Na ezt már tényleg nem kellett volna. Tegnap Edit azt mondta (nem nekem persze), hogy zavarja, amiért én úgy érzem, hogy bunkó velem. És hát lássuk be tényleg zavart. Vele kapcsolatban mindenre százszor olyan érzékeny vagyok, mint másokkal szemben. Ez nem jó, tudom én is. Próbáltam tenni ez ellen, nem venni magamra a faszságait, hiszen tudom, hogy nem gondolja őket komolyan. De mégse megy. Azt hiszem még mindig szeretem, és tudom nem kéne, de ez van, nem tudok tenni ellene. És tegnap megint olyan szépeket mondott, de megint nem tartotta be őket, ahogy máskor se. És nekem megint eldurrant az…
A 21-es busz nagy nehezen felkecmergett velünk végállomására, a Normafához. Mihelyt menetrendjére várva leállította a motorját, végre jó levegőt szívhattunk, és Kedvesem csókja még jóízűbb lett, mint bármikor. Gyönyörű őszi napsütés öntötte el a hegyet, és az Ő szemefénye tükrözte azt. Távolabb látszott a kilátó a János-hegyen, előtte a fák már sárgultak. Elindultunk egy erdei úton. Hétköznap volt, alig voltak kirándulók. Egymást átölelve ballagtunk, kuncogtunk, mert csípőnk néha összeütődött, és így néha megbotlottunk. Mikor a földutak keresztezéséhez értünk, a döntést elodázandó, csókolózni kezdtünk. Cicije mellemhez nyomódott, mancsaim fenekét próbálgatták, úgy kóstolgattuk egymást. Egészen belemelegedve alig hallottuk meg a zörgést, ami…
Egyszer az életemben megfogadtam, hogy soha nem bánok meg semmit… Megtörtént. Csodás volt. Nem bánom Ezt sem, sőt. Egy kaland volt, egy őrült éjszaka, de nem pusztán szex. Nem hormontúltengés miatt történt, nem azért, mert kellett valaki. Akárki. Ő nem akárki volt. Vele úgy érzetem, mintha felemelne, elszakítana ettől a földtől, s a gyönyör egészen ismeretlen tartományába repített volna… Olyan volt, mint egy film. Lehet, hogy a sztori vagy a varázs miatt, de nekem csak egymás után pergő képek maradtak, mintha nem is velem történt volna ez az egész. Soha többé nem találkoztunk. Nem is akarok. Hadd őrizzem tökéletes képét…
Álmodtam. Azt hiszem olyan álom volt, amelyből az ember zihálva szokott ébredni.Karom teljesen elzsibbadt, mintha ezer izgága hangya szaladgálna benne szüntelenül, miközben idegeimbe csípnek apró kis lábaikkal. Mozdultam, de újabb fájó tűszúrás minden izmomba. Lassan nyitottam ki a szemem, mintha félnék a látványtól, pedig tudtam hol vagyok. A bútorok ismerős körvonalai úgy vettek körül mint megannyi fából ácsolt védelmező testőr árnyéka. Hunyorogtam is azt hiszem, pedig teljes, szinte tapintható sötétség volt a szobába. Ahogy karomban újult erővel kezdett zubogni a vér, óvatosan megemeltem és oldalra nyúltam. Egy mellkasra simult tenyerem, melynek ütemes emelkedéséből következtettem a mellettem békésen pihenő kedvesem az…
Nyolc éve vagyunk házasok. Feleségem Réka, egy csodálatos nő. 164 magas, 56 kg. Karcsúnak mondható, gyönyörű fenékkel, két apró, de csodálatos mellel, barna hajjal. 21 éves volt, mikor feleségül vettem. Engem Sándornak hívnak,174 cm magas vagyok, és 75 kg. Szóval nem vagyok se kövér, se sovány. Egy tanárképző főiskolát végeztem el, de valójában csak nagyon rövid ideig tanítottam. Amikor házasságot kötöttünk, én 26 éves voltam. Ekkor már 11 hónapja jártunk. Csodálatos 1 év után született meg kislányunk a kis Réka. Valójában ekkor kezdődtek a problémáink. Kisréka nagyon sok figyelmet igényelt, azt hiszem mindkettőnktől, de természetesen elsősorban Rékától. Eleinte tudomásul is…
Majdnem két hét telt el azóta, hogy láttuk egymást és azóta csak telefonon tudtunk beszélgetni, ilyen egy házasságban élő Nő, de most végre újra kettesben voltunk. Csak ő és én egy kis szállodai szobában, ahol nem kellett attól tartanunk, hogy bárki is megzavar bennünket. Ahogy beléptünk egymásnak estünk. Forró csókokkal halmoztuk el egymás száját, arcát, nyakát, aztán ő lassan kibontakozott az ölelésemből. A kezét a mellkasomnak támasztotta, úgy tartott egy kis távolságot. A szemembe nézett: – Várj! Előttünk az egész éjszaka. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Mi tagadás, számomra így is az volt, de nem sürgettem, hiszen másnap délig…
Már hónapok óta néztem a műsorát, egyetlen nap se szalasztottam el még az ismétlődő műsor felvezetőből sem. Mindenem volt ez a nő. A széles mosolya, a vörösre rúzsozott ajkai, fehéren csillogó fogsora. Általában konzervatív ruhában vezette a talk-show-it, de merészen elődomborodó melleit semmi sem tudta elrejteni. Fantáziám végeláthatatlan variációkban szabadította ki börtönéből e két sejtelmesen, önálló életet élő, lágy körtéket. De nem érhettem be ennyivel, tudtam, hogy egyszer valóra kell váltanom álmaimat, ha az életemet is kell érte adnom, egyszer minden porcikájában meg kell ízlelnem őt. Egy-egy adás között volt időm mindent aprólékosan kitervelni. Pénzt és energiát nem kíméltem, mindenre…
Rita igen érdekes lány volt. Nagyon régóta ismerem már, időnként találkozgatunk, majd fél évig színét se látom. Félre ne értsd: soha nem volt köztünk semmi, csak barátok voltunk. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk az élet nagy dolgairól, majd bepiáltunk, és mindketten hazamentünk az éppen aktuális párunkhoz. Szóval Rita érdekes lány volt. Aki nem ismerte, visszahúzódónak látta, nehezen oldódott fel, és idegenek között ritkán mosolygott. De ha kitartó voltál, és közel engedett magához, szeretni való, bájos, mosolygós lányt találtál, aki nem veti meg az élet élvezeteit. Ha pedig sikerül elérned, hogy a folytonos megfelelési vágyát és idegeskedését levetkőzze… nos csinált pár vad…
Néha még eszembe jut az a megrázó eset, ami a szalagavatóm napján történt, persze, hogy is felejthetném el, még ma is megdobban a szívem és nem kapok levegőt, ha eszembe jut az a régi nyár és a kis kalandom Mettel az osztálytársammal. Az első és utolsó alkalom, hogy férfi érintette a testemet, emléke beleégett elmémbe, ha csak eszembe jut elönt a forróság hulláma, a perzselés még a lelkemet is átforrósítja. Emlékszem arra a szombat éjszakára, amikor a bálról tökrészegen támolyogtam haza. Szőke hajamat borzolta a szél az arcomba csapta a tincseimet, de nem józanított rajtam semmit a virágillatú hűvös, legjobb…
Suliidőben sokáig nem merült fel a szex téma köztünk. Aztán egyszer, mikor nálunk készültünk a hétfői nagy dogára, félretette a füzetet. – Te nem érzed magad furcsán esténként az ágyban? – kérdezte. – Hogyhogy furcsán? Hőemelkedésed van? – Hát valami olyasmi – mondta elgondolkozva. Nyelt egyet, és folytatta: – Emlékszel a nyáron, mikor Istivel voltunk Valahogy megváltozott, azóta állandóan a barátnőit hajtja, és néha egészen durva. – Hát úgy látszik belejött a dologba – jegyeztem meg. – Jó kis buli volt a nyáron, annyira együtt voltunk Én is baromira élveztem. Aztán persze ahogy beindult a napi robot, ritkán maradtunk kettesben,…
Ez a történet a különleges lányról és egy hozzá végletekig lojális fiúról szól. A lányt Marikának hívják. Egész régen ismertem meg, még általános iskolában. Aranyos kis virgonc lány volt. Szeretett a középpontban lenni. A középiskolát is egy osztályban folytattuk. Külsőre nem volt egy hétköznapi jelenség. Bőre makulátlan, arca akár egy költemény, mosolya édes, szeme mélykék és pillantása, mint az áramütés. Szép sötétbarna haját mindig hosszan, kieresztve hordta. Később Kleopátra-stílusú frizurát vágatott magának és feketére festette, ami őrjítően jól állt neki. Nem túlzás azt állítani, hogy amikor a középiskolába bekerült, már akkor ő volt, őt tartották ott a legszebb lánynak.…
Ősz volt, de még nem az esős ősz, hanem a forró ősz. Egy pénteki nap, fél három felé járt az idő, amikor a barátnőm, Pálma javasolta, hogy menjünk ki a strandra. – Minek? – kérdem én, hiszen otthon egy hatalmas medence vár rám, és ott akár bikini lenyomatok nélkül lebarnulhatok… Pláne, hogyha meztelen ugrom a hűsítő habok közé. Hatalmasat sóhajtottam. – Hogy hogy minek? Hát pasizni. Tele van a strand jobbnál jobb Adoniszokkal – mondta felháborodottan. Jól van, hagytam jóvá. Megyünk pasizni… De volt itt egy kis hiba a dolgokban… Teljesen kiment a fejemből, hogy Levente, a testkontroll vezetőm, alias…
Este fél 9-kor távoztam a parlamentből. Egyenesen indultam haza, Onderoba. Pár hónapja költöztem ide, szeretem ezt a várost. Ilyenkor már nem sok ember járt az utakon, bár még elég világos volt, június elején. Egyenes úton haladtam, míg beértem a városba. Néhány bolt még nyitva volt, vettem egy üveg almaitalt. Bementem a lakásomba, és lerogytam egy székre. Sajnáltam, hogy ilyen kevés szabadidőm van. Ma is reggel 6-kor indultam Green Grassbe, és most értem haza. Meghúztam az italt. De megérte! Szép lett az ország, de hát… mégis. Ma egész nap törvényeket alkottunk. Rövidesen több szabadidőm lesz talán. Holnap elmegyek Andrewyba, és megnézem,…
Épp most írtam ezt a kis nyálas szart egy lánynak üzenetben. Neki szólt ezért úgy írtam a szerepeket. Helyszín, egy szoba. A szobában nincs más csak egy ágy vörös szatén ágyneművel. Az ágy egy régimódi nagy vasrácsos kétszemélyes francia ágy. A szobában gyenge, sejtelmes fény van. Te az ágyon fekszel és vársz. Csak egy vékony vörös fekete szélű köntös van rajtad. Kopogtatnak. Nem mozdulsz csak szólsz hogy szabad. Halkan nyílik az ajtó és belépek én. Becsukom az ajtót miközben nem veszem le a szemem rólad. Lassan odamegyek az ágyhoz és megállok. Te fel akarsz állni de én finoman jelzem hogy…
Pár nap telt el mióta Ákos kizárta a feleségét a lakásukból de Zsófi nem tudott beszélni a férjével. Ügyvéd ismerősük nem érte el-éppen görög országban nyaralt, és az asszony nem akart egy idegen jogászt belevonni a konfliktusukba. Esténként egyre többet maradt bent a munkahelyén és valami csodában reménykedett hátha Ákos felhívja és elmondja Neki indítékait, és közösen véget vetnek ennek a rossz álomnak. Éppen ezen gondolkodott egy hosszú kimutatás elemzése után, amikor megcsörrent a telefon az iroda asztalán. Gyorsan felvette, hátha Ákos az de csak a portás szólt fel, hogy egy küldönc keresi. Egy húsz év körüli fiú lépett be…