Reggeli gyors
Mikor felébredtem, a reggeli nap fénye már betöltötte a hálószobát és kellemesen melegített. Félálomban élveztem a vasárnap reggeli lustálkodást. Baratnőm elment megetetni kedvenc lovait, amiért képes volt hajnalban felkelni és a világ végére kiautózni az istallóhoz. Persze ez a gondoskodás csak a paciknak járt ki. Nekem csak az jutott, hogy hajnalok hajnalán az én hasamról dobbant el. Halkan zörrent a kulcs a zárban és a félig nyitott ajtón át láttam hogy belép az előszobába. Mivel nem szóltam, csöndben vette le a cipőjét. Ahogy belépett, kibújt a pólójából és a sportmelltartóból. Befelé jövet egy mozdulattal kibontotta haját. Félig lehunyt szemmel néztem, ahogy a korai nap játszott a hajában és a bőrén.
– Nem is alszol – mondta, és letérdelt mellém a szivacsra, amit ágy helyett használtunk.
Fölém hajolt, hogy reggeli puszit adjon.
– Mmmmm – válaszoltam és kéjesen nyújtózkodtam.
Reggelente mindig nyereg nélkul vitte a lovakat a legelőre, és ez mindig meghozta az étvágyát az összebújáshoz. Ilyenkor könnyű volt egy kis extra kényeztetést kicsikarni töle. Kellemesen kitárt karokkal folytattam a nyújtózkodást, és vártam, hogy megsimogasson. Igazi cica tudott ilyenkor lenni.
Ehelyett egy óvatlan pillanatban kicsit feljebb csúszott, és térdeit finoman a könyökhajlataimra tette. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy észrevegyem, csőbe huzott. Ahhoz hogy meg tudjak mozdulni csak mellizmokkal (pectoralis) az egész leanyt meg kellett volna emelnem. Vékony, sportos lany volt, de ilyen helyzetből minden szabadulasi kísérletem csak fölösleges erőlködéssel és vörös fejjel végződött volna. Gondoltam megspórolom magamnak a kínos leégést, és hagytam hogy folytassa.
A farmerja zsebéből kék madzagokat húzott elő. Megismertem őket, ezeket használják szénát bálázni. Erős, szinte eltéphetetlen műanyag zsinegek. A zsineg egyik véget a körbefutó gázcsőre hurkolta, a másikat a csuklóm köré. A csomó ismerős volt. Nem húzódott meg, nem is nyilt ki, barmit is csináltak vele. Pillanatok alatt végzett a másik kezemmel is. Felrehúzta a takarót, így kikötve, meztelenul ahogy aludni szoktam feküdtem előtte. Ekkor már tágra nyílt szemmel néztem őt, de egy pillantásra se méltatott.