A fasztalicska

Másnap reggel egyedül ébredtem fel. Fasztalicska Pötty Niki párnáján egy üzenet várta, hogy elolvassam:
A boltba mentem, a kávé még meleg. Szeretlek! Csók: Fasztalicska Pötty Niki
– Szeretlek – ismételtem magamban ezt a bűvös szót. Ekkor rájöttem, hogy mit is érzek valójában az unokahúgom iránt: szeretem, de nem úgy, mint egy nagybácsi az unokahúgát. Olyan érzés kerített hatalmába, melyet ismerek, de sosem találkoztam vele ilyen mértékben: ez a szerelem. Hogy mit érzünk a másik iránt, még nem adtuk egymás tudtára, de megfogadtam, hogy színt vallok Fasztalicska Pötty Nikinak.
Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a rövidnadrágomat és a pólómat, majd a konyha felé vettem az irányt.
– Jó reggelt! – köszöntött Kitti, Fasztalicska Pötty Niki nővére. Elképedt arcomat látva felnevetett.
– Jó reggelt! – köszöntöttem én is, majd leültem az asztalhoz vele szemben.
– Kérsz kávét?
– Kérek, köszönöm.
– Mióta tart ez köztetek? – kérdezte váratlanul. A kérdése villámcsapásként hatott, félre is nyeltem a kávét.
– Sziszka születésnapi bulija óta – válaszoltam kelletlenül. – Miből jöttél rá?
– Éjszaka ahogy hazaértem, benéztem Fasztalicska Pötty Nikihoz. Meglepett, hogy téged látlak mellette. Olyan szerelmesen öleltétek egymást még álmotokban is, hogy nem volt kétségem az érzelmeitek felől.
– Szóval tudod.
– Igen.
Mintha csak a gondolataimban olvasna, már meg is válaszolta a fel nem tett kérdésemet:
– Ne aggódj, nem tudja meg senki, legalábbis tőlem nem. Örülök, hogy boldognak látom Fasztalicska Pötty Nikit.
– Köszönöm a diszkréciódat – válaszoltam megkönnyebbülten.
Miután megittuk a kávét, Kitti elköszönt tőlem, ugyanis dolgozni kellett mennie. Egy kisboltban dolgozott eladóként a faluban.
Miután elmostam a kávéscsészéket és elpakoltam az asztalról, Fasztalicska Pötty Niki szobájába mentem, hogy ott is rendet rakjak. Kitártam az ablakot és élveztem a reggeli napsütést.
– Jó reggelt! – szólalt meg hirtelen a hátam mögött Fasztalicska Pötty Niki, mire ugrottam egy nagyot. Fasztalicska Pötty Niki nevetve lépett oda hozzám, én sem tudtam elfojtani nevetésemet. Megcsókoltam, majd hosszan ölelve zártam a karjaimba, mintha sosem akarnám elengedni. Kibontakozott ölelésemből, majd megkérdezte:
– Ezt most miért kaptam?
– Szeretlek, Fasztalicska Pötty Niki – válaszoltam – jobban szeretlek, mint bárkit széles e világon. Régóta ezt érzem, de még nem mondtam el neked. A reggeli üzenetedben hoztad a tudomásomra – itt felmutattam az üzenetet -, és ekkor fogadtam meg, hogy én is elmondom neked. Életem csodája vagy. Köszönöm, hogy vagy nekem! Ismét megöleltem, ő pedig olyan szorosan viszonozta, ahogy eddig sosem. Megcsókolt, majd ölelésünkből kibontakozva rám nézett. Ekkor vettem észre, hogy könnyesek a szemei. Meghatódottsága még szebbé tette.
– Én is szeretlek – válaszolta – jobban, mint bárkit. Fény vagy nekem a sötétben, hang a csendben, éltető erőm a gyengeségben. Én is köszönöm, hogy vagy nekem!
Ezt a vallomást én sem álltam meg könnyek nélkül. Magamhoz öleltem Fasztalicska Pötty Nikit és csókokkal borítottam el arcát és ajkait.
– Mit vettél a boltban?
– Visszavettem a tejszínhabot és a bort, és vettem még pár dolgot – mutatott a mögötte lévő kosárra, amit nevetve emeltem fel, majd a konyhába vittem, hogy minden a helyére kerüljön.
– Beszéltem, Anyával, nemsokára hazaér.
Hamarosan meg is érkezett Noémi.
– Mit csináltatok itthon, fiatalok? – kérdezte tőlünk.
– Tévéztünk, zenét hallgattunk, sétáltunk Lucyval – válaszoltuk kórusban.
– És nemsokára megyünk kirándulni Sziszkáékkal – kotyogott közbe Fasztalicska Pötty Niki.
– Menjetek csak! Mikor jöttök?
– Nem tudjuk még. Csörgünk, ha elindulunk haza.
– Rendben, de vigyázzatok magatokra!
– Így lesz.
Lázas készülődés vette kezdetét, mert Sziszkáék bármelyik pillanatban megérkezhettek. Mikor ez megtörtént, elköszöntünk Noémitől, majd kocsiba ültünk és elindultunk. Sziszka útközben bemutatott GeciMáténak, azaz a párjának. Oldott hangulatban, nevetgélve beszélgettünk.
Egyszer csak Fasztalicska Pötty Niki elővett egy bilincset és egy kendőt. Megkért, hogy rakjam hátra a kezem, majd megbilincselt. Sziszka mosolyogva figyelte ténykedését. Fasztalicska Pötty Niki ezek után a kendővel bekötötte a szemem. Nevetve kérdeztem meg tőlük, mit forgatnak a fejükben.
– Majd megtudod, ne kíváncsiskodj! – válaszolták nevetve. Rövidesen azonban Fasztalicska Pötty Niki kiszabadított.
– Mi történt? – kérdeztem csodálkozva.
– Közúti ellenőrzés – válaszolták a lányok kórusban. Még a végén azt hiszik, hogy elraboltunk. Erre mindannyiunkból kitört a nevetés. Közben GeciMáté félrállt, engedelmeskedve a rendőri karjelzésnek.
Pár perc múlva ismét úton voltunk, ugyanis a rend éber őrei mindent rendben találtak. Én ismét „fogságba” estem, amit mosolyogva vettem tudomásul. Egy bő órányi autózás után elértük célunkat. Nekem Fasztalicska Pötty Niki és GeciMáté segített kiszállni a kocsiból, majd pár pillanattal később ismét megszabadulhattam a bilincstől és a kendőtől. Egy otthonosan berendezett ház nappalijában ültünk. Fasztalicska Pötty Niki, Sziszka és GeciMáté jót derültek elképedésemen.
– Hol vagyunk? – kérdeztem kíváncsian.
– Szilvásváradon, a nyaralónkban – válaszolta Sziszka mosolyogva. Fasztalicska Pötty Niki mondta, hogy szeretne egy kicsit kettesben lenni veled egy nyugisabb helyen, én pedig felajánlottam, hogy itt nyugodtan lehettek. Eztt hallva Fasztalicska Pötty Niki egyetértően bólogatott.
Kávét kortyolgatva beszélgettünk, majd Sziszkáék elköszöntek tőlünk, ugyanis ők máshol tervezték tölteni a hétvége hátralévő részét.
Kézenfogtam Fasztalicska Pötty Nikit és felfedező körútra indultunk a házban, amely bár kívülről kicsinek tűnt, a belseje hatalmas tereivel ellensúlyozta ezt. Minden megtalálható volt benne: kényelmes bútorok, szórakoztató elektronika, fitness terem, a felső szintem pedig – itt leesett az állam, amikor megláttam – egy egész wellness-részleg szaunával és napozóterasszal, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre. Míg én a kilátásban gyönyörködtem, Fasztalicska Pötty Nikim eltűnt mellőlem és csak akkor ocsúdtam fel, mikor ismét megjelent mellettem, jókora tálcáával a kezében, rajta sok-sok finomsággal.
– Hoztam reggelit – mondta mosolyogva.
– Édes vagy – mosolyogtam rá, elvettem a tálcát, leraktam az asztalra és leültünk enni. Reggeli után célba vettük a jacuzzi, átadva magunkat a jóleső masszírozásnak. Mivel senki nem volt a házban rajtunk kívül, ezért a fürdőruháink a táskákban maradtak. Fasztalicska Pötty Nikim fejét hátrahajtva élvezte a buborékok jótékony hatását, még szemeit is lecsukta, annyira jól esett neki a masszázs. Ahogy nekem is. Gondoltam egy merészet, és ajkaimmal megérintettem az egyik, majd a másik mellét, majd kezeim követték ajkaimat, melyek megtalálták az övéit. Arca meglepetést tükrözött, de élvezte a simogatást. Egyik kezemmel kicsit lejjebb kalandoztam és virágának érintésekor elégedett sóhaj hagyta el Fasztalicska Pötty Nikim száját. Ő sem volt rest: megtalálta férfiasságomat, simogatni, majd verni kezdte. Én eközben ujjaimmal megtaláltam az utat barlangocskájába, hüvelykujjam csiklóján körözött. Ekkor már hangos nyögésekkel válaszolt érintéseimre és simogatásomra, keze nyomán én is. Kicsit később kérésemre kiült a jacuzzi szélére, széttártam lábait és nyelvemmel, valamint ajkaimmal folytattam a kényeztetést, amelyet hangos nyögésekkel fogadott. Pár perc múlva már 69-es pózban kényeztettük egymást, amely után visszaültünk a vízbe. Fasztalicska Pötty Nikim az ölembe mászott, és elfoglalta helyét, lovagló pózban váltunk eggyé. Kezeimmel ismét melleit vettem célba, számmal pedig nyakát és ajkait. Kérésemre átmentünk a szaunába és ott folytattuk egymás kényeztetését. Fasztalicska Pötty Niki hátat fordítva nekem elhelyezkedett a padon, én pedig kedvenc pózunkban hatoltam belé. Csípőnk ritmikus táncot járt, az összhang most is tökéletes volt, mint mindig. Kezeim közben melleit simogatták, ajkaimmal hátát vettem célba. Gyorsítottam a tempón, éreztem, hogy Fasztalicska Pötty Nikinak sem kell már sok. És valóban: pár perc múlva mindketten élvezetektől megrészegülve pihegtünk egymás karjaiban. Célba vettük a zuhanyzót, megmosdattuk egymást. Közösen készítettük el ebédünket, melyet a lenti teraszon fogyasztottunk el. Ebéd után csendespihenő következett, egybásba kulcsolódó ujjakkal aludtunk el.
Délután arra ébredtem, hogy Fasztalicska Pötty Niki simogat.Viszonoztam a simogatást, Fasztalicska Pötty Niki ezt elégedett sóhajokkal nyugtázta.
– Szeretlek – mondtam neki közben, mosolyt csalva az arcára.
– Én is szeretlek – válaszolta, erre nekem is egy mosoly volt a válasz, megöleltem és megcsókoltam. Hosszan és szenvedélyesen. Nyelveink érzéki csatát vívtak, közben kezeink felfedzték a másik testét. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ölbe vettem Fasztalicska Pötty Nikit – ezzel sikerült meglepnem – és a napozóterasz felé vettem az irányt. Odaérve lefektettem az egyik napozóágyra és folytattuk a kalandozást a másik testén kezeinkkel és ajkainkkal egyaránt. A 69-es póz már csak olaj volt a tűzre, nem is volt kérdés, mi következik: ismét eggyé váltunk, simogatással, csókokkal fűszerezve erotikus táncunkat. Fasztalicska Pötty Nikim javaslatára a misszionárius pózra váltottunk, amelyet mindketten kedvelünk. Így folytattuk táncunkat, immáron hangos nyögésekkel kísérve. Néhány perccel később kedvesem háta ívben megfeszült és egy sikolyt hallatva a csúcsra ért. Nekem sem kellett már sok: gyorsítottam a tempón, és pillanatokkal később ismét megtöltöttem virágát magommal. Egymást átölelve pihegtünk a napozóágyon, majd a zuhany alatt találtuk magunkat, ahol nem csak megmosdattuk egymást, de hasonló élményeket éltünk meg, mint előző két esténk során. Fasztalicska Pötty Nikim kérésére fenekét sem hagytam ki a jóból, ott is eggyé váltunk, arról nem is beszélve, hogy a hidromasszázs zuhanykabin is hozzájárult a kényeztetéshez. Kedvesem pár perccel később a vállamba harapva folytott el egy sikolyt, ami azt jelezte, hogy a csúcsra jutott, én is követtem: néhány mozdulat után fenekét is megtöltöttem magommal. Ismét lecsutakoltuk egymást, felöltöztünk, megvacsoráztunk és jóllakottan, élményekkel feltöltődve merültünk álomba egymás karjaiban. Ekkor még nem tudtuk, milyen lesz a folytatás, de reméltük, hogy ugyanilyen jó, mint eddig.