Vesemedence gyulladással feküdtem tavasszal a megyei kórház urológiai osztályán. A remek kezelésnek köszönhetően hamar felgyógyultam, és egy heti fekvés után búcsút inthettem a kórházi ágynak. Elbocsátásomkor a kezelőorvosom jó tanácsokkal látott el, és előjegyzett egy kontrolvizsgálatra, melyen egy hónap múlva kellett, hogy megjelenjek. A négy hét hamar elrepült. Mielőtt elindultam volna az ellenőrzésre felhívtam az orvosom, hogy mikor tud fogadni. Bentfekvésem során beszélgettünk az egészségügy helyzetéről és elmeséltem neki, hogy mennyire utálok várakozni, és TB által finanszírozott bürokratikus rendeléseken megjelenni. Talán emlékezett ezekre a gondolataimra, mikor telefonon azt ajánlotta, hogy ne rendelési időben menjek, hanem pénteken, mikoris ügyelni fog. Az…
A tegnapi nap különleges volt. Már az elején éreztem a levegőben. Semmilyen évfordulót, vagy fontos eseményt nem felejthettem el… még ha meg is történt volna, a telefonomban az emlékeztető figyelmeztetett volna reggel. Azt hittem, hogy csak egy kósza sugallat. Van ez így. Hosszú volt az a nap. Örültem, hogy végre elszabadultam a munkából, és végre hazaértem. Elképesztő mit el nem várnak az emberek a másiktól. Lehet, hogy a fáradtság miatt volt olyan érzésem hogy az egy más nap. De valami mégis volt… Mindig amikor hazaérek, Laura itthon van. Az nap viszont az ajtó zárva volt. – Mi folyik itt? –…
Szóval szeretsz úszni… ez lesz a program, az uszoda előtt találkozunk. Sose gondoltad volna hogy ez is lehet egy első randi de mivel annyira hétköznapi a helyzet igazából nem is randiként tekintesz rá… csak egy program. Fura gyors ismerkedés az uszoda aulájában. A sok beszélgetés miatt hiába volt csak neten, bizonyos szempontból többet tudunk egymásról mint a legjobb barátunk, és mégis vadidegenként állunk ott. Tetszik neked ahogy végigmérlek a kis szoknyácskádban… talán át se gondoltad tudatosan de a legrövidebbet vetted fel. Rendben nyár van, de annyi nyári ruha van még. Elégedetten veszed tudomásul hogy egy pici édes mosoly indul el…
Felriadok… Az álom és ébrenlét határán megpróbálom kideríteni ébredésem okát. Hirtelen óriási villámlás világítja meg a kis szobám, majd nem sokára hatalmas dörrenés rázza meg az éjszakát. Esik… Vihar van. Ezért ébredtem fel. A fülledtség második bőrként tapad rám. Kissé kábultan az álomtól próbálom rendbe szedni a gondolataimat és visszaemlékezni az elalvásom előtt történtekre. Már emlékszem… Itt voltál! Végre! Velem! Nálam! Beteljesült, amire oly rég vártunk. Már érzem karod a fejem alatt, kezed a mellem alatt pihen. Óvatosan mozdítom a fejem. A hajnali derengésben és az ismétlődő villámfénynél nézlek. Gyönyörködöm. Benned. Nézem, ahogy alszol. Így alvás közben sokkal fiúsabb vagy,…
Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak. Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság – szerintem a kettő között van átmenet -) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli…
Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök. A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. „Nem jó ez a hajtás” tiltakozott ismét elméje. „Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök… most már tényleg.” Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani. „Bárcsak holnap ne virradna meg… legalább alhatnék!” morfondírozott, miközben a kínzóan hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából. Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő.…
Egy kis apartmanban szállunk meg a tenger mellett, de nem sok időt töltünk a házban. Egy este hazafelé menet a tengerparton, zenét hallunk a házak felől. Lassú, ritmusos rumbát. A holdvilágnál elkezdünk táncolni a homokban mezítláb. Ölelkezve, forogva táncolunk, teljesen átadva magunkat a zenének. Mikor háttal magamhoz ölellek, te hátra fordulsz, lehajolok és megcsókollak. Lassan megfordulsz egész testeddel, és csókolózunk. Csak a zenét halljuk, és csak egymást érezzük. Lerogyunk a puha homokra, és csókolózva lesimogatjuk egymásról a ruhákat. Ajkunk egy pillanatra sem válik el a másikétól, és forgolódunk a homokban, egyre közelebb a vízhez. A hullámok már testünk nyaldossák, és…
…néha aztán, tudod hogy megy ez, csak úgy ülök fél kettő tájt az ágyam szélén és nem is tudom, melyik adón nézek mit; hiába lapozgatok a tévében, semmi nem köt le. Aztán megadom magam és végignyúlok az ágyamon a sötét szobában és arra gondolok, miért nem kellek neked?… Most is. Lassan csorognak a percek, már-már irreálisan lassan; saját sóhajaimat hallom, ahogy gondolataim peregnek. Boldoggá akartalak tenni, naivan és őszintén. Csak egy kicsit akartam kérni belőled, de még annyit sem adtál – én pedig imádtam tovább mindened a szádtól az illatodon át puha lépteidig. Annyiszor elképzeltem, ahogy illatosan, frissen könnyű ruhába…
Reggeledett már. Az esti buli után a társaság szép lassan felszívódott, ahogy az első hév elindult. A kis társaságból már csak ketten maradtunk. Felajánlottam hogy segítek takarítani, ha szükséges így én ott ragadtam. Rendrakás közben régi történeteket elevenítetünk fel. Sztorizgattunk, és mint ahogy az lenni szokott előbb utóbb a kapcsolatok és a szex témakörhöz értünk. Furcsa volt hallani volt osztálytársnőm szájából, hogy valójában tetszettem neki. Sosem tartottam magam egy jó pasinak. Mindig is gátlásaim voltak és az elmúlt kapcsolatok ezt mind csak tetézték. Szóval tetszettem neki és valójában ő is mindig tetszett nekem csak az előbb említettekért már nem is…
Mindennap van egy óra, amikor kilépek a saját életemből és valaki más lehetek. Vége a munkának, autóba ülök és az edzőterembe hajtok. Gyorsan öltözök át, hogy minél több időt tölthessek vele. Belépek az ajtón, szememmel már őt kutatom. Nem vesz észre, háttal áll nekem, napi programot ír. Beleborzongok a látványába. Kicsivel magasabb, mint én, válla széles, csípője keskeny, feneke szép formája magához vonzza a tekintetem. Pont csak annyira izmos, amennyire szeretem. Mellkasa domború, karjai kemények, lábai hosszan egyenesek. Szeretném végigfuttatni kezem a bőrén, de nem tehetem, vágyaim tárgya érinthetetlen számomra. Most, mintha megérezné, hogy nézem, megfordul. Öröm csillan barna szemeiben,…
Beindult a tanév, és én már több hete nem láttam a barátnőmet. Kíváncsi voltam, mi lehet vele, aztán egyszer hazafelé a gimiből megcéloztam a lakásukat. Becsöngettem hozzá. Kis motoszkálás után az öccse nyitott ajtót. – Szia! – köszöntem. – Helló! – Eni itthon van? – kérdeztem feleslegesen, mert már kidugta a fejét a szobájából. – Szia Márti! – üdvözölt. – Itt várjak, vagy bemehetek végre? – kérdeztem epésen Istvántól, aki szinte elállta az ajtót. – Persze, gyere csak – hallottam Enikő hangját. – Rosszkor jöttem? – kérdeztem, és közben beljebb nyomultam. – Ne hülyéskedj, csak éppen olvastunk – próbált megnyugtatni…
Laza napom volt, de olyan nyűgös, életunt voltam. Dolgoztam, este volt és akkor megcsörrent a mobilom. – Hoppá! A srác a múltamból … aki valamikor, valahol, „volt” nekem az életemben. Ő futotta a „felesleges köreit”a mobil másik végén aminek az lett úgyis a vége: – Hazaviszlek! 🙂 Miközben vezetett én néztem a fénylő csillogó barna szemeit a szőke haján meg meg csillant a hajzselé fénye,éreztem az illatát és arra gondoltam „basszus” pont most nem lehetek vele mert, mert … na 🙁 Megérkeztünk a parkolóba … a szívem kalimpált és emlékszem nem gondoltam semmire csak vágytam a csókjára.. – Sorry, nem…
Dávid pénisze megfeszült a lány kezében. Anna becsukta a szemeit és várta, hogy a sperma az arcán landoljon. Aztán három hosszú lövedék terült szét az arcán és kezdett el folyni lefele. A maradék ondó Dávid makkjának végén csorgott le és csöpögött a lány melleire. Miután Anna kinyitotta a szemeit, bekapta a srác makkját és a nyelvével lenyalta az ondót és kiszívta a szájában a húgycsőben ragadt mennyiséget. Majd oldalról belenézett mosolyogva a kis kézi kamerába és integetett. Krisztina becsukta az LCD kijelzőjét és kikapcsolta a felvevőgépet. – Felvetted? – kérdezte a srác a farkát törölgetve egy zsebkendővel. Krisztina szótlanul, fülig…
Keszthelyen nyaraltunk a nagyi házában, együtt az egész család. Péter, a bátyám elég nagy volt már, így egyre ritkábban tudták rávenni a szüleim, hogy velünk tartson. Most is hamar elege lett, aztán egy nap eszébe jutott, hogy meglátogatja veszprémi barátját. – És én itt maradjak egyedül? – kérdeztem elszontyolodva. – Hogyhogy egyedül? És anyuék? – Persze, de Kláriék sincsenek idehaza a szomszédból, rettenetesen fogom unni magam. – Csak két napról van szó … De ha akarod, velem jöhetsz. Elvigyorodtam, de korai volt. – Egy feltétellel! Ne égess le azzal, hogy örökké törvénytelenül vihogsz, és a szád elé kapod a kezed.…
Már másfél órája tombol a vihar – gondolta Balázs és belekortyolt a teájába. Nem tetszett neki ez az ítéletidő, mert két hétig a trópusi szigetek adta meleget élvezhette. Búskomoran nézett ki a konyhája ablakán, hiszen mindenkit elszomorít a szürke kabátba öltözött főváros látványa ilyenkor. Elmélkedését, egy éles sípszó szakította félbe, melyre egy egyszerű káromkodás volt a válasz, hogy persze megint elfelejtette kicseréltetni a csengőt. Előkereste a kulcsát és indult ajtót nyitni. Meglepetésére Lili állt az ajtóban, a szomszédja. Ismerte a lányt. Néha együtt néztek filmet, vagy együtt oldották meg a háztartási gondokat, de több sose volt köztük egyszerű szomszéd-szomszéd viszonynál.…