Niki vagyok, 17 éves. Van egy haverom, Ramón. Már egy ideje többet érzek iránta, mint barátság, de nem akarom ezzel elrontani a kapcsolatunk, ezért inkább hallgatok róla. Egy közös haverunknál házibuli van, ősök hiányában. Éjfél lesz 2 perc múlva. Ramónnal táncolunk a félhomályban, a többi ember között. Egyszer csak magához húz, mindkettőnk alsóteste összesimul, keze a derekamat karolja át, én pedig reflexből a nyakát ölelem. Lennél a barátnőm? – néz a szemeimbe Ramón.Totál ledöbbentem. Ha valamire, erre nem számítottam. Nem részeg; egész este vele voltam, egy whiskey-nél többet nem ivott. És most itt vagyunk, összeölelkezve, én elvesztem a smaragdzöld szemeiben,…
Unalmas hétvégének ígérkezett. A szüleim elutaztak a hétvégére, a nővérem pedig bulizni ment. Péntek este a kanapén ültem és tévéztem. Biztosan elaludtam, mert arra ébredtem, hogy hallottam nyílni a bejárati ajtót. Edina, a huszonegy éves nővérem hazaért. – Szia! -mondta nekem és elvonult a hálószobájába. Pillanatokkal később hangos puffanást hallottam. Úgy gondoltam, jobb, ha megyek és ránézek hogy nincs-e valami baja. Arccal lefelé feküdt az ágyán és nem volt magánál. Jobbnak láttam ha a hátára fordítom, hátha hányni fog. Ahogy megfordítottam alaposan végignéztem. Nem ő volt a legvonzóbb lány a környéken. Kicsit felszedett magára a sok ivástól és volt egy…
Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt. Visszahuppantam a talajra. Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája…
A férfi már unta a mocskos estélyeket, a sok öltönyös balféket, hiénákat, és szerencsevadászokat. Utálta az efféle társasági összejöveteleket. Lassan felvette öltönyét, és udvariasan elköszönt a pezsgőző társaságtól, majd kilépett a villa főbejáratán. Intett a portásnak, aki taxit hívott számára, majd az is megérkezett. Csak Annára vágyott. Hazamenni és magához húzni, majd forrón szájoncsókolni. Elindult hát haza… A taxi megállt egy hatalmas, téglapilléres kertes ház előtt, és a férfi kiszállt. Becsengetett, halk zümmögés jelezte, hogy a kaput kinyitották. Gyönyörűen csillagos az égbolt…. Belép a hatalmas előszobába, és ott fogadja kis angol buldogja: – Vau, vau!- csahol boldogan. – Ejnye, te…
Programnak terepbringázást találtam ki. Egy kicsit ki kellett kapcsolnom. Nagy volt mostanában a hajtás. Nem tudtam egyedül lenni, hogy egy kicsit magamra figyeljek. Gondoltam az erdő és a végtelen mezők megteszik a tisztító hatásukat. Hosszú útra csomagoltam. Nem szándékoztam hamar hazatérni. Egy kis erdei csendes piknik és mindent tisztábban fogok látni. Meg is tette a túra a hatását. Kora délután találtam egy kis tisztást, ahol megállhattam elfogyasztani az ebédem. Jól esett és kellemesen el is nyomott. A testem viszont másként gondolta. Ott a fák alatt vággyal heves képek törtek rám. Érezni véletem egy férfi karjait, aki határozottan tart. A testem…
Hol is kezdjem életem legizgalmasabb kalandjának elmesélését? Talán ott, hogy másodéves koromban kidobtak pesti albérletemből. November elején ott álltam az utcán kezemben a ruhatáram bőröndje, és tanszereim táskája, enyhén szálingózó hóban a IX. kerület egyik szebb utcájában. Az életem egyik legnehezebb percét éltem át nem sokkal ez előtt, és az emléke még mindig fájt. Otthagyott a pasim, kidobtak az albiból, és a tanulmányaim sem sejtettek semmi jót, ami a jövőt illeti. Evett az önsajnálat, és a kétségbeesés. Nem tehettem mást, elindultam az egyetemre, az egyetlen helyre, amit valamilyen szinten még az otthonomnak tekintettem. Reggel nem volt órám, úgyhogy az utolsó…
Balázs lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Niki pár másodpercig a kulcsa után kotorászik a retiküljében, és közben alig hitte el, hogy mindez vele történik meg. Több, mint másfél éve dolgoztak már ugyanannál a cégnél, és bár mindig is tetszett neki az alacsony, vörös hajú lány, pár mondatnál többet soha nem beszéltek. Egészen ma estig, amikor a karácsonyi bulin Niki már a második pohár bor után odalépett Balázshoz, és szemérmetlenül flörtölni kezdett vele. Ami ez után történt, kissé összemosódott Balázs előtt. Szó szót és ital italt követett, míg végül az est végén, a búcsúzkodásnál Niki úgy rántotta be maga mellé a taxiba a…
Pár hete az egyik zongoratanárnő a zeneiskolából átjött valamit keresni az Interneten. Segítettem neki, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Szóba került, hogy a tv-jét el kellett vinni szerelőhöz és amióta visszahozta nem szép a hangja. Természetesen mint műszaki ember, azonnal felajánlottam, hogy felugrom és megnézem valamelyik este. Majd telefonál vagy rám kiabál, mondta Zsuzsa! Már majdnem el is felejtettem a dolgot, mikor két hét múlva az utcán elkapott és megbeszéltük, este hét fele felugrom hozzá. Kicsit késtem, de fél nyolc fele felcaplattam a hetedikre. Ő már felkészült mindenre, frissen fürödve, otthonkában sörnyitóval a kezében várt. A tv-dolog nem tartott 10 percnél tovább.…
Nem tudom pontosan mikor jöttem rá hogy a mostohaapám nem a lányaként gondol rám. Mindig is az apámnak tekintettem, hiszen kiskorom óta itt volt és soha nem ismertem az igazi apámat. Valamikor azonban egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az érzés nem teljesen kölcsönös. Nem mintha valaha is rosszul bánt volna velem idősebb koromban, vagy ilyesmi, de voltak apró dolgok amik időnként zavartak. Különösen világos volt ez számomra amikor láttam ahogy a húgommal, Julival beszélget. Juli valójában a mostohatestvérem volt, de mindig is igazi testvéremnek tekintettem. Amikor beszélt vele, olyan nyilvánvaló vonzalom volt a hangjában és a szemében amit én soha…
Jó reggel Tim! Szép napunk van! Az első tavaszi napsütés kisasszony, de tudjon róla, hogy dél van. Kitenne nekem egy napágyat ? Természetesen hölgyem, de nekem még van dolgom a medencével. Nem zavar Tim, nem vetkőzöm le, végezze a dolgát nyugodtan. Lábaim kissé felhúzva, beakasztottam papucsom tűsarkait az egyik résbe és hátradőltem. Selyem köntösöm lavinaként csúszott le két oldalra lábaimon, ami több volt, mint merész, mert egy pár harisnyán kívül semmi nem volt rajtam. Pillantásom egyből Timre vetődött és bíztam benne, hogy nem vett észre semmit. De nem volt szerencsém. Tudtam, ha kapkodva elkezdem takargatni magam nevetségessé válok, inkább hagyom…
Visszamosolygott. Pedig csupán egy röpke bók röpült felé, ám felemelte tekintetét egy villanásra. Míg ő az íróasztala mögött a képernyőn az ügyfél lapomra tért vissza, jómagam az arcát tanulmányoztam. Gyönyörködtem benne. Jól öltözött, s e fazon még inkább előhozta testének vonulatait. Akármilyen ruházatban mégsem jelenhet meg egy hivatalban, s kihívóan sem viselkedhet, de azért megadta a módját. A sminkkel is jól bánt és a frizura is illett az arcához. Törődött magával ellentétben sok kortársával. Magam is így gondolkodom. Az ember adjon magára! Ép testben lehet ép lélek. Minden bizonnyal egy halom férfi udvarolhat neki itt. Naponta tucatnyi ilyen-olyan alak jelenik…
Egy nagyon meleg nyári napon történt, kb. egy éve. A legjobb barátommal (Infivel) megbeszéltük, hogy amikor ő szabadságra megy elmegyünk a Balaton egy-két hétre. Hát eljött a várva várt nap. Amikor oda érkeztünk, teljesen elvoltam ájulva a háztól, ház? Palota. Este felé már nagyon unatkoztunk, gondoltam el mehetnénk valahova bulizni, mert hallottam hogy elég jók erre felé a diszkók. Infi megint ki recsintette magát, mint mindig, persze. Mondtam neki hogy ez így nem ér a pasik őt fogják nézni és nem engem! Ő meg csak röhögött rajtam. Na mondom szép. Én egy mini szoknyába, csizmába és hozzá illő topban mentem…
Már tegnap mondta a párom, hogy el kellene vinni a lányokat az élményfürdőbe. Nem voltam túl lelkes, mert a kisebbik lányom kissé nehéz eset, a felügyelete egy embert kíván, így előre láttam szomorú sorsomat… míg a párom a nagyobbik lányommal csúszdázik, addig én a gyerekrész mellett a kicsire vigyázok. Már az indulás sem volt egyszerű. A kicsi formában volt, hisztizett amin tudott. Nem mondanám, hogy jó kedvvel indultam neki. Átöltözés után, nyilván a gyerekrész volt az első amit meglátogattunk. Itt már közölte a nagylány, hogy menni akar csúszni, így egyedül maradtam a kicsivel, ahogy sejtettem. Az egyetlen vigaszom az volt,…
Még mindig euforikus állapotban lézengtem a kollégiumi szobában, amikor Anna megelégelte a viselkedésemet, és rám szólt: – Hagyd már abba! – Mégis mit? – kérdeztem megszeppenve. – A fel-alá járkálást és a bárgyú mosolygást – közölte szárazon, felnézve a tanulnivalójából. – Nem értem, miért nem tudsz velem örülni a dolognak. Egyébként meg, ha jobban ráhajtottál volna év közben, most nem kéne ennyit vesződnöd a jobb jegyért – feleltem sértődötten. – Te meg gondolkozz egy kicsit! Év vége van, a végzősök már csak az érettségik miatt vannak itt. Nem tartod furának, hogy pont most hívott el randizni? Már ha a randi…
Az utolsó percben törölt találkozó miatt Klári a szokottnál hamarabb ért haza. A ház előtt egy autó parkolt. Eszébe jutott, a fia jelezte, hogy egy tanulótársa érkezhet az egyetemről. Amikor Klári belépett az ajtón, dübörgő zene fogadta. “Már nyilvánvalóan nem tanulnak”- mondta magában. Levette a cipőjét és a nappali felé indult. A fia a nappali kanapéján ült és egy fiatal lány térdelt előtte. A karfa és a támla eltakarta az eseményt, de a napnál is világosabb volt, hogy a lány éppen orálisan elégíti ki a fiút. Klári csendben hátralépett, hogy ne vegyék észre. -Ez isteni volt. Te vagy a legjobb!…