A nagy szökés

Éppen a barátomnál aludtam, mikor hajnali 4 körül megcsörrent a telefon. Igazából nem bántam, mert nem tudtam aludni Balázs (a barátom) horkolásától. Amikor rápillantottam a telóra, láttam, hogy Robi hiv. Aki nem tudná, annak annyit mondanék, hogy Robi egy nagyon közeli barátom. Testi és lelki barátom. Mosolyogva vettem fel a telót:

– Szia! Mondjad! – szóltam bele a telcsibe.

– Helló… figyu, nem tudnál átjönni…? Pokolian kivagyok… aludni se tudok, és csak veled tudom megbeszélni ezeket. Örülnék, ha átjönnél. – mondta Robi álmos hanggal.

– Nézd, itt vagyok Balázsnál, de nem gond, valahogy átugrok.

– Ugye nem baj, tényleg?- kérdezett vissza bizonytalanul Robim.

– Dehogyis… ne bolondozz már! Na, akkor összekapom magam és ott vagyok.

Azzal el is köszöntünk és percek alatt felöltöztem, rendbe tettem magam.

– Hová mész? – ébredt meg Balázs.

– Ne hari, eszembe jutott pár dolog és addig nem tudok aludni, amig ezeket el nem intézem.

– Hajnali négykor?

– Most nem tudok aludni!

– Oké… majd visszajössz?

– Nem igérem.

Majd kiviharzottam a lakásból. Sűrű léptekkel indultam meg Robiék házának az irányába, aki szerencsére nem lakott túl messze. Agyamban közben vadul kuszálódtak a gondolatok:

“Minek vagyok vele (Balázzsal), ha nem szeretem?” – ez a kérdés gyakran felmerült az utóbbi időszakban.

A válasz erre egyszerűen az volt, hogyha már ráfogtam, hogy apa lesz, legalább ne hagyjam ott, azaz most ne.

Hosszú óráknak tűntek azok a percek, amíg odaértem Robihoz, aki másodpercek alatt kint termett a kutyák ugatása hallatán.

– Jó reggelt, gyere csak be! – üdvözölt, megkönnyebbült mosollyal.

– Köszike, jó reggelt neked is.

Csendben belépdeltünk a szobájába, nehogy megébredjenek a szülők, ugyanis Robi még a szüleivel él, viszont ezek mellett dolgozik és tanul.

– Huppanj le… ott az ágyam… a kanapé… ahová gondolod! – kínált hellyel.

Örömmel terültem el az ágyán, amit nagyon- nagyon szerettem, hiszen nemcsak kényelmes, de sok jó emlék fűz hozzá.

Hasra fordultam, őszintén szólva, nem tudom milyen megfontolásból… Robi kapva kapott az alkalmon és elkezdte masszírozni a hátam.

– Most megvagy! – suttogta nevetve a fülembe.

– Hmmmm – nyögtem fel, hiszen nagyon kellemes volt a masszírozás.

– Csak nem felizgultál? – kérdezte Robi spontán, nálunk ezek a spontán és őszinte kérdések eléggé gyakoriak voltak nálunk.

– Nem állok túl messze tőle…

Robi ezen felbátorodva egyre szenvedélyesebben masszírozott, kezei minden egyes mozdulattal egyre távolabb merészkedtek a kezdeti kiindulási helyzetüktől. Ez egyre jobban izgatott.

Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a melltartóm ki lett kapcsolva. Robi egy boxerban és egy pólóban volt, de egy- egy mozdulatánál éreztem, hogy férfiassága már meredezik. Kezemmel combjához értem és simogatni kezdtem, közben pedig éreztem, hogy ez Robit mégjobban izgalomba hozza. Robi vékony alkat volt és a sportolás meglátszott rajta. Nem volt kigyúrt, hanem olyan (számomra) jó alakú. Lassan levette a felsőmet és az ominózus melltartómat is. Végig nyalogatta a gerincemet, ami a gyengém… persze, ő ezt tudta jól. Ez a nyalogatás, lágy csókolgatás akaratlanul is de halk nyögéseket váltott ki belőlem:

– Áhh… áhh…

Lágyan megfordított és hasamat kezdte csókolgatni, nyalogatni. Kigombolta a farmeromat és lehúzta rólam. Én

levettem róla a polóját, Robi pedig benyúlt a bugyimba.

– Méghogy nem vagy felizgulva! – mosolygott elégedetten.

Válaszul “öv alá” pillantottam és halkan megjegyeztem:

– Te beszélsz? – és közben a boxerjától fosztottam meg, szinte téptem le róla…

Ő a bugyimat szedte le rólam sietve.

Teljesen pucérak lettünk. A félhomályban sikerült elkapnom Robi ragyogó tekintetét, aki jól látható mosollyal pásztázta végig testemet. Rámásztam Robira, és szenvedélyesen elkezdtünk csókolózni, ő pedig megmarkolta a fenekem, egy hirtelen mozdulattal pedig felém kerekedett.

Ujjaival először mégegyszer megbizonyosodott róla, hogy eléggé nedves vagyok- e már, majd lágyan belém hatolt. Nagyon jó volt. Halkan felnyögtünk:

– Áhh.. – így én.

– Hmmm.. – így Robi.

Először lassan csinálta, majd egyre jobban gyorsultunk. Már mind a ketten borzalmasan egymásra voltunk izgulva, hiszen egymás látványa, ruhátlanul is eléggé kellemes volt.

Közben simogattuk egymást, csókolóztunk, hol vadabbul, szenvedélyesen, hol pedig egész lágyan. A végtelenségig játszottuk volna ezt.

Ám, egyszer pedig éreztem, hogy Robi teste megfeszül és halk nyögés hagyja el a száját.

Megcsókoltam, ez az érzés pedig feltette az i- re a pontot: eljuttatott a csúcsra. Még hosszú percekig ölelgettük egymást, viszont ezt a csodás nyugalmat telefonom rezgése zavarta meg.

Nagyot sóhajtottam, majd tunyán odakúsztunk a telefonhoz. Balázs keresett. Összenéztünk… aztán visszafeküdtem.

– Taposd meg azt a tetves telefont! – suttogtam bosszúsan- Pont a legrosszabbkor hiv ez a birka is.- utaltam Balázsra.

Kis idő múlva abba is maradt a zizegés, mire megkönnyebbülten összenéztünk, de kisvártatva újra belekezdett idegölő rezgésébe. Ingerülten kaptam a telefon felé:

– Nah, mondjad!

– Szia, mi jót csinálsz? – kíváncsiskodott Balázs.

– Hali, el kellett intéznem egy- két dolgot, ugye nem haragszol?

– Miket?

– Lelki dolgok, majd személyesen megbeszéljük, nem telefontéma. Ugye megérted?

– Aha. Oké. Mikor jössz vissza?

– Nézd, még szeretnék egy kicsit magam maradni, töprengeni… majd rád csörgök…

– Stimm.

– Akkor csáó!

– Csáó!

Azzal letettem a telót és feltápászkodtam.

– Valami baj van? – érdeklődött Robi.

– Nem, nem… csak félek, hogy kiderül minden. Nem is értem miért titkolózunk.

– Belementünk ebbe a játékba, neked kapcsolatod van… igazából jó kérdés. Nem fogok mentegetőzni. De most… – és hosszan megcsókolt.

Majd a csók után átöleltük egymást és halkan távoztam…

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.