Friderika, viszket a lika 3.

Régóta ismertük már egymást Friderikával. Talán húsz éves ismerettség állt már mögöttünk s bár ő mindig is csupán barátként tekintett rám, bennem mindig is feszült egyfajta vágy felé. Időközben mindeketten változtunk, persze.
Ő a laza, alter lányból egy igazi nővé vált akit a férfiak csak tisztes távolságból mernek csodálni. Én pedig; nos már nem az a teszteosza fiú vagyok aki akkor voltam mikor megismerkedtünk. Minden találkozásunk emlékezetes számomra, bár meg kell vallanom azt is, mióta másik városba költözött és férjhez ment ritkábban futottunk össze. Aztán csodák csodájára, egy banda, akiért mindketten rajongtunk anno, újra összeált egy emlékkoncertre. A hír hallatán szinte egyszerre írtunk egymásra, egy ilyen lehetőséget nem hagyhatunk ki.

F:”Szia. Hallottad? Mész? 🙂 ”
R:”Hogy a fenébe ne mennék? 😀 Ti?”
F:”Nem tudom még. A palim nem szereti annyira őket… :/”
R:”Akkor csak te? Jönnöd kell! ;)”
F:”Hmmmmmmm….”
F:”Csajos este lesz aznap. :D”

Úgy beszéltük meg, hogy a buliban találkozunk; nem tudta még mikor tud elindulni. Én pedig nem akartam sürgetni.
Gyűlt a tömeg, egyre hangosabb volt már a zsivaly, de még sehol. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy mégse jön össze a találkozó. A pulthoz furakodtam, majd kikértem az első whiskeymet. Ekkor karolt belém valaki és súgta a fülembe:
– Én pedig egy vodka-szódát kérek.
A bódító, virágos illata és a lágy, kellemes hangja megnyugtatóbb volt mint bármi más. A tudat, hogy itt van végtelen boldogsággal töltött el. Vigyorogva fordultam felé, majd nevetve összeölelkeztünk.
Puszit váltottunk; majd kikértem az italát.
– El se hiszem, hogy annyi év után… három? Négy? – kezdtem bele.
– Van az öt is. – tekintetében villant valami hívogató. Vagy csak a fények játéka volt.
– És a csajos este? Nem fognak hiányolni? – tettem fel a kérdést, puhatolózva a terepen.
– Reggelig nem kell hazamennem. Másodpercekig csak bámultunk egymás szemébe. V hibátlan zöldeskék árnyalatú írisze csillogott mint két, tökéletesen metszett drágakő. Pupillája lassan húzódott össze majd tágult ki ahogy a háttérben a fények váltogatták egymást; aztán finoman gesztenyebarna hajába túrt.
A tarkómon felállt a szőr a tekintetétől.
Hamar felhajtottuk a piát, majd kértem is a következőt. Egyszerre kortyoltunk az italunkba, majd a banda a húrokba csapott. Homlokán felugrott a szemöldöke a vidámságtól, majd megragadta a csuklómat és maga után kezdett húzni a tömegbe. Tekintetem nem tudtam levenni hibátlan, formás derekáról és fenekéről. Tapadós egyberuhát viselt, szandállal.
Lapockái közé varrt, tenyérnyi tetoválásán nyugodott meg a tekintetem. V határozottan haladt előre az első sorba, mindig is jellemző volt rá az ilyesmi.
Az első három számot egymás mellett állva tomboltuk végig. Ekkor tűnt fel, hogy mindkettőnk pohara kiürült, ezért fejjel a pult felé biccentettem. Értette a dolgot, majd, megemelte poharát, jelezve, ugyanazt kéri.
Mire visszatértem az italokkal, a telefonját bámulta. Vidám, mosolygós arcára szomorúság ült ahogy olvasott.
– Minden oké? – súgtam a fülébe ahogy nyújtottam a vodkaszódát.
– Igen. Igen. – válaszolt F, majd gyorsan lezárta a képernyőt és visszacsúsztatta a telefonját a táskájába, majd szinte húzóra leküldte az itala felét.
Felzengett a kezdő akkordja a közös, igazán kedvenc dalunknak. Belém karolva fordult a színpad felé, mintha szomorúságát elfújták volna teli torokból kezdte énekelni a közönséggel együtt a kezdő sorokat. A szám végén minden különösebb jelzés nélkül kapaszkodott bele az ingembe, majd fejével a terasz felé biccentett.
Odakint kellemes, nyári este volt. A tömeg bent bulizott, rajtunk kívül senki nem volt kint. Elindultunk a parkosított rész felé.
– Nem tudom meddig tudom még… – kezdett bele hirtelen, halkan, miközben végigsimított a karomon.
– Ne mondj egy szót se – súgtam a fülébe. Egy közeli padra vetettük le magunkat. Pillanatokig csak egymás szemébe bámultunk, majd ahogy közelített a fejünk egymáshoz, hirtelen összetapadtak az ajkaink.
Végigsimítottam a hátán, a derekán, amitől lassan, finoman mozogni kezdett. Szájával elindult az arcomon, majd finoman megharpva fülcimpám aztán lefelé tartott a nyakamon. A nadrágomat már eddig is szűknek éreztem, de ezek után pláne. Karcsú, finom kezével az ágyékomon kalandozott. Felnyögtem halkan ami olaj lehetett a tűzre, mert az ölembe pattant, hogy nemi szerevik közt csak a bugyija és a nadrágom volt.
Gyönyörteljesen vonaglani kezdett, elnyíló ajkai hevesen kapkodták a levegőt. Jobb kezemmel finoman a ruha alá nyúltam. Éreztem a tangáját ahogy formás és kemény fenekét simogattam. Mintha egy tábortűz felé nyújtottam volna kezem, érzetem a forróságot az ágyékából.
Fogást váltottam hát, hüvelykujjamal a vénuszdombját simítottam végig. A vékony, falatnyi textil már nyirkos volt. Egy pillanat alatt pattant fel és szabadult meg tőle. Közben én is kibuktattam merev, duzzadt farkam amibe rögvest beleült. A tekintete felakadt amint végigcsúszott a lécemen.
Soha nem láttam még szebbet; a nyakán az erek finoman lüktettek ahogy a pulzusa egyre gyorsult. Homlokán időnként átfutott a ránc, ahogy helyezkedett, de közben folyamatosan nyögött és sóhajtozott.
Érzetem ahogy a nadrágom elejét lassan átitatja a sikamlós nedv. Ahogy felkapta az elélvezés hulláma a vállamba mart, levegőért kapott. Ekkor álltam fel úgy vele, hogy még benne voltam, hogy magamhoz ölelve érezhessem a testét. Alacsony, vékony, szemkápraztató lány volt már korábban is de az idő ami másokat vénit, őt csak nemesítette. Bőre barsonyos volt és barna, testén látszik hogy törődik a külalakjával.
Lábát a padon megvetette, hogy stabilabb legyen a test tartás, majd fejét a vállgödrömbe hajtva folytatta a csípőjével a mozgást. Hosszan, mélyről jövően nyögött fel közben. A mámor, a boldogság, az élmények, az extázis cirkusza úgy kavargott bennem mint felkapott épületek egy forgószélben. Már éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni, egyre sűrűbben érzetem belül a kirobbanás előtti hullámokat. Kivártam egy újabb remegős-görcsös hullámot, nem akartam, hogy félúton a csúcs felé legyen vége számára. Az utolsó pillanatban kihúztam hát a farkam. Szinte abban a pillanatban hajolt le és vett a szájába, miközben jobbjával a szoknyája alatt vezette le az orgazmust. Hirtelen robbantam ki a végén, de nem ment kárba egy csepp se. Lihegve ültünk vissza a padra. Én egy mozdulattal tettem el a szerszámot, míg ő a bugyiját a táskába gyűrte. Ez után csak félve mertünk egymásra nézni. De ahogy összetalálkozott a tekintetünk, mindketten elmosolyodtunk. Ismét a vállamnak dőlt a kimerültségtől, én pedig simogatni kezdtem tarkóját-hátát ahol a tetoválása is volt.
– Ez… én nem vagyok ilyen. – kezdett bele a szabadkozásba. Megcsókoltam a homlokát.
– Ne magyarázkodj. Nekem nem kell.
Átöleltem, majd még hosszú ideig ültünk a nyári éjszakában, némán, míg nem olyan távol tőlünk a koncert még javában tartott.