Gátlástalan szex
Sándort az ébresztőóra csörömpölése rázta fel nyugtalan, nyomasztó álmából. Kinyitotta a szemét, és a hálószoba üres mennyezetét látta maga előtt, melyre az álom utóhatása rajzolt néhány elmosódott látomást. Szíve hevesen vert. Emlékezett, valami felismerhetetlen, puhatestű rém kergette végig az éjszakán önmagukba torkolló folyosókon, fenék nélküli vermeken keresztül. Minden érzéke megnyílt a szörnyűség előtt: hallotta a rém közeledő, nyálkás – csúszós hangjait, érezte ostoba dühét. Teljesen kifulladt a menekülésben, érezte, semmi reménye nem maradt, így megperdült, és szembenézzen üldözőjével, mire…
Mire felébredt.
Lassacskán tudatosult benne, hogy még mindig csörömpöl az átkozott vekker. Gyorsan elhallgattatta, és a mellette alvó feleségére, Vivienre pillantott. Gyönyörűnek találta. Gyengéden végigsimított haján, s közben megcsodálta szendergő, nyugodt arcát. A férfi maga is csodálkozott, rémséges álma ellenére figyelmét milyen gyorsan képes visszaterelni az e világi dolgokra.
Húsz éve, 17 évesen vette el ezt a karcsú, hosszú lábú, gesztenyebarna tüneményt, s egy percig sem bánta meg. Boldog, szilárd házasság volt az övék, és sikerült felnevelniük egy nagyszerű kislányt. Sándor nagyon büszke volt a lányára: úgy érezte, vele sosem fog szégyent vallani.
Most azonban csak a felesége járt az eszében. Aminek eredménye egy egészen impozáns, a kapuzárás előtti pánik felé tántorgó férfihoz mérten bámulatos keménységű erekció lett.
Vivien nyújtózkodott.
– Jó reggelt, drágám – suttogta Sándor, és homlokon csókolta az asszonyt. – Hasadra süt a nap.
Vivien a hátára fordult, kinyitotta nyugodt, szürke szemeit, és a férjére mosolygott.
– Mennyi az idő?
– Mindjárt hat óra.
– Korán van még – Vivien azonnal felismerte Sándor szemében a vágyat, egy olyan asszony rutinjával, aki már közel húsz osztja meg ágyát ugyanazzal a férfivel.
Többnyire ugyanazzal a férfivel, gondolta Vivien, picit szégyenkezve. Sanyi nem tud időnkénti botlásairól, nem is kell, hogy tudjon, de azért egyszer majd bevall neki mindent. Mondjuk, nyolcvanéves korában, ha akkor is élnek még.
Most azonban férje kötötte le a figyelmét. Karcsú kézfeje a férfi pizsama alsójába siklott.
– Sietsz valahová? – kérdezte pajzánul az asszony, titokzatos, érzéki félmosollyal szája sarkában. Keze rákulcsolódott a forró keménységre.
– Nem – felelte a férfi, és félresimított egy rakoncátlan tincset felesége arcából. – Egyáltalán sehová.
Sándor átölelte az asszonyt, és szenvedélyesen végigsimította a testét. Vivien felsóhajtott, hozzásimult a férfihoz, hogy forró bőrük a lehető legnagyobb felületen érintkezzen. Csókjuk gyengéd volt, a szenvedély minden ígéretétét magában rejtő. Vivien önkéntelenül is széttárta combjait, és a férfi bámulatos gyorsasággal használta ki a helyzetet: keze máris felesége tüzes altestére siklott. Még volt annyi ideje, hogy végigsimítsa a fazonírozott szeméremdombot, s már a csikló keményen meredő agancsocskáját is elérte, amikor a meglepően erős és fürge Vivien határozottan a hátára perdítette.
– Sanyi – kezdte fátyolos hangon, míg jobb keze tovább szorította férje kőkemény szerszámát. – Mikor is csókoltál meg először lányt? Elfelejtettem.
– Huh – Sándor össze volt zavarodva. A felpezsdült mirigyei termelte adrenalin elborította az agyát. Nem értette, miért kérdezi tőle ezt az asszony. – 14 évesen. Akkoriban Sopronban jártam iskolába. Az iskolaudvaron történt.
– Értem – az asszony mosolygott, és egy hosszú, érzéki csókkal ajándékozta meg férjét. – Ennél jobb volt?
– Nem – Sándor a torkát köszörülte a felkavaró csók után. – Annak a lánynak nagyon nedves volt az ajka és…
– Mikor feküdtél össze először valakivel?
– Úgy érted…
– Úgy értem, bárhogy.
– Egy évvel később. Gimnáziumban, osztálykiránduláson. A lányt Marinak hívták és…
– Mit tett veled? – Vivien továbbra is mosolygott, és férje farkát szorongatta.
– Hát, kiverte. Vonakodott, de itattam vele pár pohár puncsot és…
Vivien keze mozogni kezdett. Finoman, lassú mozdulatokkal húzogatta a bőrt a szerszámon, szorítva rajta időnként egyet.
Sándor kezdett megizzadni.
– Jó volt? – kérdezte az asszony rekedt hangon, míg keze tette a dolgát.
– Nem. Nem volt nagyon jó… A Mari durván csinálta… és utána undorodva törölte a kezét a lepedőbe.
Vivien végigsimított mutatóujjával a kezében lévő falloszon, összegyűjtve egy kevéske előnedvet. Aztán ujját a szájához emelte, és érzékien leszopogatta, közben végig Sándor szemébe nézett. A férfi nyelt egyet, úgy érezte, teste kezd elzsibbadni. Szokatlan volt számára a helyzet: Vivien már régen nem csinált ilyesmit.
– No és… ki szopott le először? Ugyanaz, akinek be is raktad?
Sándor meg volt döbbenve. Vivien ilyen szavakat szintén évek óta nem használt már.
– Nem… Csilla szopott le először… a bankett után… Úristen de rég volt.
– Jól csinálta?
Sándor elgondolkodott. – Úgy rémlik. Igen, azt hiszem ügyes volt.
– Aham – Vivien mosolygott, egy támadásra készülő polip mosolyával.
Egy támadásra készülő polip mosolyával? – gondolta Vic meghökkenve. Miért gondoltam ilyen baromságot?
Testén borzongás futott végig. Felsejlett előtte valami – valami, ami az álmával volt kapcsolatos. De mire továbbgondolta volna a dolgot, felesége valóban támadásba lendült – kezével, ajkaival és fürge nyelvével.
Vivien hosszasan megcsókolta, mialatt kezével továbbra is szorongatta a péniszét. Aztán apró csókjaival végighaladt a testén: mellkasán, hasán, combjain. Mire forró ajkai elnyelték a férfi legféltettebb kincsét, már reszketett a vágytól. Sándor érezte a makkját ingerlő tűzforró nyelvet, a síkos, puha ajkakat, s összeszorította a fogát. Simogatni kezdte az asszony alvástól kócos, selymes hajkoronáját, aztán, még mielőtt robbant volna, felhúzta magához, és kezei közé vonta az arcát.
– Mi ütött beléd Vivi? – kérdezte reszketegen.
– Ezt hogy érted? – kérdezte pajkosan az asszony.
– Nem vagyunk már tizenévesek – súgta a férfi, de aztán maga is elnevette magát.
– Dehogynem – Vivien szeme csillogott. – Hanem most már dolgozz te is.
Azzal az asszony megfordult, s úgy helyezkedett férje testére. Sándor élvezettel fogta át csípőjét, s temetkezett bele az impozáns fenékbe. Körbepuszilgatta a kitüremkedő nyílás környékét, mire az fokozottabb nedvtermelésbe kezdett. Ezalatt érezte, hogy Vivien ismét elnyeli meredő farkát, és lágyan, ráérősen szopni kezdi.
Sándor egyelőre igyekezett figyelmen kívül hagyni asszonya ténykedését, és a nő gyönyörére koncentrált. Finoman végignyalta a szeméremajkakat, azután belefúrta nyelvét a lüktető nyílásba. Egyik kezének ujjait eközben Vivien megfeszülő gerincén húzogatta le-föl, másik kezével pedig a csiklót ingerelte.
Az asszony egyre mohóbban szopta be férje farkát, ahogyan testét elöntötte a forróság s a már-már fájdalmas kéj. Időnként ki-kikapta szájából Sándor örömbotját, hogy rekedt sóhajokkal, sikkantásokkal kiadja magából a feszültséget. A férfit ez persze még inkább felvillanyozta, nyelve s ujjai mind intenzívebben kényeztették az asszony érzékeny pontjait.
Mire Sándor egy hosszú, elnyújtott nyögéssel elélvezett, lespriccelve Vivien arcát – aki ismét épp kivette szájából a péniszt, hogy a párnába nyöghessen – az asszony már legalább három orgazmust élt át. A szobát belepte a kéj verejtékének sós s édes illata, a két test hangosan vonaglott az ágyon.
Élvezése után Sándor elnyúlt és pár percig csak lebegett a semmiben. Aztán arra lett figyelmes, hogy Vivien kihúzza éjjeliszekrényének fiókját, és matat benne.
– Mit keresel, drágám? – kérdezte szórakozottan. Szívverése kezdett lecsillapodni. Meglendült bezzeg újra, mikor meglátta, mit halászott elő az asszony.
Vivien feltérdelt az ágyon, s egy méretes vibrátort tartott kezében, miközben mosolygott. A vibri volt vagy 20 centi, rózsaszín, és nem épp esztétikus – Sándor még sosem látta.
– Hát neked meg meg mióta van ilyen… izéd? – a férfi bután féltékeny lett. Tudta, az ő farka alig nőtt hosszabbra 17 centinél.
– Néhány éve – válaszolta az asszony csillogó szemmel. – a Nőegylet tomboláján nyertem. Akkor elég kínos volt, de azóta rájöttem, hasznos időnként… – és nevetett.
– Gyakran használod? – kérdezte Sándor kikerekedett szemmel.
– Hát… ha van időm napközben. Igen. És most szeretném, ha te kényeztetnél vele…
Sándor kábultan nyúlt a vibrátorért. Megforgatta kezével, aztán bekapcsolta. Halkan zümmögni kezdett.
– Ahh – Sok kellemes emléket kelthetett feleségében e a hang, mert most hanyatt vetette magát az ágyon, széttárta combjait, és simogatni kezdte a csiklóját. Sándor ezt félig hitetlenül, félig bezsongva figyelte, de amúgy fogalma sem volt, mit kezdjen a kezében zümmögő rózsaszín csúfsággal. Igen bizarrnak érezte a helyzetet. Figyelmét a vibri színe kötötte le… rózsaszín… déja vu-t érzett. És akkor eszébe jutott az álma! Bele is pirult nyomban. Hiszen most már jól emlékezett, hogy őt bizony álmában lecidázta egy rózsaszín polip. Kínos. No de jelen helyzetben ez nem igen számít…
– Sanyi… mire vársz… rakd be… – lihegte az asszony, azzal ujjaival széthúzta duzzadt szeméremajkait, föltárva vöröslő barlangját.
A férfi ettől bevadult. A szétdobott combok közé nyomult, és finomkodás nélkül tövig bevágta a zümmögő vibrátort felesége puncijába.
– Óhhh…. Áhh… – Vivien dobálni kezdte csípőjét, hogy hüvelye minél teljesebben elnyelje a hosszú, vastag műfaszt.
– Igen – vicsorgott Sándor, és hátradobta fejét, hogy kirázza szeméből izzadt csimbókokban szemébe csüngő haját. – tessék, ha ez kell…
– Igeeen – az asszony láthatóan önkívületbe esett. Elérte azt a pontot, amikor a végsőkig felizgatott női test már nem más, mint egybefüggő élvezések tehetetlen martaléka.
Sándor őrjöngve vetette magát az asszony combjai közé, és nyalni kezdte csiklóját, míg a vibrátort továbbra is sebesen ki-be mozgatta a pinában. Nyelve összegyűjtötte a bőven áradó nedveket, s széthordta Vivien remegő combjain, hasán.
– Úúhhh- Vivien fojtott hangon felsikoltott. Hüvelyének összehúzódásai folyamatosakká váltak. Sándor akkor kirántotta a műfaszt, és bevágta kőkeményre duzzadt sajátját. Olyan szintű izgalomban volt már, hogy pénisze csaknem a vibrijével megegyező méretűre duzzadt: fitymája alig takarta már követelődző, harciasan előremeredő makkját. Az asszony sikoltva fogadta magába, s férje vállát kezdte el marcangolni fogaival.
A szeretkezők agyában ekkor már semmi gondolat nem maradt. Átadták magukat a forró örvénylésnek, mely először megpörgette, kiszivattyúzta őket, majd pedig elnyelte. Olyan gátlástalan, forró szexbe merültek, amilyet soha, még álmaikban sem tudtak volna elképzelni (vagy talán csak Vivien). Vagy egy órán keresztül forogtak a kéj izzó katlanában, nem is gondolva azzal, hogy lányuk döbbenten hallgatja a hálószoba vékony falain átszűrődő önfeledt hangjaikat, majd egy idő után maga is maszturbálni kezd.