A perverz család 3.

Nem tudom pontosan mikor jöttem rá hogy a mostohaapám nem a lányaként gondol rám. Mindig is az apámnak tekintettem, hiszen kiskorom óta itt volt és soha nem ismertem az igazi apámat. Valamikor azonban egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az érzés nem teljesen kölcsönös. Nem mintha valaha is rosszul bánt volna velem idősebb koromban, vagy ilyesmi, de voltak apró dolgok amik időnként zavartak.
Különösen világos volt ez számomra amikor láttam ahogy a húgommal, Julival beszélget. Juli valójában a mostohatestvérem volt, de mindig is igazi testvéremnek tekintettem. Amikor beszélt vele, olyan nyilvánvaló vonzalom volt a hangjában és a szemében amit én soha nem kaptam meg.
Azt hiszem ez komoly problémává válhatott volna, ha Juli és én nem jöttünk volna ki jól. Hozzám hasonlóan ő is a testvérének tekintett engem, függetlenül attól hogy milyen génjeink voltak és még csak elejtett megjegyzést sem ejtett szülői hátterünkről. Ez persze nem azt jelenti hogy soha nem veszekedtünk. Nem hiszem hogy bárki aki egy vagy több testvérrel nőtt fel őszintén mondhatja hogy soha semmiért nem veszekedett. Esetünkben annyi volt a különbség hogy soha nem volt közöttünk olyan komoly probléma, ami hosszabb ideig tartott volna.
A közelségünk valószínűleg tényleg zavarta apát, mert ahogy idősebbek lettünk egyre jobban aggasztotta hogy túl sok időt töltünk együtt. Egyáltalán nem aludhattunk ugyanabban a szobában, és ha például későig néztünk egy filmet akkor ő is fent maradt amíg le nem feküdtünk. Tizenhat-tizenhét éves koromig nem értettem miről van szó. Számomra persze Juli nem egy másik lány volt de nem hiszem hogy apa ezt észrevette. Nem tartott minket igazi testvéreknek, ezért azt feltételezte hogy mi is így gondoljuk.
A gimnázium utolsó évében apám gyakran említette a kiköltözésemet. Amikor azonban úgy döntöttem, hogy a helyi egyetemre megyek anya felülbírálta őt. Mint általában, amikor a dolgok túlságosan kicsúsztak kezeink közül. Apa kedvetlenül beletörődött maradásomba, de még jobban kezdett rám figyelni. A dolgok egyre csak rosszabbak lettek közöttünk és tudtam hogy csak idő kérdése hogy történjen valami, ami igazán feldühíti.
Meglepő módon az egész a húgom szerencsétlen ruhaválasztásának volt köszönhető. Juli aznap korábban elment vásárolni annak ellenére, hogy már akkora ruhásszekrénye volt amit több mint elegendőnek tartottam. A szobámban ültem és a számítógépemmel vacakoltam, amikor belépett hogy megmutassa legfrissebb szerzeményét.
– Tetszik az új szoknyám? -kérdezte.
Meg kellett fordulnom hogy lássam. Ő közben megpördült hogy megmutassa magát.
-Nem rossz, bár nem igazán tudom hova fogsz ilyen rövid ruhát fogsz felvenni. – válaszoltam.
A szoknya széle csak körülbelül egy-két centiméterrel volt lejjebb a popsijánál. Tudtam hogy apa rosszul fogja tűrni még a házban is, nemhogy bárhol máshol. Ami azt illeti én sem örültem különösebben annak, hogy mindenféle fiúk között hordja.
– Jól jöhet. Soha nem tudhatom mikor lehet szükségem valami szexire. Ráadásul elég idős vagyok ahhoz, hogy azt viselhessek amit akarok.– vont vállat Juli.
– Legalábbis ezt gondolod.
– Ó,valóban? Mit fogsz tenni ellene? – kérdezte felvont szemöldökkel.
Véleményét kifejtve megfordult hogy elmenjen, én viszont elkaptam a csuklóját és az ágyam felé húztam. Amíg visszanyerte egyensúlyát, gyorsan ő és az ajtónyílás közé léptem elzárva a kijáratot.
–Azt hiszed nem tudlak megállítani?-kérdeztem.
Elmosolyodott és megpróbált elmenni mellettem de finoman visszalöktem.
– Hé, engedj ki! – követelte, de közben egy csipetnyi kuncogás is belekúszott a hangjába.
– Mondd hogy nem fogod felvenni azt a szoknyát! –
Juli kihívóan megrázta a fejét, és megpróbált elillanni mellettem, de én elkaptam és kíméletlenül csiklandozni kezdtem az oldalát tudva hogy ott a legsebezhetőbb.
–Engedj! – kiáltotta nevetve és közben hatástalanul püfölte a vállam.
-Megígéred hogy nem?
-Rendben… oké… argh…hagyd abba! – mondta kifulladva, mire én elengedtem.
Amint szabaddá vált újabb lendülettel indult a folyosó felé. Alig sikerült elkapnom a derekánál. Megpördültem hogy az ágyra dobjam. Feltámaszkodott a könyökére és rám vigyorgott. Én óvatosan visszamosolyogtam és vártam a következő lépését. A szoknyája felhúzódott amikor leszállt az ágyról és jól látszott a bugyija alja. Ezt a tényt alig vettem észre mígnem meghallottam valaki fojtott torokköszörülését a hátam mögött. Azonnal tudtam, hogy bajban vagyok.
-Mi a fene folyik? – kérdezte apánk, lassan mondva ki a szavakat.
– Csak idétlenkedünk.– feleltem hátrább lépve az ágytól.
– Csak megmutattam neki az új… – kezdte Juli.
– Juli! Menj ki! – szakította félbe apa.
– Apu… – tiltakozott a húgom.
– Juli!
Felállt és ahogy elhaladt mellettem aggodalmas pillantást vetett rám. Ugyanolyan jól tudta, mint én, hogy kapni fogok ezért, nem számít milyen ártatlan dolog volt valójában az egész.
– Azt akarom, hogy költözz ki ebből a házból! – mondta apa, amint Juli hallótávolságon kívülre került.
– Ó, a picsába is… Te is tudod hogy semmit nem csináltunk – mondtam nem törődve azzal hogy a nyelvemre ügyeljek.
–Egy heted van! – mondta teljesen figyelmen kívül hagyva engem.
-Rendben! De leköteleznél ha nem figyelnél közben állandóan a hátam mögött! Sosem bíztál bennem, igaz?
– Egy hét! – ismételte és kiment.
–Kíváncsi lennék hogyan bánnál Juli ha ő sem lenne a tiéd! – kiáltottam utána.
Úgy nézett ki mintha egy pillanatra megállna, de lerázta magáról és továbbment lefelé a lépcsőn. Sóhajtottam, ledőltem az ágyamra és a plafont bámultam. Régóta várható volt de mégsem számítottam arra hogy ilyen hirtelen el kell mennem. Fogalmam sem volt hogy találjak más lakhelyet. Szinte észre sem vettem hogy Juli néhány perc múlva csendben visszalépett a szobába.
– Elnézést! Nem akartam hogy ez történjen. Azt hittem még mindig kint van. – szabadkozott, miközben leült mellém.
Lecserélte a szoknyáját és egy farmernadrágot vett fel, valószínűleg jól döntve.
– Nem a te hibád. Végül úgyis megtörtént volna. Hallottad az egész eszmecserét? – mondtam.
– Igen. De azt hiszem én és anya még mindig rá tudjuk venni hogy meggondolja magát, miután lehűlt.
– Kösz, de a helyzet csak rosszabb lesz, ha itt maradok. Amúgy talán nem is olyan rossz ötlet hogy elköltözzek innen.
– Óó… nos… ha úgy gondolod, hogy jobb lenne így… – mondta a húgom csalódottan.
Az ágy széle felé csúszott, mintha távozni készülne.
-Héé… Nem leszek olyan messze. Továbbra is láthatjuk egymást és nem kell attól tartanunk hogy figyel minket.
– Ebben van valami… De ez már nem lesz ugyanaz. Továbbra is azt szeretném hogy itt legyél! – értett egyet kelletlenül.
-Tudom, de azt hiszem meg kell vele békülnünk. Minden rendben lesz! – ígértem.

Végül még kicsit több mint két hétig maradtam. Anya nem volt hajlandó megengedni hogy apám kirúgjon amíg nem volt hova mennem. Szinte biztosan rávette volna álláspontjának megváltoztatására is, ha nem győzöm meg hogy ne tegye. Ha nem mennék el, akkor kétségtelenül valami más jönne elő ami újra feldühítené. Nagyon belefáradtam abba hogy állandóan szemmel tartott.
Sikerült egy tisztességes lakást találnom. Szerencsém volt, tekintve hogy fogalmam sem volt arról mit csinálok. Kicsi volt de viszonylag olcsó, és nem kellett elviselnem egy szobatársat. Elfogadható sétatávolságra volt otthontól, ami azt jelentette hogy Juli-nak nem jelentett különösebb gondot átjönni. Ezt meg is tette néhány nappal azután hogy letelepedtem.
-Miért beszél anyu arról, hogy abbahagyod az egyetemet? – kérdezte azonnal amikor ajtót nyitottam.
-Köszönöm, jól! És te hogy vagy? – válaszoltam gúnyosan.
Juli olyan pillantást vetett rám amiből láttam hogy nincs kedve a viccelődéshez. Bevonult mellettem a lakásba.
– Jól van….Nézd… fizetnem kell ezért a helyért és egyszerűen nem tudok egyszerre dolgozni és órákra járni. Ráadásul még ott a tandíj is. – sóhajtottam.
– Ez nem indok. A szüleink még mindig fizetni akarják a tanulmányokat és a lakást.
– Ó igen… majd biztosan elfogadom a pénzét! – horkantottam fel.
-Nem csak ő szállna be, hanem anya is. Anya ezenkívül nem akarja látni, hogy valami vacak minimálbéres munkát végzel. Eléggé fáj neki hogy te és apa nem tudtok kijönni.
Tudtam hogy anya ideges lesz a döntésem miatt, de nem számítottam rá hogy Juli is ennyire törődik vele. A testtartásából tudtam hogy készen áll vitatkozni velem ameddig csak kell.
– Nézd, nem… – kezdtem.
– Legalább az én kedvemért! – szakított félbe.
Némán néztük egymást hosszú pillanatokig. Ahogy már az elején sejtettem, én pislogtam először és én fordítottam el a fejem.
– Kérlek! – könyörgött halkan.
Hozzám lépett és szorosan átölelt. Én reflexből viszonoztam az ölelést.
– A fenébe… Tudod, hogy nehéz nemet mondanom neked.. – suttogtam.
– Tudom. De jobb így, majd meglátod.
Felnézett rám két centiméteres magassághátrányából és tétován rám mosolygott. Elkeseredetten ráztam a fejem -inkább magamnak mint neki- és gyengéden eltoltam. Vigyora egyre magabiztosabb lett, ahogy rájött hogy nem igazán haragszom rá. Elfordult, hogy tanulmányozza a lakást.
– Nem rossz hely, igaz? – jegyezte meg.
– Nem…nagyon is jó.
Juli lehuppant a kanapéra, én pedig a másik végére ültem.
– Nem akarta, hogy meglátogassalak. – mondta kétségtelenül apánkra utalva, majd folytatta:
– Nagyon kezd elegem lenni a veled kapcsolatos problémáiból, és szeretném ha előzetes írásos engedély nélkül láthatnám a bátyámat.
Lábait az ölembe nyújtotta, én pedig a lábszárára tettem a kezem és az ujjaimmal öntudatlanul mintákat rajzoltam a bőrére.
-Néha úgy gondolom, hogy nagyon könnyen féltékeny lesz. Mintha nem akarná, hogy érdeklődést mutass a többi srác iránt. Emlékszel arra, amikor megpróbáltad hazahozni a barátodat?– töprengtem.
– Igen. Az sem tetszett különösebben. – bólintott elgondolkodva.
–Amúgy hogy mennek a dolgok ezen kívül? – kérdeztem úgy döntve hogy ideje témát váltani.
– Azt hiszem elég jól. Mostanában semmi nagy dolog nem történt.
Még egy ideig különösebb cél nélkül beszélgettünk, mielőtt Juli-nak indulnia kellett. Egyikünk számára sem tűnt bölcs dolognak, hogy túl sokáig maradjon fedősztori nélkül. Megígérte hogy máskor is eljön hozzám, ha lesz rá lehetősége.

Majdnem három hét telt el mire Juli újra átjött. Most sem vette a fáradságot hogy előre telefonáljon, csak megjelent az ajtómban. Miután üdvözölt, nyögve elterült hosszában a kanapémon. Szórakozottan elmosolyodtam és a karfára ültem.
– Problémák? – érdeklődtem egyszerűen.
-Uh, igen. Rohadt iskola…. meg tulajdonképpen rohadt minden.. Volt már veled olyan, hogy minden egyszerre lett katasztrofális? – motyogta
-Azt hiszem ezt a folyamatot bizonyos körökben „tinédzsernek lenni” néven ismerik.
–Ezen már túl vagyok. Tizenhét az nem tinédzser. – mondta Juli a szemeit forgatva.
-Szűk két hónapja tizenhét.
-Tök mindegy.
Juli hasra fordult, talán azért hogy demonstrálja hogy elégedetlen az eddigi bölcsességemmel.
–Tehát rossz a helyzet? – kérdeztem kicsit együttérzőbben.
Megkerültem a kanapét és leültem a középső párna szélére.
– Nem igazán…nem… ha belegondolok. Ez a probléma azzal hogy túl sokat gondolkozom a dolgokon. Úgy érzem hogy az, ami érdekel nem is olyan fontos. – mondta.
– Aha… ez így elég trükkös …– értettem egyet.
Elkezdtem masszírozni a hátát miközben beszélgettünk. Csak finom nyomással is éreztem mennyire feszültek az izmai.
– Segíthetek valamiben?-kérdeztem.
– Nem, nem igazán. Csak úgy éreztem hogy beszélni akarok valakivel…nem tudom miért. Nem mintha sokat tehetnél. – sóhajtott.
-Főleg akkor nem tehetek sokat, ha nem mondasz el nekem semmi konkrétat. – jegyeztem meg.
Juli néhány percig hallgatott, én pedig egy közben tovább masszíroztam a hátát, mert úgy tűnt hogy ez segített valamennyire.
–Lassan haza kell mennem! – motyogta végül, de nyilvánvalóan nem akart megmozdulni.
Kinyújtózkodott a kezem alatt mintha felkelni készülne, de aztán visszahelyezkedett.
–Tudod hogy maradhatsz ha akarsz! – ajánlottam fel.
– Tényleg? -kérdezte mókás pillantást vetve rám.
–De a kanapén kellene aludnod! – folytattam.
-Mmm, ezzel rendben is lennék. Nagyon jó itt.
Nem hittem hogy tisztán a kanapéra utal, de hagytam a dolgot.
– Bár nem tudom hogy megúszhatnám-e. -folytatta.
amikor el kell kezdeni a saját életet élni. Végülis nem egy nagy lázadás.
-De így kezdődik. Először egy fiúnál maradok éjszakára… másnap tetováltatok. Jövő héten pedig minden este részegen ájulok el.
-Lehet hogy jól állna egy tetoválás. – töprengtem.
– Oké, oké… De rendelnünk kell pizzát vagy ilyesmit. Éhes vagyok és nem bízok a te főzésedben. Vagy az enyémben. – kuncogott Juli.
-Támogatom az ötletet. Az elmúlt hetekben gabonapelyhen és szendvicseken éltem.
Ahogy felkeltem hogy megkeressem a telefonomat, azon töprengtem miért is ajánlottam fel Juli-nak az éjszakát. Nem mintha nem örülnék neki, de tudtam hogy ez könnyen sok problémát okozhat nekünk.

Adtam Juli-nak egy takarót és a pótpárnát az ágyamról. Őszintén szólva nem tudtam milyen kényelmes lesz neki a kanapé, de feltételeztem hogy reggel majd elmondja. Ha pedig túl kényelmetlen lenne, valószínűleg már jóval azelőtt is hallani fogom a panaszkodását, tekintettel a lakás kis méretére.
Valamikor az éjszaka közepén arra ébredtem hogy ki kell mennem a fürdőszobába. Félálomtól ködös agyammal sikerült elfelejtenem, hogy Juli is ott van, mígnem a szobámba visszafelé menet egy kis zajt hallottam a kanapé felől. Rájöttem hogy nem kellett volna lehúznom a WC-t, miközben a húgom a közelben aludt. Odamentem megnézni hogy jól van e.
Szerencsére még mindig aludt, vagy legalábbis úgy tűnt. A szeme csukva maradt miközben a kanapé támlája mögül néztem, és a légzése elvárhatóan szabályos volt. Már régóta nem láttam Juli-t aludni. Olyan gyönyörűnek és békésnek tűnt ott fekve és csak a mellkasa mozgott, ahogy lélegzett.
Elkaptam a tekintetem amikor rájöttem, mire gondolok. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az ilyen gondolatokat kiverjem a fejemből, de nem voltam tökéletes. A lelkem mélyén azt gyanítottam, hogy ami igazán zavart apa vádjaiban az az volt, hogy talán igaza lehet.
Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy Juli nem a biológiai testvérem. Számomra mindig a húgom maradt. Néha azonban -mint például azon az éjszakán- olyan érzésem támadt mintha valami több lenne közöttünk, még ha nem is voltam benne biztos hogy mi.
Nagyot sóhajtottam. Leültem a kanapé elé és neki támasztottam a hátamat. Legalább ez a lakás azt jelentette, hogy Juli és én el tudtunk tölteni egy kis időt kettesben, anélkül hogy aggódnunk kellett volna. Utáltam hogy állandóan óvatoskodnom kellett amikor egymás közelében voltunk.
-Mit csinálsz? – motyogta Juli álmosan a hátam mögül.
“Biztosan most ébredt fel”-gondoltam, de nem tudtam, hogy miattam vagy véletlen egybeesés miatt.
-Semmit… csak gondolkodom. Aludj vissza! – mondtam.
Nem mondott mást, de éreztem hogy ujjai esetlenül a hajamba túrnak majd a vállamra csúsznak. Azután fejjel előre lecsúszott a kanapéról a lábamra, majd felült és birtoklóan szorongatott mint egy nagy plüssmacit. Csak a boxeralsómat viselve éreztem hogy aggasztó mennyiségű csupasz hús csúszik az enyémre ahogy elhelyezkedett. A melltartó anyagát azonban a mellkasomon éreztem amiből úgy sejtettem, hogy legalább a fehérneműje még mindig rajta van.
-A visszaalvást úgy értettem, hogy ott ahol voltál. – mondtam miközben szinte automatikusan átkaroltam a derekát.
-Miről gondolkodtál? – kérdezte Juli teljesen figyelmen kívül hagyva a megjegyzésemet.
– Nem tudom… csak valamin – mondtam kitérően.
– Rám gondoltál?
Úgy ülve a kanapé mellett teljesen nyilvánvaló volt hogy legalább egy kicsit gondoltam rá, máskülönben miért lennék ott? A vállamhoz érő haja kezdett megzavarni és kételkedtem abban hogy képes leszek meggyőzően hazudni.
– Igen – morogtam.
– Néha én is gondolok rád. Különösen ma este, a kanapén aludva. Tudod… ez más, mint otthon, pedig a szobáink egymás mellett voltak.– suttogta.
– Ez egy kicsit más – értettem egyet szórakozottan.
A kezeim önálló életre kelve kétségbeesetten szerették volna még jobban érezni azt a sima, tökéletes bőrt ami alattuk hevert. Juli folytatta a beszédet, láthatóan nem észrevéve növekvő kényelmetlenségemet. Vagy éppenhogy észrevéve. Kissé eltolta magát tőlem hogy egy pillanatra komolyan rám nézzen.
-Nem lenne olyan rossz, ugye? Nem úgy értem hogy mi… nem feltétlenül mi. De ha valakivel lehetsz akiről tudod, hogy szeret téged, akiben megbízol…. Miért lenne ez olyan elítélendő?
– Nem tudom. De egyes kapcsolatokat így látnak. Olyan gyakran hibásnak titulálják őket, hogy még ha a két érintett valóban szereti is egymást, senkit nem érdekel. – válaszoltam őszintén.
– Szerinted ez helytelen?
Fejét ismét a mellkasomba temette és olyan halkan tette fel a kérdést hogy alig hallottam.
Ha bárki más kérdezte volna ezt tőlem minden bizonnyal gondolkodás nélkül azt mondom hogy igen, ez rossz,. Annyira hozzászoktam hogy tagadjam a húgom és köztem fennálló helytelen érzelmeket hogy nem tehettem volna másképp. Juli azonban biztonságban éreztem magam ha beszéltem róla. És nem volt kétséges hogy őszinte választ vár tőlem.
– Nem helytelen… nem mindig – mondtam.
-Jó.
Addig fordult az ölemben, amíg lovaglóülésbe nem helyezkedett rajtam. Enyhén magrándultam amikor megéreztem a kezét az alsónadrágomon át a félkemény hímvesszőmön.
-Mit csinálsz? – kérdeztem és szinte azonnal megragadtam a csuklóját.
-Pár perce már a fenekemet szúrja. És azt mondtad, minden rendben. – felelte.
-Nem ezt mondtam. Ennél bonyolultabb….
–Akkor hogy van az hogy te tapizhatsz, de én nem érinthetlek meg?
Egyáltalán nem volt tapizásnak nevezhető, de nem tudtam nem élvezni a lényegében meztelen testének hozzám nyomódását. Azt hittem hogy jól csináltam miközben a kezeimet ugyanazon a helyen tartottam a hátán.
Miközben haboztam Juli kirántotta a kezét a szorításomból. Szinte azonnal éreztem ahogy finom ujjai visszatérnek az egyre teljesebb erekciómhoz. Elővette a péniszemet mielőtt újra sikerült megragadnom a csuklóját. Mosoly kúszott az arcára, amit nem volt nehéz felismernem. Majdnem ugyanaz a mosoly volt, mint amikor pár héttel ezelőtt megmutatta nekem az új szoknyáját. Ez most játék volt számára és tudta hogy nyer. Nem igazán akartam megállítani és a tetteire adott reakcióim egyre lassabbak voltak.
Megfogtam a másik kezét is amikor előre láthatóan azzal próbálkozott és mindkettőt oldalra nyújtottam. Ám ahelyett hogy megpróbálta volna kiszabadítani a csuklóit, Juli a térdére helyezte a súlyát és a bugyival takart ágyékát közvetlenül az enyémhez lökte. Felnyögtem az örömtől és a vereségtől, ahogy erősen hozzám dörzsölte magát.
– Ezt nem fogod megnyerni. – mondta.
-Tudom.
Nem álltam készen erre és nyilvánvalóan közel sem gondolkodtam el rajta annyira mint a húgom. Ennek ellenére most hogy megtörtént, nem neveztem volna megpróbáltatásnak. Elengedtem a karjait és visszatettem a kezeimet a kényelmes helyzetükbe a hátán. Már közel sem törekedtem arra hogy mozdulatlanul tartsam őket. Hagytam hogy szabadon járjanak a melltartó és a bugyi közötti területen.
A húgom nem nyugodott meg amikor elengedtem a csuklóját és továbbra is kitartóan dörgölte magát hozzám. Nem tudtam milyen anyagból készült a bugyija, kivéve azt hogy nagyon jól esett. Csúszós volt de kellően súrlódott ahhoz, hogy ne legyen időpocsékolás az egész.
– Istenem, ez nagyon jó… – leheltem.
– Mmm… az… – súgta vissza félig lehunyt szemmel.
Felnyúltam és megsimogattam az arcát. Részben csak azért hogy megbizonyosodjak róla, hogy felkeltettem a figyelmét.
-Remélem tudod hogy szeretlek! – kérdeztem amikor rám koncentrált.
– Természetesen tudom – válaszolta, mintha ez nyilvánvaló lenne.
– Csak meg akarok bizonyosodni arról, hogy tudod… persze nem arról van szó, hogy én nem akartam ezt.
Rám mosolygott és közelebb hajolt.
-Megértelek. Nekem sem volt könnyű rájönnöm.-mondta.
Azután megcsókolt. Az ajkai annyira puhák és annyira szeretőek voltak hogy átmenetileg elvesztettem az érdeklődésemet minden más iránt. Hosszú ideig alig mozdultunk meg és úgy éreztem hogy tökéletesen boldog lehetek, ha örökké ott ülök vele.
Végül elhúzódott tőlem és a szeme még a sötét szobában is ragyogni látszott. Keze az ellenkezésem nélkül tért vissza a hímvesszőmre. Boldogan felsóhajtottam finom ujjai érzésétől ami messze felülmúlta azt, amit az ágyékának hozzám nyomásával volt képes elérni.
-Sokszor elképzeltem már hogy ez megtörténik…De ez annyira eltér attól, amit gondoltam. Sokkal valóságosabb. Bár bizonyos szempontból szinte álomnak tűnik – mondta halkan.
– Ne álmodj ilyen szépeket rendszeresen!
Juli erre elmosolyodott, majd előrehajolt hogy újra megcsókoljon. Finoman az alsó ajkába haraptam és hallottam, ahogy válaszul halk nyögést hallat. Ujjai szorosabban fonódtak a merev hímtagom köré miközben nyelveink párbajoztak. Keze céltudatos fel-le mozgásba kezdett.
Éreztem hogy az orgazmusom gyorsan közeledik. Próbáltam elhúzni a fejemet, hogy figyelmeztessem, de Juli eltökélten követett amíg a tarkóm a kanapé párnájának nem ütközött. Ennek ellenére egyáltalán nem tűnt meglepettnek amikor a spermám elkezdett kifröccsenni a csupasz hasára. Az egyetlen jel hogy egyáltalán észrevette mi történik egy halk, szinte elégedett doromboláshoz hasonlító hang volt.
Amikor befejeztem az arcához emelte a kezét, megvizsgálta a rá került spermát, majd letörölte az alsónadrágomon. Egy kényelmesebb helyzetbe fordult és a vállamnak támasztotta a fejét. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam a földön ülve, de még nem álltam készen arra hogy felkeljek. Feltételeztem hogy pár perc múlva úgyis megmozdul, így békén hagytam. Ehelyett ott aludtunk el, ahol voltunk.

Másnap reggel istentelenül korai órában csörgött a telefonom. Bár az ablakon beszűrődő napfényből ítélve valószínűleg egy kicsit későbbre járt mint gondoltam. Szerencsére este elérhető közelségben a kanapé mellett az asztalon hagytam a telefonomat. Juli még mindig az ölemben volt és nem hittem hogy földrengésen kívül valami felébresztette volna.
-Halló! – mondtam morcosan.
– Ott van a húgod?
Egy másodpercbe telt mire felismertem anyámat a vonal másik végén. Volt a hangjában valami sürgető, amit nem gyakran hallottam tőle. És szokatlan volt hogy nem üdvözölt rendesen.
– Ó, igen.
– Az apád most ment el innen. Azt hiszi, nálad van. Valószínűleg az lenne a legjobb, ha nem találná ott!
Nem szerette ugyan beismerni hogy vannak problémák a családunkban de anya ennek ellenére tisztában volt a létükkel és igyekezett mindent elsimítani ahol csak lehetett. Nem akartam elképzelni mi történne, ha apa itt találná Juli-t. Különösen félmeztelenül és a bőrére száradt spermámmal. Nem mintha anya tudhatott volna erről a részről, de akkor is.
– Rendben… köszönöm anya! – mondtam.
A valóság visszarobbant a világba amit Juli és én teremtettünk magunknak előző este. Szerettem őt és szeretni is fogom, de ismét akadályok jelentkeztek köztünk. Nem tudtunk együtt lenni… nem megfelelően…. egyszerűen nem működne. Hacsak nem menekülünk el valahova ahol senki sem ismert minket. Az ötlet nem is tűnt annyira rossznak.
Bármennyire is próbáltam nem felébreszteni, Juli rám mosolygott és láthatóan ébredezni kezdett. Valószínűleg jól tette mert úgyis hamarosan fel kellett kelnie. Nem voltam biztos benne hogy hallotta-e a beszélgetést.
–Fel kellene kelned! – mondtam neki.
– Nem akarok.. – motyogta.
– Apa úton van és valamiért azt hiszi hogy itt vagy.
– Hát jól hiszi.
Tiltakozása ellenére Juli felállt és kinyújtózkodott.
– Mennyi időnk van?-kérdezte.
– Nem tudom. De kocsival jön, szóval nem sok.
-Hmmh… akkor nem lesz időm zuhanyozni… – mondta elgondolkodva miközben rábökött a hasa alját borító száradt spermára.
-Csak kapd fel rá az inged és nem lesz semmi baj. Már néhány órája ott van.
-Igaz….
Néztem ahogy felveszi a ruháit amiket lefekvéskor gondosan összehajtva hagyott a földön a kanapé mellett. Úgy tűnt a kelleténél egy kicsit tovább tart amíg felhúzza a farmernadrágját a fenekére, de valószínűleg csak az én kedvemre tett.
Miután felöltözött az ajtóhoz kísértem. Megfordult mielőtt odaértünk volna hogy megöleljen. Teljesen normális ölelés volt, ugyanolyan mint korábban bármikor máskor. Valahogy mégis arra emlékeztetett, hogy mennyivel jobban ismerem most a testét.
Miután Juli elment, felvettem egy pólót és vártam. Alig öt perc telt el, amikor a kitartó kopogás jelezte édesapánk érkezését. A húgom jó időben távozott. Felsóhajtottam és igyekeztem a lehető legsemlegesebb arckifejezést felvenni miközben kinyitottam az ajtót.
-Mit keresel itt? – kérdeztem.
Kicsit nehéz volt egyszerre álmosnak, meglepettnek és gyanakvónak tűnni. Szerencsére nem is figyelt rám igazán.
– Hol van Juli? – kérdezte.
-Nem tudom. Otthon? Vagy várj… gondolom az iskolában. – mondtam és a szobában lévő órára pillantottam.
– Tegnap este nem jött haza. Ne hidd, hogy nem vettem észre!
Benyomult mellettem a lakásba és vadul körülnézett, mintha a puszta elszántsága oda teremtené Juli-t.
-Kérlek… gyere be nyugodtan… – motyogtam gúnyosan és a falnak dőltem anélkül, hogy becsuktam volna az ajtót.
Mivel nem volt nagy a lakás, tudtam hogy nem tart sokáig átkutatni. Nem különösebben tetszett hogy körülnézett a szobámban, de nem is akartam megállítani. Nemsokára nyilvánvalóvá vált számára, hogy Juli tényleg nincs nálam. Tartózkodtam attól hogy bármiféle megjegyzést tegyek miközben kiviharzott. Az arckifejezéséből ítélve talán még dühösebb is lehetett, amiért nem találta ott.
Végül bementem a hálószobámba és fáradtan ledőltem az ágyamra. Annyi minden megváltozott az életemben az előző este óta. Az elég világos volt hogy Juli valamikor majd beszélnünk kell róla, de nem tudtam mikor lesz legközelebb alkalmunk együtt lenni. Már korábban is vigyáznia kellett nehogy túl sok időt töltsön velem, és most még több óvatosságra volt szükség. Halkan felkuncogtam, amikor rájöttem hogy apának mindvégig igaza lehetett velünk kapcsolatban. Bár legalább részben az ő hibája hogy a fejünkbe ültette az ötletet.
Felsóhajtottam, amikor meghallottam, hogy valaki másodszor kopogtat az ajtómon azon a reggelen. Nem úgy hangzott, mintha apa visszatért volna. A kopogás túl gyengéd volt ehhez, de nem tudtam elképzelni hogy ki más lenne.
– Nyitva van – kiáltottam, nem törődve azzal hogy felkeljek.
Juli volt. Sejthettem volna.
– Azt hittem elmentél – mondtam, miközben bejött a szobába.
-Igen, de visszajöttem – közölte a nyilvánvalót.
– Nincs iskola vagy valami ahol lenned kellene?
– És neked?
-Oké… jogos észrevétel..
Juli halkan felkacagott és felmászott mellém az ágyra. Még mindig a hátamon feküdtem. A lábaim lelógtak az ágy végéről, a húgom pedig leült a fejem mellé. Kissé megemelte a fejem és alám csúszva az ölébe vette.
– Ez nagyon jó… – mondtam miközben játszott a hajammal.
– Mm-hm – válaszolta és jobban odafigyelt a hajam rendbetételére mint rám.
Felpillantva szépen ráláttam a melle alsó felére…legalábbis arra amit a blúzán keresztül látni lehetett.
– Ezt abba kell hagynunk! – mondtam végül, de nem volt elég akaraterőm ahhoz hogy felüljek.
-Miért? – kérdezte könnyedén.
– Mert fennáll annak a veszélye, hogy szerelmes leszek beléd.
-Azt hittem már belém szerettél. Tegnap este azt mondtad hogy szeretsz.
-Igen… de úgy értem, másfajta szerelem. Az a fajta, ami túl veszélyes számunkra.- mondtam és fáradtan megdörzsöltem az arcom.
–Meg tudnánk csinálni. Most nehéz, de apa megígérte hogy vesz nekem egy autót, ha végzek. Bárhová mehetünk amikor csak akarunk. Vagy átosonhatok ide minden este, ha úgy tetszik.
Teljesen magabiztosnak tűnt, mintha nem kételkedett volna afelől hogy minden rendben lesz.
– Azt hiszed nem veszi észre?
-Tényleg érdekel téged?
Ez egy érdekes meglátás volt. Már tényleg nem érdekelt, hogy apa mit gondol rólam. Amit Juli-ról gondolt, az viszont egy másik történet.
-Nem én vagyok a gond, hanem te. Engem már kirúgtak.
– Ha ez az én problémám, akkor hadd kockáztassak, ha kedvem van. Különben haza kell mennem és álomba sírnom magam minden este, mert a bátyám nem szeret. – mondta határozottan.
Lemondóan felsóhajtottam és megadóan széttártam a karjaimat.
– A fenébe….nem játszol tisztességesen! – panaszkodtam.
– Tudom – mosolygott, és lehajolt, hogy lágyan megcsókoljon a homlokom.
– De legalább a piszkos játékom legalább annyira a te kedvedre van mint az enyémre. Egyébként most használnám a zuhanyzódat. Van letakarítani valóm a tegnap estéről.
Ezt mondva Juli óvatosan lecsúszott az ágyról és a fürdőszobám felé indult.
Hallottam a víz csobogását és a hang gyorsan képeket kezdett varázsolni az elmémbe. A húgom meztelenül van odabent… meztelenül és nedvesen. Olyan könnyű lenne bemenni… és ha belegondolok valószínűleg nem is bánná.
Egy darabig ellenálltam a késztetésnek és egyszerűen csak elképzeltem, hogyan nézhet ki a zuhany alatt. Az előző esti események elég jó kiindulópontot adtak, még ha nem is láttam mindent. Végül megadtam magam és nyögve felálltam. Nem gondoltam hogy Juli zokon venne egy kis leskelődést. Legalábbis a közelmúlt eseményeit figyelembe véve elég furcsának találtam volna, ha igen.
Csak akkor jöttem rá, hogy már nem hallom ahogy folyik a zuhany amikor a fürdőszoba ajtajához értem. Ez kissé furcsa volt, mert azt hittem tovább tart. Magamban vállat vonva mégis kinyitottam az ajtót anélkül hogy kopogtattam volna. Juli a tükör előtt állt egy törülközőbe csavarva és az ujjaival próbálta megigazítani nedves haját. Amikor beléptem még csak meg sem fordult hogy rám nézzen, bár elég könnyen látott a tükörben.
-Meg kellene tanulnod kopogtatni! Lehettem volna itt meztelenül. – dorgált meg anélkül, hogy egy kicsit is nyugtalannak tűnt volna.
– Éppen azért jöttem. Mióta nem tart a zuhanyozásod örökké?
-Mondtam hogy csak egy kis tisztogatás kell. Persze nem mintha arra számítanék hogy sokáig tiszta maradok.
A tükörképe határozott szemkontaktust létesített velem, valószínűleg azért hogy felmérje a reakciómat.
– Ez tényleg a te hibád volt. Legalább jelképes erőfeszítést tettem, hogy megállítsalak.– mondtam, miközben mögé léptem.
– Nagyon nemes tőled.
Kezeim a csípőjéhez értek és elég közel álltam hozzá, hogy a törülközőjéhez simuljak. Nyakának szabad oldalát cirógattam, amíg fel nem adta hogy úgy tegyen, mintha még mindig a hajára koncentrálna. Oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférjek.
– Ez jó. – mondta halkan.
– Lehetne még jobb is – válaszoltam és a törülközője felső széléért nyúltam ahol összefonta.
– U-uhh.. Először te! – mondta és fejét megrázva elkapta a kezemet.
Nem értettem teljesen miért számít ki az első, de nekem akkor már mindegy volt. Juli a tükörből figyelt ahogy lehúztam a pólómat és az alsónadrágomat, bár a saját teste elzárta a látóterét amíg vissza nem tértem az előző pozíciómba. Ott álltam teljesen meztelenül, miközben a húgom csak egy törülközővel volt betakarva közvetlenül előttem és éreztem ahogy a hímvesszőm megkeményedik. Finoman a fenekébe nyomtam.
–Most jó? – kérdeztem miközben ismét a törülközőjének eltávolítására készültem.
Egy pillanatig habozott, de azután bólintott.
-Igen… csináld!
Hagytam hogy a törölköző a padlóra hulljon a lábunk előtt és Juli teljesen szabaddá vált előttem. Kissé feszültnek tűnt miközben a testét tanulmányoztam, ami egészen furcsának tűnt addig amíg eszembe nem jutott hogy igazából ez volt az első alkalom, hogy meztelenül van velem. Tegnap este nem volt ugyan sok ruha rajta, de valószínűleg ez még mindig más élmény a számára.
– Istenem, de gyönyörű vagy! – leheltem próbálva megnyugtatni.
Úgy tűnt beválik. Megfordult és az ajkán egy kis mosollyal szembefordult velem. A mosolya még szélesebb lett ahogy meglátta a majdnem teljes erekciómat amely egyenesen rá mutatott.
– Ezt belém fogod tenni? – kérdezte szendén.
-Ez lenne a terv.
Óvatosan visszanyomtam a falhoz, és közelebb léptem amíg a péniszem a szeméremajkait nem dörzsölte minden alkalommal, amikor elmozdultam. Átkarolta a nyakamat hogy a szájára húzza a számat, én pedig hagytam, hogy a kezem a csípőjére essen. Olyan merev voltam hogy szinte kezdett fájdalmas lenni, hogy a farkam úgy beszorult közénk, ahogy volt.
– Szeretnél bemenni a hálószobába? – javasoltam amikor kissé eltávolodtunk egymástól.
Megrázta a fejét.
– Nem. Később bemehetünk ha akarod, de most jó itt.
Nem ez volt a legromantikusabb helyszín, de ha Juli nem bánta akkor én sem. Megsimogattam néhányszor a punciját, majd lassan beljebb nyomtam az ujjam hogy megbizonyosodjak arról hogy készen áll. Nem kellett aggódnom. Elég nedves volt már ahhoz, hogy az ujjam minden nehézség nélkül becsússzon.
Megpróbáltam nézni az arcát, miközben belehatoltam, de ő a nyakamba temette a fejét. Szorosan magához szorított és halk, örömteli hangokat hallatott míg végül teljesen elmerültem benne. Csak akkor nézett fel rám félig lehunyt szemmel, amikor érezte hogy abbahagyom a mozgást.
Csípője előre-hátra kezdett ringani a testem és a fal között rendelkezésre álló korlátozott helyen, miközben lehajoltam hogy újra megcsókoljam. Ellenirányban kezdtem lökni és igyekeztem hogy szinkronban maradjak a mozdulataival.
Néhány pillanatra lehunytam a szemem és pusztán az élmény érzésére koncentráltam, hogy megpróbáljak minden részletet megjegyezni. Nyilván nem olyan dolog volt ez amit valaha is elfelejtenék, de szerettem volna a lehető legélénkebben emlékezni rá.
Amikor újra kinyitottam a szemem Juli arckifejezése volt az első dolog amit észrevettem. Majdnem megtorpantam mert azt hittem hogy fájdalmat okozok neki valahogy. Ám szinte azonnal rájöttem hogy ez inkább az élvezet kifejeződése mint a fájdalomé.
-Elélvezel?- suttogtam.
– Mm-hm – erősítette meg kis késéssel miközben a tekintete lassan újra rám fókuszált.
-Ez annyira… más volt. De jó. Nagyon jó. Neked sok van hátra?
– Miért? Már belefáradtál?
-Nem. Egész nap ezt csinálhatnám. Csak érezni szeretnélek magamban!
–Mindjárt érezhetsz…
Néhány másodperc múlva éreztem hogy közeledik az orgazmusom. A spermám hamarosan lövellni kezdett Juli várakozó hüvelyébe. Lelassítottam a mozgásomat majd kihúztam magam belőle, és ott álltam bizonytalanul abban hogy mit tegyek.
–Ez az első alkalom hogy spermát érzek kifolyni a puncimból. Valahogy szexinek érzem tőle magam. – mondta miközben néztük ahogy a nedvem a combja belső felén szivárog lefelé.
– Ne légy túl szexi, különben soha nem engedlek elmenni! – mondtam csak részben viccelve.
-Részemről rendben lenne. – felelte Juli.
Ezután rövid, kínos csend következett. Mindketten tudtuk hogy nem maradhat nálam állandóan.
– Juli, …tudod… – kezdtem.
– Tudom. Még mindig van mit megoldanunk. De meg tudjuk csinálni! Tudom, hogy sikerül. – szakított félbe.
Közelebb lépett és szorosan átöleltük egymást. Még mindig nem voltam olyan biztos az esélyeinkben mint ő, de nagyon is hajlandó voltam megpróbálni.