Zuhanyzás a barátnőmmel

RG-re (ritmikus gimnasztikára) járunk egyik barátnőmmel. Minket, kettőnket választottak ki, hogy megmutathatjuk mit tudunk egy verseny keretében, tehát minden péntek délután 3-tól egy 2 órás edzésen veszünk részt, hogy még csiszolni tudjunk a mozdulatainkon. Miután el telt az edzés, ami igen csak izzasztó volt, megdicsért a tanárnő és visszamentünk az öltözőbe.
– Nem megyünk el zuhanyozni? Tökre leizzadtam. – Kérdezi barátnőm, mikor már levette a felsőjét.
– Felőlem mehetünk. Én is baromira leizzadtam.
– Én előre megyek, majd gyere.
– Okey. – Levette a többi ruhadarabját is és bement a zuhanyzókhoz. Én csak ekkor kezdtem el vetkőzni és pár perc múlva követtem.
– Vigyázz, nagyon hideg eleinte! – Figyelmeztet, de már túl késő volt. Aláálltam és mikor megnyitottam nyakon csapott a jég hideg víz, gyorsan kiugrottam alóla, de már késő volt. Barátnőm is megijedt és kinézett, hogy mi történt. Én előtte álltam csurom vizesen, reszkető lábbakkal.
– Gyorsan gyere be‼ – Állt kicsit arrébb, szorítva magam mellett egy kis helyet.
– Köszi, de inkább nem.
– Ugyan már, mindketten lányok vagyunk! Gyere! – Ekkor megfogta a karom és berántott magam mellé. Én a lendülettől neki estem. Pontosabban a melleinek.
– S-sajnálom…
– Ugyan… ne legyél már ilyen! – Rögtön miután ezt kimondta rámarkolt a melleimre. Én csak pár tized másodperc után tudtam reagálni. Hirtelen felnyikkantam és magam elé kaptam a kezem.
– Heeeee… kemények a bimbóid?! – Ördögi vigyor volt az arcán látható, amitől mindig kiráz a hideg.
– Csak a meleg víz miatt!!! – Kiáltottam rá, valószínűleg teljesen elvörösödve.
– De kis szégyenlős vagy.
– Hagyjál!
– Neeeem! – Ekkor megfogta a fenekemet és azt markolgatta.
– HAGYJÁL MÁR! – Löktem kicsit el magamtól, és rámarkoltam a mellére. Az övé kicsit nagyobb, mint az enyém. Valami versengésbe kezdhetett, hogy „ki mer többet” alapon és a kezével a szeméremdombomhoz nyúlt. Én kicsit hátrahőköltem, de nem tudtam mit csinálni.
– Ne csináld már! – Én is a szeméremajkaihoz nyúltam, hogy leálljon, de ő csak folytatta. Sőt, kicsit lejjebb csúszott a keze, a csiklómhoz és azt kezdte izgatta. Én csak kéjesen nyögdécseltem és azt kell, hogy mondjam, élveztem. Pár perc izgatás után, a középső ujját belém dugta. Én a vállaiba kapaszkodtam és nyögdöstem. Nem lehetett több egy percnél, mikor abba hagyta és kihúzta az ujját belőlem. Amin meglepődött, hogy az ujja véres volt.
– Szűz voltál még? – Kérdezte komoly hangnemmel. Én csak félre fordítottam a fejem és éreztem, hogy mindjárt meggyulladok, olyan melegem van. Vélhetőleg hót vörös voltam.
– I-igen.
– Sajnálom. – Lehetett látni rajta, hogy tényleg sajnálja. Az ágyékom tájékára nézett és láttam rajta, hogy mélységes bűntudata van. Követtem tekintetét és azt láttam, hogy a vérem folyik le a combjaimon.
– Figyelj csak! – Kezdtem bele, majd rám nézet, ekkor gyengéden megfogtam arcát és megcsókoltam. Több percen át csókolóztunk és nem is tudom mikor, de a kezem a mellére csúszott. Már csak azt vettem észre, hogy a bimbójával játszik a kezem. Mikor már nyelveink egymás szájában voltak, abba hagytam. Kisétáltam a zuhany alól és felültem a kézmosókra. Szét nyitottam lábaimat és ujjaimmal széthúztam nagyajkaimat.
– Nyalj ki! – Barátnőm egyből letérdelt elém és lekezdett nyalni. Folyamatosan nyögdécseltem és lihegtem. Csodás volt érezni a nyelvét magamban. Nem sok idő után elélveztem.
– H-hagyd abba. E-elélveztem! – Ő nem szólt semmit csak tovább nyalt.

Sok ideig csinálhatta, mert beszólt a tanárnő.
– Héj, mit csináltok ennyi ideig? Nem akartok haza menni? Gyerünk, gyerünk!
– Má-máris! – Én minden erőmet összeszedve válaszoltam, kicsit lihegve, de tiszta hangon.
Ekkor már 3-szor elmentem és barátnőm is ujjazta magát miközbe nyalt. Pár másodperc múlva elmentem ismételten. Véletlenül kicsit össze is szorítottam a lábam, ami azt jelentette, hogy barátnőm fejét a lábaim közé szorítottam. Miután az élvezéstől újra elernyedtek az izmaim, a lábaimat szétnyitottam és barátnőm is elhúzta már a fejét. Ahogy felemelkedett, lehetett látni az élvezetem a szájától lefolyva. Én a kézmosóban ülve hátradőltem a falnak és lihegtem, mert máshoz nem volt erőm. Barátnőm arcán megint megjelent az az ördögi mosoly és mondta:
– Remélem élvezted… – És akkor megértettem. Azért nyalt ennyit, ilyen sokáig, hogy jóvá tegye azt, amit még a zuhany alatt csinált.
– Pe-persze. – Szuszogva válaszoltam neki. Erre ő csak elmosolyodott, megfogta mindkét kezem és talpra segített.
– Menjünk öltözni.
– Okés.

Miután felöltöztünk és elindultunk haza, egy ideig együtt mentünk és mikor el kellett válnunk mélyen egymás szemébe néztünk.
– Figyelj csak… ami ma történt~
– Arról ne beszéljünk senkinek. – Kezdtem én, de barátnőm tudta mi jár a fejemben és befejezte a mondatot.
– Hát akkor… most szi~ Köszöntem volna már el, de ekkor megcsókolt. És szenvedélyesen. Amikor abbahagyta én szólalni se tudtam, de nem is kellett. Ő csak mosolygott rám, majd megfordult és elsétált. Én még pár percig ott álltam és több okból sem hittem el a mai napot.

Otthon nem beszéltem erről senkinek, de hát miért is tettem volna? Egyébként a meleg vizes zuhany után, pucéran a viszonylag hideg levegőn lét és a hideg falnak dőlés nem tett jót az egészségemnek és lebetegedtem. Magas lázam van és itthon fekszek. Azóta nem beszéltem barátnőmmel. Nem tudom mi lesz ezután még, de majd kialakul.