Szex az egyetemen 2.

Ez a legnehezebb vizsgám. Az anyag hatalmas, az első körben átmenő hallgatók aránya nagyon alacsony, csak mitegy 60 %, ami a műszaki egyetemen időnként jónak számít, de itt ez kifejezetten vérengzős. Annyi előnyöm van, hogy bejártam előadásokra, így legalább nem először találkoztam a kifejezésekkel a tankönyvben. Igaz, évközben is voltak apróbb számonkérések, amik kellettek a gyakorlati jegyhez, de ha jó gyakorlatvezetője volt valakinek és felpontozta a zárthelyiket, egész kis tanulással is meg lehetett úszni. Most az egyszer, a végére raktam a legnehezebbet, így alakult. Így teltek be a helyek, így hozta a többi vizsga rendje. Elég sokat tanultam, és bár egy szigorlat előtt sosem érzi magát elég felkészültnek az ember, azért bizakodhatok valami kellemesebb tételben, akkor biztos átmegyek. Ha meg valami nehezebbet “sikerül” húzni, akkor meg majd meglátjuk. 10 órára vagyok kiírva.

Fél tízkor már ott vagyok, nem szeretnék sokáig várni. 9 – kor kezdődött a “móka”, az első csoport már bent dolgozza ki a tételeket. A folyosón két lány ül a padon, de ok még kilencre jöttek. Örülök a dolognak, ezek szerint a 10-es “turnusból” én vagyok az első, be lehet korán menni, talán hamar szabadulok is. Már úgy vagyok az egésszel ilyenkor, hogy teljesen mindegy, csak máshol legyek. A legjobban azt utálom, amikor megkapom a tételt, kidolgozom, de időnként több mint egy órát várok, mire az előttem lévők lefelelnek, addig meg csak azt latolgathatom, hogy átmegyek-e azzal, amit tudok, és ha esetleg igen, hányasig jutok. (Az utóbbin kevesebbet szoktam rágódni). Az egyik lány, olyan “vizsga előtt is az utolsó másodpercig” típus, vadul a könyvet bújja, kicsit félre is húzódik. Bezzeg nekem ilyenkor már egy árva betű nem megy a fejembe. A másik csak ül és bámul maga elé, valószínű ki van készülve teljesen.

Nekem sincs valami jó kedvem, reggel alig ment le három falat a torkomon, meg egy pohár tea, aludtam 5 órát, de azt is inkább csak végigforgolódtam. Pontosan tudom miért ilyen letört. Odaülök mellé, a tanulóssal úgyse tudok mit kezdeni, viszont ha beszélgethetek egy kicsit, jól esik, aprót oldja a feszültséget. Halkan üdvözlöm mindkettőjüket. A magolós alig lök vissza egy sziát, a másik lány meg csak felnéz, de nem szól semmit. Ahogy felemeli a fejét, és arca előbújik a hosszú haja alól, összeszorul a szívem. Szemei karikásak, csak úgy lüktetnek bennük az erek, arca halálsápadt. Hamar vissza is zuhan a saját bánatába. Ha ez a lány így megy be vizsgázni, tuti kivágják, meg se tud szólalni, vagy csak nem akarják majd látni. Már megfigyeltem, hogy a reszkető, de még magánál lévő vizsgázó, aki még valamelyest tudja hozni a stílusát meg amit tud, azt sokkal jobban respektálják a szigorú professzorok.

Aki esetleg sokkal többet tud, de a magolás kifacsarta a lelkét, és úgy kell kihúzni belőle valamit. Hmmm, legalább elfoglalkozok azzal, hogy megnyugtassam egy kicsit, addig se szorul össze a gyomrom. Általában csak egy kis önbizalmat kell táplálni beléjük, volt olyan hogy határozottan annyit mondtam valakinek, hogy “át fogsz menni!”, és lőn. Ez most elég nehéz esetnek látszik, azt se tudom, hogy szólítsam meg. Legalább a nevét tudom, jár előadásokra, és elég helyes ahhoz, hogy az eddigi 3 év alatt megtanuljam. Megvan!
– Mondd csak Kati, mi érdekes van a kőpadlón? – kérdezem, miközben maximális érdeklődést mutatok az alatta elterülő kövezet iránt. Azt hiszem nincs humoránál. Csak ül meredten, és bámul tovább. Perceknek tűnő másodpercek telnek el, mire felém fordul. Ahogy meglátja amint tágra nyílt szemekkel, kérdő pillantással hol őt, hol a köveket nézem, egy egészen halvány mosoly jelenik meg összekuszálódott arcán. “Nyertem!”

Azért még mintha durcás lenne letorkol.
– Hogy voltál képes ilyen hülyeséget kérdezni?! – csattan fel, de mégsem az a hangsúly, amire vártam. A mosoly átmegy valami megvető arckifejezésbe, majd ismét eltűnik a hajzat alatt, és visszafordul a padló felé. Hajjaj, az a kis szájmozdulat sem igazi vidámság volt, ha jobban visszagondolok, inkább pont az ellenkezője. Mégse nyertem?
– Bocs, tudom, nehéz, szörnyű, de ezek is csak professzorok, és akármilyen furcsa, az is Homo sapiens, ha tudsz átengednek, és nem fognak megenni. – Nem fűzök sok reményt a mondókámhoz, de nem hagyhatom ennyiben. Mégse küld el a fenébe, bár meg sem moccan. Na jó, akkor már mindegy, max. feldühítem, de az is jobb, mint ahogy így ül.
– Nyugodj meg egy kicsit, biztos sokat tanultál, át fognak engedni, csak ne borulj így magadba, mert így még az se látszik milyen csinos vagy ebben a kosztümben.

Na, ha most nem csap pofon. Nem csap. Ellenkezőleg. Lehajtott fejjel, kezeivel a saját hajába túrva az ölembe borul. Teste többször összerezzen, és bár nem hallom, érzem, tudom hogy sír. Abszolút nem számítottam rá. Annyira váratlanul ér, hogy alig bírok megmoccanni. Filmeken irreálisnak tűnt számomra mindig is egy ilyen jelenet, meg én sem szoktam kiborulni ennyire egy vizsgán se, bár eléggé magam alatt tudok lenni. Meg sem tudok moccanni, a következő érzés, ami eljut az agyamig, hogy egy forró könnycsepp szívódik fel a nadrágomon. Egészen finoman, félve kicsit simogatni kezdem a hátát. Finom szavakkal nyugtatgatom, de magam sem értem mit beszélek össze, olyasmiket hogy nyugi, meg ne sírj. Lassan felemelem összegörnyedt testét, és felé fordulva magamhoz húzom, hogy a vállamra hajthassa a fejét.

Azt hiszi, el akarom tolni, és úgy látszik neki is kezd visszatérni a tudata, sűrűn bocsánatot kér, és eltávolodik tőlem egy kicsit. A szemembe néz, és azt mondja, elnézést, hogy így rám rontott, de az a pár szó, amit hozzá intéztem volt az utolsó csepp, totál ki van készülve. Zavarodottan simítgatja a haját, többször lehajtja a fejét, alig pislant rám.
– Sose szégyelld! Legalább kiadod magadból. – súgom neki, és ahogy nyugtatólag finoman megsimogatom, mire elmondja, hogy már másodszorra van, az első alkalommal 12 nap tanulás után kivágták, ami annyira kikészítette, hogy a következő vizsgáját is elrontotta, és most újra itt van, és megint ki fogják dobni, mert úgy érzi, nem tud többet tanulni. Hangja egyre többször csuklik el ismét, ahogy a mondandója végére ér, átölel, és egy könnyes tekintet után újra a nyakamba borul.

Semmi színpadias mozdulat, semmi hangos bőgés, csak görcsösen magához szorít, és könnyezik, míg lassan kezd megnyugodni. Enyhül a szorítása, magához tér. Átérzem a fájdalmát, és bármilyen furcsa, magam is megkönnyebbülök, mire kisírta magát. Észre sem vettem, hogy közben beszólították a magolós lányt. Beszélgetni kezdünk egy kicsit, finoman hárítom a bocsánatkéréseit. Enyhén bókolgatok, megígérem neki, hogy át fogják engedni, meg hogy olyan tételt húz amivel lebeszéli a profot a székről, meg hasonlók. Néhány igazi mosolyra is telik, végre felszabadul egy kicsit. A testi kontaktus már rég megszűnt, mégis jóleső érzés kerít hatalmába. Segítettem rajta! Úgy terelem a szót, hogy még véletlenül se legyen semmi köze az adott tárgyhoz, hallgatom a történeteit, élvezem, ahogy felenged.

Észre sem veszi, hogy arca még mindig könnyes, az enyhe kis smink is eléggé szétkenődött rajta (szerencsére nem a fehér ingemen, még a végén kérdezősködik a prof itt nekem, és nemcsak az anyagról. Már éppen szeretném finoman a tudtára hozni, hogy nem ártana, ha felkészülne rá, hogy tükörbe néz, és rendbe tegye magát mielőtt bemegy vizsgázni, amikor kijön az asszisztens, hogy jöhet a következő. Bár közben szépen felgyűlt a tízórás csapat is, a sorrend adott. Ő viszont előre enged, merthogy tényleg nem ártana egy kis hideg víz, mire én megígérem neki, hogy megvárom, majd eltűnök, indexemet az asszisztens kezébe nyomva. Belőlem is elszállt a vizsgadrukk. Mosolyogva húzok tételt, ami nem szokásom, bár ezt az egy részt gyorsan a vakszerencsére szoktam bízni, nem perceken átállni fölötte, és eldönteni, hogy melyiket szeressem. Laza kézzel felkapom az egyiket. Bediktálom a számát, és leülök a kijelölt helyre.

Hmm, tűrhető kérdések. Lehetne jobb is, de menni fog. Összeszedem a gondolataimat, és írni kezdem, amit tudok. Elég hamar el szoktam készülni a vázlattal, maximum utólag egészítgetem ki azzal, ami eszembe jut, nem görcsölök sokat. Optimista vagyok, tudom, hogy meglesz. Hallgatom, ahogy az előttem levő vizsgázik. Még rajta kívül egy ember (az a magolós lány) és én jövök. A teremben mindenki nagyon izgatott, legalábbis aki pillanatnyilag beszédre kényszerített hallgató. Kivéve engem. Megszállt valami jókedv, amely nem ereszt, és nem engedi, hogy azon szorongjak, mennyit tudok. Ahogy a fiú végez, behívják a következőt. Kati mosolyogva libeg be a terembe. Az összes sminket lemosta magáról, szerintem így sokkal jobban is mutat, de ez magánvélemény. Haja kicsit vizes itt – ott, de semmi messziről megfigyelhető nyoma sincs az egy órával ezelőtti magába borulásának.

Ő is elég lazán húz tételt, és amikor leültetik, rám mosolyog, majd int, hogy egész jó, amit kapott. Buzgón nekilát, én meg csak figyelem. Úgysincs mit nézni, melegem van, jócskán 30 fok van, leveszem a zakót, és engedek a nyakkendőből. Nézem a lányt, kibámulok az ablakon. így egész kellemes a várakozás, mintha csak arra várnék, hogy a prof beírja a 4 – esem vagy ötösöm, aztán mehessek haza. Kati nagyon jól néz ki, bár eddig nem nagyon tűnt föl, most hogy jobban megszemlélem, tényleg csinos. El is merülök a látványával, amikor ő is kész lesz a vázlattal, néha össze is mosolygunk. Szinte váratlanul ér, hogy szólítanak. Ja, tényleg, még szigorlatozni is kell? Heh, sebaj. Köszönök a profnak, és amikor int, elkezdem mondani a mondókámat. Kérdezget, válaszolok. Kicsit kötekedős, minden apróságra kíváncsi. Van, amire nem is tudok felelni.

Huh, azért megizzaszt rendesen, főleg hogy a nyári hőségben percről percre tornássza fel magát a hőmérő higanyszála. Végül diadalittasan kérdez valami olyasmit, amire tuti nem tudok válaszolni. Nem érdekel, a kettes csak megadja, és akkor megvagyok, mehetek haza. Közli, hogy beírja-e a négyest, vagy kérdezzen az ötösért. Erre nem számítottam. Mindegy, írja be a négyest, úgyse fog ötöst adni, nem szokása. Alig várom, hogy végre kaparjon valamit az indexembe. Végre. Elköszönök, és még egy bíztató mosollyal meg a négy ujjamat mutatva elsétálok a Kati előtt. Visszamosolyog. Hang nélkül kimondom neki, hogy megvárom. Odakint leülök a padra. Szent ég! Túl vagyok ezen is! Hurrá! Ledobom a hülye nyakkendőt. 15 fokkal melegebb van itt, mint amikor bementem. Hátradőlök a padon, és a kérdező, aggódó, vizsgára váró emberkéknek csak benyögöm a négyes eredményt. Szegények.

Mindegy, ma már elég volt egy ember, aki kisírta magát rajtam, elég volt a vizsgázásból is. Még megvárom, aztán húzok haza, ideje pihenni egy kicsit. A lelkesedésem egy kicsit alábbhagy a megvárást illetőleg, rohadtul melegem van, meg szomjas vagyok, remegnek a lábaim. Kezd rám szakadni az eddigi napok feszültsége. Átmentem, és most jó volna otthon kicsit lemosakodni, meg kijáratni a hifit valami zenével, had szóljon, aztán ha kitomboltam magam pihenni egyet. Nyílik az ajtó, itt a Kati. Arca izzadt, de vigyorog, mint a gép. 4 – est kapott ő is. Oké, tűnjünk haza. Összeszedem a zakómat meg a táskámat, és gyors léptekkel indulunk el mind a ketten, minél messzebb innen, végre vége. Azért még elkísérem a lányt a kolesz felé, mint kiderül vidéki, és mielőtt hazaindul, még felfrissíti magát, meg összeszedi a cuccait. Az utcán iszonyú meleg van.

Már a metróban majd megfulladtunk, pedig csak két megálló. Aztán most sétálhatunk az ötven fokban. Mit meg nem tesz az ember egy nőért, puszta udvariasságból. Így sokkal hosszabb úton jutok haza. Mindössze annyit teszek csak hozzá a napon sétálva, hogy jól esne egy hideg ital, erre a Kati ígér nekem egy kis behűtött Spite-ot, azt mondja, van a szobában. Ezt örömmel elfogadom. Már a kolesz előterében sokkal jobb a klíma, kicsi a mozgás, nem jött be a meleg se. Ahogy felmegyünk a szobába viszont újra megcsap a forróság.
– Jaj, nyitva hagytam, az ablakot… – mondja a Kati. Amíg van abból a Sprite-ból. Kicsit körbenézek a szobában, amíg előkerül két pohár. Háromágyas, átlagos “hallgatói lakosztály”. Az öreg orosz hűtő teljes (hang) erővel küzd az italunkért. Az előterében van egy csap egy tükörrel. Ez tetszik, igénybe is veszem.

Megmosom a kezem, lelocsolom az arcom. Mindjárt jobb. Kicsit kigombolom az ingem is, rohadt melegem van. Közben megjön az ital meg a lány. Az elsőre le is csapok, és az utóbbinak átengedem a mosdót. Megköszönöm a hűs folyadékot, és élvezettel belekortyolva valami ülő alkalmatosság felé indulok, miközben a hűtő tetejéről lekapom a palackot. Kell az még.
– Kati, megmentetted az életem. – mondom, miközben még egy pohárral töltök magamnak. Felnézek a lányra, és majdnem kiszalad a pohár a kezemből. Ledobta magáról a blúzt, és egy szál szoknyában és melltartóban fröcsköli magára a vizet. Amikor rámnéz, csak mosolyog.
– Te mentetted meg az enyémet… – súgja, miközben a víztől csillogó arccal és felsőtesttel felém közeledik. Én csak ülök a széken, és letaglóz a látvány.

Mielőtt meg tudnék mozdulni, kiveszi az üveget és a poharat a kezemből, terpeszben a combjaimra ül, úgy felhajtja a fél pohárra sikerült italt, mintha vodka lenne, és egy határozott mozdulattal az ajkaimra tapad. Észre sem vettem hogy ennyire megkívánt. Azt hittem azért mosolyog, mint a tejbetök egész úton idefelé, mert átment a vizsgán, és kész. Utólag visszagondolva lehet, hogy ő ajánlotta fel a Sprite-ot? Abszolút el voltam varázsolva, ebben a melegben nem figyeltem már semmire. Elképesztően szenvedélyes csókot kapok tőle, alig bírom felvenni a ritmusát. Ahogy én is magamhoz ölelem, úgy hozzám simul, mintha össze akarna olvadni velem. A mellei hozzám simulnak, ujjai a hátamat markolásszák, nyelve az enyémet keresi, lélegzete fuvallatként szalad végig az arcomon. Ahogy felveszem a ritmusát, halkan nyögdécsel. Lassan enged a szorításból.
– Azért jó volna, ha mondanál néhány szót, mert ez nem tartozik a Sprite iváshoz.

Szemlesütve, kis szünet után válaszol:
– Oké, igazad van. Nem kellett volna így lerohannom téged. De nemcsak azért voltam ennyire ki vizsga előtt, mert előzőleg megbuktam, hanem mert már elsőre is azért vágtak ki, mert elhagyott a barátom egy másik nőért, és a szomorúság mellett még az önbecsülésem is tönkrement. Totál magam alatt voltam, meg is vágtak, aztán még egyszer, és erre jöttél te, akit előadásokon is többször megnéztem magamnak, és lelket öntöttél belém a vizsga előtt, és nagyon……megkívántalak. Bocs. Amíg mondja, felkel az ölemből, és összeszedi a blúzt, majd bizonytalan mozdulatokkal magára cibálja, aztán leül velem szemben az ágyra. Lassan begombolgatja, és kérdően rámnéz.
– Nem haragszol?

Leülök mellé az ágyra, de csak lesüti a szemét, és befejezi a gombolkodást.
– Szerintem is nagyon csinos vagy, és speciel nekem sincs barátnőm… – suttogom a fülébe, és finoman átkarolom. Egy darabig néz rám, a kérlelő, kedves, meleg barna szemeivel, majd szó nélkül szembefordulunk, és lassan, félve ismét összeér a szánk. Lágy, finom mozdulatokkal kóstolgatom a puha ajkait, és közben a karját simogatom. Most az én gombjaimmal kezd foglalkozni, az elsőt félve bontja ki, de amikor egy forró csókot kap érte, folytatja. Egy kicsit eltávolodunk egymástól, és értő gondoskodással kezelésbe vesszük a pici fehér gombokat. Egyszerre nyitjuk szét, és dobjuk le magunkról a ruhadarabokat, és ismét átölelem. Megtalálom a melltartó csatját, és azt is kibontom. Előrehúzom a pántot, és kibújtatom belőle. Tekintetem a kebleire szegeződik, ahogy mozdulatomra lassan előbújnak a szorító fogságból.

Borén még mindig folyadékcseppek gyöngyöznek, és ahogy a két csodaszép gömbölyű halom kiszabadul, elszáll minden kételyem arra vonatkozólag, hogy talán nem kéne ezt csinálni. Szóban is megdicsérem a díszes halmokat, és finoman magamhoz húzom őket, tulajdonosukkal együtt. Csókunk ismét hevessé és vaddá válik, ahogy a két forró test összeér. Kemény bimbói, és az a két csodálatos halmazállapotú puha, mégis szilárd test hozzáér a mellkasomhoz, behunyom a szemem, és csak élvezem az ölelést. Ahogy magamhoz térek egy kicsit, a kezeimmel is felfedezem az elém táruló látványt. Végigsimogatok fülcimpát, nyakat, vállat, csókot adok arcra, ajakra, mellbimbóra, és hallgatom, ahogy élvezi, érzem, ahogy ő is simogat. Abszolút tűzbe hoz. Felhúzom az ágyról, és szinte letépem róla a szoknyát, miközben ő is majdnem tönkreteszi a nadrágomat.

Ahogy a szoknya lehullik róla, hanyatt lök az ágyon, és egyetlen mozdulattal a cipőmtől, a zoknimtól, az alsógatyámtól és a nadrágomtól is megszabadít. Nem hagyom magam. Ismét felállok vele szemben, és megmarkolom a fejét. Beletúrok a hosszú hajába, és megcsókolom, miközben olyan szorosan ölelem magamhoz, hogy ágaskodó férfiasságom, melyet épp az imént leplezett le ilyen orvul a hasához préselődik. Egy szabad falfelületnek lököm, és megmarkolom a fenekét. Megfordítom a tengelye körül, aztán mind a kettőnket átlendítem úgy, hogy én dőlhessek a falnak, ő meg nekem. Megmarkolom a két mellét, és belekóstolok a forró nyakába. Felnyög, és az egyik kezemet lejjebb irányítja, miközben az ölelésemben vergődik. Bal kezemmel csigalassúsággal haladok lefelé a hasán, miközben jobb mellbimbóját a hüvelyk és mutatóujjam közé fogva, finoman morzsolgatom.

Egész teste megfeszül erre a mozdulatra, elcsukló hangon megkér, hogy legyek finomabb vele, ezért újra a tenyerembe veszem a keblét, és a középső ujjamat fel-le mozgatva a gyűrűs és mutatóujjam közt, simogatom a kőkemény, forró, piros játékszert. Közben a kezem leér a combjaihoz, de ahelyett hogy rögtön bevenném a várát, csak a lábai belsejét simogatom. Nem bír magával. Behunyt szemmel nyom neki a falnak, a szerszámomat a hátán görgeti, dobálja magát a kezeim között, mint valami jól nevelt áldozat a vámpírnak, felkínálja a nyakát, és minden erejével azért küzd, hogy végre hozzáérjek legintimebb testrészeihez. Nem kínzom tovább, ujjaim besiklanak a bugyija alá, és szétnyitják a szeméremajkait. Feltörő nyögéssel nyugtázza, és ahogy mozogni kezdek a tűzforró, nedves kehelyben, szinte azonnal eljut a csúcsra. Megrázza a testét a gyönyör. Ujjaim jutalma egy adag kéjnedv, és a felém forduló lánytól egy elképesztően vad csók.

Amint egy picit magához tér, csak annyit mond:
– Méég! Kívánsága parancs. Magam felé fordítom, és csókolgatom, miközben az ágy felé lépkedek vele. Ahogy végigfektetem rajta lefejtem a bugyiját. Magával ránt. Fejemet a keblére irányítja, miközben teljesen szétrakja a lábait, hogy hozzáférhessek. Ujjaim ismét kalandra indulnak, ajkaim pedig megízlelhetik a kis piros gyümölcs szemecskét. Nagyon kellemes íze van, és mindehhez járul a hang, ami a mozdulatokat követi. Elképesztően élvezem, ahogy örömet okozok neki. Annyira éhes, annyira édes. Elhúzni sem tudnám a fejemet, de nem is akarom. Magához szorít, de figyel, hogy meg ne fulladjak. Egyik kezem a nyakán, másik a szeméremajkai közt kalandozik. Mutatóujjammal behatolok a forró barlangba. Elképesztően reagál. Csókra irányítja a fejemet, és el se ereszti. Szinte fulladozik a gyönyörtől, ahogy még egy ujjam követi a felfedezőt.

Tenyerem közben a csiklóját masszírozza, másik kezem folytatja mellének “domborzati vizsgálatát”. Hallgatni, érezni is csodálatos, ahogy átadja magát a gyönyörnek. A melegben is élvezem a forróságát, két csók között átszellemült arcát nézegetem, füleim eltelnek csodálatos hangjaival, kezeim a legfinomabb dolgokat érintik, amit férfi csak kívánhat. Ez a test isteni játékszer, és én imázom ezt a játékot. El is feledkezem magamról. Időnként onnan tudom, hogy férfiasságom követelné a magáét, hogy amikor fordulok egyet, fájdalmasan szorul neki az ágynak, vagy surlódik végig a lepedőn. Nem érdekel. Hozzásimulok inkább ehhez a varázslatos testhez, és kényeztetem, ahol érem. Megpróbálom megtalálni a G pontját, de alig veszek észre különbséget, akármit csinálok, csak táncol a teste a kezeim közt a gyönyörtől.

A fejemet sem fogja már, hagyja, hogy mozogjak rajta, időnként erőtlenül simogatni próbál, egy – egy hevesebb mozdulatnál belém karmol. Nem tudom megítélni, mikor és hányszor száll el a karjaimban, szerintem ő nem is törődik ilyenfajta matematikával. Csak egyet tudok azonosítani, amikor is teste fáradtan feszül meg még egyszer, egy fojtott sikoly még elhagyja az ajkait, és elernyed a karjaimban. Most van idom először igazán végignézni rajta. Elképesztően szép, ahogy izzadt, lihegő teste fekszik előttem, és várja, hogy a hozzá tartozó lélek visszatérjen a fellegekből, és ismét irányítása alá vonja. Csak piheg előttem, én meg csodálom, mintha az én lelkem is különjárna a testemtől, nem érzek semmit, csak őt látom. Ahogy visszatér a tudata, lassan én is feleszmélek, megkeresem az üdítős palackot. Egy kicsit felmelegedett, de legalább nem kap tüdőgyulladást.

Felültetem, és megitatom. Mohón kap utána, kiszáradt ajkai úgy tapadnak az üveghez, mint valami sivatagi utazónak, aki egy napja nem ivott. Óriási kortyokban issza a nedűt, míg hirtelen a kezembe nyomja, és összegörnyed. Majdnem megfullad, köhög, prüszköl, és végül egy böfögésbe menő csuklással könnyebbül meg. Csak mosolyok, és bocsánatot kér az illetlen hangeffektusért. Én is meghúzom egy kicsit a palackot, de én már óvatosabb vagyok. Amikor leteszem, a szemembe néz.
– Még… – mosolyog felém a csillogó barna szemeivel.
– Még Sprite – ot? – kérdezem, de sejtem hogy mást akar.
– Neeem, ezt… – monda, és megmarkolja a fulladása okozta ijedtségtől kissé lelankadt szerszámomat. – Ez kimaradt, és te még különben sem kaptál semmit.

Ahogy finom ujjai hozzámérnek, hirtelen érzem a testem. Elönt a vágy, amit eddig elnyomott az ő gyönyörének látványa. Egy pillanat alatt újra kőkeményen állok készen bármire. Kati feláll, és előszed egy csomag gumit, mosolyogva visszatér, és bontani kezdi. Hanyattfekszem az ágyon, és rábízom magam. Nagyon tetszem neki. Simogatja a kőkemény testrészemet, és elismerően nyilatkozik. Elképesztően jó érzés, ahogy csinálja. A munkaruhát nagyon ügyesen teszi a helyére, az is külön élvezet. Túl jó élvezet. Alig tudom visszafogni magam, hirtelen minden gyönyör, amit eddig láttam, és amit a kezével visszaad összpontosul bennem, majdnem elsülök. Lihegve fogom vissza magam, és felülök. Engedelmesen hanyattfekszik mellettem, és magára húz. Megmarkolja vágyai tárgyát, és mielőtt ellenkezhetnék, magába irányítja. Ellentmondást nem tűrően markolja meg a hátamat, és húz egyre beljebb. Oooooh… Csodálatos gyönyör és gyötrelem.

Élvezni és mégsem elszállni abban a pillanatban! Felnyögök a kéjtől, hangom az övével elegyedik. Ölelem, csókolom, és szorítom, míg ő engem szorít ott alul. Nem merek megmozdulni, hiába ösztökél. Lihegve kérem, hogy várjon egy kicsit, mert különben nem tart sokáig. Nem engedelmeskedik, mozgatja a csípőjét, a fenekembe karmol. Jaaaj… ne csináld. Teljes erőmből beléhatolok. Mozdulni sem bír. Szája nyitva van, alig kap levegőt, egy néma sikoly hagyja el a torkát. Barlangja teljesen rászorul a könyörtelen behatolóra. Nem mozdulunk egy jó darabig. Elképesztő. Olyan, mintha elélveztem volna, de nem történt meg. Lelkem eljutott a csúcsra, de a testem nem követte. Nem is sültem el, nem is lankadtam le. Picit visszaveszek az erőmből, Kati is magához tér. Ismét azt az egy szót súgja a fülembe kéjesen:
– Még. Teljesen átveszi az irányítást. Finoman lelök magáról, a hátamra fordít, és fölém magasodik.

Hosszú haját hátravetve, egyik kezével helyére irányítja a szerszámom, és egy mozdulattal kéjesen, mélyen beleül. De még milyen mélyen! Ez már – már nekem fáj! Ahogy a pillanatnyi gyönyör után kinyitom a szemem, hátrafeszült testét látom, amint átszellemült, eltorzult arccal a következő lendületet veszi. Még mélyebbre! Én is felnyögök, egy kicsit félreült, majdnem kettétörte a farkam. Lassú, de elképesztően vad vágtába kezd rajtam. Karcsú teste körül ugrándozik a haja, szemei behunyva, és minden lehuppanásnál egy néma sikoly, bele a semmibe. Elképesztő látvány, megint rajta marad a tekintetem, bár már nem bírom feldolgozni. Alulról felfelé utat követel magának az a szorító, csodás érzés, testének minden mozdulata kivetül alagútjának ölelésében. Sokszor okoz fájdalmat nekem is, ahogy ficánkol, vergődik rajtam, de elképesztően vad tánca abszolút magával ragad. Isteni keveréke ez minden heves érzelemnek.

Még érzem, hogy a kezeivel a lábai közé nyúl, magát simogatja. Segítek neki. Erre még keményebben befogad. Elképesztő ez a lány, ez tisztességesen fájhat neki, és ráadásul ma nem ez az első komoly élménye, kegyetlen éhes lehet. Nem bírom tovább. Feladom, felszállok, elrepülök a csodák világába. Hirtelen csönd van, még egy elhaló női sikoly férkőzik a tudatomba, aztán percekig semmi. Elönt, átjár a forróság, kiver a víz, felszabadul minden, ami bennem volt. Ilyen heves élvezetet sem tapasztaltam még. Mire visszatérek a világba, Kati már rajtam szuszog. Nem moccan. egy pillanat alatt elaludt rajtam. Finoman az ágyra teszem az ernyedt testét, csókot lehelek a homlokára, és egy vékony takaróval betakargatom, nehogy kiizzadt teste megfázzon.

Kábán felöltözöm. Mit tudom én mi lenne, ha itt ébrednék mellette. Azért egy lapra felírom a telefonszámom, és az ágya mellé teszem. A szobatársai úgysem fogják tudni mi az, de ő igen. Aláírásként csak annyit írok a lapra, hogy “4”. Tényleg, hol vannak a szobatársak? Nem mintha hiányoztak volna. Mielőtt kilépek a szobából, még belenézek a csap fölötti tükörbe. Szemem csillog, arcomon akármit csinálok ott az a földöntúli mosoly. Hátranézek a szendergő lányra, és finoman becsukom az ajtót. Hazamegyek. Rá se tudok nézni a hifire, végigdöglök az ágyamon, és elalszom. A családom ébreszt fel, azzal hogy hányast kaptam, illetve, hogy valami kedves női hang keres telefonon, és mindenképpen beszélni akar velem.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.