Nyílt megcsalás. Mert így volt. – Ez az ember imád engem. – mondtam magamban. Hányszor képzeltem már ezt. Ha tudná. Erre ő ajánlja fel, és nekem, nem magának. Várhat egy nő ennél nagyobb elismerést a szeretetre? Munka, munka, munka. Megfelelés, beszámoló, visszajelzés nélkül, kötelesség tudóan, mégis határozottan. Mert nehogy már a „nyúl vigye a puskát”. Szembenézés azzal a tudattal, hogy hiába „megmondó” a szerepem, mindig valaki ajtót mutat, és nem udvariasságból, bár kedvesen. Nem is megyek bele, mert ha ilyenekről beszélek, hajlamos vagyok letargiába esni. Mármint nem azért, mert sikertelen vagyok, hanem azért, mert a világ még nem érett meg…
A bokáján köröztem a hüvelykujjammal. A testét néztem, a gyönyörűt. Mind az összes dombokat, hajlatokat, völgyeket. Sóvárogtam rá, persze, hogy bejárjam őket, de tudtam, hogy nincs még itt az ideje. Soha nem okozott gondot az önmegtartóztatás. Szükséges is volt, hogy semmiképpen se az – amúgy bennem élő – vadállatot lássák, ha rám pillantanak. A kialakult taktika szerint mindig megvártam a fölkínálkozást. Hogy aztán ez nyílt-e és szégyentelen, vagy szemérmes, ráutaló – az engem már nem érdekelt. Legjobban a kettő sajátos keveréke tudta fölkorbácsolni a vágyaimat. A hüvelykujjammal hosszan köröztem a bokáján, vártam, hogy magához térjen. Hogy valami módon fölvegye velem…
Még a télen történt, hogy kommunista szombatot tartottam. Már épp indultam volna haza, mikor is csörgött a telefonom; – Jöttem érted, engedj be kérlek. Nem egészen így volt megbeszélve, de hát mindegy. Megnyomtam a gombot, így az ajtó kinyílt. Pakolásztam tovább a dolgaimat az asztalról, mikor is rám köszönt. Felé fordultam, hogy oda tudjak menni hozzá üdvözlő csókot nyomni a szájára, mire elállt a lélegzetem. Ott állt előttem egy hosszú fekete szövetkabátban, alatta fekete fehérneműszettben; lábain fekete magas szárú, magassarkú csizmát viselt, ami a térdén felül ért. A csizma alól kilátszott a fekete harisnya, amit a fekete, alul nyitott csipkés…
Amikor Éva befordult az utcába, és meglátta a felfordulást, maradék türelme is szertefoszlott. Jobb oldalon, épp ahol ők is laktak, a hepehupás aszfaltcsík mellett friss földhányás húzódott, egyenetlen, rút hátával elcsúfítva az utcára kifutó udvarok sima zöldjét, és elzárva a házakhoz vezető bejáratot. – Anyúúúú! – húzta a szót hátul magas hangján Lili. – Viki nem ad nekem a rágójábóóól. – Te is kaptál. Csak te lenyelted, te kis hülye – vágott vissza a nővére. – Nem iiis! Nem iiis! Hazucc! Hazucc! – ellenkezett a kicsi, a testvére hajába markolt – feltehetően, Éva nem látta, mert az utat figyelte maga…
Mintha a mobilom csörögne. Lehet, hogy csak álmodom, de újra csörög. Tapogatózva keresem a franciaágyon, sötét van. Már harmadszor csörög, mire megtalálom. Felveszem. – Szia én vagyok. Mondja egy halk női hang. – Most ment el, ha van kedved, jöhetsz. Szeretlek nagyon. – Háromnegyed óra múlva ott vagyok. Mondtam én. – Puszi, szeretlek. Ránézek az órámra éjfél múlt öt perccel. Gyorsan öltözködök, felkapom az előre kikészített öltönyömet, kötöm a nyakkendőt, húzom a cipőmet. Kilépek a folyosóra, arcomba mar a januári szél. Hideg van, csikorgóan hideg. És a garázs felé menet eszembe villan hova is megyek. Eszembe jut az első titkos…
Csörög a telefon. A szám nem volt ismerős, de kíváncsiságból felvettem. – Igen, tessék! – Szia! Hogy vagy? – nem ismertem meg a férfihangot. – Jól, de kivel beszélek? – Attila vagyok! – azonnal beugrott, és kicsit el is szégyelltem magam amiért nem ismertem rá a hangjára – Na már meg se ismered a hangom!? Szépen vagyunk.. – hangjában megjátszott volt a neheztelés. Sokkal jobb barátok vagyunk annál, semhogy ilyenen megsértődnénk. – Bocsi édes, nincs bent a számod a telefonomban. Mizu veled? Hosszabb beszélgetést folytattunk, amiből megtudtam, hogy a külön költözött a barátnőjétől, és most egy bérelt pecóban lakik. A…
Laza napom volt, de olyan nyűgös, életunt voltam. Dolgoztam, este volt és akkor megcsörrent a mobilom. – Hoppá! A srác a múltamból … aki valamikor, valahol, „volt” nekem az életemben. Ő futotta a „felesleges köreit”a mobil másik végén aminek az lett úgyis a vége: – Hazaviszlek! 🙂 Miközben vezetett én néztem a fénylő csillogó barna szemeit a szőke haján meg meg csillant a hajzselé fénye,éreztem az illatát és arra gondoltam „basszus” pont most nem lehetek vele mert, mert … na 🙁 Megérkeztünk a parkolóba … a szívem kalimpált és emlékszem nem gondoltam semmire csak vágytam a csókjára.. – Sorry, nem…
Kora nyár volt. Rita épp hosszú, vörös haját szárította a délutáni napsütéstől ragyogó ablak mellett, készülődött, hiszen estére vendégeket várt. Fiatal, vonzó, vékony lány volt, akit magas termete mellett formás feneke és hosszú, szexi combjai jellemeztek. Egyedül melleinek méreteivel nem volt megelégedve, elég kicsinek találta őket. A férfiak viszont megőrültek testétől, akárhol járt az utcán, mindenhol megfordultak utána, ő pedig élvezte a helyzetet. Andrással egy helyen dolgoztak, és már az elején megkedvelték egymást, jókat beszélgettek mindenféle témáról, könnyen megtalálták egymással a közös hangot. A srác szintén fiatal volt, helyes gyerek, bejött Ritának. Beszélgetéseik alkalmával sokszor került szóba az erotika, de…
Egy 18 éves fiatalnak májusban semmi máson nem járhat a feje, mint a nőkön, a nőkön, az érettségin, meg a nőkön. Szerencsés egybeesés, ha valakinek olyan irodalomtanára van, mint nekem volt, aki nem csak felkészített az érettségire, hanem másban is a segítségemre volt… Magdinak hívták az én drága, jó tanár nénimet. Fekete hajú, fekete szemű, szemüveget viselt, és szoláriumba járt, ez látszott a bőrén. A középiskola első osztálya óta tanította az osztályunkat. Már akkor Róla ábrándoztam, és bizony sokszor gondolatban szeretkeztem is vele, és ilyenkor gyakran rárántottam. Egyébként is bukom a fekete szemű, fekete hajú nőkre Évzáró volt, kiosztották a…
Liza majdnem 19 éves, kb. 175 cm magas, elég jó mellekkel, csodás lábakkal és fenékkel, szóval úgy általában elég jól testtel. A probléma az, hogy ő a sógornőm, de már jó pár éve meg akartam dugni. A végzős bálon viselt ruhája tökéletesen állt rajta tavaly, és én arról álmodoztam, hogy ő csak azért veszi majd vissza, hogy én levehessem róla. Elég nyílt a kapcsolatunk. Gyakran flörtölünk, és elég gyakran én masszírozom. Jó párszor – amikor csak mi ketten voltunk – masszíroztam már meg úgy, hogy az jóval több volt annál. Egy kimaradás után – amelyen csak ketten vettünk részt persze…
Még egyetemista voltam, mikor 2000 nyarán belekezdtem egy nagy vállalkozásba. Reggel felkeltem. Elcsomagoltam egy napi élelmet és néhány ruhát, magamhoz vettem egy kis pénzt, majd elindultam a legközelebbi főút felé. Stoppal akartam kijutni Spanyolországba. Veszprémig jutottam, mikor felvett egy idősödő férfi. Elárulta, hogy a lányát keresi, aki egy veszekedésük után csak annyit mondott, hogy elmegy otthonról stoppal. Úgy gondolja, hogy Sopronba indult az anyjához. Sopronban elváltak útjaink, és én továbbmentem a határ felé. Nem vett fel senki, ezért félúton megálltam egy gyönyörű, de elhagyatott pihenőhelyen. Itt tudtam csak meg, hogy az apa kicsit rosszul ismerte lányát. Még sem volt teljesen…
– Egy kis tudományos kutatómunka, Karcsi? – kérdeztem a pasimtól. Amikor ugyanis beléptem a dolgozószobájába, éppen kemény pornót nézett. Ahogy meghallott, megpróbálta a Tálcára küldeni az ablakot, de már késő volt… Már megláttam a monitoron a nagyon is konkrét képet. A pasim zavarban volt, amiért rajtakaptam. Tudtam, hogy ha öt perccel később jövök be, már maszturbált volna. – Szia… Nikoletta. Mi újság? – Semmi különös. Csak beugrottam. Már órák óta itt gubbasztasz. – Hát befejeztem a munkát, és… tudod… Néztem egy kis pornót, semmi komoly. – Nyugi Karcsi, én kb. százszor nyitottabb vagyok a pornóra, mint az eddigi nőid. Kíváncsi…
A mező szélén a fák alatt megbúvó talajt nyomokban felmelegítették a lombkoronák között betörő fénysugarak. A hőség tűrhetetlen volt. A mezőn a szélmentes csend honolt. A fák árnyékában volt csak élet. Az élőlények egy helyben hűsöltek. Emberi füllel nem hallható lélegzetvételeik halk zenéje járta át az erdőt. Ennek a koncertnek a csendjét törte meg egy pár tornacsuka, ami az egyik erdei ösvényen haladt. Evelin céltalanul bolyongott a hűvösben. Csak ment előre a kijelölt úton és nem törődött vele, hogy eltéved. Kedvére volt a bóklászás, az ismeretlen felfedezése. Az ösvény a végeláthatatlan mezőre vezetett. Evelinnek viszont semmi kedve nem volt kimenni…
Ez idő tájt három-négy hetente valamelyikünknél házi buli volt. Középiskolában ez eléggé megszokott, azt hiszem. Az társaságba egy nemrég bekerült lánnyal a legutóbbi buli óta leveleztünk. Időközben szakítottak a barátjával, és egyéb okokból kifolyólag hamarabb érkezett a helyszínre. Kajáztunk beszélgettünk, elvoltunk, aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Fogyott az inni való, nőtt a hangulat, táncolgattunk, beszélgettünk. Valami okból kifolyólag kikeveredtünk az udvarra, ahol volt egy hintaágy. Leültünk egymás mellé aztán beszélgettünk. Egyszer csak közölte, hogy fázik. – Ülj a az ölembe, majd átkarollak, megmelengetlek. Átült az ölembe én átöleltem, elkezdtem simogatni a karját, a hátát közben beszélgettünk tovább. Következő „problémája” az…
Egy baráti házaspárral mentünk nyaralni Kubába. A hely csodálatos volt, de szerettem volna még másféle különleges élményeket is szerezni. Lógós mell. Lehet az szép is? Hát, ha telt és olyan mint Klárié mindenféleképpen. Ez a nejemnek is megtetszett, amikor nudista strandra mentünk a barátnőjével,láttam hogy nézegeti, akkor jött az ötlet, a vágyam. – Addig nem nyugszom,míg nem látom őket leszbizni – fogadkoztam Klári férjével, aki régi haverom. – Hű azt megnézném, én is! Terveljünk ki valamit, hogy összehozzuk a lányokat. Meg is lett a nagy terv négy sör után. – Mi van ha más férfihoz mennek felajzott állapotukban? – Bezárjuk…