Rémülten nyakig merült a vízbe és a fal felé fordult. Mint a lándzsa, oly erővel állt belém a bizonyosság, hogy mindent elrontottam. Összekavartam a szokásos menetet és elriasztottam a vadat. Hebegve próbáltam kikászálódni a több mint kellemetlen helyzetből. – Ne haragudj – mondtam – azt hittem már, hogy belefulladtál. Lassan közeledtem, tenyeremet nyugtatólag magam előtt tartva. Ő a szűkös térbeli lehetőséghez képest bújt a falhoz. Kissé oldalazva közeledtem, közben duruzsoltam, mint a befűtött kályha: – Hidd el, nem akartam rosszat. Az van, amit te akarsz, csak meg akartam bizonyosodni… – leültem a kád peremére. – Meg akartam bizonyosodni, hogy nincs…