglepett, hogy a mi viszonylag széthúzós, klikkes osztályunkból majdnem mindenki megjelent a találkozón, még C. is, aki külföldön él. Annak idején nem tudtam volna elképzelni, hogy ezek az elkényeztetett anarchista krapekok egyszer majd lelkesen mutogatják a gyerekeik fényképét és még C. is eljön, egyáltalán ELJÖN, Ő, aki a hangadó volt minden hülyeségben, eltúlzott baromságban, Ő, aki mindig az ellenkezőjét csinálta, mint amit mondtak neki, Ő, aki minden érzelemnyilvánítást visszautasított vagy…
Éppen a barátomnál aludtam, mikor hajnali 4 körül megcsörrent a telefon. Igazából nem bántam, mert nem tudtam aludni Balázs (a barátom) horkolásától. Amikor rápillantottam a telóra, láttam, hogy Robi hiv. Aki nem tudná, annak annyit mondanék, hogy Robi egy nagyon közeli barátom. Testi és lelki barátom. Mosolyogva vettem fel a telót: – Szia! Mondjad! – szóltam bele a telcsibe. – Helló… figyu, nem tudnál átjönni…? Pokolian kivagyok… aludni se tudok, és csak veled tudom megbeszélni ezeket. Örülnék, ha átjönnél. – mondta Robi álmos hanggal. – Nézd, itt vagyok Balázsnál, de nem gond, valahogy átugrok. – Ugye nem baj, tényleg?- kérdezett…
A történetet azzal kezdem, hogy amikor végeztem a főiskolán természetesen jő szokás szerint még csak véletlenül sem helyezkedhettem el a lakhelyemhez közel. Így ifjú házasokként a feleségemmel egy teljesen idegen környezetben az ország másik végében telepedtünk le. A szülőktől, rokonoktól távol, aminek megvoltak az előnyei, de a hátrányai is. A helyes kis sógornőm nevezzük Pancsának ezen időszakban Pesten dolgozott a barátjával, így gyakran nálunk töltötték a hétvégéket. Jó volt velük összejönni, vidámak voltuk, fiatalok élveztük az életet, nagyokat buliztunk. Egyik ilyen alkalommal, a megérkezésüket követő reggel lazán csak úgy ádám kosztümben éppen a konyha felé tartottam, amikor álmosan kilépett a…
Mindennap van egy óra, amikor kilépek a saját életemből és valaki más lehetek. Vége a munkának, autóba ülök és az edzőterembe hajtok. Gyorsan öltözök át, hogy minél több időt tölthessek vele. Belépek az ajtón, szememmel már őt kutatom. Nem vesz észre, háttal áll nekem, napi programot ír. Beleborzongok a látványába. Kicsivel magasabb, mint én, válla széles, csípője keskeny, feneke szép formája magához vonzza a tekintetem. Pont csak annyira izmos, amennyire szeretem. Mellkasa domború, karjai kemények, lábai hosszan egyenesek. Szeretném végigfuttatni kezem a bőrén, de nem tehetem, vágyaim tárgya érinthetetlen számomra. Most, mintha megérezné, hogy nézem, megfordul. Öröm csillan barna szemeiben,…
Forró éjszaka volt. A férfi csak tegnap délben érkezett. Végre pihenhet egy kicsit. Amint megérkezett, lezuhanyozott. A hosszú repülőút alatt teljesen elgémberedtek a tagjai. A klíma nélküli taxi sem segített a közérzetén, amivel a reptérről jött. Átöltözött, és lement teniszezni. Már első pillanatban kiszúrta a nőt. Egy másik nővel teniszeztett. Valószinűleg barátnők lehettek, mert nagyokat nevettek a kisebb szünetekben. A férfi nem tudta levenni a szemét a rövid teniszruhás lányról. Egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy a lábizmai megfeszültek, ahogy a mellei ringatóztak játék közben. Persze a lány is kiszúrta a dolgot. Már-már elindult volna, hogy megszólítsa, amikor két férfi jelent meg,…
Még a kilencvenes évek elején történt. Fiatalok voltunk én 30 feleségem pár évvel idősebb, bár ez nem látszott rajta. Korának megfelelően jól nézett ki.Remek test átlagos arc.A sexben jól megértettük egymást és sohasem vetődött fel,hogy valami extrát szeretne bármejikőnk.Az említett klubban megismerkedtünk sok emberrel és jópárral szoros barátságban is kerültünk. Új ismerőseink lévén tőlünk fiatalabbak, nem volt saját lakása, ezért edzések után nálunk találkoztunk rendszerese.Ilyen esetekben a gyermek ellátása után, valamennyien a nagyszobába jöttünk össze és kevés alkohol fogyasztása mellett hosszas beszélgetések alakultak ki.természetesen mint ilyen alakalmakkor a szerelem és a sex is szóba került. Először csak felszinesen, majd egyre…
Csörög a telefon. A szám nem volt ismerős, de kíváncsiságból felvettem. – Igen, tessék! – Szia! Hogy vagy? – nem ismertem meg a férfihangot. – Jól, de kivel beszélek? – Attila vagyok! – azonnal beugrott, és kicsit el is szégyelltem magam amiért nem ismertem rá a hangjára – Na már meg se ismered a hangom!? Szépen vagyunk.. – hangjában megjátszott volt a neheztelés. Sokkal jobb barátok vagyunk annál, semhogy ilyenen megsértődnénk. – Bocsi édes, nincs bent a számod a telefonomban. Mizu veled? Hosszabb beszélgetést folytattunk, amiből megtudtam, hogy a külön költözött a barátnőjétől, és most egy bérelt pecóban lakik. A…
Reggel megint álló farokkal ébredtem. Amíg főztem a kávét, kicsit mérgelődtem is magamban, sajgó- majd szétrobbanó heréim nem engedték elfeledni kielégületlenségem. Persze nem ismeretlen dolog ez – este összebújunk, beszélgetünk kicsit, simogatás, puszik, aztán egyszer csak elalszik mellettem. Hozzábújok, de nem tudok elaludni – vágyam nem enged. Kénytelen vagyok hanyatt feküdni, aztán némi forgolódás után mégiscsak alvás. Aztán jön a reggeli morcos kávéfőzés. A fürdés valahogy lenyugtat. Felöltözök és el dolgozni. Délelőtt van egy kis időm, valahogy rögtön a lányokat nézem a neten. Megszületik az elhatározás, nem bírok magammal: szex kell. Felhívok egy lányt – egy óra múlva már az…
Mármint a nővérem és az osztálytársai, a gimnázium rémei. Hét-nyolc lány (a kemény mag), minden „disznóságban” buliban és poénban benne voltak. Bár nem sokat tudtam kideríteni róluk, de elég vad dolgokat csináltak néha. A történet akkor kezdődött, amikor negyedikesek lettek. Ebben az évben kerültem én is abba a gimibe, elsősként, igaz év vesztes voltam és már közelebb a tizenhathoz. A csajok elhatározták, hogy évnyitó bulit csapnak. A választás a mi házunkra esett, mert anyuék elutaztak valami hétvégi továbbképzésre. Ráadásul szegény tudatlanok még meg is engedték neki, mármint a nővéremnek, hogy áthívja a barátnőit. Persze szigorúan fiúk nélkül. A buliból nekem…
Mindig vonzottak a lányok, de még sosem volt alkalmam kipróbálni, milyen velük a szex. Ezen az estén, a könyvtárban ülve viszont még a szokásosnál is jobban felizgultam. Hirtelen felálltam a székről, és ahogy a könyvsorok közé léptem, minden szem rám szegeződött. Igyekeztem elbújni a polcok között, mint aki azt hiszi, hogy meglátják rajta a vágyat. Tudtam, hogy mit keresek és azt is, hogy hol keressem. Többször átlapoztam már azt a kötetet, de csak ott, elbújva. Még nem volt bátorságom kivenni, hogy a szobámban nézegethessem és olvashassam. A kollégiumban, ahol laktam, nagyon szigorú rend volt. Ha valaki meglátta volna, mit olvasok,…
A lány boldog szemmel nézte a fiút a színpadon. A zene körbefonta a testét, és szinte simogatásszerűen bizsergett tőle. Rita alig múlt 16. Rövid barna haja és kék szemei csillogtak a reflektorfényben. Ebben a klubban ismerkedtek meg Zétával, a szaxissal. A fiú tíz évvel volt idősebb, mint ő, de nem zavarta. A szerelem hamar magával ragadta őket. Rita, ha tehette, mindig eljött a koncertekre. Szerette a szaxofon hangját, ahogy, szinte szexuális gyönyört csaltak ki belőle a hangok, a fiú pedig minden szám után rámosolygott. Aztán záróra után kéz a kézben mentek haza. Csókolóztak, és mire a fiú lakásához értek, már…