Csoda történt! Vagyis péntek délelőtt terrorakció, árvíz, biológiai támadás, termo-nukleáris robbanás, vagy akár még valamilyen paranormális jelenség hatására sem maradhat el a fizika óra, de mégis megtörtént. Mivel pénteken csak ez az egy tantárgy van az órarendben (de az nagyon), hazafelé vettem az irányt. Nem ez a lényeg. Félegy tájékán értem a házunkhoz. Láttam, hogy hiányzik a kocsi a garázsból, jóapám ezek szerint dolgozik, jóanyám nem kevésbé. Amikor a kabátomat raktam volna a fogasra észrevettem egy ismeretlen kabátot felakasztva valamint egy pár ismeretlen cipő volt a fogas alatt. Azon kívül húgom kabátja is ott lógott. Itthon van egy barátnőjével –…
Kettesben vagyunk, de Te fáradt vagy. Nem akarlak nyúzni, zargatni. Hagyom, hogy elaludj mellettem, miközben hozzám bújsz. Próbálok pihenni, nem megy. Nem tudok aludni, annyira kívánlak. És, ahogy a nyakamba szuszogsz, érzem a lehelleted pár centire a tarkómtól, nem segít a megnyugodásban. Arra gondolok, hogy megébredsz. Ártatlanul ölelő kezed rásimul a mellemre, és belecsókolsz a nyakamba. Csípődet hozzám nyomod. Érzem, hogy Te is kívánsz engem. Közben a másik kezed felfedező útra indul. Simogatsz ahol érsz, a mellbimbómat morzsolgatod. Sóhajtozom, hozzád dörzsölöm a fenekem. A felfedező kezed megtalálja a csípőmet. Bugyin keresztül simogatod a puncimat. Csókolgatod a nyakam, és a fülem.…
…néha aztán, tudod hogy megy ez, csak úgy ülök fél kettő tájt az ágyam szélén és nem is tudom, melyik adón nézek mit; hiába lapozgatok a tévében, semmi nem köt le. Aztán megadom magam és végignyúlok az ágyamon a sötét szobában és arra gondolok, miért nem kellek neked?… Most is. Lassan csorognak a percek, már-már irreálisan lassan; saját sóhajaimat hallom, ahogy gondolataim peregnek. Boldoggá akartalak tenni, naivan és őszintén. Csak egy kicsit akartam kérni belőled, de még annyit sem adtál – én pedig imádtam tovább mindened a szádtól az illatodon át puha lépteidig. Annyiszor elképzeltem, ahogy illatosan, frissen könnyű ruhába…
Lola feküdt a kollégiumi ágyán és csak meredt a plafonra. Bizsergett az egész teste, de az elméje teljesen üres volt. Nem is olyan rég csókolózott egy idegen férfival. Szerelmes volt Mátéba. Tényleg. De Tamás előhozta az állatias ösztönét a lánynak, a belső istennőjét, aki ragyog és boldog. Lola eddig a pillanatig nem tudta elképzelni, hogy hogyan lehet szex nélkül kielégülni, de most így lebegett a nagy semmiben. Legalábbis ezt érezte. Lola saját maga sem tudta meddig volt ebben az állapotban, de aztán elkezdett visszaemlékezni Tamás csókjára. Selymes volt, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé. „ Azok az ostoba utasok” –…
Azt mondják, az emberre ébredés előtt jő az álom. Én rendszeresen, sűrűn álmodom, mindenféle elvarázsolt dolgokat. Többnyire nem látván értelmét, de azt nem is keresem. Sokszor arra ébredek, hogy valami nagyon kellemeset álmodtam, de nem emlékszem rá, s így üröm vegyül örömömbe. Ritkán van az, hogy megmarad bennem hosszútávon, de amit most itt elmondok, vagyon azok egyike. S majd a végén mondhatjátok, „Éhes disznó makkról álmodik.” Hihihi, ám legyen! Lehet, beleőrültem az egyedüllétbe? Álmodtam erről már ébren is, de tudtam nem szabad. S így lett elhessegetve a gondolat. Azonban álmom nem kontrollálom, hát nem lehet szégyenemre, én legalábbis így látom.…