Régóta ismertük már egymást Friderikával. Talán húsz éves ismerettség állt már mögöttünk s bár ő mindig is csupán barátként tekintett rám, bennem mindig is feszült egyfajta vágy felé. Időközben mindeketten változtunk, persze. Ő a laza, alter lányból egy igazi nővé vált akit a férfiak csak tisztes távolságból mernek csodálni. Én pedig; nos már nem az a teszteosza fiú vagyok aki akkor voltam mikor megismerkedtünk. Minden találkozásunk emlékezetes számomra, bár meg kell vallanom azt is, mióta másik városba költözött és férjhez ment ritkábban futottunk össze. Aztán csodák csodájára, egy banda, akiért mindketten rajongtunk anno, újra összeált egy emlékkoncertre. A hír hallatán…