Az úrnő

Ígéretes volt a Cég álláshirdetése ezért aztán jelentkeztem. Asszisztenst kerestek, munkatapasztalat nélkülit, fiatalt, bevállalósat, rövid munkaidő, tisztességes fizetés. A testi fenyítés elviselése elvárt, de melyik cégnél nem az? Szokásomhoz híven legalább egy fél órával a megbeszélt idő előtt ott voltam, a recepciós lány egy szobába irányított, ahol várakozhatok.
Hamarosan meg is érkezett, még mindig a megbeszélt idő előtt, az igazgatónő akivel az interjút egyeztettem korábban telefonon.
– Szia! – köszöntött széles mosollyal, nálam bő egy fejjel magasabb, mellben nincs rá más szavam lenyűgöző, nagyjából velem egykorú nő volt – Ne haragudj, hogy késtem, Rózsa vagyok, már beszéltünk, ugye nem baj ha tegezlek? – Szavai egymást érték, esélyem sem volt közbe szólni mielőtt befejezte volna.
– Semmi gond, Tomi, – megráztam felém nyújtott kezét – én jöttem korábban, persze tegeződjünk. – látványosan megjátszott gesztussal húzta el a száját.
– Ne haragudj, de úgy gondoltam, én tegezlek téged. Ez elvárt viszony lesz ha nálunk szeretnél dolgozni.
– Oh bocsánat! Értem, természetesen. – igyekeztem sokat bólogatni és megerősíteni amit mond.
– Megtennéd, hogy térdre borulsz és megcsókolod a cipőim orrát? – folytatta ezúttal nem megjátszott természetességgel – Nálunk ez alapvető, tudod.
Átkoztam magamat amiért a széken ülve vártam a helyett, hogy a szőnyegpadlón térdepeltem volna, hogy jó benyomást tegyek. Szinte a földre vetettem magam és padlóig hajolva, nyújtott háttal, fenekemet a magasba tolva egy-egy szimbolikus csókkal illettem fényes fekete magassarkú cipői orrát. Egyik lábát felemelve a hátamra lépett jelezve, hogy maradjak így.
– Szép, elsőre megijesztettél amikor megláttalak, de látom rendben van a modorod.
– Elnézését kérem a viselkedésemért, Úrnő. – feleltem engedelmesen, a cipőjéhez beszélve. Arcom fülig vörös volt, örültem, hogy nem látszik. Nem voltam hozzászokva a helyzethez, pedig semmi különleges nem volt benne.
– Egy nagyrészt férfiakból álló emeleten lenne szükségünk új asszisztensre, napi kávé felszolgálás, papírtologatás mellett minden igazolt szopás prémiumot ér hónap végén. – magyarázta a munkafeltételeket miközben kicsit jobban a padlóhoz nyomott, végtagjaim remegni kezdtek – Egyéb stressz levezetésként korbácsolási felületet is kell biztosítani az alkalmazottaknak, a hibákat külön büntetjük levonással vagy vesszőzéssel. Mennyire vagy mazochista?
– Csak nagyon enyhén, korábban csak tenyérrel büntettek. – feleltem vékony megszeppent hangon, nem egyszerű az ilyesmiről beszélni – Eddig kisebb vállalkozásoknál dolgoztam.
– Olvastam az önéletrajzodban a kérdésekre válaszolj ribanc! – rivallt rám, hallottam a hangján, hogy csak megjátssza a kötelező szigort, hogy ne sérüljön a tekintélye.
– Bocsánat Úrnő! – feleltem reflex szerűen.
– Szopni tudsz-e ribanc?
– Két évig volt a szám az egyetemi focicsapat geciputtonya. – lehet hogy ezt is bele kellett volna írnom az önéletrajzomba, de nem tűnt érdemesnek ilyen nem professzionális dolgokat kiemelni.
– Mélytorokra nyeled?
– Sperma diétán voltam már a csapattal, de mélytorkom nincs, Úrnő.
Éreztem ahogy a hegyes cipősarok felemelkedik a hátamról.
– Mássz fel az asztalra és vetkőzz meztelenre. Vakon gépelni tudsz?
Engedelmesen felkeltem és az üvegasztalra másztam, mielőtt feltettem volna a lábam levettem a cipőim, és az asztal mellé ejtettem.
– Bekötött szemmel nem, de gépeltem már miközben dugták a szám Úrnő. – feleltem, megelőlegezve, hogy mégis miért merült fel a kérdés
– Nagyon jó, látom értjük egymást! – Miközben beszélt éppen levettem a pólóm, nem késlekedve, de kellően lassan, hogy ha meg akar figyelni, legyen lehetősége. Utána a nadrágnak láttam neki, igyekeztem nem őt bámulni közben. – Remélem nyalni is tudsz azért. Munka közben elektromos nyakörvet hordanak az asszisztensek, van bármi egészségügyi oka amiért nem tudnád viselni? – egy pillanatra megdermedtem, nagyon féltem az áramos fenyítésektől.
– Nincs, Úrnő. – mondtam és alsónadrágban térdeltem már enyhe terpeszben a hideg üvegasztalon. Elkezdtem letolni, amikor megmarkolta.
– A betanulási időszak alatt nagyrészt meztelen leszel, de még átvetkőzni se érkezz ilyesmiben reggelente! – rivallt rám aztán elengedte
– Értettem, Úrnő!
Tekintélyes méretűnek éppen nem nevezhető péniszem már keményen állt, és bár arcom fülig vörös volt, mégis mosolyogtam.
Úgy éreztem sínen vagyok ezzel az állással!

– Kezeket hátra, egyenes tartás! – szólított fel aminek azonnal engedelmeskedtem, továbbra is kis terpeszben térdepeltem a kemény üvegasztalon, enyhén remegő térdekkel, kínosan álló durungal.
Rózsa körbejárt és szakértő tekintettel mérte végig a testem. Vajon hanyadik interjúzóként térdelek most tt ma? Éppen csak átfutott az agyamon a gondolat.
– A cég finanszírozza a szőrtelenítést nyaktól lefelé, legkésőbb a próbaidő végéig át kell menned rajta. – értettem mire vonatkozik a kommentár, örültem, hogy nem estem el egyből a munkától.
– Köszönöm. Úrnő! – igyekeztem illedelmesen felelni, és közben előre nézni.
Néhány helyen hozzám ért, hosszú hegyes körmei a bőrömbe vájtak, faromba bele is csípett, és mélyet sóhajtottam mikor egyik ujját a popsilyukamnál éreztem.
– Csak nem szűz vagy ribanc? – zavaromban csak bólogatni tudtam – Felcsatolhatóval se toltak meg soha? – őszinte meglepődést véltem felfedezni hangjában, de mindeközben reszkettem az idegességtől és aggodalomtól.
– Szűűz a hátsóm Úrnő! – feleltem végül az ajkamba harapva.
– Hmm. – ennél többet nem reagált, elhúzta a kezét. – Szeretnék próbát tenni mennyire vagy jó stresszlevezető. – az egyik iroda szekrényből egy rövid nyelű puha fekete korbácsot vett elő. Elém lépve az asztalra csapott vele.
Sejtettem mire megy ki a helyzet megfordultam és előre hajoltam az asztalon, karjaimat keresztbe téve magam előtt rájuk nehezedtem, kicsit fészkelődtem aztán combjaim összezárva elrejtettem az érzékeny részeimet a korbács elől.
– Mintha csak egy kislány segget látnék, nagyon kis ütnivaló formád van! – ahogy kimondta már csattant is a hátsómon a korbács, beterítve az egyik farpofát, éreztem hogy már ennyitől rózsaszín leszek. Igazi profi manager volt.
– Egy! Köszönöm szépen Úrnő! – feleltem miután levegőhöz jutottam.
– Nem kell megköszönni, csend legyen.
Csendben maradtam, egészen addig amíg fel nem nyögtem a következő csapástól. Puha tenyerével megsimogatott a csapások helyén. Próbáltam csendben viselni a korbácsát.
– Nagyon jó érzés verni téged, kicsit hangos vagy, hihető hogy fáj.
Tényleg fájt! Továbbra se mertem megszólalni.
– Kurvaként tudunk bejegyezni a céghez, előfordulhat, hogy vendégeket, üzletfeleket is ki kell szolgálnod. Ez probléma? – újra lecsapott, nem tudtam volna megmondani, hogy azért, hogy sürgessen, vagy tényleg élvezte, hogy kínozhat.
– Természetesen megfelel Úrnő! – feleltem. Napi néhány extra fasz és pina mit fog már számítani?
– A foci-csapaton kívül volt már, hogy csoport látott meztelenül?
– Az egyetemi csoport, illetve bulikon, legfeljebb néhány tucat ember.
– Előfordulhat, hogy utcára, vendéglőbe kell majd menned, munka felszerelésben.
– É-értem… Úrnő. – feleltem elfúló hangon.
– Menni fog? – kérdezte és éreztem hogy a korbács a combjaimba harap.
– ÁHJ! – szaladt ki a számon – IGEN! – vettem egy mély levegőt és vissza folytottam a hangom, hogy alázatosabbnak tűnjön – Bocsánat, igyekezni fogok Úrnő!
Hallottam amint kihúzza az egyik széket.
– Mássz le. Meglátjuk hogy nyalod a puncid, – kezei között a korbács rojtjaival játszott – Ugye nem bánod ha a hátad is kap egy párat ribanc?
Óvatosan leereszkedtem, igyekeztem egy pillanatra sem talpra állni, az asztalról szint egyből az asztal alá bújtam. Lábaim kissé remegtek, ahogy frissen vert részeim is. Nem volt ismeretlen számomra az ilyesmi persze, de hozzá edzve sem voltam rendesen.
– Úrnő kérem használjon kedvére!
Szétvetett karcsú lábai közé kúsztam, ez még annyira sem volt idegen nekem.